|
Az utolsó remény
amandamcgrown 2008.10.31. 03:07
9. fejezet - Az izgalmas vacsora
Tényleg flancos helyre vitt engem. Amint beléptünk az összes pasi tetőtől talpig végig mért. Legyen akár tizenéves vagy akár ötvenen felüli. ~Azért ennyire nem kell bámulni!~ Nick is úgy feszített mellettem, mint ha a világ legszebb nője lennék és vele jött, volna el egy randevúra. A pincér gyerek, aki talán egy évvel lehetett idősebb nálam pirulva nézett végig rajtam majd vezetett minket az előre lefoglalt asztalunkhoz. Magunkban mindketten jól elszórakozunk ezeken a megnyilvánulásokon. Nagyon jó este volt ez a mai. Igazi ínyenckajákat választottunk, amiből adtunk a másiknak is.
- Mit gondolsz mikor fognak végre másra nézni, mint rám? Mondjuk, akik mellett ott van a feleségük, és lassan tűzoltó kell hozzá, hogy lehűtsék a fejüket? – Törtem meg a csendet a vacsora közben mosollyal az arcomon.
- Nem tudom de, annak a csajnak nagyon a bögyében lehetsz már!
Bökött oldalra észrevétlenül a fejével. Én rezzenéstelen és érdektelen arccal elbámultam oldalra miközben egy falatot rágtam meg. Majdnem megfulladtam. Az a srác nem volt más, aki a csaj mellett ült, akit szintén ismertem, mint az első barátom! Úgy bámultam rá, hogy majdnem kiestek a szemeim a helyéről. Akivel ma itt vacsorázott az meg nem volt más, mint az általánosban az egyik osztálytársam, aki mellesleg a pom-pom csapat kapitánya volt. Úgy döntöttem mivel eléggé nem bírtuk egymást inkább Nickre koncentrálok és nem is nézek arra többet.
- Ismered őket? – Kérdezte mikor látta, hogy majdnem megfulladtam.
- Sajnos igen. A fiú, aki engem bámul az első pasim volt. A csaj pedig a pom-pom csapat kapitánya, akivel sosem kedveltük egymást.
- A srác volt a kosaras, ugye akivel közösen döntöttetek a szakításról ugye?
- Aha. Nem értem mit keresnek itt együtt de, nem is izgat.
Az étterem nagyon hangulatosan volt berendezve és élő zenekar játszott, ami mellett egy kis táncparkett is állt. Amikor végeztünk a vacsorával, még akkor sem néztem arra amerre Jeksonék ültek. Amúgy is Krissy kezdett úgy kinézni mintha egy paradicsomot tettek volna a feje helyére. Ekkor elkezdték az egyik kedvenc számomat játszani. Felkaptam a fejem és megragadtam Nick kezét és bevonszoltam a táncparkettre, ahol jelenleg egy ember sem táncolt. Értette a célzást, és rögtön elkezdtünk táncolni. Ilyenkor sosem itt járok így nem is figyeltem, hogy Jekson és Krissy errefelé tartanak és elkezdenek mellettünk táncolni. Csak akkor eszméltem fel, amikor valaki más fogta meg a kezemet. Megint ő akart engem irányítani! Jekson mit sem törődve barátnőjével, velem kezdett el táncolni miután sikeresen partnert cserélt Nickkel. Láttam, hogy Krissy drága mindjárt kijön a béketűrésből és azt is, hogy partnerem segélykérőn néz rám. ~Majd később kérhet tőlem valamit cserébe de, most kicsit szórakozok~ Vigyorodtam el magamban gonoszan. Közel hajoltam Jeksonhoz és a fülébe suttogtam.
- Régen találkoztunk! - Közöltem a tényeket.
- Igen meglehetősen. Felnőttél drága Serill, és most már igazi nő vagy! Csodásan nézel ki. - Válaszolt ugyan olyan halkan.
- Köszönöm, bár te sem panaszkodhatsz.
- Mi történt veled az elmúlt időben?
