AJÁNLOM AZ OLDALT
Leon csak nézte a húgát,ritkán látta ilyennek, és tudta hogy tényleg nem megy el ilyenkor…
Már egy párszor hagyta hagy csináljon amit akar majd elmegy, és még hajnalban is a fotelban ült. Leon úgy döntött inkább elmeséli mi történt, hátha könnyebb is lesz.
- Találkoztam egy lánnyal.
- Nem lep meg, te mindig találkozol egy lánnyal és mindig felcsalogatod. - jelentette ki Sophie unottan.
- Őt nem fogom… - feltelt, az idősebb Oswald szomorúan.
- Jézus Leon, beteg vagy? Ezt hogy értetted hogy őt nem fogod? Az hogy lehet? - kérdezte miközben felállt és leült, testvére mellé az ágyra.
- Esküdj meg hogy titokba tartod.
- Esküszöm - válaszolt Sophie, unott arccal. Már a részletekre volt kíváncsi. Nem értette miért csinálja ezt a bátyja.
- Sora Naegino - mondta ki Leon a nevet, és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést. Elsétált az ablakhoz.
Sophie értetlenül nézte a bátyját.
- Mi van vele?
- Találkoztam vele.
- És? Leon ne keljen már minden szót kihúzni belőled! Hol találkoztatok? Milyen? Mi történt?
- Sophie, egyszerre csak egyet. A hintánál találkoztunk, szép, és…
- Mit kerestél te a hintáknál? - kérdezte Sophie értetlen arccal.
- Láttam, hogy ott van valaki és odamentem. Beszélgettünk, és megcsókoltam. Ennyi volt.
- Leon! Ő a legnagyobb ellensége a családunknak.
Leon és Sophie nem sejtették, hogy az apjuk hallgatózik.
”Naegino…ezt még megbánják”
Leonék apja elsétált,és elkezdte tervezni a bosszút.
Sora a házuk kertjében ült a padon, és nézte a virágokat.
”Hol van ennyi ideig Layla?”
Sora már nagyon türelmetlen volt, amikor meglátta Laylát egy könyvvel a kezében, és mellette egy szőke hajú férfi sétált.
”Ez lenne Yuri? Egész jól néz ki de Leon… Úristen miken gondolkozok?”
Mire odaértek Sora kicsit furcsán érezte magát.
- Sora, ne haragudj hogy eddig tartott. Csak összefutottam Yurival, és körbe vezettem. - mondta Layla, miközben odaadta Sorának a könyvet.
- Köszönöm - mondta Sora és kedvesen rámosolygott Yurira.
- Yuri Killien - mondta Yuri.
- Sora Naegino. Örvendek - mondta miközben a kezét nyújtotta.
Soráék elkezdtek sétálni, a kertben amíg Layla és Yuri beszélgettek.
- És Yuri, hol dolgoztál eddig?
- Az Oswald háznál - Sora erre a mondatra felkapta a fejét.
- Tényleg? És az Oswaldok milyen körülmények között élnek?Tényleg annyira utálatosak mint mesélik? - kérdezte kíváncsian Sora, most először szólalt meg a beszélgetés alatt.
- Nem utálatosak, Miss.Nae…
- Le ne Miss. Naegino-z mert elintézem hogy kirúgjanak!Csak Sora, és tegezz.
- Jó... szóval az Oswald, családban csak egy utálatos tag van, Matthew. Ott van a gyönyörű Sophie Oswald, ő egy nagyon kedves lány, és imádja a bátyját. A legfontosabb neki a családja. Samantha, az anyjuk… ő olyan… változó... van amikor kedves, de van amikor mindenkibe beleköt… Leon meg… csak a húgát engedi közel magához, és utálja a 2 család közti viszályt. Barátok voltunk jól ismerem.
- Mesélnél róla?
- Miért érdekel ennyire Sora? - kérdezte Layla
- Kíváncsiság. - mosolygott Sora.
- Leon Oswald története, nagyon hosszú, mivel gyerek korom óta ismerem.
-Nem baj, kíváncsi vagyok… meg akarok minél többet tudni az ellenséges családról - felelte nyugodtan Sora, de a szíve hevesen dobogott. Minél gyorsabban meg akarta ismerni Leon múltját.
- Rendben, de ezt inkább bent, mert sokáig fog tartani.
Yuri, Layla és Sora, elindultak a ház felé.
Sora felhívta őket a szobájába, és becsukta az ajtót.
- Kezdheted.
- Rendben.
Sora türelmetlenül mocorgott a széken, és kíváncsian nézett Yurira.
-Nos, engem, az Oswald családba úgymond befogadtak, 14 éves koromban. Leon 16 éves volt. Amikor oda kerültem utáltuk egymást, mert az apja velem törődött viszont Leonnal nem. Emlékszem néha verekedtünk is. De Leon kedvenc elfoglaltsága az volt hogy beszólogasson.
„- Mit keresel még mindig itt Killien? Ennyire élvezed? Élvezed, hogy az apám rád költi az összes pénzét? És hogy velem és Sophie-val nem törődik?
