Reggel én ébredtem előbb. Még kicsit lustálkodtam Sora mellett, élvezve a nyugalmat, aztán rávettem magamat és elindultam a zuhany felé. Minden apró tárgy Sora illatát őrizte, a bódítóan édes, de nem túl gej jázmin illatot. Szerettem az illatát. Megengedtem a vizet és beálltam a zuhany alá. Élvezettel tűrtem, ahogy hajam egyre vizesebb lesz, és rátapad a hátamra.

Nem vettem észre, ahogy a kisangyalka belopakodott a fürdőbe, lekapkodta magáról ruháit és kinyitotta a zuhany ajtaját.

- Mi ... mit csinálsz itt? - kérdeztem kicsit összeszedetlenül, mert ekkor vettem észre, hogy párom teljesen meztelen.

Ő csak kacsintott egyet és beállt mellém a zuhany alá. Hátat fordított nekem, felemelte a fejét a zuhanyrózsa felé, és élvezte, ahogy az ő haja is csurom víz lesz. Én még mindig alig tértem magamhoz, mivel alighogy túltettem magam a pajkos kis meglepetésen, szerelem testének látványa varázsolt el.

- Ideadnád a tusfürdőt? - kérdezte abszolút hétköznapi hangon.

Én némán nyújtottam felé a flakont, le se véve róla a szememet. Ha látná a tekintetemet, biztos fülig elpirulna.

- Van kedved megmosni a hátamat? - kérdezte, de itt már érződött a pajkosság a hangjában.
- Na azt már nem ... - mondtam vágytól elfúló hangon.

És úgy, hogy még mindig háttal volt nekem megöleltem és magamhoz húztam. Tudom, hogy érezte vágyam, de nem láttam hatását rajta. Megőrjített. Belecsókoltam nyakába, majd apró csókokat használva lépésként, elvándoroltam fülcimpájáig. Már a csókoknál érzetem, hogy beleremeg érintésembe, de egy kis harapás után egy apró, de annál kéjesebb nyögéssel ajándékozott meg. Nekem se kellett több, megfordítottam és felemeltem. Ő készségesen fűzte derekam köré lábait, ezzel is közelítve ágyékainkat.

- Sora, ne tedd ezt velem - nyögtem bele a csókba.
- Nem élvezed, Leon?
- Szerinted? - kérdeztem, és kicsit közelebb húztam magamhoz. Élveztem, ahogy mellei mellkasomhoz tapadnak. - Megbolondítasz, Sora ...
- És az olyan rossz?
- Nekem nem.
- Hát akkor kinek? - kérdezte, mivel újra nyakam kezdte ez csókolgatni, harapdálni. Éreztem, hogy lassan nem fogok tudni uralkodni magamon és itt rögtön magamévá, teszem, bármilyen alpári is a kifejezés.
- Legalább ne itt - mondtam.

Legnagyobb döbbenetemre Sora azon nyomba abbahagyta édes tevékenységét. Kilépett a zuhany alól, magára csavart egy törölközőt, és fejét felszegve indult el a háló felé. Megcsóváltam a fejemet, elzártam a vizet és utána mentem egy törölköző társaságában. Mire kiértem már magára kapott egy szinte semmit nem fedő, falatnyi hálóinget és egy csábos mosoly kíséretében kilibbent a szobából.

Magamra vettem alsónadrágomat, és utána mentem. Csörömpölést hallottam a konyhából, szóval arra vettem az irányt. Ő éppen a pirítóssütőbe tuszkolt bele 2 szelet kenyeret. Látszott rajta, hogy morcos. Ki akatam engesztelni.

- Mi baj van Sora?
- Semmi különös ... - mondta enyhe dühvel és némi csalódottsággal a hangjában.
- Sora?
- Semmi, csak nem viselem jól, hogy alig 2 nap leforgása alatt másodjára utasítanak vissza.
- Micsoda? - kérdeztem értetlenül és próbáltam megölelni.
- Nem vagyok elég jó neked? - kérdezte, miközben ellökött magától.
- Azt se tudod, mihez kellene jónak lenni. Ezért ... - de nem tudtam befejezni a mondatot. Szemei könnybe lábadtak és tudtam, hogy túllőttem a célon. - Sora, nem úgy gondoltam.
- De, pontosan úgy gondoltad. És igazad van.
- De ...
- Nincs de. Én próbálok mindent megadni neked, de Te nem engeded.
- Persze, hogy nem engedem, hiszen …
- Látod, még Te is beismered
- Hát nem érted. Sora Te még nem voltál együtt férfivel. Az elsőnek megfontoltnak kell lennie és mindenféleképp különlegesnek.
- De veled csak különleges lehet…
- Édesem ... - közelebb mentem hozzá - utólag rájössz majd milyen jó, hogy ne hagytam magam. - magamhoz húztam és szorosan megöleltem.

