|
Az utolsó remény
amandamcgrown 2008.10.26. 19:19
5. fejezet - Megdöbbenések sorozata...
Arra ébredtem, hogy valaki szólongat, és a hátamat simogatja. Megfordultam és egy tengerkék szempár mosolygott rám megértően.
- Megint Sora miatt sírtál ugye?
- Honnan veszed hogy sírtam?
Nagyon megdöbbentem, hogy látja rajtam, de amikor kimentem a fürdőbe már nem is volt olyan megdöbbentő számomra, hogy látta rajtam. Az egész arcom könnyes volt és vörösek voltak a szemeim. Egyértelmű volt a diagnózis.
- Amíg te veszel egy hűsítő zuhanyt addig én, megterítek. Jó?
Én csak értetlen arcot vágva néztem ki. Nem értettem mi van.
- Te tényleg elkezdtél főzni? – Dülledtek ki szemeim, amikor kimentem hozzá a konyhámba. – Ezt el sem hiszem! Jövőre piros-betűs ünnepként fogjuk ezt a napot emlegetni!
- Nem kell gonoszkodni jó?
- Bocsánat, de ez tényleg az év szenzációja!
- Hiszen te mondtad, hogy ha azt szeretném, hogy megbocsáss nekem, főzzek vacsit!
- Mióta tudok rád két óránál tovább haragudni, he?
- Szóval akkor nem kell a vacsi? Mert akkor megeszem mással!
- Olyat nem mondtam, hogy nem kell! Mit eszünk?
- Van spagetti, van rántott hús és van zöldborsó főzelék virslivel. Ezen kívül van még rizs és krumpli az első kettőhöz.
- Mond csak neked mikor volt időd mindezt elkészíteni? – Vágtam még az előzőnél is idétlenebb képet a felsorolások mellé.
- Hát gondolom akkor, amikor te aludtál.
- Mennyi az idő?
- Nyolc lesz három perc múlva.
- Akkor én elmegyek, fürdeni te meg megterítesz?
- Igen. Pont ezt mondtam én is.
- Jó akkor rohanok.
~Mi a manó! Ez tényleg hihetetlen! De ha még egyszer meglátom, hogy pizzát eszik én saját kezűleg ölöm meg!~ Amilyen gyorsan csak tudtam, kikotortam valami tiszta ruhát és rohantam a fürdőbe ott megváltam ruháimtól és gyorsan letusoltam. Majd egy miniszoknyában és egy nyakban megköthető pólóban jöttem ki… ~Nem tehetek róla ez volt felül!~ Amint Nick meglátott majdnem kiejtette a tányérokat a kezéből.
- Nem tudtam, hogy van ilyen ruhád is!
- Én sem! Azt hiszem ezt még Eric adta azzal a szöveggel, hogy néha én is lehetek kihívó és nőies.
- Ez akkor volt, amikor egy monoklival mászkált?
- Igen miért?
- Szegény srác! A jobb egyeneseid nem túl gyengédek.
- Ezt inkább most bóknak veszem.
- Ne kezdjünk el enni?
- Jó ötlet lenne!
- Mit kérsz?
- Először a spagettiből egy kicsit és mindegyiket szépen meg fogom kóstolni!
- Akkor tudod mit? Innen vegyünk falatokat ne szegyük ki a tányérra.
- Rendben, de most már meg szeretném kóstolni!
Azzal loptam is egy falatot a spagettiből. Csalódtam. Kellemesen! Isteni íze volt és ez ki is ülhetett az arcomra, ugyanis Nick elmosolyodott miközben engem figyelt. Ilyen finom spagettit is rég ettem! Körül-belül egy óra alatt ettünk meg mindent, és mindketten úgy éreztük, ha most nem dőlünk le, valahova akkor a végén ki fogunk durranni ezért pihenésként elfeküdtünk az ágyamon és ott folytattuk a beszélgetést.
- És bejön neked valaki mostanában? – Ismételte meg már nem tudom hanyaggyára az idióta kérdését. ~Csak azért sem hajlandó békén hagyni!~ - Biztos tetszik neked valaki! Mond csak el, én nem mondom tovább senkinek!
- Nem mondtam elég érthetően, azt hogy most nem akarok fiút?
- A kettő nem zárja ki feltétlenül egymást. Csak ha nem vagy apáca!
- Nem, nem vagyok az de, akkor sem jön be most senki!
- Persze, persze.
- Erről nem fogok vitát nyitni érthető?
- Jó nyugi boszi.
- Mi az, hogy boszi te!
- Mi te?
- Mi van?
- Mimi van…
- He? Ennek mi köze Miminek?
- Nekem ő tetszik a társulatból…
- Jó vicc!
- Nem, nem az volt.
Ledöbbentem. Mimi. Szép lány, igen. De átlagos nincs benne semmi új vagy figyelemfelkeltő. Bár mondjuk én, most miért húztam fel magam? Nick nagyfiú tud ő dönteni az életéről és nincs jogom beleszólni a döntésébe.