- Sok minden! De szerintem ezt nem itt kéne megbeszélni. - Figyelmeztettem, hogy még mindig egy étteremben vagyunk. – És egyébként sem hiszem, hogy Krissy örülne neki. - Vigyorodtam el gonoszan.
- Úgy szóval azért táncolsz most velem, mert ki szeretnéd hozni a sodrából? Egyébként csak randizunk. Inkább járnék veled, mint vele.
- Elfelejted, hogy közösen döntöttünk úgy, hogy szakítunk! És most amúgy is van valakim. - Szórakoztam kicsit vele is.
- Nem hiszem, hogy ez a gyerek lenne a fiúd. Nem illik hozzád.
- Oh. Honnan veszed te ezt? Én döntök a saját sorsom felől, és ebbe senkinek sincs beleszólása. És ő is artista, mint én, úgyhogy összeillünk!
- Hazudsz.
- Ha nem hiszed el az a te hibád.
Vége lett a számnak és mindenki visszaült az asztalához.
- Ez most mire volt jó? – Kérdezte kicsit dühösen.
- Bocs csak szórakozta velük, és ha lehet, próbálj meg úgy tenni, mintha a barátnőd lennék légy szíves!
- Szóval szórakozzunk velük? – Kérdezte vigyorogva. Én is visszamosolyogtam rá és oldalra pillantottam. Jeksonnek már kezdett átmenni a színe vörösesbe. ~Úgy érzem jól haladunk~
- Mikor is megyünk?
- Mához képest az ötödik napon.
- Olyan messze? Jó, mennyit kell repülni?
- Nem tudom pontosan, de sokat.
- Aj! Jó. Addig is tudunk gyakorolni meg szórakozni, úgyhogy nincs semmi probléma. Egyébként mit gondolsz róluk?
- A kisasszony helyes, bár nem az én esetem a fiú meg kimondottan kosaras típus. Semmi agy, de annál több izom. Ha figyelne a részletekre már rég látnia kellett, volna, hogy nem vagy a barátnőm, de szórakozzunk velük, én is azt mondom. Rendeljünk valami desszertet és ülj mellém. Szerintem ki fog pukkadni, ha ezt látja! - Vigyorodott el gonoszan miközben leintette a pincér gyereket. Megint engem kezdett el bámulni miközben elpirult.
- Mit hozhatok?
- Van valamilyen fagyi-kehely önöknél? – Kérdezte barátságosan, de egy kicsit megemelte a hangját, hogy ne engem bámuljon. Nem vette a lapot.
- Igen. Van vegyes, csoki eperrel és málnával vagy vanília csokival és eperrel. Milyet hozhatok esetleg? – Még mindig engem nézett. Ránéztem és elmosolyodtam miközben Nick elkezdte mondani a kívánságát.
- Azt meg lehetne oldani, hogy egy hat gombócos kelyhet kapjunk? És akkor mind a két kevertből legyen benne. Köszönöm! Lassan nem tudom fékezni ezeket az alakokat. Mindegyik szeme a dekoltázsodon van hugi.
- Ezt nem kellett volna kimondanod hangosan.
Fülig pirultam de igaz volt. Mindegyiknek a szemét a melleimen éreztem. Kicsit kezdett zavaró lenni. Eközben átült mellém, és az asztal fölött megfogta a kezem. Majdnem elröhögtem magam, de végül sikerült visszatartanom. Eközben láttam, hogy Jekson feláll az asztaluktól és Krissy kezét megfogva, felénk jönnek.
- Csatlakozhatunk vagy zavarunk esetleg?
- Nem zavartok csak nyugodtan. Most rendeltünk fagyi-kelyhet két személyre. Kértek ti is? – Tette fel barátságosan partnerem a kérdést, de szeme villámokat szórt Jekson felé. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne nevessem el magam.
- Igen, miért ne. - Szegény pincér-gyerek most két metsző pillantás kerettüzében még mindig engem bámult. ~Nem értem. Nem vagyok én a Mona Lisa hogy így kelljen bámulni engem!~
- Kérünk még egy olyan fagyi-kelyhet, mint amit az előbb rendeltünk, a barátaink számára. Köszönöm.
