|
Szerelem, Csalódás, Bánat, Bosszú, Megbocsátás? Boldogság?
Lola16 2008.11.05. 15:18
2. fejezet - Utazás, megérkezés...
Amikor már sikeresen felébredtem az ámulatból, kerestem hozzá, egy fehér magas sarkú szandált, aminek két pántját a térdem alatt tudok megkötni (olyan X-be vagy hogy: szerk.) meg is találtam, gyorsan felvettem, majd bementem a fürdőbe, hogy fogat mossak, és hogy megcsináljam valamilyenre a hajam. A fogmosással végeztem, majd eszembe jutott, hogy milyen legyen a hajam, előkerestem, a hajsütőt, bedugtam, megvártam, míg meleg lesz, aztán elkezdtem megcsinálni a hajam. Kis idő elteltével már készen is voltam. Belenéztem a kistükörbe és elmosolyodtam.
Majd ismételten átmentem a szobába, hogy befújjam magam a kedvenc parfümömmel, aminek persze jázmin illata volt. Nos. Ez is megvolt. Majd fogtam magam, és a parfümömmel együtt lementem a nappaliba, ahol már, a kis Ashlyn vidámat szaladgált a bőröndök között.
Anya és apa mosolyogva néztek rám.
-Olyan vagy kicsim, mint egy hercegnő - mondta anya a könnyeivel küszködve.
-Köszi anya - mondtam, majd odasiettem az egyik táskához, és beleraktam a parfümömet.
Lassan odasétáltam anyámhoz, megöleltem, megpusziltam az arcát.
- Kérlek vigyázz magadra, és a kicsire is - mondta anyám.
- Rendben, de ti is vigyázzatok magatokra, amint tudok, meglátogatlak titeket - mondtam a könnyeimmel küszködve, hiszen régen volt, hogy elmentem itthonról.
- Szeretünk titeket - mondták egyszerre.
- Mi is szeretünk titeket!- mondtam, majd adtam mindkettőjüknek, egy-egy puszit az arcára.
- Kicsim! Gyere, köszönj a mamának és a papának!- mondtam Ashlyn-nek, aki erre abbahagyta a szaladgálást.
- Szia Mama! Szia Papa!- mondta sírva- Hiányozni fogtok, de majd sokszor mondom anyának, hogy látogassunk meg titeket. Jó?- kérdezte mosolyogva.
- Szia kicsikém! Vigyázz édesanyádra, nehogy valami butaságot tegyen!- mondta anyám nevetve.
- Héjjj! Tudok magamra vigyázni!- mondtam durcásan.
- Jójó! Tudjuk, csak vicceltünk.- mondta apám és odajött mellém, majd megölelt, és a fülembe súgta: Vigyázz azzal a Leon-nal, nehogy megint átverjen. Azt mi se bírnánk ki.- mondta, majd adott az arcomra egy puszit.
- Okés! Ígérem, hogy vigyázni fogok.- mondtam mosolyogva.
Sajnos a búcsúzkodásnak a taxi dudája vetett véget. Apa segített kivinni a bőröndöket. Közben a taxi vezetője kiszállt a járműből, majd lassan odasétált a csomagtartóhoz s, kinyitotta azt. Apa odasétált, majd biccentett egyet a fejével, majd elkezdte bepakolni a cuccainkat.
E-közben a kislányom vidáman szaladgálta körbe a sárga autót. Anyám mosolyogva nézte végig a jelenetet.
Apa hamar végzet a csomagok bepakolásában, majd odasétált hozzám, megölelt és a következőket súgta a fülembe:
- Kérlek, kincsem, vigyázz magadra, és persze a kis Ashlyn-re- mondta, majd adott egy puszit az arcomra. (Mit ne mondjak, apa szeret sugdolózni.-.-)
- Okés, apa. Ígérem vigyázni, fogok magunkra. Te, pedig vigyázz anyára és a kicsi Yume-ra.
Lassan Anya is odasétált hozzám, majd megpuszilta arcomat. (Yume-tól sajna nem tudtunk elköszönni, mert kora reggel elvitte a keresztanyja. )
- Szeretlek Sora! Amint tudsz, gyere haza.- mondta anya könnyes szemekkel.
- Okés. De most már mennünk kell, és amúgy is, ezen már egyszer túlestünk, szóval - mondtam mosolyogva.
- Igen persze kincsem.- mondta apám és átkarolta anyut.
- Kicsikém, gyere, köszönj el a mamától, és a papától!- szóltam oda kislányomnak, aki erre abbahagyta az autó körbeugrálását.
- Sziasztok! Jók legyetek! És majd helyettetek is vigyázok anyára - mondta mosolyogva.
-Helyes a hozzáállásod - mondta anyám mosolyogva - De azért magadra is vigyázz - mondta anya, és nyomott egy puszit a kislányom homlokára.
-Nos. Ashlyn nem akarom ismételni a mamádat, csak annyit mondok, hogy fogadd meg a tanácsát - mondta apám és megpuszilta Ashlyn arcát.
-Gyere kicsim, ülj be az autóba - szóltam oda kislányomnak könnyes szemekkel.
- Igen anya.- mondta majd megindult az autó felé, majd szépen lassan beült.
Én még odasétáltam anyámékhoz, megöleltem őket és elindultam jármű felé, majd szépen lassan beültem, és becsuktam az ajtót. Lehúztam az ablakot, majd kinéztem rajta.
- Jó utat!- kiabálták a szüleim.
