- Itt vagyunk...
- Jézusom! Ez... hatalmas. - hitetlenkedtem.
- Köszönöm. De gyere, menjünk be. - Steven kinyitotta előttünk a hatalmas, fehér kaput, majd a bejárati ajtóhoz értünk, mely szintén hatalmas volt. Ott egy lány nyitott ajtót, kin egy fekete fölső, s szintén fekete térdig érő szoknya volt, egy fehér köténnyel. Barna haja föl volt fogva egy kontyba. Olyan 19-20 évesnek tippelem korát.
- Mr. Oswald! - örült meg a lány.
- Cécilia! Hogy vagy?
- Köszönöm kérdését Uram, megvagyok, és Ön?
- Én is, köszönöm.
- Rég találkoztunk, Mr. Oswald.
- 5 év... - adta a választ. - Oh, Cécilia, ő itt Sora Naegino.
- Örvendek! - nyújtottam kezemet.
- Szintúgy, kisasszony. Bocsánat, lehet, hogy kérdésemmel tolakodó leszek, de Ön hogyhogy itt van?
- A következő darabban ő lesz a partnerem! - mondta Leon.
- Értem! - hajolt meg. - Gyönyörű a kisasszony.
- Oh, köszönöm szépen! De megkérhetném, hogy tegeződjünk? - segélykérően Leon-ra nézett.
- Ezt nem tehetem...
- Mért is? - néztem én is Leon-ra.
- Mert én itt csak egy alkalmazott vagyok... és nem tegezhetek nálam magasabb rangú vendégeket.
- Na ne... nehogy már bemeséld ezt nekem... én is tegeződök másokkal... szóval most én kivétel leszek... tehát, Sora vagyok. És Te?
- C... Cécilia...
- Na látod? Ennyi az egész! - Leon elmosolyodott, majd eltűnt a szemünk elől.
- Jöjjön... vagyis... gyere... Mr. Oswald a nappaliba ment.
- Oké! - amint beléptem különös érzés fogott el... mintha... mintha már jártam volna itt... de természetesen ez lehetetlen... pont Leon házában? Követtem Céciliát.
Azt hittem, hogy a nappali a szomszéd szobában van... Hát, nagyot tévedtem. Ahhoz, hogy a nappaliba érkezhessek, át kellett mennem egy folyosón, ott be kellett fordulnom egy szobába, ahol ismét csak egy folyosó volt. Ezután Cécilia még egy szobához vezetett, ahol, hogyha átmentem, megtaláltam a keresett helyiséget. Az szépen, s stílusosan be volt rendezve. Olyan tipikus Leon-féle divat. Fekete bőrülő-garnitúra, egy három-kettő- és egy egy személyes ülőhellyel, melyek előtt egy üvegasztal pihent. A háromszemélyes helyen ül Leon. Mögötte 3 könyvespolc volt, melyeken természetesen könyvek foglaltak helyet. És TV is volt. Méghozzá plazma TV, mely a falra volt felhelyezve. Egyszóval: full luxus volt az egész ház.
- Na jó... Itt nem árulnak, mondjuk egy térképet? A "Hogyan segítsünk egy olyan lányon, mint Sora Naegino, aki eltéved Leon Oswald villájában?" - közben kezemmel hadonásztam.
- Haha! - kuncogott Cécilia, s Leon is elmosolyodott ezen a megjegyzésemen.
- De most komolyan... kb. 600 folyosó, 1000 szoba, 3 konyha, és még sorolhatnám.
- Legközelebb majd készítek önnek valamilyen térkép-féleséget! - mosolygott Cécilia.
- Khm... nem hallottam...
- Bocsánat... vegye úgy, hogy letegeztem! Öm... vedd úgy, hogy letegeztelek.
- Rendben.
- Mr. Oswald! Kér valamit inni? - fordult a ház ura felé.
- A szokásosat, ha lehet.
- Tehát kávé, tejjel, és tejszínhabbal?
- Igen. - majd egy újságot kezdett el olvasni.
- És ön... öm... Te, Sora?
- Öö... nem kávézom, tehát egy pohár almalé is megfelel.
- Azonnal hozom.
- Köszönöm! - majd elment. - Aranyos kislány. - jegyeztem meg.
- Igen.
- Leülhetek? - kérdeztem.
- Nem, Sora, ott kell állnod! - felelte, én pedig elmosolyogtam, majd leültem az egyszemélyes ülőhelyre. Gondoltam bekapcsolom a TV-t. Megfogtam a távirányítót, s megnyomtam az "ON" gombot. Igen ám, csakhogy ez a távirányító nem a TV-nek a tulajdona... Hanem a hifi-nek, ami most max. hangerőn volt, ezért bömbölt az egész ház. Leon ijedten nézett föl.
