|
A Castian herceg
Rilla 2008.10.21. 20:25
4. fejezet - Két érző szív más-más megvilágításból
Gyorsan telt az idő a Castian birtokon. A fent említett beszélgetés óta, egy hét már eltelt. Ez idő alatt Sora és Leon csak nagyon keveset találkozott, és még annál is kevesebbet beszélgetett. Úgy tűnt, hogy szerződésük azon pontját, hogy úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek, szinte szó szerint betartották. A reggelinél, ebédnél és vacsoránál roppant udvariasan, mégis érzelmek nélkül, hidegen köszöntötték egymást. Ezeken kívül nem igen találkoztak. A folyosón vagy a kertben egyszer kétszer összefutottak, de ott is udvariasan kikerülték egymást. Ezen a reggelen is minden ugyanúgy történt, mint az előző napokban. Sora reggel felkelt, a meleg, levendula és kamilla illatú vízbe megfürdött, és felöltözött. Egy sötétkék szoknyát, egy hófehér vászonblúzt, és egy sötétkék fűzőt vett föl. A haját egy sötétkék szalaggal magasra felkötötte, és egy-két tincset szabadon hagyva indult le az étkezőbe. Már 8 óra volt. Mindig ez idő tájt reggeliztek. Soha nem beszélték meg, de valahogy mindig így találkoztak. Sora úgy tervezte, hogy reggeli után megrendeli a ruhát, amelyet a bálban fog viselni, majd a nap további részét a kertben, illetve a könyvtárban tölti. A hatalmas parkot, amely a Castian birtokhoz tartozott, még mindig nem fedezte fel teljesen. Lenyűgözték őt a több 100 éves hatalmas fenyőfák, és tölgyfák, amelyek magasan a feje fölé tornyosultak. Évezte a friss hűvös levegőt a parkban. Bár már szeptember eleje volt még mindig nyári meleg volt Franciaország déli részén. Ahogy Sora belépett a hatalmas étkezőbe még nem talált ott senkit. Ez meglepte egy kissé, ugyanis a kastély ura mindig előbb érkezett, mint ő. De nem sokat foglalkozott ezzel. Kényelmesen elhelyezkedett a helyén, szétbontotta az asztalkendőjét, az ölébe rakta, majd kitöltötte magának a teát. Ezek után megérkezett Lord Oswald is. Ahogy belépett az ajtón Sora önkéntelenül is ránézett. A Lord egy fekete lovaglónadrágot viselt, egy fekete selyeminget, és egy fekete, bőr lovaglócsizmát. Ahogy belépett határozott gyors lépésekkel az asztalhoz sietett, majd leült.
- Jó reggelt! - köszöntötte a felségét.
- Önnek is Lord - viszonozta Sora. Majd nekilátott a müzlijének.
Leon kezdetben titkon csodálta hogy Sora mennyire keveset eszik. Ő maga jó étvágyú volt, és megkövetelte, hogy amit eszik az tökéletesen legyen elkészítve, tökéletes alapanyagokból. Így ezen a reggelen is bagettet, lágy tojást, sonkát, pirítóst, lekvárt, narancsot és kávét evett illetve ivott. Most ezeket mind sietősen fogyasztotta le. Sora látta reggel, hogy sietve eszik, és hogy gyorsan, kapkodva mozog, de nem kérdezte, hogy miért. Ő nem kérdezte Leon pedig nem, mondta magától. Ezen a napon kezdtek elleni a lovak. Közel 40 ló. Már a Lord kora reggel talpon volt, és úgy tűnt, hogy a következő reggelig az istállóba kell, hogy legyen. Leon éppen a kávét töltötte ki magának, mikor Sora szólt hozzá.
- Lord Oswald. - szólt, és kérdően nézett a férjére.
- Igen?
- Lehetne egy kérésem? - kezdte nyíltan.
- Parancsoljon - mondta Leon és kissé gyanakodva nézett a nőre.
- Amikor Mr. Daniellel először találkoztam, ő maga mondta, hogy ön készséggel teljesíti a kéréseimet, így ezért merek most szólni - magyarázta Sora.
- Miről van szó? - kérdezte. Azt gyanította, hogy most is a szolgák ügyében akar szólni.
- Rózsákat szeretnék ültetni - mondta.
- Rózsákat? - nézett rá Leon csodálkozva.
