~ Leon... Ha tudn�d, hogy figyellek... akkor tal�n nem csin�ln�d ezt. T�nkreteszed magad, Leon! H�t nem eml�kszel m�r mit mondtam neked?

A sz�rke �gbolt fellebbentette f�tylait, �s megeredt az �gi �ld�s, egy nyomaszt� �szi es�z�s, mely csendesen mosta a sz�rke aszfaltot. Monoton aut�z�g�s, �s n�h�ny szapor�n kopor�sz� cip�. Mindenki eserny� al� rejt�z�tt, �s szorosan �sszeh�zta mag�n kab�tj�t, kiv�ve egy valakit. Egy alak volt, aki kit�nt az egyhang�, a siet� emberek sokas�g�b�l P�rizs egyik ny�zsg� forgalm� utc�j�n. Akik els�t�ltak mellette, sz�nakoz� pillant�sokat vetettek r�, �s az �r�lthez hasonl� jelz�kkel illett�k. Senki sem tudta, ki lehet az, aki ilyen �t�letid�ben egy egyszer� feh�r ingben flang�l. Pedig ismert ember volt! Mennyi n� omlott a l�bai el�, h�nyan voltak, akik b�rmire k�pesek lettek volna �rte... Volt id�, mikor � ezt g�tl�stalanul kihaszn�lta, de m�r nem. A rettenthetetlen hal�listen nem taposta el t�bbet partnereit. Sok fell�p�st kapott, kem�nyen fogta a maga mell� osztott - �ltal�ban -, n�t, de egyik�knek sem okozott t�bbet maradand� lelki s�r�l�st. M�r nem �rdekelte.

" A trap�zokat leeresztik, a kapukat kinyitj�k, �s megkezd�dhet a csoda. Az igazi szt�r sz�let�se. M�g az ez�sthaj� Isten sz�ve is megenyh�lt, �s hitt benne, hogy bev�lthatja �g�ret�t, amit h�g�nak tett. A hajnali f�ny �that� sziluettk�nt �leli k�rbe a l�nyt, �s a f�rfinek is leny�g�z� kisug�rz�st var�zsol. Egy �lom v�lik val�ra abban a percben. Mikor egyes�l az emberek sz�ve... "

Az ing, amelyet viselt, �t�zva simult kidolgozott fels�test�re, haja csillogott a r�zuhan� v�zcseppekt�l. Az �gbolt olyan elkeser�t�en egyhang� volt. B�natos. Az es�cseppek meg�ll�thatatlanul itatt�k az aszfaltot, mintha csak meg szeretn� �vni a kisz�rad�st�l. A f�rfi hangulat�t csod�latosan t�kr�zte ez a szomor� vihar. Ezt �rezte � is bel�l: tombolt benne a szomor�s�g. K�v�lr�l ugyan semmit sem mutatott. Hiszen, hogy n�zett volna ki? A rettenthetetlen hal�listen... Egy �ve volt m�r? Tal�n t�bb is. Akkor volt... az utols� alkalom, hogy bev�ltsa az �g�ret�t. V�ghezvitte. Felk�sz�tette a l�nyt, aki t�k�letesen megcsin�lta, aki nem f�lt T�le... De m�gis! Az a p�r perc, amit a sz�npadon t�lt�tt akkor, �des �r�kk� val�s�gnak t�nt sz�m�ra. Ezt mondta neki Sophie mindig... Mi�rt j�tt el h�t? Megannyiszor tette fel mag�nak ezt a k�rd�st, de csak egy �jabb k�rd�ssel r�vid�tette, saj�t v�laszad�si idej�t. Tal�n egy szesz�ly, vagy egy h�bort miatt? Vagy esetleg egy m�l� �rz�s, ami hazah�vta? M�r l�nyegtelennek tartotta. De hi�nyzott neki valami, �s ebben biztos volt. A mosoly, a kedves l�gk�r, ami k�rbevette, amit � csak az utols� el�ad�s ut�n tapasztalt meg. De legf�k�bb az Angyal l�ny mosoly�t hi�nyolta a sz�ve.

                                                                             ~Fleuriste~

A felirat l�tt�n megtorpant, �s az �zletbe s�t�lt. Egy �reg f�rfi vetett r� rosszall� pillant�sokat, aki tal�n az elad� lehetett. Haj�b�l, �s ruh�j�b�l a padl�ra cs�p�g�tt a v�z, de ezzel foglalkozott a legkev�sb�. Elemelt egy sz�l feh�r liliomot, majd a p�nzt�rhoz s�t�lt �s fizetett. Lerakta a p�nzt az asztalra, am�g a v�nember becsomagolta a vir�got, majd amint megkapta, egyszer�en h�tat ford�tott, �s kis�t�lt az �p�letb�l.