- Jézus Mária! - mondtam, a tárgyacska majdnem kiesett a kezemből. Gyorsan halkra vettem. - Rendben! Ez nem az én napom! - állapítottam meg.
- Haha! - nevetett Leon, ami nagyon jól esett. Végre... nevetett... és olyan jó volt hallani. Megfogtam a következő távirányítót, mely szürke színű volt, s megnyomtam ismét csak az ON gombot. Ez a DVD-nek a távirányítója volt.
- Rendben, következő? - ugyan is előttem vagy úgy 6 távszabályzó volt. Megfogtam egy újabbat, mely a rádiót kapcsolta be. - Hjaj! - sóhajtottam. Leon megelégelve ügyetlenségemet, fölállt, s egy fekete tárgyat nyomott a kezembe. - Öö... tudtam én... - mondtam.
- Hát persze. - majd visszaült. Én pedig kapcsolgattam össze-vissza, de nem találtam semmi érdekeset.
- Öö... Leon? Kérhetnék tőled egy óriási szívességet?
- Mondd!
- Fölhívhatom a húgomat? Megígértem neki...
- Tessék! - majd odaadta fekete telefonját. Bepötyögtem a számot, mely háromszor kicsöngött, s végül a negyedikre egy 10 éves lány hang szólt bele.
- Halló, tessék?
- Yume?
- Sora? Megérkeztél? Milyen volt a repülés? Hol vagy most? Hogy vagy? Milyen újra Párizsban?
- Vá-várjál! Először csak egy kérdésre... tehát... igen, megérkeztem. A repülés egész tűrhető volt. Öm... nagyon jó Párizsban, de még nem voltam a városban. Most itt vagyok Leon házában, mert drága Kalos nem foglalt nekem szállodát, egyébként megvagyok. És ott? Minden rendben?
- Igen, mindenki megvan, csak eléggé unalmas minden... Ken és Mia turbékol, Ana szokásához híven viccel, Marion meg én elvagyunk, Johni-val együtt, Rosetta meg a többiek meg edzenek, és táncolnak. Ja, drága Vanessa meg elhatározta, hogy most ő lesz az atyaúristen, ezért parancsolgat... de persze senki nem hallgat rá. Kenneth úr még mindig itt van. - fejezte be mondanivalóját.
- Értem. Most le kell tennem! Vigyázz magadra! Puszi!
- Szia Sora, és Te is! Jó munkát!
- Köszönöm! Szia!
- Szia! - köszönt el.
- Köszönöm, Leon. - nyújtottam át a kinyitható telefont.
- Szívesen.
- Itt van a kávé, és az almalé. - hozta be Cécilia egy tálcán.
- Köszönjük, Cécilia. - mondtuk egyszerre. Odamentem, majd fölemeltem, s belekortyoltam a finom italba.
- Uram, és hol fog Sora aludni?
- Valószínűleg a mellettem lévő szobában.
- Értem. Kívánja, hogy előkészítsem a szobákat?
- Igen, kérlek.
- Értettem. Kívánnak még valamit?
- Nem, köszönjük.
- Rendben. További szép délutánt. - köszönt el, majd becsukta maga mögött az ajtót. Elővettem a könyvemet, s tovább tanulgattam a szövegemet.
- A háznak van külön edzőterme is az alaksorban. Emellett ha fürdeni szeretnél, van kinti medence, és van jakuzzi is.
- Öö... ookéé...
- Bocsánat, ha zavarok. Sora, szeretnél fölmenni a szobádba? - szólt be olyan 5 perc múlva.
- Igen, megnézném Cécilia, még mielőtt eltévednék...
- Rendben. - majd így is tettünk. Kiléptünk azon az ajtón, ahol a lányka bejött... visszajöttünk az előszobába, ahol egy fehér lépcső vezetett az emeletre. - Ez itt az egyik fürdőszoba. - nyitott be egy fehér ajtón. Az emeleten ez volt a jobb oldalt, az 5. ajtó. Itt a padlózat fekete márványkövekkel volt lefedve, mely padlófűtéses volt. Bal oldalt voltak a beépített szekrények, - melyek szintén feketék -, s azon pihentek a csapok, melyek fehér színben pompáztak. Fölöttük hatalmas tükrök helyezkedtek el, melyek egészen a szekrény, és a fal találkozásáig belepték az egész falat. Az ajtóval szemben szintén volt egy szekrény, melyben törölközők pihentek. Az ajtóra köntösök voltak fölakasztva. És jobb oldalt volt egy tusoló, s egy beépített kád is, mely a földben volt, olyan jakuzzi-s megoldásban.
- Wow! - csak ennyit tudtam kinyögni. Elmosolyodott.
