|
Éjszakai angyal
Dodo 2008.11.05. 15:07
A külvárosban, az egyik legeldugottabb és legócskább bárjában ülök vagy 2 órája, és egy férfit bámulok a velem szembe lévő tükörben, aki talán már az ötödik pohár whiskyt issza, és látszik, el van ázva teljesen. Most azt kérdezhetnétek, mi a francot keresek itt, és miért bámulom azt a férfit. Könnyen megadhatom rá a válaszokat. Először is az az alak, akit a tükörben bámulok, én vagyok. És, hogy miért vagyok itt? Mindenem megvan luxus, pénz, nők, hírnév, szóval minden. Ki akarhat ennél többet? Természetesen én. Mindez csak a külcsíny, amit úgy vesznek, mint a cukrot. Pontosabban engem. Minden divatcég azt akarja, hogy legyek a következő kollekciójuk modellje. Bármelyik fotós szívesen dolgozna velem csak azért, hogy még híresebbek legyenek. És, hát a nők, a lábaim előtt hevernek, azt kapom, meg amelyiket csak akarom.
De már rettenetesen unom ezt az életet. Nem mehetek sehova úgy, hogy ne lennének a nyomomba a lesifotosok. Előbb olvasok az aktuális kapcsolatomról az újságokban, mint hogy tényleg valósak lennének. Nem is értem, hogy hogy nincsenek még itt.
De pont ezen apropó miatt megyek is, mielőtt még megtalálnának, és a holnapi újságok címlapján, ez lenne olvasható: "A híres férfimodell, a nők álma, Yuri Killien alkoholista."
Könyörgöm, itt már az ember egyszer sem lehet részeg a helyi kocsmában? Mivel már kifizettem előre mindent, felállok, és az ajtó irányába indulok. Bár, nem megy olyan simán, mint terveztem, de mit akarok 5 pohár után? Lassan és nehezen haladok, azt hiszem, hallom, ahogy a csapos felajánlja, hogy hív egy taxit. Mivel nem vagyok benne biztos, és nem is akarok címlapra kerülni, haladok tovább. Amint kiérek, érzem a hűs szellőt a bőrömön, kicsit kijózanít, de a fejem is elkezd fájni. Mivel gyalog jöttem, nincs más választásom, úgy is kell hazajutnom. De legalább mire hazaérek, teljesen józan leszek.
Szőke hajamat fújja a szél. Igaz, hogy már tavasz van, de az éjszakák még mindig kicsit hűvösek. Összébb húzom magamon kabátomat, és úgy megyek tovább. Így haladtam csöndben, éppen befordultam a nem tudom hányadik sarkon, amikor észrevettem, hogy a túloldalon egy lány jött ki egy éjjel-nappali boltból. Egy ideig párhuzamosan haladtunk, és én nem bírtam levenni róla a szememet. Teljes mértékben elvarázsolt. Modell vagyok, így láttam sok gyönyörű nőt, de ilyen szépet még soha. Hosszú szőke haja van, mely a derekáig leér. Hosszú lábak és az az arc, mint egy porcelán babáé. Azon kapom hirtelen magam, hogy követem. Érzem, nadrágom is egyre jobban feszül, és tudom, meg kell kapnom. De hisz nincs nő, aki nemet mondana nekem.
Percek óta gyalogolhattunk, de ő még nem vett észre. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy kocsi száguld felé oltári nagy sebességgel, és láttam, el fogja ütni a lányt, ha nem lépek közbe. Gyorsan kellett cselekednem, mert ő, nem vette észre. Elkezdtem futni, igaz nem volt köztünk, csak 5 méter, de így is csak épp időbe rántottam el a karját. Ahogy elrántottam, teste pont mellkasomnak csapódott, így megéreztem jázmin és levendula illatát. Ha lehet, még jobban elbódított. Éreztem, ahogy kezét felcsúsztatja karjaimon, amik már derekán pihentek. El akart tolni magától, amit hagytam neki. Miközben távolodott, úgy éreztem, mintha valamit elveszítenék. A lélegzetem is elállt, és egyre jobban éreztem, meg kell kapnom őt, itt és most!
- Köszönöm, hogy megmentett - mondta egészen halkan.
- Igazán nem tesz semmit. Jól van? - kérdeztem, miközben arcomra varázsoltam dollár milliókat érő mosolyomat, csak neki, csak most és csak itt!
