|
A boldogság útja
Yanatsuke 2008.11.05. 15:05
1. fejezet - Visszaemlékezés (avagy a bevezetés)
"Az út hosszú, és nehéz lesz, de aki keményen küzd, az célba érhet, mert csak a legkitartóbbak juthatnak el odáig. "(by: Yanatsuke)
A színpadnál minden ment a rendes kerékvágásban, ezt hihette a külső szemlélő, de én, mint belső ember rájöttem, hogy itt bezony valami nem stimmel. Esküt tettem, hogy én Mia Gullem kiderítem az igazságot! Persze ekkor még nem tudtam, hogy talán nem kéne bele ütnöm az orromat a nagyok dolgába...; Nade, nem spoilerezek, elmesélem nektek az egész históriát elölről, így fair. Narrátori szerepemet úgyis gyakorolni akartam... :)
Menjünk vissza egészen az Angyalok tánca utáni időkbe...
Miután lementek az előadások így új történettel kellett volna előrukkolnom (persze arra nem gondoltak, hogy ez mennyire kimerítő...:)). Mire készen lettem a történettel, a főnök közölte, hogy lesz egy plussz meglepi szereplő, úgyhogy írjak valami ütőset. Nem elég, hogy nem volt hajlandó elárulni ki lesz az, de kezdhettem előlről az egészet!!!
Ne csak magamról dumáljak már, miért nem szóltok?!
Hmmm...kiről is meséljek? Hát persze, én és a rövid agyam.
Sora és Leon olyanok voltak, mint a testvérek. Imádtam, amikor huginak és bátyusnak hívták egymást. :) Ennek is megvan a story-ja, kíváncsiak vagytok? Hááát najó, lássuk!
~Gyakorolnom kell, mert megőrülök! Hiába van szünet, színpad nélkül nem tudok lenni se. ~ - gondolta Sora, miközben szállt a magasban. (Megjegyezném, hogy ez éjfél körül volt...)
~Ideje lenne hazamennem...hmm ki lehet ilyenkor a színpadon? Elvetendő kérdés, csak egy valaki képes ebben az időpontban gyakorolni, és Ő nem más, mint: Sora. Benézek, most már úgyis mindegy. ~ - gondolta Leon, a színpad felé menet.
Sora éppen szaltózott, amikor érezte, hogy van még valaki rajta kívül a színpadon.
~ Valaki van itt. Senki másnak nincs ilyen aurája a világon, hűvös ugyanakkor égetően tüzes. Leon, ha már itt vagy nem hagyom, hogy unatkozz. ~ - elmosolyodott és a következő trapéznál megállt, és várt.
~Téged nem lehet átverni, gondolhattam volna. Jól van, te akartad...~ - vigyorodott el Leon és már ugrott is fel Sorához.
Pontosan nem tudom meddig gyakoroltak, de a végén kifáradva ültek, vagyis inkább feküdtek az ugróasztalon.
- Kössz Leon, ez már hiányzott. - lihegte Sora.
- Én köszönöm. Méltó partnerre és ellenfelemre találtam benned... - kicsit habozott, de aztán mégis kimondta - és a húgom helyére is... - itt elharapta a mondatot, rájött, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet volt, de Sora elmosolyodott.
- Ez kedves tőled bátyus. - mondta és elkezdett nevetni, de aztán ránézett Leonra és várta a reakcióit.
- Nincs mit hugi, de most aztán, mars aludni, mert holnap mind a ketten holdkórosak leszünk. - mondta kedvesen. Itt már mind a ketten nevettek.
Hát ez lenne a hugi-bátyus story. Akkor menjünk is tovább.
Rosetta nagyon sokat fejlődött, de még bőven van mit. Fantom, valamilyen okból kifolyólag őt nem akarja meglesni, nem tudni miért... Fantom néha hercegnőnek szólítja, de nem nagyon zavarja már. Magában elhatározta, hogy végre fogja hajtani Sorával a Legendás manővert, ezért igyekezett annyira. Ebben May természetesen rsegítségére volt, mint vérbeli rabszolga hajcsár... XDDD
Ha már szóba került May... Már letett Sora kitúrásáról, felismerte, hogy nem nyerhet. Megváltozott, nem üvölti le mindenki fejét már (aminek szívből örülök). Talán azért, mert egy ideje megérkezett Kínából a barátja... Képzelhetitek, padlót fogtunk, amikor megtudtuk. Hogy tud valaki szeretni egy, egy, egy...ilyet?! (Most komolyan!)
Anna, mindenki megnyugtatására: ugyanolyan idegesítő, amikor viccesnek akar látszani, bár már halad. Elment az apjával "turnézni" (ahogy ő mondta: "tanulmányi út"). De azért egy fenyegetést hátra hagyott: "Még visszajövök ééés akkor annyi nektek rekeszizmok!" Nos bízunk sikerében. :)
Marion és Jonathan nem változott semmit, igaz Marion már a nagy színpadon is próbálgatja szárnyait.
Sarah éppen engem idegel:
- Légyszi Mia! Nem fog fájni, ígérem vigyázni, fogok. - mosolygott ártatlanul.
- Nem, és nem, és nem! Nem vagyok céltábla, gyakorlóbaba, boxzsák, pengeélesítő, se egyéb, ehhez hasonló. - próbáltam elijeszteni, több-kevesebb sikerrel.
- Egyiknek se kell lenned, - nézett édesen - csak az ellenfelemnek kellenél. Éppen a kardforgatást tanulom. Ja! És csak védekezned kell. - mosolygott negédesen - Kalos most nem ér rá...
- Nah jó legyen, de ha valami baj történik, akkor a halálból is visszajövök bosszút állni! - mondtam fenyegetően, ahogy látom hatott is.
Pár perc szünet és jövök, addig dolgozzátok fel az eddigieket.
(Kb. fél perc múlva...)
- Ááááá segítség!! Meg akarnak ölni! - üvöltöttem torkom szakadtából.
- Ne aggódj, ez természetes, ha én támadok, az edzőm szerint mindent bele kell adni. - mondta teljesen hétköznapi hangon.
- Na ez már több a soknál! Én nem vagyok az edződ, akit kedvedre nyirbálhatsz azzal a vacakkal! - erre ott hagytam, mielőtt elfelejtem, hogy védekezni kellene...
Akkor folytatnám is. Ki van még hátra? Emlegetett szamár, a főnök. Ugyanolyan szadista, szigorú és nem tud öltözködni. (Narrátor elmegy röhögni, mert eszébe jutott a tegnapi kockás + csíkos zokni, pöttyös naci és pálmafás póló kombináció... Megértésüket köszönjük! :))
Ken...még mindig reménytelenül szerelmes Sorába, de ő természetesen vak és nem veszi észre.
Layla most készül visszatérni a színpadra (ez a legújabb pletyka, legalább Sarah erre jó volt...).
Yuri is a színpadnál maradt végül, éééés titokban tetszett neki Sora. Én is lehidaltam, amikor megtudtam. :)
És persze itt lennék én. Nos én lettem a főrendező, vagy mi a bigyó, de majdnem minden forgatókönyvet én írok.
Végül a titokzatos új szereplő, vajon nő, vagy férfi lesz? (jól gondolod, még ezt se tudom) És milyen lesz aranyos, vagy egy varangy? Hogy fogja befolyásolni a Kaleido színpad, főleg Sora életét?
Majd a kövi fejezetben megtudhatjátok... Tudom hogy imádjátok a következő három szót...
"TO BE CONTINUED..."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