- A következő is egy fürdőszoba. - mutatott a szemben lévő ajtóra. Ide is benyitott, ugyan az volt, mint előbb, csak fehér színbe burkolózva. Továbbmentünk, olyan 3-4 ajtóval arrébb ismét benyitott. - Ez itt, Mr. Oswald szobája. - Szinte már meg sem lepődtem a színválasztáson. Az ajtó mellett egy szekrény pihent, melyen 1-2 kép volt. Mellette volt egy plazma TV, ezúttal egy TV állványon elhelyezkedve. Eme tárggyal szemben volt a hatalmas francia ágy, mely fekete ágyneműbe volt öltözve. Két oldalán egy-egy éjjeliszekrény volt, egy-egy olvasólámpával ellátva. Az ágy mellett pedig ott voltak bőröndjei is, melyek kicsomagolásra vártak. Az ajtó jobb oldalán volt egy szintén csak beépített ruhásszekrény. És természetesen az ablakok is helyet foglaltak. Ezek faltól-falig, és padlótól a mennyezetig érőek voltak, melyekről egy vékonyka fehér függöny, s egy sötétített függöny lógott le. Innen egy erkélyre lehetett kilépni. Az egész szoba Leon illatát őrizte, pedig már rég nem járt már itt. Bólintottam, ezzel jelezve, mehetünk tovább. - És ez lenne majd a Tied. - ahogyan a fürdőszobánál, az egyik szoba fekete, míg a másik fehér színű volt. Hát az én szobám is ugyan úgy nézett ki, ahogyan a ház uráé, csak fehér színben. - Emellett, ezen az emeleten, van még 2 vendégszoba, és egy könyvtár, ja meg egy dolgozószoba, bár az lent is van.
- Értem. Akkor én most elmennék lefürdeni, és kicsomagolni... Rendben. Törölközőt a szekrénybe talál, és találhat még ott pizsamát is.
- Köszönöm, de tegezzél!
- Bocsánat. - majd amint kilépett kinyitottam a bőrönd cipzárját, ahonnan egy szellem lebegett ki. - Fantom? - lepődtem meg, majd kezeimet a teste köré fontam.
- Sora... én is örülök neked...
- Te még is mi a fenét keresel itt?
- Én? Semmit...
- Jaj ne... ugye nem a melltartóimat kerested...
- Talált-süllyedt... meg is találtam, csak valahogy elborult a bőrönd, és nem tudtam kijönni...
- Értem... akkor ismerkedj meg Párizs városával! - majd kinyitottam az ablakot, s kidobtam.
- Soraaaaa! Máááár megiiiiiiint!!! Neeeee!- üvöltötte. Én meg sem hallva, elmentem fürdeni. Körülbelül fél óráig áztattam magamat a forró habfürdőben, majd megtörölköztem, s egy lilás hálóinget vettem föl, hozzá egy sima papucsot. Körbeöleltem magamat egy köntössel, majd lesétáltam a márványlépcsőn.
- Én kész vagyok... - Leon pedig rámnézett, s nagyot sóhajtott. Kicsit szaporábban vette a levegőt.
- O... oké... - nyögte ki nagy nehezen.
- Mi az?
- Semmi... a vacsora az étkezőben van. Gyere!
- Rendben! - majd követtem az ezüsthajút. Amint beértünk a kívánt helységbe, megpillantottam egy hatalmas asztalt, mely finomabbnál finomabb ételekkel volt megrakva. - Húú... ez olyan... terülj-terülj asztalkám stílus...
- Az...
- Bocsi, most biztos azt gondolod, milyen hülye vagyok, hogy meglepődök azon, hogy plazma TV-d van, meg hogy nem tudom bekapcsolni a TV-t, de nekem ez olyan, mintha egy szegény lány följönne a hercegi palotába... modern változatban.
- Semmi baj. De most együnk.
Nagyon finom ételek sorakoztak egymás hegyén-hátán. Én, ha mondjuk, vacsorázok, tökéletesen megfelel valami saláta is... Tehát az én tálamon zöldségsaláta volt, mely le volt öntve némi öntettel, s ezt ettem pirítóssal. Megkóstoltam.
- Hmm, ez nagyon finom! - mosolyogtam.
- Cécilia érdeme. - majd ő is evett az ő salátájából.
- Bár egy kicsit sótlan. - majd nyúltam is a sóért. - Melyik is a só? - ugyanis egy fémtálkában 4 féle tartóka volt, melyben különböző ízesítőszerek pihentek.
- Ez. - majd nyúlt is a sóért, de kezeink összeértek. Már megint különös érzések fogtak el... kellemes borzongás futott végig testemen. Szinte égett az a rész, ahol hozzámért. De ez mégis más volt... hiszen a repülőgépen és hozzámért, mégsem ilyen volt.. Melegséget is éreztem. Pedig csak egyetlen-egy ártatlan érintés volt. De... olyan furcsa... hisz ilyet csak akkor érzek, mikor Angyal is a közelemben van, mikor Ő ölel, csókol, s szeret.
