|
Send me an angel
Natsu 2008.10.26. 19:29
Bocsi, hogy most itt írok pár sort, de... fontos hogy tudjátok... nem tudok franciául, de gondoltam szükséges lesz a ficihez, 1-2 dolog miatt utánanéznem. Nem rég láttam a Rómeó & Júlia c. előadást franciául. Nem azért, de nekem nagyon, nagyon tetszett... ha valaki rajtam kívül láttam még, akkor annak ismerős lesz 1-2 versszak belőle. Öm... zárójelbe odaírtam a magyar R&J megfelelőjét, tehát nem én fordítottam... azért remélem, elnyeri a tetszéseteket, és hogy nem baj, hogy egy kicsit megénekelgettem a karaktereimet... na nem is húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok! ( by Natsu)
Ekkor a zene véget ért, s mi pedig meghajoltunk.
- E... ez... ez... hi... hi... hihetet... hihetetlen. - nyögte ki végre a tanár, eme egyszerű mondatot. Majd valaki tapsolni kezdett.
- Bravó, bravó! - mondta könnyes szemekkel az ajtóban álló öregúr.
- Ez Mr. Kenneth! - súgta oda nekem Rosetta.
- Mr. Kenneth? - kérdeztem vissza.
- Igen, a Kaleido Színpad legnagyobb támogatója. És tetszett ez az egyszerű tánc neki. - mondta fülig érő szájjal.
- Fantasztikus volt! - mondta tapsolva Mr. Kenneth.
- Köszönjük.
- De ha volna szíves elmagyarázni nekünk ezt az Amélia hercegnős részt? Mert nem igazán értettük...
- Öö... haha! - nevettem. - Tudja, Mr. Kenneth, ez egy hosszú, és régi történet... - mosolyogtam.
- Van időnk...
- Rendben... szóval... volt egy előadás... és amit láthattak forgós és hajlítós részt, sokan nem tudtuk megcsinálni... és kitaláltuk, hogy akkor szerepekhez fogjuk csatolni a táncot... és...
- Helyesbítek... kitaláltad! - szólt közbe Ann.
- Mindegy... az a lényeg, hogy megtanultuk... - mosolyogtam.
- És mi a kisasszony neve? - kérdezte kedvesen.
- Sora... Sora Naegino.
- Sora... Naegino. - nézett rám furcsán, mintha valami emlék jutott volna eszébe, de aztán ezt a gondolatot el is hessegette, s tovább folytatta mondandóját - Nagyon tehetséges, kisasszony. - Vanessa fejéről csak úgy sütött a düh.
- Köszönöm... - mosolyogtam.
- Rendben... nem zavarom meg az edzést... mindenki munkára, mert a Kelido-hoz méltó előadást akarok látni ma este... mit adtok elő? - fordult az igazgató felé.
- A Draculát... - felelte Kalos.
- Dracula... Leon, és May... 110%-ot kérek tőletek. Értettétek?
- Értettük! - felelték egyszerre.
- Rendben! Jó edzést! - köszönt el, majd Kalos kíséretében kisétált a teremből, de az igazgató még intett Cathy-nek, hogy nehogy elfeledje feladatát.
- Rendben kölykök! Mindenki a dolgára! Az újak meg jöjjenek ide! - mondta Cathy, mi pedig így is tettünk. - Jól figyeljetek kiscicáim. Kedves igazgatónk azt mondta, ha mindenki befejezte a gyakorlást, menjen föl az irodájába... Tehát lányok, sipirc fölfele... fiúk, ti meg maradhattok, és edzhettek tovább... Értettétek, vagy valakinek kell halláskészüléket vennem?
- Értettük, Cathy. - feleltük.
Olyan 2 óra múlva végeztünk. Ahogy Cathy kérte, - vagyis inkább parancsolta -, fölmentünk Kalos irodájába. Ott az igazgató a nagy, és kényelmes fekete székében ült, az asztala előtt lévő, szintén fekete ülőhelyen, pedig Mr. Kenneth ült. Kopogtunk.