- Jól vagyok, még egyszer köszönöm. Hogy tudnám meghálálni? - kérdezte tőlem még kicsit megszeppenten.
Erre a kérdésre egyetlen válasz jutott eszembe. Mindennél jobban akartam, és tényleg éreztem, hogy nadrágom egyre szűkebb. De nem akartam őt bántani, hiszen egy angyal! Gyorsan körbenéztem, majd megláttam pár lépésre tőlünk egy sikátort. Megragadtam karját és magamhoz húztam.
- Kérlek! - ennyit mondtam, majd átkaroltam derekát, és lecsúsztattam kezem fenekére, ezzel húzva olyan közel, hogy megértse, mennyire kívánom.
Erre elhagyta ajkát egy halk nyögés, és láttam, ahogy pupillái is kitágulnak. Amint felfogta, mit is akarok, kicsit megdöbbent. De aztán bólintott, ezzel adva meg az engedélyt. Kézen fogva elindultunk a sikátorba. Amint úgy éreztem eléggé bejöttünk ahhoz, hogy ne vegyenek minket észre, szembefordultam vele, és durván megcsókoltam. Nem tiltakozott, és ez még jobban feltüzelt, lehet beleegyezett, de a gondolat, hogy talán ő is kíván, megőrjített. Nyelveink vad táncot jártak, és fokozatosan hátráltunk a fal felé. Ahogy elértük, feneke alá nyúltam, ő pedig, átkarolta nyakamat karjaival, majd csípőmet azokkal a szép hosszú lábakkal. Nagyon örültem, hogy szoknya van rajta, mondjuk, egy nadrág sem számított volna sokat.
Éreztem, ahogy hajamba túr, ezzel is mélyítve csókunkat. Még jobban a falnak nyomtam, és így egyik kezemmel jobb mellét kezdtem el masszírozni, míg másik kezemmel belső combját simogatni. Éreztem, ahogy kicsit megremeg, és csókunkba nyög. Kicsit kínozni akartam, ha már ilyen örült nagy vágyat váltott ki belőlem. Megszakítottam csókunkat, majd nyakát vettem célba, és azt kezdtem puszilgatni, szívogatni. Azzal a kezemmel, amelyikkel eddig belső combját simogattam, most beljebb merészkedtem, és elkezdtem bugyin keresztül izgatni. Nem volt már teljesen száraz, amitől még jobban feszült a nadrágom, és véletlen kicsit erősebben haraptam meg a nyakát, mire ő felsikított. Így hát, ismét visszatértem ajkaira, hogy kicsit lenyugtassam, de közben ujjaim szorgosan jártak.
Egyre szaggatottabban kezdte venni a levegőt, és egyre többször húzódott hátrébb fejével. Ezen a ponton már én is nehezen tartottam magam, így abbahagytam azon tevékenységeimet, melyeket kezemmel folytattam, és gyorsan lehúztam nadrágom cipzárját, majd lejjebb is tolva az említett ruhadarabot boxeremmel együtt. Kezembe fogtam már rettentő kemény és kielégülésért üvöltő hímtagomat, majd másik kezemmel arrébb csúsztattam angyalom pici átnedvesedett bugyiját, és rettentő erővel belé hatoltam. Egyszerre nyögtünk fel, ahogy megéreztem, milyen szűk és nedves, teljesen elvesztettem eszemet, és majdnem el is élveztem. De ezt nem tehettem meg egyikkőnkkel se, olyan élvezetet akartam neki adni, amit senki más azelőtt. Azt akartam, sose tudja elfelejteni ezt az éjszakát. Eszeveszett gyorsasággal kezdtem el mozogni benne. Mikor éreztem, tényleg nem fogom sokáig bírni, lassítottam a tempón. A külvilágot is jobban érzékeltem, ami most az éjszakai csöndnek köszönhetően saját és angyalkám nyögéseit jelentette.
Több nővel is volt már dolgom életem során, de egyikkel sem éreztem ennyire jól magam. Tudtam, ebben a lányban több van, sokkal több, mint amit ezekben a percekben most képes vagyok felfogni.
- Hogy hívnak? - kérdeztem zihálva.
Szemembe nézett, és nem értette, mért kérdezem, de elmosolyodott, majd megcsókolt.
- Layla. Layla Hamilton - mondta nyögdécselve. - És, téged?
