Ismét eltelt egy hét. Sora és Leon ez alatt a hét alatt, szinte kivétel nélkül minden napot az istállóban töltöttek. Leon egész héten a lovakat figyelte, feljegyzéseket és költségvetést készített, hogy mennyi bevételre számíthat, majd ha eladja a lovakat. Sora vele ellentétben sokkal kellemesebben töltötte az idejét. Ugyan ő is az istállóban volt egész héten, de csakis egy lóval foglalkozott. Serenityvel. A kis csikó, annak ellenére, hogy nem sok jövőt jósoltak neki gyönyörű állat volt. Hófehér szőre volt, és csupán a homlokán volt egy kis fekete folt, amely Sora szerint egy félholdhoz hasonlított. Igazából ezért is nevezte el a lovat a holdhercegnő után. Serenity anyja egy arab nemes lónak a leszármazottja volt, az apja pedig egy igazi angol telivér. Így a kis ló már csikóként is egy kecses, elegáns és hajlékony állat volt. Szemet gyönyörködtető látvány volt látni azt amint Sora tanítja a lovát. A kiscsikó már az első perctől kezdve hallgatott rá. Bárhová is ment a Lady mindenhová követte őt. Leon eleinte maga se tudta, hogy miért, de dühös volt, hogy Sora az egész napot a lóval tölti. De a hét végére már megszokta, hogy minden reggel együtt mennek az istállóba. A hétfői nap sem kezdődött másképp. Sora és Leon megreggelizett. A Lord ezután ellenőrizte az istálló bevételét, a kiadásokat, és azt hogy az állatok jól fejlődnek e. A Lady, mint minden reggel megetette Serenityt, kicsit letisztította, majd sétálni vitte a Castian völgy felé. Úgy tervezte, hogy egész nap ott lesznek majd, és csak késő délután térnek vissza a kastélyhoz. Csomagolt is bőségesen ennivalót. Azt azonban hogy pont az este hivatalosak a Netherfild birtokra teljesen elfelejtette. Leon persze nem. Miután ellenőrizte, hogy minden rendben megy- e az istállóba a szobája felé indult. Ekkor már délelőtt fél 11 volt. Az út a Netherfild birtokhoz majdnem 1 óra utazást vett igénybe, és mivel a bál este 7 órakor kezdődött időben el kellett, hogy induljanak. Tehát Leon miután a szobájába ért kikészítette azt a ruhát, amit a bálon fog viselni, összerakta a szükséges papírokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy Lord Killien lovakat tudjon vásárolni, majd ezek után elindult ebédelni. Az asztalnál természetesen egyedül ült, mivel Sora a lovával ment el. De Leon ezt nem tudta. Azt hitte, hogy a Lady a tervezővel van, és éppen a ruháját próbálja. Ebéd után átsétált a könyvtár szobába, hogy olvasson egy kicsit. Már majdnem 3 óra volt mikor Ken kopogtatott az ajtón.
- Lord Oswald. - kezdte.
- Igen?
- A tervező van itt.
- Miféle tervező? - nézett rá Leon csodálkozva.
- Hát Mousieau Pierre. Aki a Lady ruháját készítette.
- Akkor miért hozzám jött? - kérdezte Leon.
- Azért mert a Lady nincs itthon.
- Nincs itthon? - kiáltott Leon. - 3 óra múlva indulni kell a bálba, ő meg még a ruháját se próbálta fel. Hová ment?
- Nem tudom. Talán Sarah vagy a 3 szobalány tudja - mondta, Ken csendesen, mert a Lord nagyon dühös volt.
- Sarah - üvöltötte Leon és elindult Sora szobája felé. Az egész házban vízhangzott a kiáltása.
- Igen Mylord - jelent meg a hívásra Sarah.
- Hol van a Lady? - kiabálta dühösen.
- A Castian völgybe ment a lovával. Miért keresi? - kérdezte ijedten.
- Azért mert 3 óra múlva hivatalosak vagyunk egy bálra, és ő el sem készült még - kiabálta miközben a kijárat felé indult. - Kalos!
- Oh a bál - sóhajtott Sarah - teljesen elfelejtettük.