- Gyertek be! - szólt ki Kalos. Az olyan 10-15 fős csoport pedig belépett.
- Jó napot! - búgta a csoport.
- Sziasztok! - mondta öreg hangján Kenneth úr. - Gondolom, tudjátok, mért vagytok itt, ennél a színpadnál... - tanácstalanul néztünk rá. - Hát persze, hogy azért, hogy a legjobbat mutassátok meg, és hogy elismerést nyerjetek! - arckifejezés: -.-" - Nem vagytok még itt olyan régen, de azt tudnotok kell, hogy aki ide jár, azt mindenki ismeri... Ha a világ másik végébe mennétek, ott is megismernének... ez az egy hátránya a Kaleido Színpadnak. Na jór30; elég a beképzeltségből... aki még nem ismerne, Kenneth úr vagyok, a Kaleido Színpad egyik támogatója, tehát elég gyakran fogtok látni... általában új műsoroknál, és egyszer-kétszer edzéseken szoktam itt lenni... ma azért vagyok itt, mert válogatáson kell részt vennetek...
- Válogatáson? - kérdezte egy szőke hajú lány, Elina.
- Igen, de itt most nem az artistatudásotokat fogjuk felmérni, hanem az énektudásotokat.
- Ének? - kérdeztem. - De hát, én nem tudok énekelni...
- Akkor majd megtanul... - felelte egyszerűen.
- És ezt, muszáj lesz megcsinálni?
- Igen... ettől függ, hogy ki megy Párizsba.
- Párizsba? - néztünk döbbenten.
- Igen. Tudjátok Sergio barátom, aki a Franciaországi Színháznak, a Scčne du Nuit színháznak az igazgatója, megkért, hogy két tehetséges artistámat küldjem el neki. 3 hétig lesz ott, amíg egy színpadi darabot játszanak. Azok előnyben vannak, akik tudnak, akár egy kicsit is franciául. A darab címe: Aimer. És ez egy zenés, és szerelmes darab lesz. De majd a forgatókönyvet az kapja meg, akié a darab női főszereplője lesz. - világosított fel minket Kalos.
- És ki a férfi főszereplő? - kérdezte a mellettem álló szőkésbarna hajú lány, Svet.
- Azt majd megtudjátok, ha elérkezettnek látom az időt. - mosolygott gonoszan az igazgató.
- Rendben. De még egy kérdés. - mondtam.
- Igen?
- Mért nem mondjuk Layla kisasszony, vagy May, netán Vanessa megy ki?
- Layla előre szólt, hogy ő ezt nem vállalja, mert így is be van táblázva, hála édesapjának. May, és Vanessa? Hát... majd ők is ott lesznek a válogatáson, de szerintem nem ők fogják megkapni a szerepet. - rázta meg fejét Kalos. - Van még kérdés? - nemet intettünk. - Rendben. Ott az asztalon találtok egy lapot, melyen a dalszöveg van. Kezdjétek el tanulgatni.
- Mehettek! - mondta Kenneth úr. Azzal mi, miután elvettük a lapot, kitódultunk az irodából.
- Mr. Kenneth! Mire jó ez a válogatás? A telefonba azt mondta, hogy a férfi főszereplő mindenképpen...
- Tudom, hogy kit szeretnék férfi főszereplőnek... - szakította félbe. - és ő is lesz... de szeretném megnézni, mit tudnak a Kaleido lányai. Sajnálom, hogy Layla nem tudja elvállalni, mert neki jó hangja van... de ez egy szerelmes darab lesz... és nem rakhatom be mellé... mellesleg... ez a Sora lányka is valami fantasztikus... vagyis táncilag igen. Trapézokon tud mozogni?
- Igen. Fantasztikusan.
- Akkor most megnézzük, hogy énekelni tud-e. A szülei biztosan büszkék rá.
- Na igen... csakhogy sajnos a szülei meghaltak.
- Meghaltak? - kérdezte döbbenten az öregúr.
- Igen. Amikor valamelyik nap, megkértem, töltse ki a jelentkezési lapját, meg is tette... de amikor a szülei nevéhez érkezett... a neveket, melyeket odaírt... - majd előhalászta az adataimat tartalmazó papírt.