- Igen azokat. Kissé szétnéztem a parkban, de sehol sem találtam virágokat. Így gondoltam, hogy ültetek, ha ön megengedi.
- És hová szeretné ültetni?
- Hát még azt még pontosan nem tudom, azt viszont igen, hogy a rózsáknak napos hely kell és viszonylag védett az állatoktól.
- Értem - mondta Leon elgondolkodva. - Nos részemről nincs akadálya, hogy virágokat ültessen. Én, ha megengedi az előkertet, ajánlom. Napos hely, védett, és központi látható helyen van. Természetesen önre bízom. Felőlem, ültethet több helyre is. Csak olyan helyre ne ahol a lovak vannak, mert azt hiszem, azt megsínylenék a virágai.
- Megfogadom a tanácsát. Köszönöm szépen Mylord - mondta és mosolyogva a férjére nézett. Leont, meglepte ez a bizalmas, meleg tekintet, de nem állt ellen. Az ő arcán is átfutott egy kis mosoly és kedvesen nézett a lányra. Ez volt az első alkalom, hogy mosolyogva néztek egymásra. A pincér azonban megzavarta őket. Sora és Leon is egyből elkapta a tekintetét.
- Elnézést Mylord, de várják önt. - mondta.
- Rögtön megyek - mondta sietve - ég önnel Lady Sora. Ha segítségre van szüksége, ott van, Ken, és a kertészem is.
- Még egyszer köszönöm. - mondta, és ő is felállt, hogy kifelé induljon. Ahogy elhagyta az étkezőt rögtön a szobája felé sietett. Ott már Sarah a 3 lány illetve egy neves francia ruhatervező várta.
- Lady Oswald, van szerencsém bemutatkozni. A nevem Jean Pierre Berger - mondta a francia mélyen meghajolva, és nyájasan mosolyogva.
- Üdvözlöm Mousieau. Lady Sora Oswald vagyok - mondta ki az új nevét, életében először. Kissé el is pirult.
- Nos akkor nem szeretném sokáig az idejét rabolni. A férje megbízott, hogy készítsek ön számára ruhát. Azt mondta a pénz nem érdekes, csak, az hogy 4 nap múlva kész legyen.
- Igen, ez így van - bólogatott Sora helyeslően. Nem tudta, hogy a férje ezeket mondta. Teljesen meglepte.
- Nos akkor lássunk hozzá - monda, és egy színes katalógust húzott elő. Abban közel 100 fajta ruha volt, különböző színekben, különböző anyagokból. Közel fél óráig keresgéltek, mire megtalálták az igazit. Egy elefántcsont fehér ruhára esett a választás, amely szabadon hagyta Sora vállait és a háta egy részét. A háta úgy nézett ki mint egy fűző, de a szalagok selyemből voltak. A szoknyarésze olyan színű volt, mint a felsőrész, csak legalul apró starszkövek, díszítették. A tervező tanácsára készítettet, hozzá egy hófehér kabátkát, és egy fehér kesztyűt is. Miután a tervező távozott Sora a belső szobájába sietett. Ott egy egyszerű barna fehér köténykés parasztruhát húzott föl, és egy lapos kis barna cipőt. A haját szorosan befonta, és egy fehér szalaggal összekötötte. Amikor kilépett az ajtón Sarah és a három lány csodálkozva, szinte rémülten nézett rá.
- Asszonyom!!! - kiáltott a 3 lány egyszerre.
- Lady Sora - mondta Sarah is döbbenten.
- Nyugalom, nincs semmi bajom. Csak ma dolgozni fogunk. - mondta nevetve.
- Dolgozni? hol? - kérdezték egyszerre.
- A kertben. A Lord engedélyezte, hogy rózsákat ültessek. A tövek már meg is érkeztek azt hiszem. Nekünk csak el kell ültetni őket.
- Nekünk? - kérdezte Anna. Meglepte, hogy a Lady dolgozni akar.
