|
A csábító
Mira90 2008.11.04. 06:37
- Nem válaszoltok nekem? - Tettem fel egy újabb kérdést. - Jól van. - Majd elegánsan felálltam, és lágyan ringó csípővel az ajtó felé lépkedtem. Végül, mielőtt megfogtam volna a kilincset, Kalos nyerte vissza a lélekjelenlétét, és csak egy szót mondott:
- Igaz.
- Akkor elvállalom. - Fordultam vissza kecsesen. - Persze csak, ha Monsieur Oswald beleegyezik. - Hajoltam meg gúnyosan, ezzel kis belátást engedve melleim felső domborulataira.
Leon csak nézte, ahogy kiegyenesedem, majd hanyag eleganciával ellökte magát a faltól, és hozzám sétált.
- Sora Naegino, nem hittem volna, hogy valaha is visszatérsz... - Szólalt meg hűvösen mégis valahogy furcsán csillogó szemekkel.
- Ha rajtad múlik, tényleg nem... De mint láthatod, így tettem. - Válaszoltam neki, miközben egy lépést tettem felé jelezve, hogy nem ijedek meg tőle. Már annyira kis távolság volt köztünk, hogy éreztük egymás illatát. - A hegyek... - Gondoltam magamban, azonban a szemem se rebbent. Kitartóan álltam a pillantását, miközben érzéki mosoly játszott ajkaim körül.
- Rendben - Jelentette ki. Azzal ellépett mellőlem, és a válla fölött még visszanézett. - Várlak az edzőteremben, hogy újra formába hozzalak. - Mondta fagyos közönnyel, de én tudtam, hogy mire céloz, mit sugall ez a mondata. Igazából azt gondolta, hogy látni akarja a szerencsétlenkedésemet, hogy aztán azt mondhassa: Sora Naegino már csak halvány árnyéka önmagának.
De én továbbra is mosolyogva fordultam hozzá, és rendületlen nyugalommal válaszoltam neki.
- Tíz perc, és ott vagyok. - Azzal kezemet lágyan izmos vállára tettem, mire meglepetten nézett rám. Csak biccentettem egyet, majd arrébb toltam, és előtte léptem ki az ajtón.
Egyenesen az öltöző felé vettem az irányt, méghozzá tudatosan nem akármelyikbe mentem be, hanem Leon privát öltözőjébe. Gondoltam, hogy csak annyitól, hogy megjelenek, régi társam nem fog elfogadni partnereként, így már előre letettem az edzéshez szükséges dolgaimat ebbe a szobába.
- Igen. Ez Leon stílusa. Rögtön egy próbával kezdeni, de majd megmutatom neki. - Gondoltam magamban, miközben gyorsan felvettem a ruháimat.
Öltözékem egy fehér tornadresszből állt, mely szorosan, ám mégsem szemérmetlenül rátapadt testemre, illetve deréktájt széles fekete csík futott körbe ezzel kiemelve illetve látszólag még vékonyabbá téve amúgy is karcsú derekam. Még felhúztam egy fehér balettcipőt, majd a nagy tükör elé léptem, hogy megszemléljem magam.
Elégedett voltam a tükörképemmel. Úgy gondoltam, ennél jobb formában nem is lehetnék, mivel, mikor elhagytam a színpadot, olyan voltam, akár egy szürke kisegér, ha pedig úgy is kívánatos voltam, mi lesz most... Mert most már nő vagyok, ízig-vérig, és ezt Leon Oswald is be fogja látni.
Dús, göndörödő hajzuhatagomat egy gumival összefogtam, ám pár tincs kiszabadult. Nem törődtem vele, tudtam, a színpadon úgy sem fog zavarni.
Így érkeztem meg az edzőteremhez, melyben Leon már várt. Hűvös tekintettel mért végig, én pedig fesztelenül léptem hozzá.
- Megfelelek? - Kérdeztem félig lehunyt pilláim alól, ám nem vártam meg a válaszát, ugyanis egy ismerős alakot fedeztem fel a fal mellett.
- Mia - Kiáltottam boldogan, és tényleg úgy éreztem magam. Hihetetlenül jó érzés volt közel hat év után újra látni egyik legjobb barátnőmet. - Annyira örülök! - öleltem át melegen, és egy pillanatra újból tizenhét évesnek éreztem magam.