A kis boszorkány viszont tudta, hogyan kell egy pillanat alatt újra tűzbe hozni. Nyakam legérzékenyebb pontját csókolta meg, amibe egész testem beleremegett, és ha ez nem elég, nyakam jobb oldalát apró, édes csókjaival halmozta el.

- Elég volt! - mondtam

Azzal felkaptam és felültettem a konyhapultra. Hálóingje engedelmesen csusszant feljebb, ahol már nem zavarta kezemet. Csókoltam, ahol csak értem. Simogattam, élveztem a testét. Ő is kezdett belemelegedni. Éretem, hogy átadja magát az élvezetnek. Lehunyt szemei egyszerre pattantak fel, ahogy megérezte magában ujjaimat. Apró nyögés hagyta el ajkát, én egy percre megálltam, hogy meg tudjon állítani, ha fáj neki. De ő csak közelebb vonta magához ajkaimat. Élvezte ujjaim játékát. Amikor nem tudott már uralkodni sikolyai felett, elé térdeltem. Nyelvemmel körberajzoltam nagyajkait, majd kínzó lassúsággal indultam el csiklója felé.

Ekkor csörrent meg a telefon. Ő nyögdösött valami olyasmit, hogy ne hagyjam abba, de az igazat megvallva eszembe se jutott volna. Tovább folytattam a kényeztetést, miközben a háttérben bekapcsolt az üzenetrögzítő.

- Sora, itt Kalos. Leont keresném, mert a szobalánya azt mondta nem ment haza tegnap este - nem bizony Kalos, de tedd már le. Cseppet illúzó romboló. - Nos, ha meghallgattátok az üzenetemet, gyertek be a színpadhoz, mert Leonnal tisztázni kell a vendégszereplés részleteit, és este indul az ő és May gépe.

Éreztem, hogy Sora megmerevedik, de én is abbahagytam tevékenységemet. Lassan felálltam, és Sora szemébe néztem. Láthatta a szemembe a döbbenetet, mert nem kezdett el kérdezősködni. Lassan lehúzta hálóingét, és legnagyobb bánatomra, leszállt a pultról. Lassan elindultunk a hálóba, és felöltöztünk. Sora ismét előttem öltözött át, és a szívem szakadt meg, amikor felvette apró, de annál zavaróbb tangáját. Morcos szemmel tekintett a világba, csak akkor enyhült meg tekintete, ha rám nézett vagy magamhoz vontam. Megcsókolni nem mertem, mert tudtam, hogy az csak olaj lenne a tűzre.


Beszálltunk a kocsiba. Beindítottam a motort és elindultunk a színpad felé.

- Leon, szeretném, ha őszintén …
- Nem tudtam róla. Én is akkor és ott hallottam először, amikor Te.
- És most mi lesz?
- Igazán egyszerű ... - mondtam cseppet ridegen.
- Tényleg? - kérdezte értetlenkedve.
- Tényleg! Nem megyek.
- De hát Kalos ...
- Kalos nem kényszeríthet valamire, amit nem akarok elvállalni! Kirúgni úgyse fog.

Ezzel befejezettnek nyilvánítottam ezt a beszélgetést. Sora megfogta szabad kezemet. Éreztem, hogy megnyugodott. Önfeledten mosolygott és beszélgetni kezdtünk mindenféléről, ami éppen eszünkbe jutott. Mikor kiszálltunk a kocsiból, megtorpant.

- Leon?
- Igen kincsem?
- Mit csinálunk majd bent?
- Beszélünk Kalosszal. - most rajtam volt az értetlenkedés sora.
- Nem erre gondoltam, hanem ránk.
- Értem ... Hát nem tudom kicsi lány, jó veled meg minden, de ne siessük el a dolgot.

Sora reakciója csak egy játékos lökés volt. Örültem, hogy kezd rájönni, hogy mikor viccelek, és mikor beszélek komolyan. Megfogtam a kezét, és közelebb húztam magamhoz. Így, kéz a kézben léptünk be Kalos irodájába, kopogás után. A bent lévőknek megcsillant a szeme a látványra, de nem szólt senki semmit. Úgy vélték ez a mi magánügyünk, majd ha akarunk, beszélünk róla. Csak Sarah vigyorgott úgy, mint egy tinédzser.

