- Nem kellet, volna közbe avatkoznia, én is el tudtam volna intézni.. mondta Heniko bár talán erre nem volt olyan nagy esélye. Erre az alak „kilépett" az árnyékból.
- Én úgy láttam, hogy nem. mondta
- Leon? kérdezte Heniko, aki kicsit meg volt lepődve attól, hogy az említett állt előtte.
- Tudtommal még az a nevem. mondta hidegen , Mit keresel itt ilyenkor?
- Haha de vicces vagy és különben nem tartozom neked magyarázattal.
- Lehetnél kicsit tisztelettudóbb is, most mentetelek meg.. legalább megköszönhetnéd ..vagy az neked luxus?
- Megmentettél? Ugyan már... kapott egy pofont... tőlem is kapott volna.. Szóval nem volt valami nagy teljesítmény...na mindegy szerbusz mondta majd elindult a már megkezdett útján.
- Te meg mit csinálsz, kérdezte Leon
- Szerintem elég látványosan megyek.. Gondolom, látszik... és még mielőtt megkérdeznéd igen a színpadhoz, megyek.
- Elviszlek.
- Nem kell már vettem jegyet a láb buszra.. mondta majd újra elindult. Már nagyon kezdte idegesíteni a dolog, hogy valaki mindig meggátolja a haladásban. És újra.. újra egy kezet érzett a csuklóján, majd egy elég erőteljes rántással vissza fordulni kényszerült.
- Amikor azt mondta, elviszlek, nem kérdeztem, hanem kijelentettem. mondta Leon
- De én nem akarom... rá akarsz kényszeríteni, hogy veled menjek vagy mi??
- Akár.. de ne hogy azt híd, hogy miattad csinálom csak ha valami baja lesz miss. Hős kisasszonynak Kalos egyből nekem fog esni. Szóval szállj be most! mondta keményen
- Ha muszáj... mondta majd elindult Leon kocsija felé. Mikor oda ért szó nélkül beszállt, ahogy Leon is. Út közben nem szóltak egymáshoz. Heniko csak az ablakon bámult kifelé és nézte a már kivilágított várost. Leon a vezetéssel volt elfoglalva, bár néha észrevétlenül Henikora pillantott. Maga sem értette miért, de tetszett neki a látvány. Be kellet vallania, hogy abban igaza volt Willnek hogy téleg a legszebb nő, akit valaha látott. A csöndet egy mobil csengése zavarta meg. A csengésből Heniko már tudta hogy őt hívják. Kihalászta zsebéből a telefonját és felvette.
- Igen?
- Szia Heniko Mary vagyok. Bocsi, ha zavarlak...
- Semmi gond... mond!
- Hát miután elmentél Kalos felhívott, és azt mondta, hogy Csütörtökönként, tud kölcsön adni téged.
- Aha szóval csütörtökönként.. ismételte a hallottakat. Leon pedig érdeklődve figyelt, bár hogy ki beszélt a telefonba és azt, se hogy miről van szó nem halotta.
- Ja és még van valami, vagyis valamik.. folytatta Mary. úgy alakult, hogy a nagyoknak is tudsz órát tartani. Ők ilyen 12 16 év között vannak. Csak tudod nekünk nincs nagyon ötletünk, hogy mivel kössük le őket.. ezért arra gondoltam, hogy akkor kellemest a hasznossal.. vállalnád?
- Persze szívesen vállalom.. mondta Heniko, Leon csak hallgatta, de nagyon érdekelte volna hogy miről is van szó.
- Nos akkor ennek örülök mondta Mary akkor, áttérhetünk a fizetésedre..
- Azt felejtsd el mondta Heniko keményen
- De Heniko.. kezdte volna Mary
- Azt mondtam, felejtsd el..
- De mégsem kérhetem, hogy ingyen csináld!!
- Én nem csinálom pénzért!!! mondta már majdnem kiabálva. Leon ezen a mondaton úgy meglepődött hogy hirtelen tök erősen a fékre lépet, erre Heniko meg majdnem leesett az ülésről pedig be volt kötve. Henikonak kellet egy két másodperc, mire összeszedte magát és újra egyenesbe ült majd gyilkos pillantást vetett a mellette lévőre.
- Mi a franc volt ez?? kérdezte indulatosan kicsit lefogva a telefont.
- Ha nem tűnne fel.. piros a lámpa... mondta Leon.. mert nagy szerencséjére téleg igaz is volt. Heniko erre csak fintorgott egyet és folytatta a telefonálást.
- Bocsi hol is tartottunk? kérdezte Heniko. Leon csak nézett ki a szélvédőn... a hallottakon merengett.
- Akkor sehogy se tudlak rávenni? Akkor nem erőlködök.. akkor a részleteket csütörtökön megbeszéljük...