- Igen. Ti is jöttök, és én is megyek. Majd meglátjátok, hogy milyen jól fogjuk érezni magunkat. - mondta nevetve és előre szaladt. A 4 nő csodálkozva és mosolyogva nézett utána, majd ők is elindultak. Amikor elkezdtek ültetni, már majdnem fél 11 volt. A kertész felásta nekik a kertet, majd az 5 nő elkezdett ültetni. Szépen sorba ültették a rózsatöveket. Sora mindent eltervezett. Bár tudta, hogy a virágai csak tavasszal nyílnak majd ki, de ettől függetlenül örömmel ültettet ő is. Már majdnem 5 óra volt, mire végeztek. Ebédelni nem voltak, csupán egy két falatot ettek. Mind az 5-en nagyon elfáradtak. Sora csak annyit kért tőlük, hogy készítsék el a fürdővizét, majd ők is mehettek aludni. Sora miután megfürdött lement a konyhába, hogy egyen valamit. May mosolyogva szolgálta ki, a fáradt nőt.
- Hallottam ma virágot ültettek - mondta, míg Sora a konyhaasztalnál ülve evett az ebédnél maradt hideg sültből. Úgy tűnt, hogy nem is evett belőle senki, mert May most vágta föl neki.
- Igen, azt ültettünk. Rózsákat. Majd meglátod milyen szépek lesznek tavasszal. - mondta mosolyogva fáradtan. - Most már azonban megyek. Megmondaná a Lordnak, hogy ma nem vacsorázom vele, mert elfáradtam?
- Persze asszonyom, megmondom, ha itt lesz.
- Ha itt lesz?
- Igen. Ugyanis ebédnél sem jelent meg, ahogy ön se.
- Oh értem. Nem tudja, hogy merre járt? - kérdezte elgondolkodva.
- Nem - mondta furcsán May. Azt hitte, hogy Sora tudja, hogy hol jár a férje. - ha jól hallottam, az istállóba van. Azt hittem asszonyom tudja.
- Ja, tényleg mondta is- hazudta. - Akkor én megyek. - mondta és ezzel felállt.
A vacsorája után a szobájába ment és rögtön elaludt. Még csak 6 óra volt, de már aludt. Kb. éjszaka fél 12-kor ébredt fel. Úgy érezte, hogy kipihente magát, ezért úgy döntött, hogy lemegy a könyvtárszobába, és olvasgat egy kicsit. Felkelt, felvett egy fehér köntöst, és elindult a folyosón. Már majdnem a szobához ért, amikor Kalosba botlott bele. Nagyon meglepődött, ugyanis a komornyik teljesen felöltözve 2 szelet kenyérrel éppen a kijárat felé sietett.
- Lady!!! - kiáltotta meglepetten Kalos.
- Kalos!!! Hát maga mit keres erre? - kérdezte Sora, aki szintén rendkívül meglepődött a váratlan találkozáson.
- A Lord küldött egy kis ennivalóért.
- A Lord? Miért, ő hol van? Egész nap semmit nem hallottam, felőle. Csupán annyit, hogy az istállóba van. Talán valami baj van a lovakkal?
- Nem, nincs semmi, nyugodjon meg asszonyom. Csak éppen ma kezdtek el elleni a lovak. Közel 40 ló. És csupán 5 állatorvosunk van itt. Délelőtt több is volt. De sokan elmentek. Így most a Lordnak is ott kell lenni. Ezért nem tudott menni, ebédelni, és vacsorázni se. De talán reggelre már kész leszünk.
- Nem is evett rendesen reggel óta? - kérdezte Sora döbbenten.
- Csak keveset. Nem volt ideje, de ez érthető.
- Érthető? - kiáltott a nő. - De hát miért nem szóltak.
- Ugyan asszonyom. - mosolyodott el Kalos - mit tehettek volna.
- Sok mindent. De most ezzel ne foglalkozzon. Adja ide az a két szelet kenyeret.
- De...
- Semmi de! Megyek, felköltöm Saraht, majd ő készít valami normális ennivalót. 5 perc és visszük. Maga pedig addig menjen, igyon valamit, mert eléggé nyúzott az arca.
- Köszönöm Lady. - mondta és a konyha felé, vette az irányt.
Eközben Sora felköltötte Saraht, és készítettet vele, valami gyorsan fogyasztható, tápláló ennivalót, és meleg rumos teát. Ő maga eközben felvett egy vastag lovaglónadrágot, egy szürke kabátot, és egy magas szárú lovaglócsizmát. A haját összekötötte, és elindult az istálló felé az ennivalóval. A teát Sarah vitte. Ahogy beért rögtön Leont, pillantotta meg, amint az egyik korlátnak támaszkodva pihent egy kicsit. Amint meglátta a feleségét, rögtön felkapta a fejét.