- Kik a szülei?
- Ismerős lesz a nevük. - s a papírt átadta neki.
- Hana... Hamano... és Alden... Naegino? - kerekedtek ki a szemei.
- Igen... Régi, szép emlékek... istenem... mennyi sok emlék... - mosolyodott szomorúan el Kalos.
- Nem hittem volna, hogy ő az a Sora... Amikor megmondta a nevét, azt hittem nem ő, de most már érthető, mért ennyire jó táncos, és hogy mért hasonlít ennyire valakire... Külsőleg olyan gyönyörű, mint az anyja, de belsőleg... olyan, mint az apja. Visszahúzódó, ám mégis erős, és szerintem még a makacs jelző is illene rá. - nevetett fel.
- És itt van még a húga is Yume...
- Yume? Legutoljára akkor láttam, amikor még pólyában volt. - mosolyodott el e boldog emléken.
- Na igen. És, szerinted megfelelő lesz arra, hogy elvállalja eme darabot?
- Meghallgatjuk a többieket is... de valószínűleg ő fogja megkapni a szerepet... valahogy a másik főszereplőhöz ő jobban tartozik...
2 nap múlvar30;
Kalos két napot adott, hogy megtanuljuk azt a dalt, melyet adott nekünk. Mindenki izgulva ment a próbateremhez. Az olyan 20-25 fős csoport mind ott állt, és várták, mikor érkezik meg a színpad igazgatója, és annak támogatója.
Bő fél óra múlva a két említett megérkezett, s Kalos a következőket mondta:
- Remélem mindenki megtanulta a szövegeket. Nem akarom túlságosan elhúzni a dolgot, csak az első versszakot kérem. Rendben! Mindenki befele. Cathy! Te meg a zenével ügyeskedj.
- Remek! Randizzak a magnóval? Na kössz! - tette karba a kezét, miközben durcizott.
- Cathy! - szólt rá az igazgató.
- Jó-jó... magnócska... cicc-cicc! Gyere a mamihoz! - mondta kis gúnnyal a hangjában, mi meg elkezdtünk nevetni.
- Cathy... te aztán nem változol! - mondta Mr. Kenneth.
Amikor Cathy beállította a magnót, a 6. számra, a székekre mindenki leült.
- Rendben! Menjünk szép-sorjában! Min! Kezd Te! - mondta Kenneth úr.
- O... ké... - felelte megszeppenve a barna hajú lányka.
- Remek... az utolsó leszek! - gondoltam magamban.
Eközben a rövid, sötétbarna hajú lány fölsétált, a színpadra, s amikor Cathy elindította a zenét, elkezdte énekelni.
A quelle étoile, ŕ quel Dieu (Szerelem ég szemében)
Je dois cet amour dans ses yeux (Ki akarja fenn az égben?)
Qui a voulu de l-haut (Melyik csillag vagy Isten)
Que Juliette aime Roméo. (Hogy Júlia így szeressen?) --> na ja, pontos a fordítás... XD
- Köszönjük... - mondta Kalos.
Fönn egy szürke hajú, francia démon ült, és nézte a számára sok-sok vinnyogást. Ekkor, szokásához híven, egy szőke hajú lány ijesztette meg.
- Layla! Mégis mire jó ez? Állandóan a frászt hozod rám.
- Mi az Leon, rossz a lelkiismereted? - mosolygott gúnyosan Layla.
- Ha-ha nagyon vicces.
- És mért is vagy itt? Talán csak nem Sora miatt?
- Fejezd be!
- Mért... nem tudom, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy majd kiesik a szemed egy bizonyos lilás hajú lány miatt... szülinapodra kérsz egy távcsövet?
- Na ezt most fejezd be, vagy nem állok jót magmért...
- Ó, hát persze. De a helyedbe halkabbra venném a hangerőt, ha nem akarod elárulni a cuki kis helyecskédet...
- Cuki, kis, helyecském? - kérdezett vissza Leon.
- Ahha...
- Ki vagy Te, és mit csináltál Layla Hamilton-nal?