- És nem akarsz vele beszélni?
- Nem, mert ez csak egy vicc volt!
Úgy éreztem, meg tudnám fojtani de, nem volt hozzá erőm így csak átfordultam a másik oldalamra és nem is szándékoztam visszafordulni. De ő sem akarta hogy megforduljak. Közelebb jött hozzám és hátulról átölelt.
- Hugica annyira szeretlek!
- Én is bátyó! De ha valaki látná most, hogy öleljük egymást, nem azt hinné, hogy barátok vagyunk!
- Hát nem éppen úgy látszik!
- Nem akarsz itt aludni?
- De ha megengeded. Csak akkor átugrok és felveszem az alvós szerelésem és jövök, addig te is öltözz át jó?
- Rendben. - Olyan biztonságban érzem magam mikor vele, vagyok. És végre volt egy szabadnapom!
Mosolyodtam el miközben ülő helyzetbe, tornáztam magam. Aztán kivettem a legfölső hálóingem és elvonultam átöltözni. ~Már megint jól választottam!~ Mérgelődtem magamban, de nem is érdekelt annyira. ~Holnaptól már fogom nézni, hogy mit veszek ki magamnak a szekrényből. ~Ugyanis a rajtam lévő ruhadarab csak egy 10cm-re a fenekem alá érő vöröses színárnyalatú kicsit átlátszó darab volt. ~Holnap megmondom Ericnek hogy ne, vegyen nekem több ruhát!~
- Itt is vagyok! Te merre vagy?
- A fürdőben! Nem akarsz beadni nekem egy másik pizsit a szekrényemből?
- Már megint nem nézted, hogy mit fogsz meg ugye?
- Úgy ismersz te engem?
- Nem, de ahhoz hogy beadjak, neked egy másik meg kell mutatnod azt, ami most van rajtad.
- Akkor ennyi erővel vehetnék ki magamnak is nem?
- De tessék, rajta!
- Gonosz vagy!
- Én nem csak kíváncsi vagyok milyen, lehet az a ruha, hogyha azt akarod, hogy ne lássam rajtad.
- Hajh! Jó! Tessék, most boldog vagy?
Eddig a kanapénak dőlve állt drága barátom, ami szemben foglalt helyet az ággyal. Az ágynak a bal oldalán lehetett kimenni az erkélyre és egészen a kanapé oldaláig húzódott egy derékmagasságig leérő üvegablak. Ezen kívül az ágy mindkét oldalán volt egy-egy éjjeliszekrény lámpával és még egy kis üvegasztal is kapott helyet a kanapé előtt. A kanapénak a jobb oldalán volt a konyha és előszoba ahova a bejárati ajtó nyílt. Ahogy beléptél a szobába baloldalon volt még egy ajtó az ágy mellett, ami a fürdőbe vezetett, én ott álltam és vártam, hogy Nick összeszedje az állát és a nyelvét a földről. ~Igen! Pont erre számítottam!~
- Nos adsz egy másikat vagy nem? – Mivel közelebb volt a gardróbhoz, mint én reméltem, hogy igen lesz a válasz, de csalódnom kellett. Most rossz irányban!
- Szerintem aludj ebben!
- Nem!
- Na! Léci! – ~Kiskutyaszemek! Utálom, amikor így néz rám!~
- Nem, mert kellemetlenül érzem magam ebben! – Mondtam nem figyelve az óriási könnyes szemeire, amik egyre jobban hasonlítottak a kiskutyák könyörgő pilláira.
Azzal elhaladtam mellette és a kanapé és az ablak között elhelyezett gardróbhoz mentem és kiválasztottam egy jó húsz centivel hosszabb darabot, visszavonultam a fürdőbe, amiben egy tusoló, egy WC és egy mosdókagyló kapott helyet. Gyorsan átvettem a hálóruhát majd visszamentem és bebújtam Nick mellé az ágyba és átöleltem.
- Nem haragszol ugye hogy nem abba a ruhának nevezett szövetdarabban alszom ugye?
- Nem.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Tudom, hogy téged nehezebb megtörni, mint engem ezért is mondod el vagy megcsikizlek!
- Akkor én is visszacsikizek! - Mondta vigyorogva.
- Mondd el!
- Tényleg semmi csak fáradt vagyok!
- Akkor aludjunk!
Azzal odabújtam hozzá átöleltem és szinte azonnal elaludtam, nem számított hogy több mint 5 órát aludtam délután fáradt voltam. Nick is, átölelt rám nézett majd ő is kényelembe helyezte magát és elaludt. Igazi barátok vagyunk, és nem érdekel, ki mit gondol, vagy mond szerintem, lehet fiú és lány között barátság. És tudom, hogy Nick is így gondol rám! Bár férfiból van, érzem, hogy ő is a testvérét látja bennem nem a testemet, ahogyan én is!
Folyt köv…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