- Kalos! Nyergeltesd fel a lovamat, de rögtön - kiáltotta keményen.
- Igen is Lord Oswald. - mondta a komornyik is. És a gyönyörű fekete ló valóban egy perc alatt már kész is volt. A Lord felugrott az állatra, és elindult a Castian völgy felé. Leon lova gyönyörű állat volt. Egy 2 éves koromfekete andalúziai mén. Rendkívül erős és kiegyensúlyozott állat volt. A tartása magabiztos volt, akár a mozgása. Leonon kívül senkinek nem engedte, meg hogy ráüljön. A neve pedig Antaresz volt. Ahogy Leon a völgybe ért rögtön megpillantotta a feleségét az egyik fa tövében. Ott ült nyugodtan és egy könyvet olvasott, a lova pedig mellette legelészett. Ahogy Sora meglátta a férjét nagyon megijedt. Nem tudta elképzelni, hogy miért keresi őt. Amikor odaért Leon Sora felállt és ijedten nézett rá.
- Hát ön mit keres itt Lord Oswald? - kérdezte zavarta.
- Én is ezt kérdezhetném öntől Mylady - mondta Leon gúnyosan.
- Hogyan? - csodálkozott Sora.
- Nem felejtett el valamit? - kérdezte.
- Én, nem tu... - mondta zavartan.
- 3 óra múlva a Netherfild birtokon egy bálra vagyunk hivatalosak. A kastélyban már közel 2 órája várja önt a ruhatervező - mondta dühösen.
- Oh te jó ég, elfelejtettem- kiáltott fel Sora. - A ló miatt tejesen kiment a fejemből. Kérem, ne haragudjon - mondta bűnbánóan miközben már szedelőzködött.
- Egyelőre nem haragszom - hazudta Leon - de sietnünk kell. Jöjjön - nyújtotta a kezét, hogy felhúzza Sorát maga mellé. Sora is nyúlt a hatalmas kéz felé, de aztán megtorpant.
- Mi lesz Serenityvel? Nem hagyhatjuk itt. - sopánkodott.
- Majd a lovamhoz kötözöm - mondta Leon bosszúsan és leszállt a saját lováról, és odakötötte a kis fehér lovat a hatalmas feketéhez. Ezután minden szó nélkül megfogta Sorát a derekánál és felemelte a nyeregbe. Ezután ő is felült a felesége mögé. Sora rendkívül megilletődött, és el is pirult. Egyrészt, azért mert a férje az előbb a derekánál fogva emelte fel őt, másrészt, pedig azért mert most ilyen közel került hozzá. Szinte hallotta azt, amikor a levegőt veszi a füle mellett.
- Kapaszkodjon Lady-, mondta Leon miközben átnyúlt Sora karjai alatt, a dereka mellett és megfogta a gyeplőt. Így végső soron majdnem átölelte őt Leon.
- Te jó ég, mekkora hatalmas állat - hüledezett Sora ahogy a lovat nézte. Leon megsarkantyúzta a lovat és már száguldottak is keresztül a Castian völgyön. Sora görcsösen markolta a nyerget, és minden pillanatban úgy érezte, hogy leesik a földre. Még soha nem lovagolt ilyen tempóban. A hatalmas fekete állaton megfeszültek az izmok és látni lehetett, hogy élvezi ezt az őrült száguldást akár a gazdája. Kb. 5 perc folyamatos vágta után jutott eszébe Sorának, hogy mögöttük jön az alig egy hetes csikó is. - Serenity velünk jön még? - kérdezte, mert nem, mert hátranézni.
- Igen még jön - mondta Leon.
- És bírja még? - aggodalmaskodott Sora akár egy gondos anya.
- Kell, hogy bírja - mondta Leon dühösen - Ha nem, akkor itt marad.
- Bírni fogja-, mondta Sora magabiztosan, miközben nagyon féltette a kis lovat. Hiszen még csak 1 hetes volt, és születésekor majdnem elpusztult. De mindezek ellenére alig egy fél óra alatt megérkeztek mindannyian. Ahogy az udvarba értek Leon leszállt és leemelte a feleségét is a lóról. Sora kissé el volt sápadva ugyanis az őrült iram kikezdte a gyomrát.
