Te meg mit keresel itt? tette fel a kérdést Heniko

Ezt én is kérdezhetném.. mondta Leon szokásosan

- Hát szerintem hogy én mit csinálok itt az elég egyértelmű nem? tette fel a költői kérdést Szóval mit csinálsz te itt?
- Nem mindegy az neked?
- Hát nem... szóval válaszolj a kérdésre! parancsolt rá
- Mit képzelsz magadról?! kérdezte indulatosan Leon nekem egy ilyen kis mit ugrász ne, parancsolgasson kinek, képzeled te magad?
- Én nem képzelek semmit, mondta Heniko is mérgesen , csak érdekelne, hogy mi a francot keres az éjszaka közepén itt a híres Leon Oswald
- Hát nem tartozik rád.
- Mi van? Csak nem, nem tudsz elaludni? mondta Gúnyosan
- És te? Minek gyakorolsz tudtommal te vagy a fantasztikus kis csillagjelölt.. kérdem én, mit keres egy tehetségesnek tartott artista az éjszaka közepén itt? Talán a tehetségét? Azt mondtad neked, van, akkor meg mit gyakorolsz?
- Nem mindegy? Tudtommal nem tartozom neked magyarázattal. Akkor gyakorlom itt, amikor tetszik, jobb, ha megszokod.. ráadásul egy darabban is kell szerepelnünk szóval jó lenne ha visszavennél magadból. mondta Heniko gúnnyal a hangjában. Leon egyre dühösebb lett ami eléggé látszott is rajta.
- Én vegyek vissza magamból? mondta ironikusan , Nézz már magadra.. nem tudom, ki enged meg magának túl sokat..
- El is mehetsz a színpadtól, ha gondolod... mondata
- Igen el is mehetnék végül is nincs miért maradnom gondolkodott, majd leesett neki hogy a lány akarja elküldeni. Még hogy én mennyek el? Te nem vagy itt egy napja se aztán azt hiszed itt minden, úgy van, ahogy te akarod?! A közönség több mint fele csak miattam, jön, hogy engem lásson mondta még mindig indulatosan
- Hogy tudom őket sajnálni.. feleslegesen dobják ki a pénzüket az ablakon... mondta csípősen Leonnál már nagyon kezdett betelni az a bizonyos, de Heniko nem hagyta abba. És különben is ha azért jönnek hogy lássanak akkor mért nem költözöl egy múzeumba? Azért mennek oda az emberek, hogy lássák az ottani dolgokat.. vagy nem is jobbat mondok állatkert igen..az lenne igazán neked való.. csak nehéz eldönteni mi legyen, a felírat: Bájgúnár vagy. de nem tudta befejezni a mondatot, mert Leon állt meg előtte. Körülbelül 2 3 lépére álltatott meg az asztalon, de még így is látható volt hogy milyen magas Henikohoz képest. Leon szemei villámokat szórtak de még mindig nem tett semmit, mert tartott, attól, hogy ha megüti, akkor lehet, hogy fel sem kell
- Azt hiszed, hogyha a képembe állsz attól én majd megijedek? Mert ha igen nagy tévedésben élsz.. mondta gúnyosan. Ekkor Leon megragadta Heniko vékony csuklóját közelebb rántotta magához. Kb 1 lépés távolság volt kettőjük között Henikonak fel kellet néznie, hogy lássa az arcát, majd aztán gúnyosan belevigyorgott a képébe.

Azt hiszed ennyi elég lesz? kérdezte majd közelebb lépett és egy erőteljes rátással, megrántotta a karját és Leon mellé lépett, aki elvesztette az egyensúlyát és majdnem elesett. De Heniko bánatára nem ez lett és a keze még mindig az élő bilincs rabságában volt.