- Hát ön? - kiáltotta meglepetten.
- Hoztam magának enni, meg az orvosoknak, és Kalosnak is. Sarah rögtön hozza a teát.
- De hát miért ön hozta? - kérdezte még mindig csodálkozva.
- Azért mert Kalos csupán két szelet kenyeret akart hozni.
- Igen, mivel azért küldtem-, magyarázta.
- De az nem ennivaló, különösen annak, aki nem evett egész nap. Nem csoda, hogy az orvosok közül is csak ilyen kevesen vannak itt. De most itt az ennivaló, egye meg. Én addig segítek a többieknek.
- Az nem önnek való - mondta és gúnyosan elmosolyodott.
- Majd én eldöntöm mi való nekem - vágott vissza Sora reagálva a gúnyos mosolyra. Ezután Leon kezébe nyomta a kosarat, és eltűnt a karámok között. Időközben megérkezett Sarah is, aki töltött a Lordnak egy csésze forró rumos teát. Igaz, hogy napközbe még kellemes idő volt, de éjszakára igen csak lehűlt az idő, így nagyon jól esett neki a forró tea. Titkon hálás volt, a szívélyes gondoskodásért. Miután jóllakott ő is a lovakhoz sietett, és elküldte enni a maradék 4 orvost. Időközben Kalos is visszaért, akit Sarah gondosan megetetett a konyhában. Így most Sarah, Sora, Kalos és Leon voltak az orvosok. Sora inkább Leonnak segített, míg Sarah Kalosnak. Sora eleinte rémülettel figyelte, hogy hogyan születnek a lovak, de lassan hozzászokott a látványhoz. Kb. egy fél óráig dolgoztak együtt, miután visszatértek az orvosok. Ezután Leon aludni küldte a két nőt.
- Köszönjük a segítséget, de most már térjenek vissza a szobájukba. - utasította őket.
- És ő is elindult a két nővel kifelé, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban kimennek az ajtón. Ahogy a kijárat felé értek valami fojtott nyöszörgést hallottak az ajtó mellől.
- Ez mi? Onnan a sarokból jön? - mutatva a jobb oldalon lévő karámba.
- Igen onnan. - mondta Leon.
- Mi van ott?
- Egy kis csikó.
- És miért nyöszörög így, olyan mintha már alig élne.
- Mert már alig él. - közölte - Az anyja elpusztult, és nélküle nincs sok esélye a csikónak se.
- És nem is tesznek érte semmit? - kérdezte döbbenten.
- Nem tudunk mit tenni - mondta egyszerűen.
- Hogy lehetnek ilyenek - kiáltotta dühösen, és a karám felé indult.
- Álljon meg Lady! - szólt utána Leon. - ön sem tehet semmit már. Az állat kihűlt, és bizonyára nagyon gyenge.
- Annyi bizonyos, hogy többet tehetek, mint ön - vágott vissza erélyesen. - Sarah hozzon takarókat, és két lámpást.
- De...
- Menjen - kiáltott rá, úgy hogy Sarah szinte futva indult az ígért holmikért. Eközben Leon bosszúsan nézte a feleségét.
- Meg kell kérnem, hogy távozzon - mondta nagyon türelmesen.
- A kérését elutasítom - mondta Sora szintén türelmesen.
- Akkor parancsolom, hogy menjen ki - kiáltotta dühösen.
- Nem megyek - üvöltötte Sora - nem hagyom itt ezt a szerencsétlen jószágot, azért mert maga nem hajlandó semmit tenni érte. Úgyhogy csak ki cipelhet az istállóból, de magamtól nem megyek el. És nem ijedek meg magától. - sziszegte dühösen, majd a karám felé indult. Addigra megérkezett Sarah is 4 vastag takaróval, és két lámpással. - köszönöm, most már távozhat maga is. - mondta Sora ellenkezést nem tűrő hangon.
- Igen is. - mondta Sarah lesújtottan - ha valamire szüksége van csak szóljon nekem.