- Jól van? - kérdezte Leon miközben a kis lovat, kötötte ki a nagy mellől és átadta Alexnak.
- Igen, csak az utazás kissé felkavart - mondta gyenge hangon.
- Igyon egy pohár vizet és jobban lesz. De most siessen, mert alig 2 óra múlva indulnunk kell.
- Rendben. - mondta Sora és már szaladt is be a házba. Ott Sarah, a három lány és a tervező már tülkön ülve várták.
- Csakhogy itt van asszonyom - kiáltott fel Anna, ahogy meglátta Sorát.
- Siessünk - mondta, ahogy belépett- Mia készítsd el a fürdővizemet. Sarah te, gyere, segíts felpróbálni a ruhát, ha jó már csak fürdök és indulhatunk. - utasította a lányokat, majd belebújt a ruhába. Úgy festett rajta, mintha ráöntötték volna. Csodásan kiemelte karcsú alakját. Semmit nem kellet rajta igazítani. Ezután szélsebesen rohant fürdeni. Miután a fürdéssel is végzett felvette az új ruháját és egy hozzá illő nyakláncot. A haját gyönyörűen felkontyolták és egy-két tincsére gyöngyöket, fűztek. 5 óra lett volna 15 perc múlva mikorra teljesen készen lett. Felvette a hófehér kis kabátot és elindult a kijárat felé. Az ajtóban éppen összetalálkozott a kissé dühös Leonnal, aki már éppen érte indult volna.
- Na végre - sziszegte, és a kocsiba segítette a feleségét, majd ő is beült vele szembe.
- Érezze jól magát Lady - szólt utána Sarah.
- Azon leszek - mosolygott szomorúan, ugyanis eszébe jutottak az édesanyja utolsó szavai.
Ezek után elindultak a Netherfild birtok felé. Sora és Leon egész úton egy szót nem szóltak egymáshoz. Sora a jobb oldalon bámult ki Leon pedig a balon. Mikor elfáradt a nyakuk a másik irányba fordultak. Sora épp az egyik ilyen fordulásnál egy pillanatra Leonra nézett és egy vékony ezüst nyakláncot pillantott meg a nyakába. Egy kis medál kandikált ki a fekete kabát alól. Ez egy olyan medál volt, amit rendszerint csak nők szoktak viselni. Ezt Leon a húgától kapta a halálakor, és az óta is a nyakában hordja. A medálon az P S O monogram volt. Paula Sophie Oswald. Bár hivatalos körökben a Paula nevet használta de Leon és a barátai mindig Sophinak szólították. Sora egy darabig elidőzött a medálon majd hidegen kibámult az ablakon. Biztos egy olyan valakitől kapta azt a láncot, aki nagyon szerette őt, és aki őt is nagyon szeretett. - gondolta - Lehet, hogy még most is szeretik egymást? Talán én álltam az útjukba?- töprengett Sora. A baljós gondolataiból Leon billentette ki.
- Megérkeztünk Lady - mondta Leon - Az ott már a Netherfild ház. - mutatott a szépen kivilágított hófehér házra. Ahogy megérkeztek a kocsi megállt, Leon kiszállt és kisegítette a feleségét is a kocsiból. Utána a karját nyújtotta neki, jelezve ezzel, hogy most a világ szeme előtt most ők nem két idegen, hanem férj és feleség. Sora rögtön megértette Leon jelzését és olyan bizalmasan és könnyeden lépett mellé, mintha ők ketten a világ legboldogabb házaspárja lennének.
- Lord Oswald - kiáltott fel egy meleg hang, egy csinos, szép szőke nő az ajtóból - Csakhogy itt vagytok - mondta és boldogan, barátian ölelte át, Leont. Sora meglepetten nézett rájuk. Talán ő lenn az, akitől a medált kapta? - töprengett.
- Sora- szólt hozzá Leon, és most először szólította a keresztnevén - Had mutassam be neked Lady Layla Killien Hamiltont a Netherfild birtok úrnőjét. Layla a hölgy a feleségem Lady Sora Oswald.
- Örülök, hogy megismerhetem Lady - mondta Sora.
