Amikor leért csodák csodájára még mindenki ott volt, s mikor belépet mindenki felé fordult.

Na mit akart a góré?

Heniko minden oké? kérdezte aggódva egy lány.

- Igen persze csak az a helyzet hogy holnap el kell utaznom.
- Elutazol? De hová és miért?
- Amerikába és munka ügyben. válaszolta tömören.
- Munka? Na szép nem hogy szabit adna a drága jó fönök.. .a fantasztikus szereplésért
- ja a legjobb artistájának... Ez járna...
- És mikor jössz vissza? Úgye jó hamar?
- Á csak röpke 5 év és itt vagyok. monda nyugodtan, talán kicsit félvállről is
- 5...5 év???? akadtak ki társai ez valami vicc?? Mert ha az nagyon nem vicces.
- Nem ez teljesen komoly. mondta Heniko
- És téleg holnap indulsz? Mit fogunk csinálni nélküled??
- Nem tudom srácok. De hogy nagyon fogtok hiányozni az biztos.
- És hol fogsz dolgozni? Legalább jó helyen??
- Los Angeles ben..
- Los Angeles ben? Ha jól tudom ott az egyetlen ilyen társulat.. Van.. Csak nem a Kaleido színpad? Komolyan a Kaleido társulat tagja leszel?
- Igen nagyon úgy tünik.
- Heniko ez nagyszerű! Gratulálunk! mindenki egy emberként örült Heniko lehetőségének.
- Akkor ez a búcsú partid is lesz egyben.
- Aha bulizunk hajnalig. már nagyon beleélték magukat a dologba. S ha már igy alakult, legalább egy kiadós parti kijár nekik.
- Nagyon jól hangzik.. de azt hiszem én inkább, lefekszem.. elfáradtam a mai nap folyamán, meg holnap az út is. .
- Igaz igazad van. Kemény és fárasztó napod volt. És holnap téleg a maxot kell mutatnod.
- Téleg... Ha már itt tartunk.. Mikor indul a géped Heniko?
- 10 kor megyek ki a reptérre. Aztán még pár perc és szállhatok is fel.
- Akkor elkísérlek! javasolta az egyik lány
- Köszi Lil de nem szükséges.. úgyis vagy 11 ig aludni fogsz a többiekkel együtt, majd ha megérkeztem felhívlak titeket.
- Oké akkor jó éjszakát, és ha nem találkoznánk holnap jó utat előre is. ment oda és ölete meg egyik társa
- Köszi és köszönöm mindenkinek mosolygott boldogan, majd kiment a helységből és visszament a szobájába. Miután már mindennel kész volt le zuhanyozott, fogatmosott és befejezte a pakolást is, lefeküdt aludni, bár ez nem nagyon sikerült neki. Csak feküdt az ágyon a sötét szobában, de elaludni azt nem tudott.. igy feküdt egy darabig, majd halotta, hogy kopognak az ajtaján. felkelt és az ajtóhoz sietett, hogy megtudja ki az és mit szeretne tőle ilyenkor, mert azért már elég késő volt. Amikor kinyitotta barátnőjével találta szemben magát.
- Szia hát te? kérdezte meglepetten Heniko
- Beszélni szerettem volna veled.. de remélem, nem kelltettelek fel.
- Nem, nem aludtam. mondta mosolyogva. gyere csak be. majd beinvitálta barátnőjét. kér valamit inni? Vagy valami mást?
- Nem semmit. Köszi. mondta majd leült az asztalhoz.
- Mi az amiről beszélni szeretnél?
- Aggódóm érted. mondta közben mélyen Heniko szemébe nézett. Tudod halottam egyet mást a Kaleido ról még régebben. Hogy egy sztárnak mennyi megpróbáltatása van míg eljut a csúcsig.
- Ez itt is ugyan így igaz.
- De Nem ugyanaz a kettő. Ha Itt sztár vagy, akkor ismer az ország. De ha a Kaleido színpad sztárja vagy, akkor a világon mindenhol ismerik majd a neved. És ez nem minden... Mindenki veled fog rivalizálni.
- Tudom, és hidd el, hogy, fel vagyok rá készülve.
- És arra fel vagy készülve milyen reakciói lesznek az ottani előadóknak, amikor meglátnak?
- Ezt hogy érted?