- Semmit... csak boldog vagyok, ennyi.
- Ja... - majd letekintett. Már egy pár... vagyis olyan 10 lány énekelt már. Most Vanessa jött...
- A quelle étoile, ŕ quel Dieu... - énekelte szó-szoros értelmében vinnyogva. Leon fönn befogta a fülét. Ahogy mi is, lenn, bár nem annyira láthatólag. Amikor - hál istennek - befejezte, kicsit beképzelten kérdezte a következőket:
- Na, ugye, milyen fantasztikus voltam? - May pedig kényszerszerűen elkezdett tapsolni. "Ez még nálam is szörnyűbb volt..." - gondolta magában a fekete hajú.
Az utolsó pedig én voltam. Szaggatottan fölsétáltam a színpadra. Minden szem rám szegeződött. Leon alig láthatóan, de előre hajolt, hogy még jobban szemlélhesse a lenti eseményeket... ám Laylá-nak ez feltűnt, így elégedetten figyelte a francia isten tettét.
Cathy immár megszámlálhatatlanul sokadjára indította el a Play kis gombot. Így már unottan, majdnem elaludva, ismét megtette ezt a kis mozdulatsort.
- Mehet? - kérdezte Kalos, miközben Kenneth úrral, apró mosollyal az arcukon összenéztek.
- Azt... hiszem... - feleltem.
- Oksa, kiscica, megy! - mondta Cathy, majd elindította.
- A quelle étoile, ŕ quel Dieu (Szerelem ég szemében) - Cathy szeme fölcsillant, s immár nem azt az unott képét mutatta. Ahogyan Kalosé, és Kenneth úré is.
Je dois cet amour dans ses yeux (Ki akarja fenn az égben?)
Qui a voulu de l-haut (Melyik csillag vagy Isten)
Que Juliette aime Roméo. (Hogy Júlia így szeressen?)
A quelle étoile, ŕ quel Dieu (Mit bánom én, ha tiltják)
Je dois cet amour dans ses yeux (Csak mert Rómeónak hívják)
Męme si je dois payer le prix (Bármi az ár, mit kér az Ég)
D'un amour interdit (Semmiség szerelmemért!)
Pourquoi, nos pčres se haďssent (Apáink ellenségek)
Et que la fille aime le fils (A vonzódás hát vétek)
Ça doit bien faire rire, lŕ-haut (Egy gonosz égi tréfa)
Que Juliette aime Roméo. (Hogy Rómeó és Júlia!)
Mindenki tátott szájjal nézett. Leon fönn nagyon sóhajtott... s ez a sóhajtás boldogsággal, és örömmel teli volt.
- Öm... ennyire rossz volt? - kérdeztem.
- Megvan, ki lesz a főszereplő... - mosolygott sejtelmesen Kalos. - Sora Naegino. - döbbenten néztem.
- Én? - kérdeztem, mintha most tudtam volna meg, hogy fölfedezték Amerikát.
- Igen Te! Ma hétfő van, ami azt jelenti, hogy csütörtökön indul a gépetek...
- Gépünk?
- Igen. A másik főszereplővel együtt.
- És ki lesz a másik főszereplő? Gondolom, most már megtudhatomr30; nem? - kérdeztem.
- Nem. - felelte nemes egyszerűséggel. - Majd mindent meg fogsz tudni. - azzal fölállt. - Rendben. Ez itt a forgatókönyv. Kérlek, olvasd el, ismerkedj a szöveggel... ja, és franciául van, de gondolom erre már rájöttél... Emellett megkérnélek, hogy csomagolj össze. Na, Kenneth úrral nekünk még beszélnünk kell... Köszönöm, hogy eljöttetek! Sziasztok! - azzal a Kaleido fő támogatójának oldalán távozott...
Folytatása következik...
Szavak jelentése:
Scčne du Nuit - Éjszakai Színpad --> bocs, lehet, hogy rosszul fordítottam... azért ez a neve, mert ezen a színpadon csak esti műsorok vannak...
Aimer: szívből, szeretni, szeretet stb....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