- Jaj, csak Layla, csak nyugodtan szólíts Laylanak. Hiszen majdnem egyidősek vagyunk - mondta mosolyogva, majd kedvesen megpuszilta Sorát. És valóban csupán 3 év volt köztük.
- Köszönöm Layla, már sokat hallottam rólad Leontól - mondta, és ő is először szólította a férjét Leonnak. El is pirult egy kissé.
- Képzelem miket mondhatott - nevetett és a gyönyörű szép fehér fogait látni lehetett.
- Csupa jót- mondta Leon pajkosan mosolyogva - de hol van a férjed Layla? Már ezer éve nem láttam.
- Pontosabban 6 hónapja nem láttad, de nem tudom, hogy hol van-, mondta miközben szétnézett - várj, talán ott. Yuri! - kiabálta, és a hívásra egy Laylánál is magasabb kb. Leonnal egy magas szőke, kb. 27 év körüli csinos fiatalember jelent meg.
- Leon - kiabálta az érkező férfi és határozottan, mosolyogva kezet fogott a barátjával- már ezer éve nem láttalak.
- Drágám, pontosabban 6 hónapja. Se, több se kevesebb.
- Ugyan Layla - legyintett Yuri - Na mesélj, hol van a feleséged? - kérdezte, mivel a sok ember miatt nem látta meg Sorát, aki egy pillanatra Leon háta mögé került.
- Itt- mondta, és maga elé engedte Sorát - Sora az úr Lord Yuri Killien a Netherfild birtok ura. Yuri, a hölgy a feleségem Lady Sora Oswald.
- Örülök, hogy megismerhetlek Sora - mondta a férfi mosolyogva.
- Én is örülök Yuri - viszonozta az üdvözlést Sora.
- Na de ne itt beszélgessünk a teraszon, hanem menjünk be a terembe. Nemsokára elkezdődik a vacsora utána, pedig a bál- mondta Layla mosolyogva, majd karonfogva a férjét elindultak befelé a csodásan feldíszített, pompás étkezőbe.
Mikor beértek Leon levette a kabátját, majd lesegítette a hófehér kis kabátot Soráról is. Miután odaadta a kabátot az inasnak és a felesége felé fordult egy fél percig ledermedten nézett rá. Egy gyönyörű szép nőt látott maga előtt. Még sosem nézte meg a feleségét igazán, de most teljes pompájában láthatta őt. Az elefántcsont fehér ruha csodásan nézett ki rajta. Sora vállait nem fedte semmi, így a sápadt gyertyafénytől úgy csillogtak akár a legfinomabb selyem. A selymes hajában a gyöngyszemek olyanok voltak akár a frissen hullott hó. Sora egész megjelenése királynői volt. Nem volt kétség, hogy ő a legszebb nő az egész teremben. Leon úgy egy fél percig nézte őt. Sora ebből alig vett észre valamit. Kíváncsian tekintett körbe a teremben. Még soha nem vett körbe őt ekkora pompa. Az intézetben soha nem tartottak igazi fényes, csillogó bálokat, így most ámulattal tekintett körbe és csodálta meg az elegáns, csillogó berendezést, a gazdag csinos embereket és a hatalmas pompát. Majd Leonra nézett és megkérdezte:
- Indulhatunk?
- Persze - tért vissza Leon és a karját nyújtotta a feleségének. Sora ismét belekarolt és elindultak az étkezőasztal felé. Útközben nagyon sokan mosolyogva néztek rájuk, és sokan összesúgtak miközben elhaladtak előttük. Milyen szép pár - hallotta Sora miközben az egyik csoport mellett haladtak el.
- Miért sugdolóznak és mosolyognak az emberek ránk? - kérdezte a férjét.
- Nem ránk, hanem önre - súgta Leon - hallották, hogy megnősültem, és kíváncsiak arra, hogy kit vettem el. Egyesek gyanakodnak, hogy nem e csak a pénze miatt vettem el. Ezt a pletykát el kell oszlatnunk, mert nem tesz jót egyikünk hírnevének sem.
- Értem - bólintott Sora. Időközben az asztalhoz értek. Az asztalfőn Yuri ült. A jobbjára természetesen Layla került a baljára pedig Leon. Leon mellé Sora ült. Ahogy asztalhoz ültek Yuri felállt, hogy köszöntőt mondjon.