- Sora, én is. Hiányoztál...
Ám nem sokáig élvezhettük a viszontlátás örömét, mivel egy fagyos hang szakított el minket egymástól.
- Jól van. Elég lesz már ebből a megható jelenetből. - Szólalt meg Leon metsző hideg hangon. - Sora! A trapézra! - Parancsolta nekem.
- Nem vagyok a kutyád, Oswald! - Válaszoltam neki könnyedén, de azért az ugróasztalhoz sétáltam, és arról egyetlen ugrással szökkentem fel az egyik trapézra. Ott lassan leültem, és játékosan hintázva érzékien elmosolyodtam, főleg, mikor megláttam Kalost is a teremben.
- Leon - Ejtettem ki lassan, szinte ízlelgetve a nevét. - Mit szólnál ahhoz, ha te is feljönnél ide, és bemutatnánk együtt egy manővert?
- Mi lenne az? - Szűkültek össze szemei.
- Gyere fel, és megtudod. - Feleltem kihívóan, amit természetesen nem hagyott megválaszolatlanul. Izzó tekintettel levetette magáról fekete, rövid ujjú ingét, így szabaddá téve izmos felsőtestét, ami az évek múltán még kidolgozottabbá vált, mint amire emlékeztem. Lerúgta cipőjét, majd, mint korábban én, hasonlóan egy ugrással fenn termett a velem szemben lévő trapézon.
- Itt vagyok. - Egyenesedett fel büszkén, akár egy istenség, aki leszállt az emberek közé. Én pedig hirtelen megijedtem. Tudtam, mit akarok csinálni, tudtam, mit fogok csinálni, de nem tudtam, hogy mi lesz Leon reakciója.
- A manőver neve: Tündérvágy - Szólaltam meg szándékos lassúsággal, Leon azonban csak enyhén felhúzta szemöldökét. Beigazolódott a sejtésem. Nem ismerte ezt az ugrást, így egyszerűen nem bírtam visszafogni magam. - Ne aggódj, Leon, csak annyi lesz a feladatod, hogy kövess engem!
Élvezve mondtam ki minden egyes szót, hiszen Leon szemei dühtől lángoltak fel, és ezt akartam elérni.
- Felkészültél? Akkor kezdhetjük! - Kiáltottam el magam, azzal egy tökéletes csavarral átugrottam a következő trapézra. Leon ugyanígy tett. Megfordultam, és buja mosolyra húzódtak ajkaim, majd a férfi felé szökkentem. Minden egyes ugrásomba csempésztem valami váratlant, valami gyönyörűt, ám Leon is makacsul állta a próbát, és egyenrangú partnerként repült velem a magasban.
Még csak most jön a java. - Gondoltam magamban mosolyogva, azzal gyorsítottam a tempómon, és szélsebesen egyre magasabbra és magasabbra szökkenve az engem követő Leont kezdtem kerülgetni. Végre megtudta kis közönségünk is, hogy miért kapta ezt a nevet a manőver, ugyanis valahányszor Leon közelébe értem, mindig végigcirógattam valahol, lágyan, akár a selyem. Először szépvonású arcát simogattam meg puhán, azzal villámgyorsan tovaszálltam, aztán erőtől duzzadó vállát, széles hátát, és izmos meztelen mellkasát is.
Szinte éreztem a bőrén át a belőle kiáradó feszültséget, amit az érintéseim okoztak, de még nem volt elég, így egyre merészebb és merészebb tettekre szántam el magam.
Azonban Leont sem faragták akármilyen fából, így a következő találkozásainknál a levegőben érintéseimet viszonozni kezdte, melyek végigborzongatták minden egyes idegszálamat, de nem hagytam magam, továbbra is összpontosítottam, és óvatosan végigsimítottam a hasán, majd a combján, amikor is kissé felszisszent.
Így utólag nem csodálkozom a reakcióján. Én is éreztem a vágyat, a kísértést eme ellenállhatatlan férfi iránt, ám iszonyatos erőfeszítéssel temettem egyre mélyebbre ezeket az érzéseket. Az ő szemeiben viszont láttam eluralkodni a haragot, mégsem adtam fel. A trapézról visszafordulva egy dupla szaltóval újra közel kerültem hozzá, így lehetőségem nyílt megcirógatni izmos fenekét, mire utánam nyúlt, és vissza akart rántani, azonban készültem erre a tettére, így egy, a tengelyem körüli, forgással kitértem előle, és érkeztem a legközelebbi trapézra, ő pedig utánam.