- Köszönjük!- mondtam, majd az autó szépen lassan elindul, én, pedig integettem szüleimnek.
Lassan elhagytuk azt a házat, amiben Ashlyn, és én felnőttünk.
Kislányom szeme megtelt könnyekkel.
- Kicsim.. Ne sírj.. Majd meglátogatjuk őket.. Ígérem!- nyugtattam meg kislányomat. Elég volt csak ezeket a szavakat kimondanom, és Ashlyn már boldogabb volt.
Hm.. Igaz kicsi volt, még amikor a Kaleido Színpadnál velem volt.. De hála nekem és a történeteknek, amik engem idekötöttek, ő is megszerette.
Mondjuk mindig azt kérte, hogy az apjáról meséljek neki. Akármennyire is kellemetlenül érintett a kérése, mindig eleget tettem neki..
Hamar megérkeztünk a repülőtérre. A taxis segített kivenni a csomagjainkat a csomagtartóból. Majd amikor ezzel megvoltunk, oda adtam neki a pénzt, és bólintottam egyet köszönés képpen, amelyet ő viszonzott is.
Mind ezek után, odaadtam Ashlyn-nek a kis narancssárga táskáját, amiben egy-két kisebb játék, és egy pici mesekönyv volt. Lassan de biztosan lépdeltünk a recepciós pult felé. Amikor odaértünk bejelentkeztem, majd a csomagokat odaadtam nekik. Majd én és Ashlyn átmentünk egy kapun, szerencsénkre nem találtak nálunk semmit.
Majd átmentünk a váróba, ahol a büfébe vettem Ashlyn-nek egy szendvicset, ugyanis megéhezett, meg egy kis üdítőt. Olyan félóra várakozás után megszólalt egy gépies nő hang: A Cap Mary-be tartó gép utasai kérem, fáradjanak az A32-es kapuhoz.
Ashlyn és én felálltunk, majd elindultunk a kapu felé, megmutattam a jegyeket, majd felengedtek a gépre.
Ashlyn a B sor 11-es széken ült, én, pedig a mellette lévőn.
~hm. Apa és Anya aztán elintézték, hogy az első osztályon utazzunk. ~ gondoltam magamba.
Ashlyn mosolyogva ült a székben, majd megszólalt egy gépies hang, hogy csatoljuk be öveinket, mert a gép lassan felszáll. Ezeknél a szavaknál, Ashlyn már nem mosolygott.
Lassan megfogtam kezét, és rá mosolyogtam, amit ő viszonzott, és ezzel a mozdulatommal meg is nyugtattam egy kicsit.
Lassan felszálltunk. Ashlyn és én sokat nevettünk, és beszélgettük az úton, majd kb. egy órás utazás után megérkeztünk Cap Mary-be. Egy kicsit izgultam, hiszen 5 éve nem jártam itt.
Miután sikeresen elővadásztuk a csomagokat, kisétáltunk a repülőtér elé, ahol nagy nehézség árán de sikerült egy taxit fognom. Bepakoltunk az autóba, majd mondtam a sofőrnek, hogy vigyen minket a Kaleido Színpadhoz.
Félórás út után, megérkeztünk. Szívem nagyot dobbant, hiszen 5 év sok idő ám.
Ashlyn tátott szájjal nézte a Színpadot.
Kipakoltuk az autóból a csomagjainkat, majd kifizettem a sofőrt.
- Nos kicsim, itt vagyunk.- mondtam lányomnak, aki lassacskán már kiesett a saját száján.
- Igen Anya.. Látom.. egyszerűen csodálatos - mondta vigyorogva.
- Gyere, menjünk - mondtam majd odanyújtottam neki a kezem, amelyet ő meg is ragadott.
Lassú léptekkel elindultunk a kékes ajtó felé, majd lassan kinyitottam azt. Egy kissé nyikorgott, hiszen az idő rajta is fogott. Majd elindultam egy hosszú folyosón, amit képek díszítettek. Ezeken a képeket az Artisták, és az előadások szerepeltek. Majd észre vettem egy képet, amin én és Leon voltunk.
~ hm.. Az angyalok tánca.. Ezután ez előadás után mondta, azt hogy szeret!~ tűnődtem magamba.
- Anya! Anya! Az te vagy a képen?- mondta Ashlyn arra a képre mutatva, amit én néztem.
- Igen kicsim! Az én vagyok - mondtam mosolyogva.
- És Ő ki?- kérdezte, majd a mellettem álló szürke hajú, és szintén szürke szemű férfira mutatott- Ő az apukám?- kérdezte kíváncsian, és egyben talán szomorúan is. tűnődött
- Igen szívecském... Ő a te apukád.- mondtam szomorúan, és szemembe könnyek szöktek.- Nah de most menjünk Kalos-hoz.- mondtam, majd oda nyújtottam a kezem, amit ő megragadott.
- Hm.. Anya! Tudtad, hogy én nem is hasonlítok arra a férfira, aki az apukám?- kérdezte nevetve Ashlyn.
- Hm.. Igen tudtam, mivel te az én kicsinyített másom vagy!!- mondtam, majd elkezdtem én is nevetni.
A kihalt folyosót most csilingelő nevetés töltötte be.
Lassan elérkeztünk úti célunkhoz, egy barna ajtó elé. Szívem gyorsabban dobogott. Kezem elkezdett remegni, miközben egy kicsit kinyújtottam, hogy bekopogjak, nagyot nyeltem, kopogtam.Majd vártam egy bizonyos szóra.
- Gyere! - mondta egy rég nem hallott férfihang.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