- Rendben - mondta Sora némileg enyhébben, majd a karámba sietett. Amikor először megpillantotta a csikót nagyon megijedt. Szegény jószág, már nagyon gyenge volt és szinte már tejesen kihűlt. Az élet már csak gyengén pislákolt benne. Sora egy pillanatra megmerevedett, majd visszanyerte a lélekjelenlétét. A két lámpást sietve felakasztotta, majd gondosan betakargatta a lovat. Utána kisietett 4 forró vizes palackért, és egy cumisüvegért. A nagy palackokat az állat köré rakta szorosan, majd megetette az üvegből. Szegény jószág először csak gyengén reagált az ételre, de a végére, már egészen erőre kapott. Miután megitta az összes tejet nyugtalanná vált. A sok idegen hang felizgatta. Sora látta ezt, és leült mellé, majd egy kis idő elteltével nekitámaszkodott. A ló kezdett megnyugodni, és vele együtt Sora is. A Lady nagyon félt attól, hogy igaza lesz Leonnak és a ló nem éli túl az éjszakát. De az órák lassan elteltek, és a kiscsikó még mindig életben volt. Már hajnali 5 óra volt. Leon miután veszekedett Sorával dühösen a lovak közé ment. Előtte persze dühösen kiabált Kalossal is, hogy minek hozta ide a feleségét, de aztán szépen lassan elfelejtette az egészet. Már indult volna ki, de útközben bepillantott a karámba, ahol még mindig égett az egyik lámpás. Csodálkozva látta, hogy Sora és a ló és békésen, egymás mellett alszik. A ló körös körül be volt takarva, de Során csak a szürke kabátja volt. Még a végén megfázik nekem - gondolta Leon - ostoba nő. A földön töltötte az éjszakát a ló mellett. De meg kell hagyni, hogy igaza volt. - mondta magának, majd levette magáról a fekete kabátját, és Sorára terítette. Gondosan megigazította rajta. a lány megmozdult egy pillanatra, majd visszaaludt. Leon ez után visszaindult az istállóba, hogy beszéljen a lovásszal.
- Alex - szólt neki.
- Igen uram.
- Az egyik karámban fekszik a feleségem - kezdte.
- A felesége? - kiáltott meglepetten.
- Igen, ő. Az elhullott kanca csikója is ott van vele.
- A kis fehér? Él még?
- Igen él, hála a Lady ostobaságának- mondta kritikusan.
- Költsük fel a Ladyt?
- Nem, még ne. Most betakartam őt. De kerítsen egy üveget, amivel meg lehet etetni a lovat. Utána tisztítsák meg, és helyezze el őt beljebb, olyan helyen ahol meleg van. Ezután állandóan figyeljék őt, és ha kell tegyék be más lovakhoz.
- Igenis uram, intézkedek. És a Lady?
- Őt majd én felébresztem. -mondta és elindult vissza a karámhoz. Ott bement, és elkezdte költögetni Sorát. Ő azonban nem nagyon mozdult meg. Nagyon mélyen aludt. Így hát nem volt mit tenni, Leon fogta felemelte őt a földről, és elindult vele a kastély felé. Ahogy belépett az ajtón Saraht találta a székben. Ahogy meglátta, hogy a Lord a karjaiban tartja a Ladyt nagyon megijedt.
- Mi van a Ladyvel??? - kiáltotta Sarah.
- Csendesebben - szólt rá Leon - Semmi baja, csak elaludt a lova mellett, és szerintem egy kissé áthűlt.
- Áthűlt? - vízhangozta a szavakat rémülten Sarah.
- Semmi baja - csattant fel Leon miután az ágyára rakta a feleségét. - Fűtsön be a kandallóba, és takarja be rendesen. Amikor felébred, adjon neki egy kis forralt bort, és egyen valami meleget, és kutya baja sem lesz- mondta, és ezzel kisietett az ajtón.
Sarah engedelmesen követte a Lord utasításait. Csendesen befűttetett a kandallóba, gondosan betakarta Sorát, és készítettet forralt bort, és meleg levest Mayel. Ezek után leült a Lady ágya mellé, és figyelte őt. Aggódott, hogy a földön töltött éjszaka nem e ártott meg. De nem történt semmi. Sora békésen aludt a jó melegbe. Már majdnem 11 óra volt mire felkelt. Amikor kinyitotta a szemeit döbbenten tapasztalta, hogy ágyban van, és hogy mellette van Sarah és a 3 szobalány.
- Jó reggelt asszonyom - köszöntötték őt.
- Hol van a ló? - kérdezte erre Sora.