- Oswald? Már megint kezded? Nem élvezem. Ezt az apád csinálja, sokkal jobb lenne ha nem a fiaként nevelne.
- Tényleg? Akkor gyere. - Leon maga után húzta Yurit és bementek az apja szobájába.
- Yuri! De jó hogy látlak! Szerinted mit vegyek Isabellának?
- Apám! Killien nem tartozik ide! Miért törődsz vele többet mint Sophieval? Az nem érekel hogy velem nem törődsz, de ott van Sophie!
- Yuri mit gondolsz erről?
- Ott van Sophie… - ismételte, a 14 éves Yuri Leont.
- És mi lesz veled?
- Vállalok valamit a háznál, hogy itt maradhassak, de nem kell hogy a fiának tekintsen csak azért mert a szüleim…
-Mondd ki, Killien, mondd csak ki hogy eldobtak - mondta gúnyosan Matthew Oswald.
Yuri kifutott a szobából, a könnyeivel küszködve, amikor ráesett valakire.
- Sophie.
- Yuri, mi történt? - kérdezte értetlenül a lány, miközben megsimogatta Yuri arcát.
-Az apád, és a családom… - felelte,Yuri szomórúan, felállt a lányról, és a kezét nyújtotta neki.
- Meséldd el. - kérte a lány kedvesen.”
- Ő ezt az egészet végig nézte… és utána egyik este félre hívott a vacsoránál és bocsánatot kért - mondta Yuri Sorának, miközben elmosolyodott.
- És az apja?
- Nem tudom. De Leon és Sophie ezután velem voltak. Sophie már előtte is. Aztán a 16. születésnapomon, Matthew Oswald megpróbált elintézni, Sophie mentett meg.
„- Boldog születés napot Yuri! - mondta Sophie mosolyogva.
- Köszönöm Sophie.
- Valami baj van?
- Nem nincs semmi, csak furcsa ez az egész.
- Furcsa? De mi?
- A 2 család közti harcra gondolok…
- Ja, értem… ez nagyon régen kezdődött… még valamikor az ük-ük-ük-üknagyapám korában… én és Leon ezt nem akarjuk, már apámnak is megmondtuk hogy mi nem háborúzunk velük, de erre az volt a válasza, hogy nekünk kötelességünk háborúzni. Ezen én eléggé kiborultam. Leon vigasztalt, mert én teljesen depressziós lettem. Öngyilkos akartam lenni. Én nem bírom folytatni ezt a vonalat.
-Sophie, szerintem a Naegino család lánya, ugyanígy gondolja. Azt nem tudod miért kezdődött?
- Nem tudom pontosan. Valami olyasmiről hallottam, hogy azon vesztek össze hogy melyik család a gazdagabb, ismertebb, kedveltebb satöbbi… szóval hülyeségen.
- Ez tényleg az.
Miközben Sophie és Yuri beszélgetett, odament Leon.
- Sophie, gyere velem.
- Bocs,Yuri. Szia! - mondta Sophie mosolyogva, és elment a bátyja után.
- Utána mikor bementem gondolhatod, hogy meglepődtem. Ott ült Leon, Sophie, és az egyik szolgáló, és engem köszöntöttek, föl. Csak sajnos Matthew Oswald lement a konyhába - mesélt Yuri tovább Sorának.
„- Mi van itt? - kérdezte Matthew Oswald kiabálva.
- Apám, Yurinak születésnapja van.
- Tényleg? Ezt megkell ünnepelni, Killien - mondta gúnyosan. - Várjatok meg - mondta és felment a lépcsőn.
- Gyanús… - mondta Leon gyanakodva.
- Legalább nem ordított le. Yuri, itt az ajándékod - mondta Sophie, és átadott Yurinak egy dobozt.
A dobozban, édesség volt, és egy plüss maci.
- Ne haragudj Yuri mást nem tudtam venni, siettem - mondta Sophie,és nagyon zavarban volt.
- Köszönöm. Ritkán kaptam ajándékot, úgyhogy ez nekem nagyon sokat számít - mondta és átölelte, Sophiet.
Mikor Matthew lement a lépcsőn, és meglátta a lányát ölelő Yurit még dühösebb lett.
- Nem iszunk Killienre? - kérdezte.
- Az jó lenne - felelte Sophie.
Matthew elment a konyhába és öntött mindenkinek pezsgőt. Yuri poharába beleöntött valamit. Nem sejtette, hogy Sophie utána ment hogy megkérdezzen valamit. A lány visszaszaladt és leült a helyére,majd odaért Matthew a poharakkal. Mindenki elé lerakott egyet.
- Killienre - emelte fel a poharát és bele ivott a pezsgőbe.
Yuri amikor inni akart, Sophie kilökte a kezéből és mindenki értetlenül nézett rá.
- Elnézést…
Matthew utána felment.
- Yuri gyere velem - súgta Sophie Yuri fülébe, megfogta a kezét és kihúzta a nappaliba.
- Mi történt Sophie?
- Láttam hogy az apám megakart mérgezni. Beleöntött valamit a poharadba.