- Kedves vendégeim - kezdte méltóságteljesen - Bizonyára nem titok, hogy ezt az estélyt a legjobb barátom Lord Leon Oswald, és az ő gyönyörű felesége Lady Sora Oswald tiszteletére rendeztük Laylával. Így most hozzájuk szeretnék szólni pár szót, ha már voltak olyan szerelmesek, hogy még csak az esküvőjükre sem hívtak meg, hanem csak úgy suttyómba összeházasodtak. - mondta nevetve. Sora és Leon rendkívül zavarba jött, bár egyikük sem mutatta, a teremben lévők persze a házigazdával együtt harsányan nevettek. - Nos szeretnék nekik kívánni sok-sok boldogságot, és azt hogy mindig úgy szeressék egymást, mint az első pillanatban, amikor mindketten a rózsaverembe, azaz szerelembe estek. Sok boldogságot! - kiáltotta és mindenki egyszerre felállt és elkezdett tapsolni és éljenezni.
Layla rendkívül meghatódott, hogy a férje ilyen szép szavakat mondott így a beszéd után könnyes szemmel a nyakába ugrott. Sora és Leon természetesen nagyon zavarban volt. Mindenki nevetve, boldogan nézett rájuk. Majd Leon mit tehetett volna, mosolyogva a derekánál fogva közelebb húzta magához a feleségét. Sora pedig játszva a hű szerelmest közelebb bújt Leonhoz. A teremben ezen mindenki elmosolyodott, és elkönyvelték magukban hogy ők ketten a világ legboldogabb, legszerelmesebb és legszemérmesebb emberei. Majd végre elkezdődött a pompás lakoma. A vacsora után Yuri és Leon egy kis időre kivonultak a teremből, hogy megbeszéljék a lovakkal kapcsolatos tennivalókat. Eközben a teremben elkezdődött a tánc. Szinte mindenki táncolt, kivéve Sorát és Laylát. Ők ketten az egyik sarokban beszélgettek.
- Régóta ismered, Leont? - kérdezte Sora.
- Oh, már nagyon rég óta - sóhajtott Layla. - Hogy mi mennyit játszottunk együtt. Én, Leonék meg Yuri.
- Leonék? - csodálkozott Sora.
- Igen, Leon meg Sophie. - mondta Sora szomorúan - Meg kell, hogy mondjam, hogy te nagyon hasonlítasz rá. Remélem, elfeledteted majd Leonnal.
- Persze - mondta a Lady zavartan. Sophie. Tehát Sophinak hívják - töprengett Sora. Talán nem vehette el őt a Lord, mert sokan ellenezték a frigyet. Lehet, hogy Layla is ellenezte, és ezért szeretné, hogy elfelejtessem őt Leonnal. De még ő talán nem tudja, hogy Leon még mindig azt a nőt szereti.
- Sora - kiáltotta Layla.
- Igen? - mondta zavartan.
- Nagyon elgondolkodhattál, mert nem is figyeltél semmire.
- Ja, igen - mondta .
- Nézd csak, ott jön Yuri. Szerbusz drágám - mondta a férjének.
- Remélem nem zavarok? - kérdezte.
- Nem- mondta Layla és Sora egyszerre.
- Akkor megyünk táncolni?
- Mehetünk. De hol van Leon? Nem hagyhatjuk itt Sorát egyedül - kérdezte Layla.
- Oh, megállította őt az a minden lében kanál nagynénéd - mondta Yuri és rosszallóan nézett a feleségére. - Mondtam, hogy ne hívd meg.
- De muszáj volt - védekezett Layla miközben elindultak a táncparkett felé, Sora pedig a sarokban marad, és mosolyogva nézett utánuk. Kb. egy 5 percet ült magányosan, majd egy hang zavarta meg a gondolkodásba.
- Lady Oswald - kiáltotta egy nyájas, tenyérbe mászó hang. - Ezt a kellemes meglepetést. Merre csavarok a férje? Csak így itt hagyta az este legszebb nőjét?
