|
In the school
Krisy 2008.10.27. 16:46
- És ebbe te így beletörődsz? - vetette fel Jason.
- Mondtam már, hozzászoktam. Két éve, mikor én voltam kórházban, Matt szólt nekik. Apám pár óra múlva részegen bejött hozzám. Anyám meg egy hét múlva... Nem igazán izgatta őket, mi lesz a gyerekeikkel.
- Ez szörnyű - állapította meg együtt érzően Sophie.
- Túlélem, hogy nem kell hallgatnom anyu kiselőadását az ő munkájának fontosságáról meg apu legújabb barátnőjének nyavalygását a műköröm jelentőségéről... Na, jó... Elég volt az életem elemezgetéséből., menjünk haza!
Csakhamar elindultunk. Közel tíz percig élvezhettük egymás társaságát, mivel én elkanyarodtam tőlük. Mikor hazaértem egyből a nappali felé vettem az irányt. Kinyitottam a TV mellett lévő szekrényt és sorra megnéztem a kazettákon szereplő feliratokat. Nemsokára meg is találtam, amit kerestem. "Kék Tündér" - állt a címkén. Kivettem a helyéről és a videóba raktam. Többször is megnéztem a már több mint két éves felvételt, majd felmentem az emeletre. Vettem egy forró fürdőt és elmentem kipihenni magam holnapra. Másnap reggel is ugyanúgy telt, mint a többi. Megfésülködtem, felöltöztem, bekaptam jó esetben két falatot és rohantam a buszmegállóba. Amint megérkezett a busz, felszálltam és leültem egy üres helyre zenét hallgatni. Nemsokára valaki lehuppant mellém. Lassan oldalra fordultam és megpillantottam egy félhosszú, barna hajú, barna szemű srácot.
- Kiscica! Minek mennél iskolába? Nem lenne sokkal jobb nálam? - kérdezte, miközben átkarolt.
Undorodva vettem le magamról a kezét.
- Nem... Idióta bunkó barmokhoz nem szokásom felmenni!
- Ne de cicuskám...
- Vedd le rólam a mocskos kezedet, még mielőtt olyat teszek, amit magam is megbánok! - dühödtem fel.
- Képes lennél bántani? - vágott ártatlan fejet a fiú.
Felemeltem a kezem és orrba vágtam "udvarlómat".
- Te büdös kurva! - kiabált.
- Ne merj velem még egyszer így beszélni! - üvöltöztem én is.
A srác úgy néz ki, beletörődött a dologba, mert egy "Ezt még megbánod!" után visszaült a szomszéd ülésre. Pár perc múlva odaértünk az iskolához. Már a suli előtt megláttam közeledni a testvérpárt és csakhamar oda is értek mellém.
- Szia! - köszönt lelkesen Sophie.
- Helló! - vetette oda bátyja.
- Sziasztok - feleltem.
- Na, mi van itt? Kis baráti összejövetel? - jelent meg Jason is.
- Hja... Bocs, majd találkozunk még... - indultam el, amint megláttam az igazgatót. - Elnézést! Beszélni szeretnék önnel! - állítottam meg.
- Rendben, menjünk az irodámba!
Nemsokára oda is értünk.
- Foglaljon helyet, Miss. Morgan! - szólt a diri.
- Köszönöm - ültem le. - Arról lenne szó, hogy mérlegeltem a helyzetet és rájöttem, nem fogjuk tudni előadni az előre betervezett mutatványt, az Ezüst Liliomot. Helyette javaslom a Kék Tündért.
- Bízom a véleményében. Elmondom Mr. Smithnek is.
- Nagyon köszönöm, igazgató úr! Viszlát!
- Viszlát!
Lerohantam az osztálytermünkhöz. Amint bementem becsöngettek. Elkezdődött a matekóra. Elég unalmas volt, de utána tesi jött. Mivel az edző volt a tesi tanárunk is, így elég könnyű volt. Túléltünk még három órát. Az ebédszünetben megint mind a négyen egy asztalnál ültünk.
- Jason, edzés után át kéne jönnöd! Mutatnom kell valamit... - mondtam.
- Mit? - érdeklődött a szőke fiú.
- Mindegy, az ugrással kapcsolatos... - feleltem.
- Oké...
- Na, már csak ez hiányzott... - pillantottam meg a reggeli, buszos srácot közeledni.
- Cica! - jött oda.
- Mit akarsz már megint, nem volt még elég?
- Milyen udvariatlan vagyok! Még be sem mutatkoztam... A nevem...
- A legkevésbé sem érdekel a neved! - kiáltottam rá.
Leon, Sophie és Jason értetlenül nézték az eseményeket.
- Egyszer úgyis az enyém leszel... - állt fel a barna hajú srác.
- Álmaidban... - hagytam fel a felé irányuló társalgással.
- Honnan ismered? - kérdezte Leon.
- Áh... Hagyjuk... egy hülye tuskó! - idéztem fel magamban a reggeli eseményeket.
- Hát jó - törődött bele Sophie.
- Majd órán találkozunk! - köszöntem el a lánytól. - Sziasztok! - szólt a fiúkhoz is.
- Helló!
Mivel még volt fél óra hátra az ebédszünetből, felmentem a tetőre körülnézni. Már jó tíz perce állhattam a korlátnál, mikor valaki megszólalt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