- Köszönöm hogy megmentettél.
- Túl sokszor mondtad ma azt hogy ”köszönöm” - felelte mosolyogva Sophie és megölelte Yurit.
- Ez a család tényleg normális, és nem olyan amilyennek anyám mondja.
- Hát nem. És még szeretni is tudnak, Sora. És nekik is van álmuk.
- Ezt nem értem.
- Sophie és én…
Sora értetlenül nézett, de Layla sejtette Yuri mit akar mondani.
- Hát én meg Sophie jártunk - mondta ki szomorúan Yuri.
- És miért lett vége? - kérdezte Sora szomorúan.
- Az apja miatt…
„Yuri és Sophie egy padon ültek, és egymás kezét fogták.
- Mi a baj Yuri? - kérdezte Sophie miközben közelebb bújt Yurihoz.
- Mit fog szólni az apád? - kérdezte szomorúan.
- Szerinted érdekel? - kérdezte mosolyogva Sophie, a szerelmét.
Yuri erre a válaszra csak átkarolta a lányt.
- Nézz rá! - mutatott Leonra, aki egy távolabbi padon olvasott. - Én nem akarok úgy járni, és magamba zárkózni.
- Vele egyébként mi is történt? Nem ismerem nagyon ezt a történetet.
- Összejött egy lánnyal, aki nem volt elég jó az apámnak, mert nem volt a legfelsőbb körökből való. És megparancsolta Leonnak hogy szakítson vele. Leonnak pedig, Kristen a lány, a szerelme volt. És azóta már a nőket csak trófeának tekinti, és csak arra használja őket hogy a vágyát csillapítsa. Ez is az apám miatt - fejezte be a történetet, Sophie undorodva.
- Remélhetőleg mi nem járunk így. Egyébként én szerintem ezek után se tudnék kihasználni egy nőt.
Yuri megcsókolta Sophie-t, amit Leon is észre vett, és örült a húga boldogságának.
A kertben csend volt,csak a madarak énekét lehetett hallani és a csendet, csak Sophie nevetése törte meg, de hirtelen kicsapódott az ajtó, és vége lett a boldogságnak.
- Leon! - kiabált rá Matthew a fiára.
- Úristen… - motyogott Leon.
- Mit csinálsz?
- Olvasok.
- Nem arra gondoltam! Neked szét kellene szedned Killienéket! Hogy hagyhatod hogy a húgod, egy ilyennel legyen? - ordibált a legidősebb Oswald.
- Nem akarom tönkretenni a húgom boldogságát. És nem is fogom!
Matthew Oswald megütötte Leon-t olyan erővel hogy annak felrepedt a szája és elkezdett vérezni.
Sophie szörnyülködve nézte a jelenetet, és még jobban hozzá bújt Yurihoz. Nem akarta hogy az apja a közelébe menjen amikor ekkora a haragja.
Matthew most Sophiehoz fordult.
- Sophie, te mégis hogy képzeled, hogy hagyod egy ilyen szerencsétlennek hogy ölelgessen. Ez semmit se tudna neked venni!
Sophie gyűlölködve nézett az apjára.
- Lehet hogy nem olyan gazdag mint, mi de ez engem nem érdekel apám! Szerinted csak a pénz létezik?
- Hogy mondhatsz te ilyet Sophie? Mikor mindig vetetsz velem is valamit magadnak!
- Engem nem zavarna ha nem kaphatnám meg ezeket Yuritól. Mert akármilyen hihetetlen apám, én szeretem őt!
- És ő? Miből gondolod hogy ő nem csak a pénz miatt van veled?
- Ebből elég - szólalt meg Leon olyan ridegen, ahogy Sophie még sose hallotta.
- Csak nem az ő párját fogod, fiam??
- És ha igen?
- Kitagadlak!
- Tedd meg! Akkor ki teljesíti az undorító álmod hogy tovább vigye a nevedet?
- Killien kivagy rúgva! Még egyszer idejössz, lefejeztetlek!
- És azt hogy? Feljelentenéd? Miért hinnének neked? - kérdezte gúnyolódva Leon.
- Ha Killien itt lesz este, feljelentem! - jelentette ki kiabálva, Matthew és elment a kertből.
Sophie sírva borult Yuri karjaiba.
- Nem akarom hogy elmenj.
- Én sem akarok elmenni. De mit lehet csinálni.
- Búcsúzatok, Yuri összepakolok neked, maradj a húgommal nyugodtan - mondta Leon és elsétált.
- Ezután, pedig otthagytam az Oswald házat, és eljöttem ide.
- És Sophie?
- Szakítanunk kellett… ma van egy hete… - mondta szomorúan Yuri.
Layla, szomorúan lehajtotta a fejét.
- Leon tényleg kedves… - mosolygott Sora.
-Az… ha ő nem lett volna nem tudok elbúcsúzni Sophietól.
Sora felállt az ágyról és az ablakhoz sétált.
„Leon Oswald… vajon mindig ilyen vagy? És vajon fogunk még találkozni?”
