Had mutatkozzam be, a nevem Sora Naegino. Egy átlagos 16 éves gimnazista lánynak látszom, s igazából az is vagyok. De valahogy mégsem. Ami velem történt ebben a két évben, az nem normális. Úgy jöttem ebbe az iskolába, hogy itt senki sem tudja még, hogy ki vagyok, mi voltam, s mi leszek, egyszóval tiszta lappal indulhatok. S ez így is volt. Teljesen tudtam 100%-ék magamat adni, mert nem kellett senkinek se megfelelni. Nagyon jó volt minden, amíg meg nem ismertem Őt! Arata Kurogane. Felettem járt kettővel, isten tudja miért, de valahogy jóban lettem vele. Így utólag belegondolva nem tudnám eldönteni, hogy okos döntés volt e megbíznom benne, hisz ennek a történetnek, kapcsolatnak voltak szép és jó, de rossz pillanatai is egyaránt. De a rossz az nagyon megviselt, de egyben meg is erősített, mert az utolsó pillanatig, ami majd 3-4 hónap volt küzdöttem az igazamért. Megérte, mert kimondani sose mondta, hogy sajnálja, és nekem volt igazam, de tudtam, hogy már elmúlt, s nincs többé értelme felbolygatni azt, amit már megoldottunk. De ez nem sikerülhetett volna, ha nincsenek mellettem a barátaim. Nélkülük én elvesztem volna ebben a két évben. Most, hogy visszatekintek, látom, nélkülük senki vagyok, ők adnak erőt, hogy felkeljek, miattuk törekszem, mindig arra, hogy elérjem a legjobbat, hogy én legyek a legjobb, hisz megérdemlik. May, Mia, Anna, Rosetta. Ők azok, akikre mindig számíthattam, még ha én magam voltam is az, aki elfordult tőlük. Ők mindig megbocsátottak, és mellém álltak, pedig sokszor nem is érdemeltem meg. Na meg ott van az a fiú, akivel tény, hogy soha életemben nem találkoztam, de nem is tudom, ő talán az egyetlen igazi fiú barátom, akivel mindig mindent megbeszélhetek, és mégis nem unom meg, évek után sem. A kapcsolatunk, csak netes, de mégis, minden megvan benne, ami egy igazi baráthoz kell, a kedvességtől az őszinteségig, a folyamatos ellentéteken át. Ő egy tökéletes barát, fiú barát, mert igen, számomra létezhet fiú és lány között barátság. Volt még két igazán fontos barátom, akiknek sok szerepük van a történetben, de nem sorolhatom 4-ük közé, mert ők kilógnak, s az egyik olyasmit tett, amit sosem fogok megbocsájtani neki, de ezt majd a későbbiekben. Emma és Kuma. Ők ketten mindig is együtt voltak, s legjobb barátok voltak, de ott voltam én is, s a duettjüket kissé kibővítették trióvá, nem voltam igazi tag, de mégis ott voltam, s nagyon sokat köszönhetek nekik is, még akkor is, ha Kuma elárult, de kettőjük közül, Kumának többet köszönhetek, hisz megtanított, s megmutatott nekem valamit, méghozzá olyasmit, amit sosem felejtek el. Neki köszönhetem, azt, hogy rá jöttem kik is azok az emberek, akik ténylegesen jóban, rosszban mellém állnak, kiállnak mellettem, még, ha egy egész iskola fúj is rám, ha el is esek, ők segítenek nekem újra talpra állni, szerintem értitek. Ők az Igazi Barátaim. Csak azt sajnálom, hogy erre ténylegesen rájöjjek, egy ekkora hibát kellett elkövetnem, egy ekkora traumát kellett átélnem.
Ez a két évem kissé szappanoperához hasonlítható lenne, ha Hose Armando, Paula és Paulina, Sebastian, meg a többiek szerepelnének, benne, de hála istennek nem, fogalmazzunk úgy, hogy ez a két évem kissé túlkomplikált volt, s ez nem csak a magánéletemre, hanem a munkámra is egyaránt vonatkozik.
Hisz az emberek, az állítólagos barátaim sorra szurkálják a kést a hátamba, a partnerem a legjobbat akarja kihozni belőlem, s pihenni sem hagy, az iskolában a tanárok pikkelnek rám, s ha ez nem lenne elég, a családom több ezer kilométerre van tőlem. Na, ez a pech...
És akkor a színpadról már ne is beszéljünk. Leon folyton elhagy, és visszajön. Layláék esküvője, és a baba... A barátnőim bekerülnek a színpadra. Ez idáig még egészen jó is, csak közbeszól Clarissa. Egy francia lány, aki legújabb életcéljának tekinti, hogy tönkretegyen, és Leont választás elé kényszerítse...
Most, hogy így szépen összefoglaltam nektek, igen röviden, ami nálam csoda, hisz a rövidség, a szótlanság nem igazán jellemző rám, de mindegy is, úgyis rá jöttök majd, na, de, hogy így összefoglaltam nektek remélem, velem tartotok majd, hisz tanulságos lesz, amit mondani, s mutatni fogok nektek.
Nos? Érdekel a folytatás titeket?