Leon szíve örömtáncot járt a boldogságtól. Nem láthatta, hogy a lány gyengéden mosolyog miközben a szobája felé halad. Illetve haladt volna, ha Leon nem állítja meg, azzal hogy Sora vékony csuklói köré fonja hosszú ujjait. Sora egy kicsit összerezzent a hirtelen mozdulattól, de miután Leon illata megnyugtatóan körülölelte, elmúlt a riadalma. Leon elengedte Sora csuklóit és tenyerével a lány karját végigsimítva haladt felfelé, majd rátette kezét a csöpp lány vállaira. Tétovázott egy picit, hogy Sora visszakozni tudjon, de mivel ő türelmesen várta, hogy Leon végrehajtsa tervét, lassan összefonta karjait Sora mellkasa felett. Érezte, ahogy Sora mély levegőt vesz, majd hátradől, és fejét befúrja Leon álla alá.

Mind a ketten szerettek volna egy kicsit tovább a másik közelében maradni. Sora érezte, ahogy Leon szíve dobog a hátánál. Mélyen belélegezték egymás illatát. Leon hálásan fúrta bele arcát Sora hajába, majd kicsit lehajolva apró puszit adott Sora fülére. A lány megremegett a hirtelen kedvességtől, de lassan kibontakozott Leon öleléséből. Mindketten fáztak a másik érintése nélkül. Sora fejében gyorsan cikáztak a gondolatok. Nem értette, hogy hogyan érte el Leon, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy ennyire megbízzon benne.

Normális esetben azt hitte, hogy ha valakinek elmeséli történetét, hetekig nem fog újra felé nézni, mert egyszerűen szégyellné magát. Ám Leonnal más volt a helyzet, mert most Sora úgy érezte, hogy alig bír elszakadni tőle. Nem érezte kellemetlenül magát, sőt megnyugtatta az, hogy Leon ilyen megértő volt vele. Nem fenyegetett bosszúval, nem mutatott szánalmat a lány felé. Szinte pókerarccal ült végig a beszélgetés alatt és csak a szemében átvonuló érzelmek mutatták, hogy jobban megmozgatja a dolog, mintha egy idegen történetét hallaná. Jól esett Sorának a törődés.

Leon se nagyon szerette volna elengedni Sorát, viszont nem akart semmit erőltetni. Szívesen beszélgetett volna vele, csak hogy a közelébe legyen. Leírhatatlanul jó volt a karjai között tartani. Mindig remélte, hogy lesz egy olyan nő, aki iránt hasonlóan fog érezni. Mert azzal már szinte teljesen tisztában volt, hogy nem csak egyszerűen érdeklődik Sora iránt.

Sora újra elindult a szobája felé kavargó hangulataival karöltve. Hallotta, hogy Leon elindul a vendégszoba felé, és lenyomja a kilincset. Sora végig se gondolta, de már ki is mondta.

- Nincs kedved velem maradni?
- Sora, le kell feküdnöd, aludni. - felelte Leon rövid habozás után - Biztos elfáradtál. És nem akarok a terhedre lenni.
- Rendben. Akkor lefekszem - mondta Sora halkan, mert nem akarta, hogy Leon meghallja a hangjában bujkáló csalódottságot.
- Jó éjt! - mondta Leon.
- Jó éjszakát - de Sora már csak a bezárt ajtóhoz beszélt.

Leon egyik legnehezebb döntése volt visszautasítani Sorát. Nem akarta, hogy a lány esetleg megbánja. Hiába tudta, hogy ha meg akarja szerezni magának, és hogy nem szabad figyelembe vennie Yuri érzéseit, de azért Sorát se akarja önmarcangolásra ítélni. Még hallotta, ahogy Sora visszament a konyhába és töltött magának valamit inni. Majd mikor becsukódott a lány ajtaja, végleg elült minden zaj, és némaság borult a házra. Leon hallgatta egy ideig húgának egyenletes szuszogását, de ő maga nem tudott álomba merülni. Egyre csak Sora körül jártak gondolatai. Ha a kezei közé kerülne Daniel … De érezte, hogy Sorának nincs igénye arra, hogy bárki bosszút esküdjön érte.

