- Üljetek le! - szóltam a csapatnak.
A többiek szót fogadtak és helyet foglaltak.
- Na, meséljetek! Mi van veletek? - próbáltam mosolyogni.
- Megvagyunk - felelt Brian.
- Jen, miért sírtál? - kérdezte Vanessa halkan.
- Én... Tegnap edzésen megjelent Matt. Magam sem értem, hogyan került ide. Mindenesetre Leon, Jason és Sophie megkértek, hogy mutassunk valamit - ekkor már rettenetesen sírtam. - Azt mondtam Mattnek, hogy Ezüst Liliom. Ismét megpróbáltuk... Most fordítva sült el... Matt leesett, kórházban van... Az orvos ugyanazt mondta, mint anno nekem...
- Jen... nagyon sajnálom - szólt Jack.
- Tudom... De félek... rettegek, hogy most valóra válik a diagnózis. Az az idióta meg a fejébe vette, hogy megcsinálja velem az Ezüst Liliomot...
- Jenny, ha Matt valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz... - bíztatott Michael.
- Kösz srácok - mosolyodtam el. - Na, nem jöttök? - indultam el a lépcső felé, mely a garázsba vezet.
- De, persze - futott utánam Nessa.
Csakhamar mindannyian leértünk.
- És mit alkottatok, míg nem voltam? - kérdeztem.
- Hát Michael írt egy... - kezdte Keyra.
- Semmit! - vágott bele a fiú. - Nélküled nem ment a dalszerzés...
- Hát akkor essünk neki! - mondtam lelkesen, majd felkaptam fekete gitáromat.
- Mit játszol? - kérdezte Brian.
- Hallgassátok meg! Nem a megszokott stílusom, de mikor írtam ezt érzetem - feleltem, majd leültem egy székre és gitározni kezdtem.
*I see the lights are turning
...
And though they say it's possible to me (És bár azt mondják lehetséges)
I don't see how it's probable (Én nem látom hogyan)
I see the course were on (Látom az utat, amin állunk)
Spinning farther from what I know (Eltérek attól, amit eddig gondoltam)
I'll hold on (Haladok tovább)
Tell me that you won't let go (Mondd azt, soha nem hagysz el)
Tell me that you won't let go (Mondd azt, soha nem hagysz el)
...
But times are tough I know
And the pull of what we can't give takes hold
Mikor végeztem letettem a gitáromat és végignéztem társaimon. Keyra arcán végigfolytak a könnyek, de mindenki más is meghatódott.
- Ez... gyönyörű volt... - szólalt meg Vanessa.
- Mikor írtad? - kérdezte Michael.
- Aznap, mikor megtudtam, hogy költözünk... - válaszoltam.
- De most itt vagyunk, és itt is maradunk... - mondta Keyra, majd megölelt.
- Köszönöm - suttogtam.
- Na, kicsi lány... Nem akarok ma már több könnyet látni - borzolta meg a hajamat Michael. - Gyerünk énekelni!
Elnevettem magam, a mai nap először.
- Egy hónapunk van, gyerünk, el kell dönteni, mit adunk elő! - lelkesített Brian.
- Meddig van egy hónapunk? - kérdeztem.
- Koncertünkig... - mosolygott Jack.
- Az igazgató belement, hogy mi játszunk a karácsonyi bálon - tájékozatott Nessy.
Felpattantam és a lány nyakába ugrottam.
- Na, és akkor mit játszunk? - vetette fel Jack.
- Savin' me? - szólaltam meg.
- Jen, ezt mindenképp játszd el! - mondta Keyra.
- Már meg van írva a dob és a basszusgitár. Gondoltam rátok... - feleltem mosolyogva.
- We are - szólt Nessa.
- Fullmoon, Shy - juttatta eszünkbe Brian.
Összeszedtünk még jó pár számot.
- Na, ennyi már elég lesz.... - mondta Michael.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Hét - nézett rá mobilja kijelzőjére Jack.
- Uram atyám! - kiáltottam fel. - Be kell mennem a kórházba!
- Várj már, megyünk mi is! - szólt utánam Michael.
- Matt örülni fog... - siettem el nyomomban a többiekkel.
Pár perccel később beértünk a Központiba. Egyből bátyám szobája felé vettem az irányt. Az orvos engedélye szerint bemehettünk hozzá, de hogy ne lepjük meg túlságosan, először csak én léptem be a kórtermébe.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia, húgi! - mosolygott. - Történt ma valamit érdekes?
- Hát... - hebegtem.
- Jenny! - nézett rám azokkal a gyönyörű zöld szemeivel, melyeket mindketten édesanyánktól örököltünk.
- Csak... Jason... Megcsókolt... - mondta a padlót bámulva.
- Na, és te mit csináltál?
- Először... visszacsókoltam...
- Jaj, Jen...
- De aztán rájöttem, hülye vagyok és leálltam... - próbáltam védekezni, holott tudtam, nem kellett volna és igenis az én hibám is volt.