- Két okból is. 1. szerintem hasonlítasz Sorára, a volt sztárjukra, mind belsőleg, mint külsőleg is.
- Igen ezt halottam már...
- A másik meg., hogy mindenki utálni fog, és ellenségeskedni veled, csak, mert a kis sztárjuk helyére mész. Sokkal, Sokkal kegyetlenebben és megalázóan fognak veled bánni. Nem fogják elismerni a tehetségedet akár milyen keményen is, dolgozol majd kész vagy vállalni ezt is? Heniko erre nem szólt semmit csak az asztalt bámulta. Heniko ne menj bele, a főnök meg majd a többit elintézi.
- Nem Lil mondta mire Lil döbbentten Henikora nézet Nem, fogok meghátrálni. folytatta Heniko határozottan. Sokat dolgoztam, azért is, hogy itt is elismerjenek, ezért nem fogom hagyni magam. Az én célom nem az hogy Sorát majmoljam le, én nem akarok olyanná válni mint, ő. Nem is szeretem azt, ha hozzá akarnának hasonlítani. Az itteni újságok is mindig ezt teszik. Nem úgy akarom, hogy megismerjenek, mint az Új Sora Naegino, hanem mint Heniko Madcap. Az igaz hogy tisztelem Sorát, és tudom, hogy még nem vagyok olyan jó mint ő. Azok a mutatványok, amiket végrehajtott. Legendás manőver és többi történelmi. Tudod mindig is szerettem volna Sorával szerepelni, tanulni a legjobbtól, de most már ez már nem válik valóra. mondta kissé csalódottan,majd folytatta az elöbbi elszántsággal De végig akarom járni azt az utat, amin ő is végig ment. Ő sem hátrál meg és győzött. Én is győzni akarok!
- Hát igen...a te makacsságodhoz és eltökéltségedhez nem fér kétség. Az én álmom, az volt hogy te legyél a mi kis csillagunk, de ezekután már az hogy majd lássam a te Kaleido csillagodat. Majd ott, amikor úgy érzed, hogy magányos vagy és nincs senkid, gondolj ránk, mert mi mindig... mindig itt leszünk neked.
- Úgy lesz. mondta Heniko boldogan.
- Helyes! mondta Lil, majd felállt. úgy gondoltam ezeket tudnod kell. Most megyek is. Pihend ki magadat. Na akkor Szia.
- Köszönöm hogy ezeket elmondtad mondta majd ő is felállt és kikísérte barátnőjét. szia köszönt el tőle, majd újra visszafeküdt ágyába, s furcsa mód, így már hamar elnyomta az állom. A másnap reggel hamar eltelt és Heniko már csak azon vette észre magát, hogy a repülőgépen ül.
- Ahogy sejtetem.. még mindenki nagyban aludt gondolta magában. elvileg hamarosan meg érkeznem. Majd meglátjuk mi lesz. Egész utón a gondolataival volt elfoglalva, így csak akkor kapott észbe mikor az utaskísérő mellette állt és mondta neki hogy kösse be magát. Miután ez megtörtént a gép is ereszkedni kezet. Nem telt bele 5 perc és már a gép le is szállt. Heniko ahogy kiszállt a gépről visszakapcsolta a telefonját és barátait akarta felhívni akkor látta hogy van egy Sms e.
- Sms? A főnöktől. Na vajon mit ír... majd olvasni kezdte. "Heniko el kellet utaznom Ausztráliába üzleti ügyben. Szóval egyedül kell menned a színpadhoz. Sok szerencsét és ne hogy szégyent ránk!"
- -Vízcsepp- Na hát ez jellemző. sóhajtott fel. Egyáltalán merre van a színpad? De mindegy max hozzácsapok egy kis városnézést is. Nincs itt gubanc. Még hogy akadály? Épp ellenkezőleg! mondta vidáman majd elindult kifelé. Ahogy kilépett a repülőtér csarnokából még utoljára visszanézett.
- Viszlát! Innen már nincs vissza út majd visszafordult és elmosolyodott. De nem is bánom! Hello Amerika! majd elindult a nagy céllal, hogy megtalálja a színpadot de egy kislány figyelmetlen volt, és jó nagy lendülettel neki ütközött elszánt hősünknek, aminek hatására mind ketten a földön kötöttek ki.