It..it ..it it.. Aucs ez sem a legjobb élményeim egyike. mondta Heniko hátát fogva, majd a kislány felé nézett , hé veled minden oké?

- Igen jól vagyok... bocsánat hogy neked mentem csak nagyon siettem mondta a lány majd felnézett és Heniko arcával találta szembe magát, amitől teljesen ledöbbent.
- Add a kezed, segítek felállni. A lány még mindig kicsit dermedt volt de aztán kapcsolt és oda nyújtotta a kezét. különben semmi gond.. mindenkivel előfordul. Na akkor majd még találkozunk , köszönt el Heniko, majd indult is tovább.
- Héé várj! szólt utána. várj enged meg, hogy veled, menyek! kérte a kislány.
- Nem úgy volt, hogy sietsz valahova? kérdezte Heniko
- De igen de most már mindegy... Én Marion vagyok.
- Marion? Szép neved van. Engem Henikonak hívnak. Heniko Madcap. Örülök, hogy találkoztunk.
- Igen én is. Heniko? Ez japán név? kérdezte kíváncsian
- Igen... majd látta hogy Marion olyan furcsán néz rá. furcsa vagy van valami oka? Valami baj van?
- nem .. Nem nincs baj csak nagyon, hasonlítasz egy régi barátnőmre..
- Téleg? Hát akkor remélem mi is jó barátok, leszünk. mondta mosolyogva
- Igen én is mondta mosolygova majd elgondolkodott Ez hihetetlen..nagyon hasonlít Sorára. Lehet hogy ő az aki hozzánk jön? Jaj lehet hogy nem is... Csak mert hasonlít rá az még nem jelent semmit. De böröndje is van... Bár mivel ez egy reptér.. Ááá.. A biztos az ha rákérdezek. Különben hova mész? kérdezte Henikotól a lány böröndjét nézve.
- Hogy hová? Hát azt én is szeretném tudni.. de az úti célom a Kaleido színpad lenne..
- A Kaleido színpad? kérdezte csodálkozva. tudtam én. gondolta, majd még hozzátette. Akkor te a társulat tagja leszel?
- Hát remélem.. mondta, Heniko bizakodva
- Hát amúgy, én is a színpadnál vagyok. mondta jól kihúzva magát Marion és az apukám is ott dolgozik
- Téleg? Hát az nagyon jó lehet. Akkor kollégák leszünk, ha minden jól alakul.. mondta viccelődve
- Aha.. de tudod, hogy a színpad így gyalogosan elég messze van? kérdezte Marion, bár tisztában volt vele hogy Heniko nem tudhatta.
- Messze? hát nem tudtam.. Amúgy is a főnököm vitt volna oda. Ő már járt a színpadnál, így nem aggódtam az odajutás miatt.. De hirtelen el kellet utaznia. Szóval most itt vagyok... Akkor vadászunk le egy taxit szerinted?
- Aha szerintem úgy járnánk a legjobban. Különben igazából pont téged kerestelek a reptéren. valotta be Marion mosolyogva.
- Hát megtaláltál mosolygott Heniko is, majd meglátott egy közeledő taxit. Na ezt elcsípem magunknak. TAXI!! intet a kocsi felé mire az megállt és megvárta míg beszállnak kliensei. A színpadig beszélgettek, nagyon élvezték egymás társságát. A taxi nem ment be a színpadig, hanem a közeli utcában tette ki őket. Onnan a színpadra nagyon szép volt a rálátás. Heniko csak állt és nézte. Élőben még sosem látta ezért ez a látvány teljesen megbabonázta őt.
- Szép igaz? kérdezte Maron látván Heniko arcát.
- Sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem. Ez csodálatos...
- Igen. már rég óta nem volt ilyen szép... a gyász beárnyékolta be a színpadot.. de most Henikora nézet. talán újra.. Heniko is Marionra nézett
- Ha rajtam múlik úgy lesz! mondta komolyan
- Már várom , mondta Marion mosolyogva.
- Marion.. mesélsz nekem Soráról? kérdezte Heniko hirtelen.
- Soráról? kérdezte csodálkozva.
- Igen.. mert mindig is szerettem volna megismerni őt. Csak ezt azt hallottam róla. De többet szeretnék tudni.
- Szívesen mesélek. Hát nézzük.. amikor az újakat vették fel akkor figyeltek fel rá.. vagyis igazából a főnők figyelt fel rá.. de nem a meghallgatáson.. mert onnan elkésett.
- Elkésett? kérdezte csodálkozva
- Igen.. akkor úgy tűnt, hogy Kaleido pályafutásának vége is lesz mielőtt elkezdödött volna. De aztán mégis szerepet kapott a Rómeó és Júliában. Hát mit ne mondjak elég nehézkesen ment neki a szereplés.. elég ügyetlen volt. Aztán meg majd nem le is esett.
- Hát minden kezdet nehéz... érvelt Heniko.
- Igen.. az lehet.. lassan de biztosan felküzdötte magát Layla mellé. Keményen dolgozott hogy sikerrel járjon, mégis mindenkivel kedves volt, és segítő kész. Mindenkit arra ösztönzött, hogy a legjobban szerepeljen. Heniko csak ámulva hallgatta Mariont. Egészen addig, amíg Sora pályafutása végére ért.
- Nagy tehetséget vesztett a világ... mondta Heniko szomorúan
- Igen.. igaz. mondta Marion, erre Heniko csak nézett maga elé.
- Arra gondolsz, hogy a többiek milyen nehezen fognak elfogadni? kérdezett rá Marion a nyomasztó kérdésre.
- Hát.. igen..
- Hát..ha ettől jobban érzed majd magad... mondta Marion mosolyogva mire Heniko kíváncsian ránézett. Én nagyon megkedveltelek, pedig csak most találkoztunk.. erre Heniko újra elmosolyodott. És amúgy is, az elején Sorát se szerették, mert elkésett a válogatásról mégis felvették, és látod mi lett? mondta mosolyogva
- Igen...de ha nem megyünk oda, akkor téleg úgy alakul a kezdetem mint neki
- Oké mennyünk. Nem akarom hogy elkés! mondta Marion is mosolyogva. na hát.Pont, mint Sora... gondolta Marion És hogy mennyire Hasonlít rá nézett végig rajta. Termete és alakja is pont, mint Sorának. Haja hosszú, és barna volt ami cofba volt összekötve amit aztán egy csattal rögzített fel. Szeme Mogyoró barna és smaragd zöld keveréke volt, ami nagyon jól ált neki.
- Igen.. talán sikerül neki. gondolta Marion majd elindultak a színpad felé.