Tehát Laylának hívják ezt az angyalt, az én angyalkámat. És jól hallottam, megkérdezte, hogy hívnak? Talán ő nem tudja, ki vagyok. Istenem, hát mégis létezel?
Ajkai után kaptam, és újra gyorsabb tempót kezdtem el diktálni. Pillanatokon belül megszakítottam csókunkat, zihálva löktem még párat, és beleélveztem. Férfias ordításom töltötte be a sikátort, de nem érdekelt, ha most rajtakapnak vele. Éreztem, ahogy magom teljesen elárasztja belsőjét. Rettenetesen boldoggá tett a kockázatok ellenére is, hisz végül is nem tudok róla semmit, csak a nevét. Viszont, azt tudtam, ő még nem élvezett el. Nem akartam, hogy sokat várjon, mert éreztem, ő sincs már messze attól a mennyországtól, ahová engem repített. Újra elkezdtem azt, amit az előbb abbahagytam, és tényleg pár lökés után, hüvely izmai megfeszültek, és egy sikoly kíséretében elélvezett.
Hagytam, még kicsit hagy pihegjen, majd kicsúsztam belőle. Elengedte csípőmet, és letette lábait a földre, de azok még nem bírták el, így lecsúszott a földre. Gyorsan felhúztam nadrágomat, és leguggoltam mellé.
Általában egy alkalom után, már egy nő sem érdekel igazán, de rá még mindig nagyon vágytam. Eszméletlenül megőrjített, de tudtam, nem várhatok el tőle ennél többet. Lágy csókot leheltem ajkára, ami még piros volt előbbi csókcsatánk után. Majd egy utolsó pillantást vettettem erre az angyalra. Nem akartam őt soha elfelejteni, hiszen ezek a búcsú percei voltak, és esélyünk sem volt arra, hogy ismét találkozzunk az életben. Így hát otthagytam.
Már eltel egy hét az óta az éjszaka óta, és én állandóan csak rá gondoltam. Nem bírtam kiverni a fejemből, pedig már mondtam, nekem egy nő csak egyszer kell. De, ahogy lehunytam a szemem az ő arcát láttam, éjszakánként álmomban újra vele voltam, és mindig arra ébredtem föl, hogy úszom a verítékben, és rettentő merevedésem van. Ezért hát, hajnali négykor már fent voltam, és a házam alagsorában berendezett edzőteremben edzettem. Csak ez tudta kiverni őt a fejemből néhány órára. Nem tudom, mennyit edzettem.
Amikor fölmentem, hallottam, ahogy pityeg a telefonom. SMS-t kaptam a menedzseremtől. Délután 5-től lesz valami bemutató, ahol meg kell jelennem. Nem igazán érdekelt a dolog, de hát, ha menni kell, akkor menni kell. Most nem modellként mentem, hanem mint az est konferansziéja. Végül is ez sem volt unalmas, kaptam külön öltözőt is, és a sminkesem és fodrászom is jött velem, na meg még fizetnek is érte.
Elmentem lezuhanyoztam, és még ettem pár falatot. Közben elolvastam az aznapi újságokat, és boldogan nyugtáztam magamban, ma sem én vagyok a címlapokon! Tudtam hamarabb, kell mennem, hisz még megcsinálják a hajamat és sminkelnek is. A ruhámat már tegnap beraktam a kocsimba. Ezért már fél 3-om után elindultam. Sokat kellett autóznom de nem bántam szerettem vezetni. Amint odaértem, láttam külön parkolót is kaptam. Mikor már az épületben voltam, többen is odajöttek hozzám. Köztük a rendezvény szervezője is, aki szerette volna, ha még tartunk egy kisebb próbát. Jogosnak véltem a kérését, így hagytam, hogy egyből öltözőmbe vezessenek, ahol már várt a sminkes és a fodrász. Nem kellett nagy extrákat csinálni a fejemmel, csak egy kis púder, egy kis lakk és zselé. Már több éve dolgoztak nekem, így nagyon hamar készen voltam.
Gondoltam szétnézek kicsit. Igaz, voltam már az épületben több alkalommal, de azért mégis.