- Gondolom a karámban- válaszolt Sarah - mondja Lady, jól van?
- Én jól vagyok, semmi bajom, de mi van a lóval?
- Semmi. Vagyis nem tudom.
- Hogy kerültem ide? - kérdezte miközben már kelt ki az ágyból.
- A Lord hozta fel - mondta gyorsan Rosetta.
- A Lord? - kiáltotta Sora, miközben magára pillantott, és látta, hogy rajta van a Lord fekete vastag kabátja.
- Igen ő. Ön elaludt, ő pedig felhozta úgy fél 6 körül.
- És nem mondott semmit? - kérdezte miközben már öltözött.
- Semmit, csupán azt, hogy igyon meg egy pohár forralt bort, és egyen valami meleget- kiabálta Sarah, mivel Sora az öltözőszobában volt.
- A bor jöhet - mondta miután kilépett. Egy vastag galambszürke lovaglóruha volt rajta.
- Hová megy asszonyom? - kérdezte Mia.
- Az istállóba. - mondta, miközben megitta a bort.
- De... - próbált valamit mondani Sarah, de már a Lady rohant is ki. A folyosón is futott, így az egyik kanyarban majdnem nekifutott Leonnak. Csak egy kis híja volt, hogy nem teríti le a férjét. Így csak a vállát súrolt.
- Oh, bocsánat- mondta sietve.
- Jó reggelt. - köszöntötte Leon udvariasan, mint mindig. - hová siet így, ha szabad tudnom?
- A lovamhoz. - mondta és már indult is ki, de megállította őt Leon.
- A lova jól van, Alex figyeli őt, melegen tartja és eteti is. Nem kell aggódnia.
- De én látni akarom. - mondta.
- Evett már? - szegezte neki a kérdést.
- Még nem, de most nincs időm...
- Akkor hagyja a lovát. Jöjjön enni. - mondta ellenkezést nem tűrve. - Utána lemehet. - ezután elindult a folyosón az étkező felé, Sora pedig utána ment. Belátta, hogy tényleg nagyon éhes. Ahogy az étkezőbe érek Leon udvariasan alátolta a széket majd ő maga is leült. Ez egy olyan gesztus volt, amelyet akár két idegen is megengedhetett maga között.
- Köszönöm a kabátját - kezdet Sora kissé félénken - és azt is, hogy a szobámba vitt.
- Nincs mit - mondta, miközben fel sem pillantott az újságból.
- És sajnálom, hogy tegnap kiabáltam, csak nagyon megsajnáltam szegény lovat. - mondta, és mélyen lesütötte a szemét.
- Nem történt semmi - mondta és Sorára nézett. A lány is lassan felemelte a fejét, és Leon szemébe nézett egy pillanatra. - És elnevezte már a lovat? - kérdezte hirtelen, és a tányérjára fordította a szemét.
- Talán igen- mondta mosolyogva. - Én a Serenityre gondoltam.
- Serenity? A holdhercegnő? - kérdezte csodálkozva.
- Ismeri a történetet? - nézett rá Sora meglepetten.
- A holdhercegnőről, és a föld hercegéről? Igen ismerem. A könyvtárban van egy pár könyv, ami erről szól.
- Igen, én is olvastam egyet, de többet nem találtam.
- Azért mert a szobámban van. De majd odaadom őket. - mondta és már állt is fel, hogy induljon az istállóba.
- Előre is köszönöm- szólt utána Sora mosolyogva, majd befejezte az ebédet. Valóban jól esett neki, és szinte feltöltődött. Utána természetesen az istállóba sietett. Ahogy beért szembe találta magát Serenityvel. A ló is ahogy megpillantotta hozzásietett. Sora boldogan ölelte át. Leon az egyik karámból nézte őket mosolyogva. Sora ezek után az egész napját a lovával töltötte. Tanította, etette, gondozta. Csupán vacsorakor ment fel, a férje kérésére. Ott az asztalnál ismét szó nélkül, hidegen ültek egymás mellett, de Sora a szíve mélyén nagyon hálás volt Leonnak, és már úgy érezte, hogy nem is haragszik annyira, a férjére. Ismét elkezdődött egy hét a Castian birtokon. Sora és Leon az egész hetet az istállóban töltötte. Ott is kerülték egymást, de titkon talán egy kicsit élvezték, hogy együtt lehetnek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