- Üdvözlöm Mr. Daniel. Leonnak dolga van. - mondta hidegen. Nagyon nem szerette ennek a férfinak a stílusát, a szavait, és azt hogy mindig olyan nyájas vele. Úgy érezte, hogy nem őszinte, és nem egyenes ember.
- Leonnak? - nézett rá Daniel meglepetten, majd kihasználta az alkalmat - Akkor szabad egy táncra?
- Hát, én... nem - mondta Sora és kereset magában a kifogásokat.
- Ugyan Lady. Csak nem akar itt unatkozni? - mondta mézesmázosan mosolyogva és már magával is vonta Sorát a táncparkettre. Daniel magabiztosan megfogta, és már el is kezdtek keringőzni. Tánc közben próbált beszélgetni, kedveskedni, udvarolni de Sora látványosan elfordította a fejét. Nagyon zavarta ennek a férfinak a közelsége. Leon látta ezt, miközben beszélgetett Bertha nénivel, Layla nagynénjével. Látta, hogy a Ladynek nincs ínyére ez a tánc, de nem tehette meg azt, hogy elrohan, hiszen az hatalmas botrányt kavart volna. Így Leonnak kellett közbe lépnie. Gyorsan lerázta az idős, beszédes hölgye, majd magabiztosan a táncoló pár felé indult.
- Szabad? - kérdezte komolyan. Daniel egy pillanatra megtorpant, majd alázatosan, és mint mindig mosolyogva átengedte a Ladyt a férjének. Ha Sora nem Leon felesége lett volna eszébe sem jutott, volna, hogy elengedje a lányt. De így nem tehetett semmit.
- Persze - mondta és már el is, engedte őt.
- Köszönöm - sóhajtotta Sora miután kettesben maradtak, és tovább táncoltak.
- Mit? - nézett rá Leon.
- Azt, hogy idesietett, és megszabadított a barátjától. Ne értsen félre biztosan remek ember, de számomra túlságosan nyájas, és bizalmas a stílusa. Én nem ehhez vagyok szokva. - mondta őszintén. - Emellett pedig nem felejtettem el azt, hogy tartozok a nevének -mondta nyílt- komolyan.
- Tudom. Ezért jöttem ide. Majd beszélek vele. - mondta ő is komolyan.
- Hálás köszönet- bókolt Sora úgy minthogyha egy idegen embernek mondta volna. Most ismét teljesen idegenek voltak egymás számára. Ezek után tovább táncoltak. Leon magabiztosan vezette Sorát. Az egyik kezével a hátát fogta a másik kezében, pedig Sora kezét fogta. A táncuk gyönyörű volt. Magabiztos, könnyed. Olyan mit, ha nem is a földön lépdeltek volna, hanem a levegőben. A teremben mindenki őket nézte. Olyanok voltak akár egy király és egy királynő. De ők ebből nem érzékeltek semmit. Tánc közben folyamatosan egymás szemeiben néztek. Ez azonban fel sem, tűnt egyiküknek sem. Úgy néztek egymásra, mintha valóban a világ legboldogabb házaspárja lennének. Azt, hogy most ebben a pillanatban nem idegenek egymás számára teljesen elfelejtették. Lassan a zene elhalkult. A teremben mindenki tapsolt.
- Gyönyörűk voltatok. - rohant oda Layla. - Fejedelmi tánc volt. Igazi nemesemberhez illő. Ti tényleg nagyon szerethetitek egymást. - mondta mosolyogva. Sora és Leon pedig megilletődötten nézett egymásra. - Ugyan, azért nem kell ennyire szemérmesnek lenni - nevetett, és eközben a férje is odaért.
- Csodásak voltatok - dicsérte meg őket Yuri - indulnotok kellene valami táncversenyen. Most olvastam, hogy már Londonban van ilyen.
- Köszönjük a dicséretet - mondta Leon, hogy elterelje a témát - mostmár indulnunk kellene nem igaz Sora?
- De, tényleg már elég késő van. Majdnem fél 12. még így is 1 óra az út. - mondta miközben hatalmasat dörrent az ég odakint és egy közeli fába valószínűleg belecsapott a villám. A nők nagy része sikoltott a teremben. Layla rögtön a férje mellé ugrott és hozzábújt. Leon miközben fogta Sora karját, érezte, hogy a felesége megremeg, és egy pillanatra sorosabban fogja a karját. Utána azonban erőt vett az ijedelmén.