- Máris hozom mind a kettőt.
- Köszönjük. - Mondtam neki bájosan, miközben elmosolyodtam. Szegény srác, ha lehet még jobban elpirult, és gyorsan elhúzta a csíkot.
- Szegény srác! - Sóhajtott Nick. - Lehettél volna egy kicsit elnézőbb drágám. - Fogta meg a kezem, én meg úgy éreztem, ha most nem nevetem el magam, akkor az egész további estét ki fogom bírni. Lehiggadtam és kuncogtam egyet.
- Bocsánat de már kezdett idegesíteni, hogy folyton engem bámult. Most talán egy kicsit észrevette magát! - Mosolyodtam el lágyan. Jekson majdnem felrobbant. ~Soha életemben még nem szórakoztam ilyen jól!~ Sikerült tartanom magam.
- A drága Serill nem változott semmit az évek alatt csak annyiban, hogy most már van barátja.
- Azt hiszem, hogy mindent megkaptunk az élettől, amit akartunk. Szerelmet, hírnevet, barátokat. Mindennél jobban örülök annak, hogy megismerhettem.
- És mi a helyzet veled kicsi Serilli? – Kérdezte közbevágva a nyávogós hangján Krissy.
- Semmi különös, de már vagy hat éve közöltem veled, hogy ha még egyszer Serillinek mersz szólítani nagyon megbánod. - Mondtam neki nyugodt hangon, mégis ha szemmel ölni tudnék a csaj, már nem élne. Már jó pár éve nem élne!
- Bocsáss meg Serilli-billi.
- Még egy szó és egy monoklival mész haza!
- Ó bocsáss, meg csak érdeklődtem hogy mi történt veled. - A hangjából csak úgy csöpögött a gúny és én kezdtem elveszíteni a türelmemet.
- Fékeznéd, kérlek? Elvégre a te barátnőd. - Néztem Jeksonra aki hirtelen, nem értette, hogy miről van szó én meg biccentettem egyet Krissyke felé. Rögtön leesett neki.
- Szóljatok, ha zavarok.
- Nem zavarsz drágám csak ez a liba mindig is azon mesterkedett, hogy megkeserítse az életem. De mint mondtam neked a pom-pom csapat kapitánya volt. A kis rucik jobban álltak rajta mivel így elvonta a figyelmet a fejéről és a hangjáról. - ~Én is gúnyolódok kicsit, ha ezt akarod de, tudd rossz emberrel, húztál ujjat, mert velem már nem tudsz kiszúrni!~
- Mégis hogy képzeled ezt te liba? – Állt fel dühösen és kiabált.
- Tudod most csak egy szavamba kerül, és repülsz innen. Úgy hogy jobb lenne, ha végre lehiggadnál drága.
~Még mindig nyugodt. El sem hiszem hogy voltam akkora barom és szakítottam vele olyan gyönyörű. Nem hiszem, hogy tisztában vagy ezzel, de akkor is úgy viselkedik, mint egy csábító. A tartása, a kisugárzása, az éne mindene olyan fenséges. Miért szakítottunk mond meg?~
~Jaj hugi ez annyira jellemző rád! Tartod magad minden téren akármi, történik is, bár Sora halála megviselt, mégsem törtél össze teljesen. Próbálsz felállni a földről. Ez a gyerek meg mindjárt felfal a szemével. Le kell valahogy hűtenem. Már tudom is hogy.~ Mosolyodott el gonoszan magában de ezt nem láthatta senki.
~Az évek alatt csak szebb lett. És Jekson meg lehet, hogy mindjárt leteperi itt ennyi ember előtt! Magamra kell vonnom a figyelmét, mert a végén itt hagy engem!~ Gondolkozott kicsit nehezen a szőke liba.
