Ahogy azt May eltervezte, dél körül el is indult Sorához. Tudta, hogy ez egy nehéz beszélgetés lesz, több szempontból is. Egyrészt Sora így is össze van törve Layla halála miatt. Másrészt tegnap láthatóan nem volt szíves a viszontlátás köztem és Sora között, bár ennek részletei nem voltak igazán tiszták a lány előtt. Harmadrészt, pedig most próbálta bevallani barátnőjének, hogy majdnem lefeküdt annak szerelmével és, hogy egész fellépés alatt koslatott utána. De aztán megismerte Diegot. És majdnem azt is elrontotta. Ha Leon nem ilyen ridegen, ilyen érzelemmentesen csókolja és öleli valószínű, hogy most nem a majdnem szót használná. Fázott Leon minden érintésétől. A forró zuhany ellenére, magán érezte minden érintését, pár lopott csókjának helyét.

Megérkezett Sora házához. Az ajtó nyitva volt, ezért kopogás után bement. A házban néma csend volt. Sorát és Yurit a konyhában találta meg. Ültek egymással szemben, de nem beszélgettek. Mikor köszönt nekik mindketten odafordultak. Yuri biccentett, Sora csak nézett felé. Volt valami a tekintetében, ami nagyon nem tetszett a lánynak. Az a mindig meleg barna szem, most mérhetetlen fájdalmat tükrözött. Yuri kiment a konyhából, és May hallotta, ahogy a lépcsőn felfelé megy. Mivel Sora nem mozdult May elindult felé. Sora még mindig üveges szemmel nézett rá. May, ahogy közelebb ért, észrevette, hogy Sora szája fel van repedve, de nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget.

Magához ölelte. Sora jég hideg volt. Nem ölelt vissza, olyan volt, mintha egy fadarab lenne a karjaiban. Teljesen össze volt törve a lány. Hogy fog így ma fellépni? Ez villant át May agyán, amikor Sora megszólalt.

- Szia! - mostmár tudta, hogy nagyon nem stimmel valami a lánnyal.
- Sora, Istenem mi történt veled?
Többet nem tudott kicsikarni a lányból. Kézen fogta és bementek a nappaliba. Sora követte, de lélekben nem volt ott. Leültek a kanapéra, és May Sora felé fordult.
- Leon tudja? - kérdezte Sora.
- Laylát? Azt hiszem nem.
Ez a kérdés visszhangzott Sora fejében, amióta csak felkelt.
- Sora, beszélnünk kell.
- Láttam, amikor bementetek a házába.
- Mi?
- Yurit rávettem, hogy menjünk el Leonhoz.
- Nem feküdtünk le egymással, bár arra készültünk.
- Azt hiszem ez már nem lényeges. - érzelem villant a szemében, de amilyen gyorsan jött el is tűnt. Mostmár tudta kire hasonlított.
- Sora, szeretnél beszélgetni?
- Nem.

Azzal a lány ölébe döntötte fejét és szinte azonnal el is aludt. May betakarta Sorát, a kanapén hagyott pokróccal, de ő nem mozdult. Simogatta a lány fejét. Ő és Leon találkozása még mindig nem volt tiszta előtte, de ez most nem is számított. Sora továbbra is bizalmat szavazott neki, és ez volt a lényeg. Az viszont megdöbbentette, mennyire össze volt törve Sora. Amikor a tekintete egy pillanatra megváltozott, annyira hasonlított Leonéra, hogy az már döbbenetes. Nem tudja, mi válthatta ki belőle ezt, de segíteni akart a lánynak túlélni. Szerette Sorát. Soha nem mutatta rendesen, magának se vallotta be, de mindig magával ragadta, hogy szívből tud mosolyogni mindenkire. Segíteni akart Sorának újra mosolyogni. Ő is álomba szenderült.

Ezalatt én elindultam a színpadhoz. Kopogtatás nélkül léptem be a főnök irodájába. Kalost ma már hívta Yuri, hogy ő és Sora nem megy be főpróbára, csak az előadásra. Kérte, hogy ne halasszák el a premiert. Kalos megértette és teljesítette a kérést. A színpadnál mindenki az utolsó simításokat végezte, de különös aura lengte be az egész helyet.