- Itt nem eshet bajunk - mondta halkan, hogy megnyugtassa Sorát. Ez egy olyan gesztus volt, amelyet mindketten úgy fogtak föl, mintha egy rémült gyereket vigasztalna egy felnőtt. Egyikük sem vélte, hogy megszegték a fogadalmukat.
- Már nem félek - válaszolt Sora meleg hangon.
- Yuri, így nem engedhetünk el senkit, aki messziről jött. Nézd mennyire, szakad odakint az eső. Még valami bajuk esik. - mondta Layla a férjének.
- Igen, drágám azt hiszem, hogy igazad van. Emberek figyelem - emelte fel a hangját a ház ura - Ilyen viharban nem engedhetek haza senkit. Úgyhogy kérem önöket, legyenek egy fél óráig türelemmel, míg az inasok elő készítik a szobákat. Örülnék én is és a feleségem is, ha erre az éjszakára a vendégeink lennének. Természetesen, akik a közelben laknak, és úgy érzik, hogy épségben haza tudnak érni, azok a saját felelősségükre elmehetnek. De mindenkit szívesen látok-, fejezte be a beszédet Lord Killien. A közel 120 vendégből kb. 80-an hazatértek, de még így is sokan maradtak. Sora és Leon természetesen menni akart.
- Yuri - kezdte Leon - Mi hazamegyünk.
- Szó sem lehet róla. Ti jöttetek a legmesszebbről. Layla meg is ölne, ha hazaengednélek titeket.
- Nem lesz semmi bajunk - mondta Sora is - Majd Leon vigyáz ránk.
- Nem - mondta Yuri - Leon, nagyon megsértenél, ha most elmennétek. És soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami bajotok esne.
- Kész van minden drágám - jelent meg Layla. - Na? Sokan maradnak?
- Leonék haza akarnak menni - mondta Yuri szemrehányóan.
- Micsoda? - kiáltott Layla - Szó sem lehet róla. Már készen vannak a szobák, és már a ruhákat is betettük. Mindenki mehet aludni. Nos? - nézett rájuk. Leon és Sora tanácstalan volt. De nem volt mit tenni. Maradniuk kellett. Egymásra pillantottak, majd Leon szólalt meg.
- Maradunk.
- Nagyszerű - kiáltott fel a Killien házaspár. - Mrs. Daves - szólt Layla a házvezető nőnek - Kérem, szóljon mindenkinek, és kísérjék a szobába a vendégeket.
- Igenis asszonyom- bólintott, majd a hívására megjelent kb. 20 szolgáló és elkísérték a vendégeket. Mrs. Daves kísérte Leonékat. Az ő szállásuk a második emeleten volt. Ide csak nagyon kevés vendéget engedtek fel. Soráék egy hosszú gyéren világított folyosón mentek keresztül mire egy hatalmas hófehér ajtóhoz értek. - Ez lesz az önök szobája- közölte a nő, és kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptek szembe találták magukat egy hatalmas mennyezetes, díszes kettős ágyal. A huzat tüzes, vörös selyemből volt akár a szoba többi dísze. A kandallóban a tűz lágyan világította be a szobát. - A szobához tartozik még egy fürdőhelyiség, illetve egy kisebb szalon is. Természetesen az is a rendelkezésükre áll. A ruhákat pedig oda az ágyra raktuk. - fejezte be a mondanivalóját.
- Köszönjük - mondta Sora zavartan miközben az ágyra pillantott, majd titokban Leonra.
- Parancsolnak még valamit?
- Én egy pohár forró kamilla teát kérek-, mondta Sora.
- Én pedig egy pohár tejet- mondta utána Leon is.
- Rendben, felküldjük-, mondta mosolyogva- Akkor Lord Oswald, Lady Oswald nyugodalmas jó éjszakát - és ezzel kisietett az ajtón. Sora és Leon pedig kettesben maradt és fürkészően nézett szét a szobában.
- Hát... - kezdte Sora zavartan.
