-Hát itt volnánk.-szólalt meg Sora.-Gyere be!
-Rendben.-Leon nem tiltakozott. Majd meglepődve látta, hogy Sora milyen kicsi, mégis kényelmes helyen lakik. Pont elég egy emberre. Majd belépett a kicsi előtérbe. Innen egy két ajtó nyílt, egy a konyháé és egy a hálószobáé, amiből nyílt a kicsi fürdő.
-Kérsz valamit inni?? Teát, üdítőt, vagy ásványviet?? Mit hozhatok??
-Egy páh ásványviet megköszönnék.
.Rendben, máris hozom. -majd Sora eltűnt a konyhába vezető ajtó mögött. Leon eközben belépett a lány hálójába. Annak halvány barackvirág színe volt. Az egyik falnál volt egy franciaágy, amin élénkpiros takaró és két fehér párna volt. Az ágytól nem messze volt egy ajtó, amely a fürdőszobába vezetett. Az ággyal szembe levő falon egy kis utazótv volt felszerelve. Az ajtóval szembe volt egy ablak, alatta egy íróasztal egy forgószékkel, mellettük egy fehér kanapé előtte egy kis dohányzóasztallal. Az ajtó mögött volt Sora ruhásszekrénye. Majd Sora lépett be kezében egy pohár szénsavmentes ásványvízzel.
-Tessék Leon itt a vied. Tudom, nem tetszik ez a hely, de énnekem egyedül tökéletesen megfelel. Gyere ülj le!- hívta Sora a vendégét.
Leon engedelmesen követte.
-Szép helyen laksz. Nekem tetszik. Mondtam már?-kérdezte, mituán leült a lánnyal a kanapéra.
-Nem még nem.-mondta elpirulva a lány.
-Sora.
-Tessék Leon?
-Miért vagy ilyen kedves??
-Nem tudom még magam se. De annyit tudok, hogy örülök hogy velem vagy, és remélem te is így érzel.
-Hát.. igen. -Majd ekkor hirtelen hatalmasat dördült.
-Nyári eső-vigyorgott Leon.
-Ez őszi te ész.
-Nem tök mindegy??
-Sztem nem.
-Sztem meg teljesen tök 6 ha azt mondod hogy őszi zápor vagy nyári eső.
-Ha te mondod...-adta meg magát Sora.- De így mégse mehetsz haza! Adok egy esernyőt. Sajnos kabátot nem tudok...
-Semmy baj.-de ekkor hirtelen elment az áram. Leon már csak egy puffanást hallott.
-Sora minden rendben?-kérdezte aggódva Leon. De nem mert felállni, mert félt, hogy úgy jár mint szegény Sora.
-Nyugi Leon semmy bajom én buktam fel.. a... a... a nem tudom miben.
-Rendben. Várjál, itt van a zsebemben a telefonom, azzal csinálok egy kis fényt.
-Okés. Jéééh az esernyőben buktam fel, amit neked akartam adni!
-Legalább nem kell keresgéni.
-Ez igaz. Nah és most akkor?-de ekkor hirtelen megint sötét lett.
-Ne már, lemerült!-mondta Leon.
-Most nehezen tudnád feltölteni.... De..... várjál valahol van egy zseblámpa!-majd elkezdett az előtérben levő szekrényben turkálni. Majd felkiáltott.
-Megvan!-hirtelen erős fény villant. A zseblámpa fénye volt.
-Sajnálom, de legalább látunk valamit. Nem fogsz így fázni?
-Nem dehogyis. De nekem most mennem kell. Jóéjt! Szia-majd egy gyors puszit nyomott Sora ajkaira. Ezzel már lépett is ki az ajtón. Sora csak ült tovább a földön, és bámulta a bejárati ajtót. Közbe egy szót suttogott: Leon. ~ Ezt nem hiszem el! Itt járt nálam Leon Oswald, megcsókolt, és valahol az én esernyőmmel sétál!~gondolkozott a lány. Eközben kinn a városban, a szakadó esőben egy szürke hajú fiú sétál. Illetve rohan. ~Megcsókoltam.... És viszonozta! De mi ez az érzés? Nem! Az nem lehet! Leon Oswald, a nagy nőcsábász nem lehet SZERELMES!