Kalos szokásos napszemüvege nélkül üldögélt asztala mögött és szórakozottan firkálgatott valamit a papírjára, amik leginkább kis karikáknak tűntek.

- Szeretnék felmondani Kalos. Tudom, hogy a jelenlegi szerződésemből még van hátra fél év, de ahogy lehet, szeretném elhagyni a színpadot.
- Ülj le fiam. - furcsa volt a hangja.
- Voltál Soránál?
- Igen.
- Hogy van? - mostmár tudtam, hogy van valami, amit én még nem tudok.
- Miért? - próbáltam uralkodni a dühömön, de nem sikerül rendesen, mert remegett a hangom.
- Ezek szerint May nem mondta el?
- Mit kellett volna elmondania.
- És együtt találtad Yurit és Sorát.
- Mit kellett volna ... - akartam kérdezni, de ő folytatta.
- Rájuk támadtál, amikor mindkettő csak túlélni próbál. - Kalos hangjában leplezetlen düh tombolt. Megdöbbentem.
- Mit kellett volna elmondania Maynak?
- Layla meghalt.
- Tessék?
- Jól hallottad. Tegnap Layla hosszú betegség után elhunyt.
- És Sora ...
- Tudta az elejétől fogva, de Layla ...
- Én marha!
- Mit tettél Leon?
- Túl sok mindent.
- Idióta. Az eszed nem csak azért van, hogy kitöltse a fejedet. Mért nem tudsz gondolkozni. Tudod milyen volt Sora utolsó pár hete. Volt olyan, hogy ki se lépett a házából, annyira maga alá gyűrte az, hogy nem vagy vele, és hogy Layla egyre rosszabbul van. Csak téged várt, próbálni is csak azért járt el, hogy NEKED ne okozzon csalódást. Mért nem kérdeztél? Mért nem engedted, hogy elmondják? - ordibált Kalos.

Megsemmisülve ültem a fotelben. Tudtam, hogy nagyon elszúrtam a dolgot, és ez csak egy enyhe kifejezés arra, ami tettem. Ekkor kopogás hallatszott az ajtón. Két ember lépett be az ajtón. Sora, amikor meglátott megtorpant a küszöbnél. Yuri tovább jött, de nem nézett rám. Súgott valamit Kalosnak, ő bólintott. Majd Yuri és Sora olyan csendben, ahogy jöttek, távoztak. Nem mertem Sorára nézni. Tudtam, hogy utána kellene menni, és addig esdekelni a bocsánatáért, amíg rá nem bólint, de nem akartam fellépés előtt felzaklatni.

Kalos telefonált. Katet hívta. Azt mondta, Sorának szüksége lesz rá az előadás előtt. Mikor lerakta a telefont, felnézett és rám emelte tekintetét.

- A felmondásodról - kezdte Kalos
- Nem szeretnék felmondani. Sajnálom a kirohanásomat.
- Erről majd még beszélünk. Nézd meg az előadást. Utána várlak az irodámban.
- De én nem szeretném megnézni.
- Pedig meg fogod - mondta Kalos ellentmondást nem tűrő hangon.

Bólintottam, majd elindultam a nézőtér felé. Minden tekintet, minden mozdulat értelmet nyert. Megkönnyebbültem, hogy Sora nem csalt meg, de ezzel karöltve jött az a gondolat, hogy nem bíztam benne. Ha nem önti el az agyamat a düh, ha engedem, hogy csak egy mondatot mondjanak, most nem itt tartanánk. Mindent elszúrtam, és csak magamat hibáztathatom. És ennek tetejében majdnem lefeküdtem May-jel. Nagyon dühös voltam magamra. Megérkeztem a nézőtérre. Jegyem a legelső sorba szólt. Hiába ellenkeztem volna Kalossal, nem adott volna más helyet. Mellettem üres volt a szék, ám később megérkezett May.

- Voltam ma Soránál - mondta.
- És? - félelem hasított belém.
- Elmondtam neki mindent.
- Mit mondott? - éreztem, hogy minden elveszett.
- Azt, hogy ez nem igazán számít már. Mit tettél vele?

Erre már nem válaszoltam. Megkezdődött az előadás.