- komolyan azt hitted, hogy ez beválik? Szánalmasabb, vagy mint gondoltam... mondta erre Heniko cicceget egyet majd gondolt egyet, és gúnyos mosolyra húzta a száját. Nem is tudtam, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám.. mondta Heniko ezzel kicsit kizökkentve fogvatatóját majd a helyzetet, kihasználva kiszabadította a kezét és felvette a szerinte megfelelő távolságot Leontól.
- Örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad.. mondta
- Persze.. mondta gúnyosan , örülhetsz te is hogy ennyivel megúsztad...
- majd pont egy ilyen kiscsajtól kell megijednem..
- Néha azok okozzák a legnagyobb meglepetést, akiktől nem várnánk. És különben is kicsi a bors, de vannak barátai. És ha most megbocsátasz nekem belőled egy napra bőven sok.. mondta majd leugrott és cuccához ment.
- Csak nem futamodsz meg? kérdezte gúnyosan
- Elöleld? Ne légy már ilyen nagyra magaddal. Különben nem szokásom megfutamodni... mára végeztem az edzéssel. Kösz a bemelegítést.
- Ne köszönd, majd meglátjuk a közös, felkészülést hogy fogod bírni mondta Gonoszan
- Aha én is kíváncsi vagyok, hogy te meddig bírod. mondta, majd kilépet az ajtón ha, elmész oltsd le a lámpát szólt még vissza, majd becsukta maga után. Leon most legszívesebben utána ment volna és felpofozta, volna helyette, azonban a falhoz ment és teljes erejéből bele vágott. Eredménye: megrepedt és lehullott vakolat + egy kis sérülés Leon kezén
- Hú csak kezdődjön el holnap az edzés, keményebb kiképzést kap, mint az angyalok táncára való felkészüléskor, térden állva fog könyörögni, hogy bocsássak meg. Mert ha az én partnerem akar lenni, akkor fel kell nőnie hozzám. Sora szelleme közben jelen volt és végignézte az eseményeket.
- Én meg fogok halni megint, én meg fogok halni megint... ismételgette A franc egyen meg Leon ez miattad, van mért vagy ilyen barom!! majd legszívesebben hozzá vágott volna valamit , de jó hogy nem halja, miket vágok a fejéhez.. gondolta.
- A két csillagképet a gyűlölet fátyla veszi körül. Ha Nem változtatnak.. egyikük biztos elveszti fényét örökre ,nocsak.. és ez még csak a kezdett. Ha nem találják meg a megegyezés útját..innentől már nem csak egy akadállyal kell szembe nézniük. Új alakzatok jelennek, meg akik még nehezebbé teszik a helyzetet. közben Heniko visszament a szobájába és 5 percen belül meg volt a lefekvés előkészületeivel.(és Fantom ilyenkor nincs itt szegény XD) Pár perc mulva már tisztán, pizsamában feküdt bele az ágyába. Közben egy másik szobában más valaki is így tett.
- Hogy a francba tudta kibírni Sora? És ha már nála tartunk vele még számolni, fogok. Kellet neki azt a marhát.. áh.. hagyjuk. majd átfordult a másik oldalára. Nehéz napom lesz...a holnap.. de nem adom fel Oswald.. még nem ismersz.. még nem ismered Heniko Madcarpot... aki arról híres, hogy soha nem hátrált még meg semmitől.. nem most fogom, elkezdeni meg mutatom neked, hogy nem vagyok egy luser senki, akinek csak a szája nagy.. meg látjuk ki fog nagyobbat nézni. ezekkel a gondolataival aludt el.
- Fogadjuk, abban leli az örömét, ha piszkál... „ennyire ragaszkodsz hozzám?" ugrott be neki Heniko ezen mondata. Még hogy én hozzá... még mit nem.. holnap az edzésen majd meglátjuk... majd ő is elaludt. Csendes este volt. mindeki aludt már. Közben az újságnál vadul ment még a nyomtató. A címoldalon természetesen a Kaleido színpaddal. Ez is a másnap reggel közelségét jelezte. És a reggel előbb eljött, mint gondolnánk. 5 óra volt Heniko szokásához híven már ébren volt, de nem kelt fel. Nem volt még kedve hozzá. Pedig tudta hogy el kéne menni, futni, mert ma nagyon szüksége van a jó kondícióra, de csak feküdt az ágyon. Valahogy addig akart az ágyban lenni, amíg lehetett ki tudja milyen edzést, talál ki neki Leon, Hát sejtette, hogy nem lesz egyszerű.. végül is nem véletlenül adták neki a halál isten nevet.
- Szóval ő a halál isten? Akkor én leszek Angóra! gondolta majd behunyta a szemét és visszaaludt.