Ahogy mentem többeket is láttam, akik különböző kellékekkel szaladgáltak. Hamar elértem azt a termet, ahol a mai bemutatót tartják. Néhány tervező volt a színpadon, és modelljeikkel próbáltak. Mind kezdők voltak, és azokat az általuk tervezett ruhákat fogják most bemutatni, amiket direkt erre az alkalomra készítettek. A pincérek is már a pezsgőt töltögették.
Visszasétáltam az öltözőmbe, mert még pihenni akartam kicsit. Pár perce feküdhettem csak, amikor kopogtak. Gyorsan lezajlott a színpadi próbám, és már szinte rögtön utána elkezdtek beözönleni az emberek. Pár rajongó fényképezőgépekkel és fényképekkel támadott meg, így a hátralévő időt dedikálással, és fényképezkedéssel töltöttem. 5 után kicsivel végre sikerült visszajutnom a színpadra, és kezdetét vette a bemutató.
Már lement a műsor fele, mikor megláttam egy lányt, aki éppen tálcákat vitt körbe. Nagyon jól mutatott rajta a fekete felszolgáló ruha. A mellény kiemelte vékony derekát, a nadrág, pedig hosszú formás lábait. Szőke haját lófarokba kötötte, de így is pár rakoncátlan tincs kiszökött a hajgumi szorításából. Oh, mit nem adnék érte, hogy megérinthessem. A hátralévő időbe, csak erre a lányra tudtam gondolni. Kiterveltem, hogy ha vége az estének az öltözőmbe hívatom.
Miután vége lett a bemutatónak, és én sem voltam már a színpadon, megkerestem az egyik szervezőt, és intézkedni kezdtem, hogy amint vége az állófogadásnak, küldjék a lányt az ötözőmbe. Ő egy sokat sejtető mosoly kíséretében bólogatott, és biztosított a felől, hogy a lány ott lesz.
Az állófogadáson újra megtámadtak a rajongók, miközben én szememmel mindig őt kerestem, de ha megláttam próbáltam mindig elkerülni. Azt akartam, lepődjön meg és csak reméltem, örülni fog.
Ahhoz képest, hogy milyen gyorsan vége volt a bemutatónak, ennek a fogadásnak mégsem akart nagyon vége szakadni. Nem értettem, mit bírnak ennyit beszélni, és én is nagyon untam már ezt a jópofizást. Pár új nagyreményű tervező is megkérdezte, készíthet-e velem közös képet, én meg, mint akinek ez minden vágya, belementem, legalább így is telt az idő. Csak rá tudtam gondolni, és arra, hogy újra vele lehessek.
Végül megkegyelmeztek nekem, és kezdtek haza szivárogni az emberek. 9 órára végre sikerült visszamennem az öltözőmbe. Levettem zakómat, és pár gombot kigomboltam ingemen, majd megmostam arcomat, és épp a törölközőért nyúltam, amikor kopogtak.
- Szabad! - adtam meg az engedélyt a belépésre, és megtöröltem arcomat.
Nyílt az ajtó, és belépet valaki az öltözőbe, majd becsukja az ajtót.
- Szóltak, hogy keres Mr. Killien. - hallottam meg hangját.
Megfordultam, és láttam arcán a döbbenetet. Mondani akart valamit, de mégse tette. Néztük egymást így egy darabig, majd elindultam felé, ő viszont hátrálni kezdett. Megtorpantam.
- Nem akarlak bántani - mondtam.
Ő erre teljesen felháborodott, majd rettentő dühösen rákezdte.
- Nem akarsz bántani? Mégis, hogy gondolod ezt, hüm? Ott hagytál a sikátorban azok után - mondta, miközben hangja egyre halkabb lett, és fejét is lehajtotta.
- Nem akartam - mondtam bűnbánóan, és közelebb mentem hozzá.
Még mielőtt tiltakozhatott volna, megragadtam, és megcsókoltam. Nem tiltakozott! Ezt jó jelnek vettem, főleg azért, mert már megint kezdett felizgatni. Bár, tudtam, nem ronthatok ajtóstul a házba a múltkoriak után. Szenvedélyesen csókolóztunk, mikor kopogtak.
- Mr. Killien szüksége van valamire? - jött a hang kívülről.
- Nem. Köszönöm, elmehet - válaszoltam.
Hallottuk, ahogy elmegy az ajtó elöl, erre én elengedtem Laylát, odamentem az ajtóhoz, és kulcsra zártam. Majd visszafordultam felé. A szoba berendezését szemlélte, mikor hátulról átöleltem.
