- Megfázol... - mondta egy túlontúl ismerős hang.
Tudtam, hogy ő nem lehet, ezért odafordultam. Az elméletem romba dőlni látszott, mikor megláttam, ki áll a feljáratnál.
- Michael... - suttogtam, miközben odaálltam elé.
- Jenny... - mondta a rövid, barna hajú, barna szemű srác, majd megölelt.
Én visszaöleltem és mélyen a vállába fúrtam az arcom.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem, mikor kiszabadultam a karjaiból.
- Az egész banda átiratkozott a suliba... Nem hagyhattunk magadra... - válaszolt Michael.
- Köszönöm - mondtam halkan. - Hogy vannak a többiek?
- Jól... De mindenkinek hiányoztál... És Matt hogy van? - kérdezett ő is.
Szemem ismét megtelt könnyekkel.
- Kórházban van,
- Sajnálom... Mi történt?
- Megpróbáltuk az Ezüst Liliomot - sírtam el magam.
- Jaj, Jen... - ölelt át újra. - Gyere, menjünk le!
Bólintottam. Michel letörölte könnyeimet és átkarolt. Így mentünk le a tetőről. A lejáratnál ott állt már két fiú és két lány.
- Jen! - ugrott a nyakamba a két lány.
- Nessa, Keyra... Én is örülök nektek. feleltem. - Jack, Brian... Olyan... hihetetlen, hogy itt vagytok... Tényleg átiratkoztatok?
- Bizony - felelt Brian, miközben két puszit adott az arcomra.
- Melyik osztály? - érdeklődtem tovább.
- 12/a - felelt Michel és Brian.
- 11/b - mondta Vanessa és Keyra.
- 10/a - válaszolt Jack.
- Jack, az osztálytársam vagy! - adtam neki is puszit, mivel még csak most sikerült köszöntenem.
- Na, jó, elég volt az érzelgősségből, mindjárt vége a szünetnek! Le kéne menni órára... - szólt Brian.
- Megyünk - mondtam, majd elindultunk.
- Tényleg, Jenny, mikor zökkensz vissza a próbákra? - kérdezte mosolyogva Michael.
- Jössz ma ötkor? - érdeklődött Keyra.
- Hova - mosolyogtam én is. - Gyertek hozzám! A garázsban úgy sincs kocsi és véletlenül ott van a régi dobfelszerelés is.
- Jaj, Jen... Annyira hiányoztál - ölelt meg Jack.
- Ti is nekem... Nagyon...
- Jennifer, hogy megy az artistaság? - kérdezte a hosszú fekete hajú Nessy.
Michaelre néztem, aki egyszerre volt együtt érző és bátorító.
- Öhm... jól... Eljöhettek ma délután és megnézhetitek.
- Persze, hogy megyünk! - lelkesedett Brian.
- Akkor jó... Majd meséljetek!
- De te is nekünk - mondta Michael.
Bólogattam, tudtam miről beszél...
- Na, most már tényleg menjünk, még délután találkozunk - ment osztálya felé Brian, utána Michael.
Mindannyian elszivárogtunk a hátralévő két órára. Mindhárom osztályban bemutatták az új diákokat. háromkor pedig mindenki megjelent a tornateremben. Én már átöltözve melegítettem az edzésre, mikor megjött a banda öt tagja.
- Sziasztok! - öleltem meg mindenkit.
- Miss. Morgan, kérem, ismertetném az ugrásokat - szólt az edző.
- Na, menj - mondta Michael.
Bólintottam és odamentem Jasonhöz.
- Tehát Chrisy McKay - Ralph Odera: Démonharc, Lily Origa - Ryan Londer: Angyali Démon, Rose Villon - Franck Roberto: Tűzrobbanás, Sophie Oswald - Leon Oswald: Csillagfény, Jennifer Morgan - Jason Knight: Kék Tündér. Most pedig 10 kör futás! Gyerünk!
Miután vége lett az edzésnek még egyszer megbeszéltük a bandával,hogy ötkor nálam találkozunk, majd mikor átöltöztünk Jasonnel, Sophieval és Leonnal elindultunk hazafelé. A testvérek hamarosan elkanyarodtak.
- Honnan ismered Michaelt és Briant? - kérdezte a fiú.
- Haverjaim... Még a volt sulimba is együtt jártunk.
- Aha...
- Miért?
- Csak osztálytársaim és érdekelt. Na, és jó fejek?
- A legjobbak - nevettem. - Ma is átjönnek majd... bár nem csak ők ketten. Egyébként Matt volt osztálytársai, vele is jóban vannak...
- Értem... - helyeselt Jason. - És mit is fogunk csinálni nálad?
- Megmutatom neked a Kék Tündért... És terveim szerint megértetem veled, mi ennek az ugrásnak a lényege... Aztán holnaptól készülünk a versenyre.
- Rendben...
- Megérkeztünk - szóltam a szőke srácnak.