- Nagyon helyes.. mondta Heniko akkor még, beszélünk..
- Oké akkor, szia
- Szia azzal letette a telefont. Az út többi részén se szóltak egymáshoz a két fiatal. Mindketten a gondolataikkal voltak elfoglalva. Amikor a kocsi megállt a színpad előtt. Heniko egyből ki is szállt. Eszébe se jutott hogy megköszönje, amit Leon eléggé nem tolerált.
- Szívesen. mondta gúnyosan
- Ja kösz.. mondta már elsétálás közben. Leon még mondott valamit de azt már Heniko már nem halotta. Elindult a szobája felé, de látta hogy a klubhelységben még ég a villany ezért kíváncsian oda ment és benyitott. Mindenki ott volt, amin kicsit meglepődött.
- Mi van itt zártkörű buli? kérdezte mire mindeni oda kapta a fejét.
- Heniko! mondta Mia Te, voltál egész nap? Úgy volt, hogy ebédelsz, aztán jössz vissza...
- Bocsánat csak úgy elszaladt az idő... megígérem holnap egy percre se fogok eltűnni
- Azért ne vidd túlzásba...
- Nyugi úgy lesz.. amúgy hogy állunk?
- Hát egészen jól.. ,mondta May.
- Ennek örülök.. mondta Heniko Akkor jó lenne ha belehúznék..
- Igen mondta Mia bár akire, ráférne már a gyakorlás az nem te, vagy hanem Leon...még nem csinált semmit....aminek a gyakorláshoz köze van....
- Az mekkora lenne ha leégetne minket... mondta Anna a rajongói jót csámcsognának a témán...
- Igen csak kár hogy az nem fog megtörténni.. mondta egy rideg ismerős hang.
- Le...Le....Le...Leon... dadogta Anna izé...én nem ....nem.. úgy értettem....
- Anna ne mentegetőzz! szólt rá Heniko Annára. Erre mindenki nagyot nézett köztük Leon is. Semmi rosszat nem, mondtál.. igazad van.. én egyet értek.. mondta nyugodtan.
- Neked, muszáj mindenbe beleszólnod? mondta Leon hidegen és idegesen.
- Igen, muszáj... mert jogos... Lehet, hogy a legtehetségesebb artisták közé sorolnak, de az nem jelenti, azt hogy neked nem kell gyakorolni.
- Egem te csak ne oktass ki.
- Én olyat nem tennék.. mondta Heniko
- Ja veszem észre.... mondta gúnyosan, majd fogta magát és elsétált. A többiek néha ezért a tulajdonságáért csodálták Henikot. Ők nagyon is tartottak Leontól, de Heniko egy cseppet se.
- Na srácok Asszem megyek..a szobámba.. majd holnap találkozunk. mondta majd elindult a szobája felé
- Ez a csaj... mondta Anna
- Nem semmi.. mondta Rosetta
- Te meg nem vagy normális! Máskor vigyázz hogy mit is beszélsz... mondta May
- Jó honnan tudtam volna, hogy jön...majd máskor megnézem egy radaron hogy merre jár..
- Nagyon aggódóm a darabért... mondta Mia Leon nagyon passzív...Heniko meg Leon ellenes...az egész egy nagy probléma áradat.
- Megoldjuk Mia... ahogy eddig mindent.
- Igen ..de most menjünk lefeküdni.. mert holnapra kell az energia.
- Benne vagyok...
- Én meg ágyban leszek...
- Anna!!
- Jól van na
- Jó éjt! Szép álmokat! ezekkel váltak el a társulat tagjai egymástól. Mindenki szokásosan fejüket kivéve azokat, akik mindig csak késő éjszaka hajtják álomra fejüket. Leon szokásosan a gondolataival harcolt, Heniko meg az ellógott edzést pótolta. Közben a városban bár későre járt az idő egy férfi mégis telefonált.
- Szóval hogy tetszik a tervem?
- Nagyon is... hallatszott egy női hang
- Így mind ketten jól járunk..
- Igen de főleg én.. Amúgy is itt Angliában.. már szétunom az agyam...
- A Kaleido most készül új műsorra szóval jó, lenne, ha minél hamarabb ide utaznál, hogy elkezdjük az első fázist.
- Ne aggódj.. oda fogok érni, amikor kell.. Mindenképpen sikerrel fogok járni, kerüljön bármibe..
- Kezdek megijedni tőled...
- Azt jól teszed most mennem, kell.. puszika. azzal lenyomta a telefont
- Ez a nő....de csak ő segíthet...csak ő.. gondolta. Eközben a nő a másik oldalon a kezében tartotta a telefont.
- Jól teszed hogy félsz tőlem Will, mert engem nem érdekel hogy neked kell az a liba vagy nem...ha az utamban áll akkor eltüntettem...