- Amúgy Yuri Killiennek hívnak - mutatkoztam be végre.
- Már rájöttem - mondta, miközben kuncogott.
A nyakába csókoltam, és magam felé fordítottam. Újra elkezdtünk csókolózni. Közben próbáltam a sminkes asztalka felé irányítani, ahol pár órával ezelőtt még sminkesem smink kellékei voltak, de most már üresen állt. Élveztem, ahogy hajamba túrt, és próbált még közelebb húzni. Én sem tétlenkedtem, mellénye gombjait kezdtem volna el kigombolni, de megállított. Csókunkat is megszakította, és távolabb tolt magától.
- Igazán szeretnék veled együtt lenni, de holnap suliba kell mennem, és még tanulnom is kell.
- Oh, milyen kár. Pedig olyan jó lenne - mondtam, miközben jó szorosan hozzábújtam.
- Igen, tényleg. Bár, gondolom, így már nem is érdekellek - hallottam, ahogy szomorúan mondja ezeket a szavakat.
- Mért ne érdekelnél? - kérdeztem, és a szemébe néztem.
- Hiszen most már tudod, ki vagyok - ekkor megpróbált eltolni magától.
- Miért, ki vagy? - kérdeztem, miközben még szorosabban öleltem. - Én csak egy lányt látok magam előtt, aki teljesen elvette az eszemet. Semmi más nem érdekel.
Láttam, teljesen megdöbbent, mégis különös csillogást véltem felfedezni a tekintetében. Egy lágy csókkal nyomatékosítottam szavaim súlyát, majd elengedtem. Elkezdtem összeszedni a maradék cuccomat, ő pedig, nekitámaszkodott a sminkes asztalkának, karba tette kezeit, és engem kezdett el nézni, ahogy pakolok.
- Mikor végzel holnap?
- Miért kérded? - kérdezte megdöbbenve.
- Gondoltam, ha most nem érsz rám, akkor talán holnap - válaszoltam őszintén.
- Délig vannak óráim, viszont valami filmet nézünk meg a moziban. Érettségi tétel - láttam, elpirult közben.
- Szóval a kisasszony most készül érettségizni - mondtam, miközben visszasétáltam hozzá.
- Igen.
Újra átöleltem. Nem tiltakozott. Nagyon jó volt a közelébe lenni, és nem érdekel az sem, hogy körülbelül 5 évvel fiatalabb nálam. Sőt, szerintem egy egészséges párkapcsolatban kell is egy kis korkülönbség. Jesszus! Miket is beszélek? Párkapcsolat? Mit tesz velem ez a szőke kis angyal!
- Két órás lesz a film. Ha gondolod, és ráérsz - törte meg a csendet bejelentésével.
- Persze, hogy ráérek - válaszoltam neki.
Ekkor újra kopogtattak az ajtón. Egymásra néztünk, és váltottunk egy búcsúcsókot. Elindult az ajtó felé és kinyitotta, én pedig, megfogtam a már összekészített holmimat, és így léptünk ki. Ő jobbra ment, én pedig, balra. Mikor kiértem a kocsimhoz, akkor jutott eszembe, nem beszéltük meg, hol és mikor találkozunk. Vissza akartam menni, hogy megkeressem, de sokkal jobb ötletem támadt. Amint beraktam holmimat az autómba, és beültem, elővettem telefonomat, és tárcsáztam.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Először ki akartam nyomni, de amint megláttam, ki hív, minden álmosságom elszállt. Fölvettem.
- Megvan, amit kértél. Fél óra, és nálad vagyok - mondta, és letette.
Gyorsan kiugrottam az ágyból, és mentem zuhanyozni. Mikor már a ruháimat vettem föl, akkor jutott csak eszembe, hogy ma éjszaka nyugodtan aludtam. Talán annak köszönhetően, hogy végre megtaláltam őt, és hamarosan már semmi nem választhat el tőle, soha többé. Úgy éreztem magam, mint egy kiskamasz, aki életében először szerelmes. Bár, tényleg most vagyok életemben először szerelmes, egy igazi angyalba! Csengettek. Az ajtóhoz rohantam, és kinyitottam.
- Hú, de gyors voltál. Vagy csak ennyire örülsz nekem? - kérdezte régi jó barátom Mark.
- Nagyon vicces vagy. Megszerezted? - mondtam neki.