Hirtelen határozta el, szinte gondolkodás nélkül, hogy megnézi a lányt. Felkelt Sophie mellől és halkan kiment az ajtón. Csendben nyomta le Sora ajtajának kilincsét, nehogy felkeltse vagy megijssze. A szobában le volt húzva a redőny, ezért kellett egy kis idő, hogy Leon szeme megszokja a sötétséget. Lassan körvonalazódott előtte egy ágy és a benne fekvő tünemény is. Ahogy közelebb ment az ágyhoz halványan, de ki tudta venni Sora arcvonásait. A lány szája körül apró félmosoly látszott. Lassan, egyenletesen lélegzett. Leon óvatosan leült az ágy szélére. Sokáig győzködte magát, hogy nem szabad megérintenie, de nem tudta legyőzni vágyát. Lassan simította végig Sora karját. Elrendezte haját a párnán. Nagyot sóhajtott. Hiába tudta, hogy helyesen döntött, amikor visszautasította a lányt, most itt a közelébe nem volt olyan büszke magára. Óvatosan felemelkedett az ágyról és elkezdett kihátrálni a szobából.

- Ha már idáig eljöttél, maradj - mondta Sora, halálra rémisztve Leont.

Nem mondott semmi mást, csak az ágy Leontól távolabbi oldala felé húzódott. Nem nézett hátra, nem szólalt meg. Továbbra is egyenletesen lélegzett és próbált elaludni. Leon másodjára már nem tudta legyőzni a késztetést és engedett szívének. Lassan újra ráült az ágyra és lefeküdt. Nem húzódott közelebb Sorához, nem mozdult, csak az oldalára feküdt és Sora általa eligazított hajtincseit nézte. Úgy feküdt mintha annyi helye lenne csak, mint amennyit a teste pont elfoglal. Nagy nehezen elaludt – leküzdve a vágyat, hogy Sorát magához ölelje. Kis idő múlva arra kelt, hogy combja teljesen elzsibbadt. Nem tudta mennyit aludhatott és azt sem tudta megállapítani, hogy Sora alszik-e már. Egyre elviselhetetlenebbé vált a zsibbadás. Nem bírta tovább megmozdult.

Lassan a hasára fordult, egyik lábát kinyújtotta, a másikat pedig maga elé húzta, és karjaival magához ölelte a párnát, amin feküdt. Mikor kényelmesen elhelyezkedett, nyújtózott még egy utolsót, majd egy álmos ásítás után lassan lehunyta szemeit. Mélyeket lélegzett. Már majdnem megint elaludt, amikor arra lett figyelmes, hogy egy ismerős illat egyre erősebb lett körülötte. Mikor rájött, hogy ez Sora hajának az illata, nagyon megdöbbent. A következő pillanatban azt érezte, hogy Sora egyre közelebb hernyózik hozzá. Leon nehezen tudta visszafogni magát és Sora egyértelmű jelei csak rosszabbítottak a helyzeten. Feladta. Óvatosan emelte át Során jobb karját. Sora hasonló helyzetben feküdt, mint ő, ezért hajlított lábát átvetette Sora nyújtott lábán. A lány még egy kicsit közelebb húzódott Leonhoz, aki erre csak még szorosabban ölelte kezével. Így, egymáshoz bújva merültek el az álmok birodalmába.

Másnap reggel Sophie kelt fel legelőször. Miután rájött, hogy nem ott fekszik, ahol elaludt, és látta bátyja pulóverét és kabátját az ágy melletti széken, tudta, hogy neki is itt kell lennie valahol. Mikor meglátta, hogy reggel 9 óra van, biztos volt benne, hogy Leon a nappaliban vagy a konyhában van, és valamelyik fizika könyvét bújja. Elment lezuhanyozni és fogat mosni, majd elindult megnézni Sorát. Lassan nyomta le a kilincset, nehogy felkeltse a lányt, ha az még alszik. Bár nem is reménykedett benne, hogy Sora még lustálkodik. Ilyenkor már rég laptopja felé görnyedve szokott ülni. Amikor benyitott és felfogta a szemei elé táruló képet, nem is akart hinni a szemeinek. Titkos terve volt, hogy összeboronálja a két fiatalt, de nem hitte volna, hogy ők nélküle is nyitni fognak egymás felé. És lám észre se vette, hogy már odáig jutottak, hogy együtt alszanak. Amilyen halkan érkezett, olyan halkan hagyta el a szobát, nehogy felébressze a benne alvókat. Visszaballagott az ágyéhoz, és elkezdte olvasgatni a Sorától kapott könyvet.

A két hétalvó közül Sora kelt fel előbb. Lassan tudatosult benne, hogy félelmei ellenére Leon nem osont ki a szobából miután ő elaludt, hanem még mindig óvóan tartja karjai között. Nem emlékszik rá mikor aludt ennyire nyugodtan és mélyen utoljára. Nem akart ficeregni, nehogy felkeltse a békésen szunyókáló Leont a háta mögött, inkább élvezte, ahogy annak lélegzete nyakába áramlik. Hálásan simult bele az ölelő karokba és élvezte közös takarójuk melegét. Hónapok óta először nem volt lelkiismeret furdalása, hogy fél tízkor még az ágyban lustálkodik. Akár az összes fejezetét odaadta volna ezekért az apró pillanatokért. Elvette az éjjeliszekrényén hagyott könyvet és Sophie-hoz hasonlóan, ő is olvasni kezdett.