- Bo... bocsánat! - nyögtem ki nagy nehezen, s éreztem, arcom színe átmegy vöröses árnyalatba.
- Nem történ semmi! - rázta meg vállát, miközben ismét fölvette azt a bizonyos álarcát.
~ Mi ez az érzés? Mért érzem ezt? Nem... nem érezhetem, főleg nem Leonként... de olyan borzongató, és kellemes volt ez. Még egyszer meg akarom érinteni... nem! Leon, fejezd be!! - rázta meg aprón fejét, hogy elhessegesse eme gondolatait.
- Kérnek még valamit? - jött be Cécilia, ezzel végleg visszahozva minket a jelenbe.
- Öö... nem, köszönöm én nem! - feleltem.
- Én sem! - válaszolta Leon. - Na, én most elmegyek fürdeni. - majd fölállt, s a lépcsőn fölsétálva, egyenesen a jobb oldali fürdőszobába ment lehűteni gondolatait. Hideg zuhanyt engedett testére. A vízcseppek tépték kidolgozott testét, de őt, ezt egy cseppet sem érdekelte. Mikor befejezte tevékenységét elzárta a zuhanyrózsát, s egy sötét színű törölközőt csavart dereka fölé, majd kilépett a zuhanyzóból. Egyenesen szobájába sétált, ahol ruhát keresve kutakodott szekrényébe.
Eközben én is úgy gondoltam, hogy elég volt a mai napból, így fölfele indultam... Benyitottam a szobámba, csak volt egy kis bibi... Nem az én szobám volt. Dermedten álltam az ajtóküszöbön. A szitu úgy nézett ki, hogy én az ajtóban állok, miközben Leon egy fekete törölközővel a derekán áll, s kutakodik a szekrényében. Teste még nem teljesen száraz, így a nedves hajából a vízcseppek utat törnek maguknak, így föltérképezve izmos testét. Előrehajolt, így egész haja előre esett, majd ugyan ezt a mozdulatot megcsinálta, csak az ellenkező irányba. Ezüstösen csillogó haja gyengéden repült teste körül. Miután megtalálta a megfelelő ruháját, becsukta a bútor ajtaját, s végül megfordult, így velem szemben találva magát.
- Segíthetek? - kérdezte teljes nyugalommal, mintha meg se rázná a helyzet.
- Ö... ö... csak... csak azt... hittem... hogy... hogy ez az... az én szobám! - mondtam akadozva, miközben egyik kezemmel a szememet takartam, s a fejem pipacsvörös színbe ment át. Ő gyorsan egy köntöst kapott magára.
- Most már kinyithatod. - a mutató, s a középső ujjam között kikukucskáltam, majd leengedtem kezemet.
- Még egyszer bocsánat!! - majd kiviharoztam a szobából. A másik szobában Leon önelégült mosolyra húzta ajkait. Eközben az én lakosztályomba érve, levágódtam az ágyra, s betakartam magamat, minél előbb várva, hogy eme szörnyűséges napra egy pontot tehessek. - Ennél szörnyűségesebb, és égőbb napot még nem éltem át! - mondtam, majd nagy nehezen elaludtam.

"Egy vörös rózsát látok, mely szirmait bontja. Egyik szirma jobbra száll, míg a másik az ellenkező irányba. A jobb oldali szirom egy álarcos férfinál ér földet, ki gyöngéden mosolyog rám. Bal kezét nyújtja felém, miközben még mindig mosolyog. Majd baloldalra tekintek, ahol egy ezüsthajú férfi áll, ugyan ezt a cselekvést végezve, mint a jobb oldali. Kedvesen mosolyog, s jobb karját nyújtja felém. Ekkor hirtelen helyet cserélnek. Leon a jobb oldalon, míg Angyal a baloldalon helyezkedett el.
- Leon! Angyal! - nyögtem álmomban.
Ekkor ismét helyet cserélnek. A rózsa immár az utolsó szirmát is elhullatta, mely középre szállt le. Én odasétálok, s tétovázva fölemelem. Amint hozzáérek az egész álom, szertefoszlik, én pedig ott állok a sötét helységben egy vérvörös szirmot szorongatva. Ekkor egy hang szólal meg, mely két férfi hangja:
- Sora! - suttogta Leon s Angyal is."

- Ne! - ültem föl fehér ágyneműm között. Szaporán lélegeztem. - Csak... csak egy álom volt... Csak egy álom! - nyugtattam magam. - De vajon mit jelenthet? - de nem kaptam meg a választ, mert ismét álomba zuhantam...

Folytatása következik...