- Tessék - adta át a dossziét.
Izgatottan kezdtem tanulmányozni az iratokat, Mark, pedig, öntött magának egy pohár italt, és leült a kanapéra. Voltak olyan részek melyeknél ökölbe szorult a kezem, de minél közelebb jártam az akta végéhez annál nagyobb, és szélesebb mosoly ült ki az arcomra. Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Valahol sajnáltam Laylát. El tudtam képzelni, milyen rossz lehet elvált szülők gyermekének lenni. De azt még inkább milyen, ha egy olyan iskolába jársz, ahol kinéznek a származásod miatt.
Az ország egyik legkeményebb, és drágább sulijába jár az én angyalkám, ahova jó tanulmányi átlagának köszönhetően vették föl. Ezért dolgozott hát tegnap is, hogy fizetni tudja a tandíjat, amit igaz támogatnak, de nem eléggé!
Egy terv kezdett megszületni a fejemben, reménykedtem benne, ő is értékelni fogja. Mire végeztem az olvasással, Mark már el is ment. Igazán hálás voltam neki, hogy megszerezte nekem ezeket a papírokat, és egyáltalán nem éreztem magam rosszul, hogy a kutakodtam a múltjában. Bár, nem értem, ez eddig miért nem jutott eszembe. Így talán nem szenvedtem volna egy egész héten keresztül!
A délelőtt további része igazán gyorsan eltelt. Volt egy tárgyalásom pár újabb ruhadarab kapcsán, amit majd az én nevemmel fognak eladni. Nem volt sok tennivalóm, csak rábólintani, mi az, amit én is szívesen felvennék. Majd fel is kell vennem egy fotózás alkalmával, plusz néha hordani az utcán is a reklám miatt! Elég unalmas volt, de így legalább elterelte a figyelmemet egy kicsit róla. Mikor végeztem hazamentem még átöltözni, és úgy indultam el a mozi elé. Kocsival mentem, így elég hamar meg is érkeztem, pedig ilyenkor már dugó szokott lenni az utakon. Kiszálltam, és vártam. Páran odajöttek egy-egy autogrammért. Amikor megpillantottam ez első egyenruhás lányokat, már egyedül voltam.
Kocsimnak támaszkodva álltam, és szememmel kerestem őt. Amint megpillantottam egy pillanatra a lélegzetem is elállt. Mint egy ártatlan kislány, úgy nézett ki az egyenruhájában, és az a két coff. Kicsit rosszul éreztem magam, el is bizonytalanodtam, nem akartam egy ilyen angyalnak fájdalmat okozni. De már nem volt időm ezen gondolkozni, észrevett. Ellöktem magam a kocsimtól, majd elindultam felé. Elköszönt pár osztálytársától, és megállt, ezzel is jelezve számomra, hogy rám vár. Már csak alig egy méterre volt tőlem, mikor végre meghallottam angyali hangját.
- Szia - köszönt kedvesen.
Amint meghallottam hangját elvesztettem a fejem, és pillanatok alatt megszüntettem a köztünk lévő csekély távolságot. Megragadtam derekát, és magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Éreztem, megdöbben, de hamar átkarolta nyakam, és mélyített a csókon. Percekig ízlelgettük egymást nagy szenvedéllyel, mikor elhúzódott tőlem.
- Utcán vagyunk - közölte az egyszerű választ, amiért elutasított.
- Akkor, jobb, ha megyünk - mondtam neki rekedt hangon.
Ő csak bólintott. Elvettem tőle táskáját, és kézenfogva elindultunk kocsim felé. Láttuk, ahogy többen is megdöbbenve nézték az előbbi jelenetet, de osztálytársai tekintetében felháborodást, és féltékenységet véltem felfedezni. Igazán tetszett. Beraktam a táskát a csomagtartóba, majd kinyitottam neki az ajtót. Miután beszállt körbementem, és én is beültem a kocsiba. Nem kérdezte, hova megyünk, de számomra nem volt kérdéses, hogy hova akarom vinni. Most nem volt akkora szerencsém, mint mikor jöttem, dugóba keveredtünk.
Ahogy ott és akkor, abban a pillanatban egymás szemébe néztünk, tudtuk mindkettőnk számára egy új élet kezdődik, amit együtt fogunk megélni minden jóval és rosszal együtt!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