Aztán addig ugráltam ide-oda csodálatra méltó elemekkel tarkítva a sorozatot, míg újból alkalmam nyílt a megközelítésére, amit nem is szalasztottam el. Egy bonyolult ugrással partnerem elé szökkentem, és lágyan végigsimítottam férfiasságán, ami, tisztán éreztem, már vágyakozón nekifeszült nadrágjának.
Ekkor az idő, és mi is megállni látszottunk, és tágra nyílt szemekkel néztem fel a büszke, de perzselő holdszín tekintetbe, mely lassan elsötétedett a méregtől és talán a vágytól is...
Lustán elmosolyodtam, és továbbszökkentem, ő pedig lendült utánam. Viharos gyorsasággal ugráltam a trapézokon, ám ő mindvégig a nyomomban volt. A következő tettemmel azonban rendkívül megleptem, mivel ugyanabban a pillanatban, mikor ő elengedte a trapézt, én megfordultam, és szintén felé ugrottam.
A megdöbbenéstől egyszerűen semmit sem tett a megakadályozásomra. Én pedig hozzá érve lábaimmal átkulcsoltam keskeny csípőjét, egyik kezemet vállára helyeztem, másikkal beletúrtam ezüst hajzuhatagába, fejünket pedig addig közelítettem, míg ajkaink szinte összeértek. Így kezdtünk el forogni vágyakozón, szenvedélyes pózban, miközben tekintetünk összekapcsolódott, Leon keze öntudatlanul is a derekamra vándorolt, és erősen magához szorított.
Talán életemben először láttam Leon szemeiről fellebbenni a fátylat, és belőlük egyetlen érzést olvastam ki, a perzselő, izzó vágyat, mely égette bensőmet, mint a pokol lángjai, ám nem törődtem vele. Elrejtettem az érzést magamban, és csak egy szó ismétlődött a fejemben - Haladunk, haladunk...
Végül a gravitáció ellen még mi sem tudtunk sokáig küzdeni, így először szép lassan, majd őrületes sebességgel zuhantunk lefelé a mélybe.
Ekkor egy gondolat vert szöget a fejembe - Mi lesz Elle-el, ha engem baleset ér? - A kétségbeesés birtokolta testem és lelkem egyaránt, így félelemmel és aggódással telve szakadtam el Leon tekintetétől, és néztem le, majd megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A védőháló szerencsére fel volt húzva, én pedig csak megkönnyebbülést és bűntudatot éreztem. - Hogy lehettem ennyire felelőtlen, hogy nem gondolok a kislányomra, mikor ilyen veszélynek teszem ki magam? - Azonban nem maradt több időm töprengeni, ugyanis másvalami keltette fel az érdeklődésemet...
Viszonylag puhán landoltunk a hálóban, így vetettem egy pillantást az alattam fekvő férfira. Lábaim még továbbra is csípője köré fonódtak, így éreztem magam alatt vágya ékes bizonyítékát hozzádörzsölődni ágyékomhoz. Lehajoltam Leonhoz közel, nagyon közel, és suttogva megszólaltam:
- Drága Leon, a Tündérvágy manőver nagy része improvizáció, a követelmény csak a könnyedség, játékosság és a gyorsaság, mégis ezeknek telítődniük kell szenvedéllyel... vággyal. Valamint az utolsó forgás a meghatározó még benne, ám annak nem ez a vége, hogy a hálóban fekszünk... egymáson... - Súgtam az utolsó szavakat érzékien a fülébe, majd újra a szemeibe néztem, melyek ezüstösen örvénylettek a szenvedély hullámaitól, melyek óriási önuralmat tükröztek, és melyektől elszakadni nem bírtam.
Ajkainkat alig pár centiméter választotta el egymástól, és szinte érezni véltük a másik száját sajátunkon, én mégis kimondhatatlanul erősen koncentráltam, nehogy elragadjon ez a páratlan férfi, és az érzés, melyet kiváltott belőlem.
Aztán Leon feladta, és éhesen kapott eperszínű ajkaim után...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