Mikor Leon felkelt, ahogy kinyitotta szemét, tisztában volt azzal, hogy Sora fent van már. Próbált nem megmozdulni, hogy ne törje meg ezt a békés, idilli állapotot. Örült neki, hogy Sora, ébredése után sem mozdul el öleléséből, annyira sem, hogy kényelmesebb helyzetben tudjon olvasni. Gondolatai közben simogatni kezdte Sora karját, amivel lebuktatta magát. Sora becsukta könyvét és visszatette eredeti helyére. Testét nem mozdította, csupán fejét hajtotta hátra egy kicsit, hogy befészkelje magát Leon álla alá, aki ezt a mozdulatot apró puszikkal jutalmazta, valamint karjával is szorosabban vonata magához Sorát.

- Szia! - köszönt halkan Sora.
- Jó reggelt! - újabb puszi Sora hajára - Hogy aludtál?
- Jól - Sora megfontolta, hogy kimondja-e, amire gondol - Sokkal jobban, mint hosszú hónapok óta akármikor. - békésen fészkelte be magát jobban az ölelő karokba.
- Igen, köszönöm kérdésed. Én is jól aludtam - viccelődött Leon.

Sora halkan kuncogott a "durcás" Leonon, majd lassan a fiú felé fordult. Megdöbbentette a Leon szemében uralkodó mérhetetlen gyengédség és az a kedves mosoly, amit neki szánt. Nem tudhatta, hogy az, amit Leon az ő tekintetében lát, mekkora kincs volt a férfi számára. Nyugalom és a béke sugárzott Sora szeméből. Leon másik karját is Sora köré fűzte, és szorosan ölelte magához.

- És most hogyan tovább? - kérdezte Sora.
- Hát, először is szeretném, ha a barátnőmnek nevezhetnélek.
- Na de Mia nem ... - kezdte volna Sora.
- Nem. Talán sose volt igazán az.
- És én igazán az leszek? - Leon szíve megdobbant a remény hatására.
- Te már most, kimondatlanul is jobban az vagy, mint amennyire ő valaha is volt. Na de, én az leszek-e? - utalt Yurira.
- Igazából - kezdett incselkedni Sora - van valaki, aki már régóta udvarol nekem. Nem lenne túl etikus, ha neked csak úgy, hipp-hopp beadnám a derekam, nem gondolod?

Mivel Leon nem láthatta Sora arcát, tekintve, hogy az, mellkasával volt egy szintben, nem láthatta Sora pajkos mosolyát sem. De nem akarta feladni. Felsejlett a remény, hogy kiütheti Yurit a nyeregből. Mostmár nem szabad befejeznie.

- Hát, ha eddig nem sikerült, neki - kezdte Leon - akkor ezután se fog. Adj nekem egy igazi esélyt Sora, hogy bebizonyítsam neked, milyen jók lennénk együtt.
- Miből gondolod, hogy ezután se fog? - ütötte tovább a vasat Sora.
- Onnan, hogy nem fogom engedni.
- Komolyan?
- Teljesen!
- Hát akkor nincs más választásom.

Leonnak csak egy pillanattal később sikerült felfogni, hogy Sora most egyezett bele kapcsolatukba. Erősen magához szorította új kedvesét, aki nyugodtan tűrte, míg lenyugszik Leon szeretet rohama.

- Lassan fel kellene kelni! - mondta Sora.
- Csak még egy perc ... - kérte Leon.
- Sophie már biztos fent van.
- És?
- Nem akarok magyarázkodni.
- Nem is kell, hiszen a barátnőm vagy.
- De akkor is ... Csak így egyik pillanatról a másikra. Sophie nem fogja érteni.
- Végtelenül naiv vagy Sora - mosolygott Leon.

Erre már Sora is elnevette magát. Adott még egy puszit Leon mellkasára és elkezdett kikászálódni az ágyból. Mivel Leon látta, hogy Sora hajthatatlan, szintén felült. Mikor a lány elment az ágy hozzá közelebb eső része mellett, megfogta kezét, és magához húzta. A lány leült Leon mellé az ágyra.

- Mit szeretnél Leon?
- Ezt ... -suttogta szinte Sora szájába a választ.