- De uram! Ez sokkal t�bb, mint amibe az az egy sz�l ker�l! - ki�ltotta ut�na az �rus, de � ezt m�r nem hallotta. Eddigi l�ptei is hat�rozottak voltak, azonban nem vezettek sehov�, de most m�r c�ltudatosan s�t�lt tov�bb. A vastag felh�zet m�g mindig nem tisztult az �gen, �s a vadul z�poroz� es� sem akart csillapodni. A belv�rosi forgalmat, nyugalmas kertv�rosi l�gk�r v�ltotta fel. �tja a parkon �t vezetett, ahol a hideg sz�l a f�k lombj�t t�p�zta. A falevelek is reszkettek, m�g � csak cs�rtetett el�re a s�ros salak�sv�nyen. Az eg�sz k�rny�k teljesen kihaltnak l�tszott, senki sem j�rt arra. A centrum m�g ilyen �t�letid�ben is ny�zsg� volt, de itt egy l�lek sem j�rta az utc�kat, nem hogy valaki a parkon kereszt�l v�gna �t. A liliomot v�gig a kez�ben tartotta, �s nyugodt, kim�rt l�ptekkel s�t�lt, eg�szen egy kov�csoltvas kapuig. A f�rfi hosszasan n�zte, a fekete vas �csolm�nyt, rajta a felirattal: ~ Cimetiere.

N�ma csend volt mindenfel�, csak a m�g mindig szakad� es� kopogtatta a m�rv�ny s�rk�veket, amik mellett elhaladt. Szeme el�tt elsuhantak a nevek, ismeretlen emberek nevei, mik kacskaring�s bet�kkel, egy-egy id�zettel megt�zdelve voltak a fejf�ra v�sve. A temet� k�zepe lehetett tal�n, ahol megtal�lta azt a s�rt, amit keresett. Egy olyan n�v �llt rajta, melyet j�l ismert. Egy szeretett szem�ly neve, kit m�r elvesz�tett. M�r arra sem eml�kszik mikor j�rt itt utolj�ra. Volt tal�n m�r egy �ve is, hogy megl�togatta �t. Az es� �ztatta a f�ldre t�rdelt, �s figyelte az arany bet�ket.

- Ne haragudj hugi, ami�rt csak most j�ttem el hozz�d... - mondta m�ly hangj�n, amiben most megcsillant a szeretet szikr�ja. Mintha ott lebegett volna el�tte a l�ny, l�gies ruh�ban, feh�r haja k�rbe libbent arca k�r�l. Lelki szemeivel l�tta, �gy �rezte mintha ott lett volna vele. Keser� �rz�s ker�tette hatalm�ba, mikor arra az id�re gondolt, mikor az Angyalok t�nc�ra k�sz�ltek. H�ga viharsz�rke szemeivel p�rhuzamosan bevillant agy�ba egy di�barna tekintet is. �s m�g egy eml�k... egy sokkal k�zelebbi eml�k. R�la. Mes�lni akart neki, de a z�g� es� elnyomta volna halk hangj�t. Nem tudott megsz�lalni. Nem mert m�st mondani...
A liliomot a fejfa melletti v�z�ba helyezte, majd egy utols� pillant�st vetett m�g a m�rv�ny s�rk�re. Egy f�j� pillant�s, egy halk b�cs� elrebeg�se majd hat�rozott l�ptekkel hagyta el a temet�t. Az es� m�g mindig a nyak�ba z�dult, de m�g most sem t�r�d�tt vele. Tudta, hogy �gyis nemsok�ra haza�r, hiszen lak�sa nem volt messze m�r.

Bel�pett a st�lusosan berendezett h�z feh�r ajtaj�n. Az el�szoba t�rult szeme el�, ami modern b�torokkal volt berendezve, ak�rcsak a lak�s t�bbi r�sze. A nappaliban egy egyszer� fekete b�r kanap� foglalt helyet, egy Tv �llv�ny melyen a k�sz�l�k �llt. Nagyon ritk�n haszn�lta, szabadidej�t - ami nem volt sok, az edz�sek miatt -, ink�bb olvas�ssal t�lt�tte, �gy hatalmas k�nyvespolcok is helyett kaptak, mint a nappaliban, mint a h�l�szob�j�ban. Bes�t�lt az egyik ajt� m�g�, �s egy feh�r t�r�lk�z�vel a nyak�ban t�rt vissza. A f�rd�be k�sz�lt-hogy levesse mag�r�l az �t�zott ruh�kat-, mikor megcs�rrent a vezet�k n�lk�li telefon. A f�rfi a f�l�hez emelte a kagyl�t, �s m�ly hangj�n belesz�lt.
- Tess�k. Kalos? - hangj�ban kis meglep�d�tts�g t�kr�z�d�tt, mikor meghallotta egykori f�n�ke hangj�t a vonal t�ls� v�g�n. Csak hallgatta, amit a f�rfi magyar�zott neki, majd m�g egy sz�t hozz�tett miel�tt lerakta a telefont. - Meggondolom az aj�nlatot.

" R�gt�n a t�rgyra t�rek. Szeretn�nk, ha �jra csatlakozn�l a sz�npadhoz... mint Sora partnere. � k�rt meg r�, hogy besz�ljek veled "- �jra v�gigp�rgette agy�ban Kalos szavait. A l�ny neve hallat�ra megjelent el�tte a mosolyg�s �lettel teli tekintet, �s az egyetlen alkalom is mikor s�rni l�tta az angyalt.

Megmarkolta a b�tor sz�l�t, �s kin�zett az ablakon, ahol m�r oszlott a felh�zet,�s egy-egy f�nynyal�bnak siker�lt kereszt�l t�rnie rajta.

"Sora...� olyan, mint te Sophie..."

~T�vedsz Leon. Nincs k�t egyforma ember, ahogyan a sz�npadon sincs k�t egyforma pillanat...