~Hazudnék, hogy ha azt mondanám csúnya. Mert szép, de ha kinyitja a száját, akkor az a varázs, amit a külseje okoz, rögtön eltűnik. A lapockája alá érő szőke haja (érdekes módon nem hidrogén szőke) szépen ápolt és dús. Közepes melle feszes, vékony karcsú de erős a sok edzés miatt. De velem ebben nem veszi fel a versenyt! A sok edzés jó hatással van a testemre és lelkemre egyaránt. A testem karcsú és izmos lett ez alatt az idő alatt. A lelkem meg hogy is fogalmazzak? Kiegyensúlyozott és erős lett. Nem változtak sokat. Jekson maradt jóképű a zöld szemével és barna hajával együtt, az alakja meg milyen legyen egy kosarasnak? Hát persze kisportolt, milyen lenne másmilyen? Krissy is így nézett ki, csak most kék szemei voltak. Eredetileg barna volt. Biztos minél jobban Barbiera akar hasonlítani.~ Eközben megérkezett a fagyi így nekiláttunk. Nick és én falatozunk az egyikből, míg Krissy és Jekson a másikból. Bátyám, ahogy ígérte úgy viselkedett mintha járnánk. Többször simított végig a kezemen és mosolygott rám. A fagyikehelyből is több falatot tett a számba. Ilyenkor mindig rámosolyogtam és én is adta neki egy kicsit. Jekson majdnem nekiesett, de lassan végeztünk és ismét elkezdtek egy hangulatos számot játszani. Megint rángattam a zakójának az ujját és könyörögve, nagy boci-szemekkel néztem rá. ~Ez mindig beválik!~ Gondoltam miközben bevezetett a parkettre, de most nem jöttek utánunk a kedves „barátaink”.
- Nos? Jól szórakozol? – Kérdezte mosolyogva egy pörgés közben.
- Nagyon köszönöm kérdésed, istenien jól mulatok ezeken a szerencsétleneken. – Vigyorodtam el miközben magához ölelt.
- Az jó. Én is kezdem egyre jobban élvezni. Hazavitetjük magunkat velük? – Cinkosan megvillant egymás felé a szemünk, ami egy magasabb szintre emelte a játékunkat.
- Lassan indulnunk kéne. - Mondtam a még mindig elvarázsolt egyéneknek, akik ellen jó nagy turpisságot forraltunk.
- Ne vigyünk haza titeket? – Tette fel a kérdést gyorsan Jekson mielőtt bármit is meg tudtam volna kérdezni.
- Épp kérni szerettem volna, mert Nick autója éppen átalakításon van. Idefelé meg taxival jöttünk, ami nem volt éppen kellemes.
- Miért?
- A visszapillantóra tapadt a sofőr szeme és majdnem balestünk lett. - Közöltem teljes nyugalommal. Persze ezt most találtam ki és a kocsi odakint parkol, amiért holnap visszajövünk.
- Oh! Ez igazán kellemetlen. - ~Ha még egyszer kinyitja száját, én esküszöm, megfojtom!~
- Rendben hazaviszünk titeket, csak fizessünk. - ~És így legalább látni fogom, hol laksz drága Serill~ Futott át Jekson agyán a gondolat.
- Hé pincér legyen szíves! – Kiáltottam oda a szerencsétlen kölyöknek, aki megint csak pirulva állt előttem. - A számláinkat szeretnénk kérni.
- Külön vagy egybe?
- Külön. – Közöltem, de Nick ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt.
- Egybe! És kérem, igyekezzen!
- Értettem! Csak egy percet kérek.
Amint megkaptuk a számlát Nick kártyájával fizetett és elhagytuk az étteremet. Jekson kitett minket a szállás előtt, elbúcsúztunk és elhívtuk őket holnapra, hogy megmutassuk nekik milyen a színpadi élet. Kapva kaptak az alkalmon és elmentek. Mi felmásztunk a szobáinkig vettünk egy frissítő zuhanyt és bedőltünk az ágyba, és mint akiket fejbe vertek és azonnal elaludtunk.
Folyt köv…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