- Én majd a másik szobában alszok. Ott is van biztos egy dívány. - közölte Leon, kitalálva a felesége gondolatait, majd elindult a másik szoba felé. Ahogy belépett egy kisebb helyiséget látott. Egy könyvespolcot és két fotelt. Dívány azonban nem volt. Leon kiindult a szobából. Sora éppen a kikészített ruhákat nézegette.
- Nos? - nézett rá. - Megfelel a szobája?
- Nem mondhatnám - mondta Leon és idegesen nézett körül a szobában. - Ott csak két fotel van.
- Oh - sóhajtott Sora.
- De itt van egy dívány, majd átviszem oda - javasolta és már indult is hogy átvigye.
- Hagyja - szólt rá Sora - Ne mozgassa feleslegesen. A személyzet csak pletykálkodni kezdene reggel. Itt is aludhat a díványon- javasolta, bár maga is megrettent a gondolattól, hogy egy szobában aludjon Leonnal.
- Ostobaság volt itt maradni - bosszankodott Leon. Eközben kopogtattak az ajtón. Egy szolgáló hozta fel a teát és a tejet.
- Köszönjük - mondta Sora.
- Hol vannak a ruhák, amelyeket kikészítettek? - kérdezte Leon.
- Ott az ágyon - mutatott rá.
- Akkor én... - mondta, hogy át akar öltözni, de inkább a fürdőbe sietett. Ott kb. egy 10 percet töltött el. Amikor kilépett egy fekete bőn szabott pamut nadrág volt rajta, egy fekete papucs, és egy fekete köntös. A ruhái pedig a karján. Elindult a dívány felé. Időközben már Sora odatett neki egy párnát és egy takarót. Utána Sora indult átöltözni. Ő kb. 20 percet volt bent. Mikor kiért még Leon ébren volt. Egy könyvet olvasott. Során egy hófehér selyem köntös volt és egy kis fehér magas sarkú papucs. A haját kiengedte, a gyöngyöket kiszedte belőle. Így most a lilás hajzuhatag egészen a derekáig ért. Leon felpillantott és egy pillanatra ismét rajta felejtette a szemeit. Majd ismét nyugodtan a könyvébe meredt. Sora szépen lerakta a ruháit és ő is elindult egy könyvvé a másik szobába. Amikor kiért Leon megállította.
- Lady - kezdte-, Csak szeretnék bocsánatot kérni, azért ami az asztalnál történt. Csak...
- Nem történt semmi - mondta, és rögtön megértette, hogy Leon arra gondol, hogy amikor ott az étkezőasztalnál Yuri beszéde után magához húzta. Bár zavartan gondot ő is arra a pillanatra, de nem neheztelt érte. - A helyzet úgy hozta, és ez volt a kötelességünk. Nem kell a miatt aggodalmaskodni, hogy haragszom érte.
- Köszönöm - mondta és visszatért a könyvhöz. Sora is levette a köntöst és az ágy végébe, terítette. Egy hófehér pánt nélküli selyem hálóing volt rajta. ezt azonban már Leon nem látta. Ő is olvasott és Sora is. Úgy 3 órán keresztül Leon a könyvébe temetkezett. Majd egy pillanatra, az ágyra pillantott. Sora, hasán a könyvvel elaludt. Leon lassan, nagyon halkan odasétált hozzá és elvette tőle a könyvet. Betakarta és elfújta a gyertyáját ezután egy pár percig még állt fölötte és nézte őt. Sora édesen aludt. A gyönyörű haja hatalmas zuhatagként terült szét a párnán. Egy-két tincs lazán árnyékolta az arcát. A szűrű selyem szempillái is csodásan árnyékolták a szeme alatti kis részt. Leon megigézve állt előtt. Még soha nem látta ilyen szépnek. A bálon is gyönyörűen nézett ki, amikor aludt olyan volt, mint egy igazi angyal. Békés és nyugodt. Leon úgy 5 percig csodálta a felségét, majd észbe kapott. Dühösen a díványhoz sétált, elfújta a gyertyát, majd ő is nyugodni tért. Haragudott magára, hogy engedte, hogy megigézze a felesége szépsége. Majd lassan ő is elaludt. Így telt el a nap a Netherfild birtokon. A kastélyban néma csend honolt. Mindenki elaludt.