- Örülök, hogy végre megérkeztetek. - fogadott minket főnökünk.
- Jó napot neked is Kalos. - köszöntem ridegen.
- Hello mindenki - köszönt Sora is és lehuppant egy székbe May mellé.
- Nos Mr. Keneth beszél ön vagy én?
- Mondjad csak fiam! - adta át a szót Kalosnak.
- El se kezd Kalos, nem megyek sehova sem. Még ha a következő darabban nem is szerepelhetek, akkor se akarok vendégszereplésre menni. Nekem most itt a helyem.
- Sejtettük, hogy így fogsz reagálni. De a cirkuszigazgató csak annyit kért, hogy mondjam meg a nevét és tegyem fel újra a kérdést.
- Nos, hallgatom. Bár nem hiszem, hogy túl sok eredménye lesz majd.
- A cirkuszigazgató neve Michael Key. És akkor a kérdés még egyszer: Vállalod? - mindenki számára ismeretlenül hangzott a név, csak Mr. Keneth üldögélt a tudás aurájával körüllengve.
- Igen. - felelte Leon.

Mindenki megdöbbent. Sora nyugodtan üldögélt a helyén, és az ablakon bámult ki. Biztos volt benne, hogy akárki hívhatja szerelmét, nem fogja őt itt hagyni. Ám mikor eljutott az agyáig a válasz, teljesen ledöbbent és nem tudott uralkodni magán.

- Mi? Jól hallottam.
- Ezt majd később Sora - mondta Kalos. - Ma este 9-kor indul a gépetek.
- Gépünk? - kérdezte higgadtan Leon.
- Igen. May is veled tart.
- Mi?! - kiáltott fel Sora és May egyszerre.
- Lányok! - szólt halkan Yuri.
- Mért nem Sora jön velem.
- Sora épp délelőtt nyerte el a színpad következő darabjának főszerepét. Neki itt van most fellépése.

Soha ennyire nem láttam dühösnek az angyalkámat. Forrt benne a düh a tehetetlenség és a tudatlanság miatt. De ezzel megfogta Kalos. Nem fogja átengedni a szerepet senkinek, főleg ha megküzdött érte.

- Pakoljatok össze. Ken kivisz titeket a reptérre. Mehettek.

Odamentem a még mindig döbbent Sorához. Megfogtam a kezét és elindultam vele kifelé.

- Most délután 4 óra van. Van még pontosan négy óránk egymásra. - rákacsintottam. Próbáltam oldani a feszültséget.
- Miért Leon? Mit tett érted ez az ember, hogy a neve hallatán fontosabb lett a szereplés, mit mi? - kérdezte tapintható csalódottsággal a hangjában.
- Nem értem tett valamit, Sophie-ért ... Tudod, amikor a balesete volt, ő intézte el, hogy magán korterembe kerüljön, hogy mellette lehessek éjjel-nappal, hogy a legjobb orvosok lássák el, hogy ... - de itt elcsuklott a hangom. Gyűlölök ilyen gyenge lenni.

Sora megbánással fordult elém. Leültem egy padra, ő meg az ölembe kucorodott. Simogatta a karomat, apró puszikat nyomott az arcomra.

- Ne aggódj Leon, megvárlak. Hipp-hopp elrepül az idő, és már itt is leszel velem megint.
- Sora, én nem tehetem meg, hogy nem megyek el.
- Tudom drágám. Amellett amit most elmondtál, csalódnék is benned, ha maradnál. - mondta komolyan.
- Köszönöm!
- Szeretlek!
- Mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle, kicsit nyugodtabban.
- Lennének ötleteim - mondta pajkosan.
- Sora! Tudod mi erről az álláspontom. - mondtam félmosollyal - ne játsz velem, mert nem fogom tudni visszafogni velem.
- De hisz, én csak éhes vagyok. - mondta ártatlanul.
- Sora ...
- Komolyan éhes vagyok.
- Rendben. Gyere, elviszlek megebédelni. Utána hazamegyünk és segíthetsz bepakolni.
- Oké.
- És mit szeretnél enni? - kérdeztem.

Ő elindult felém, olyan közel simult hozzám, amennyire csak lehetett, és alig hallhatóan suttogta a fülembe kínzó lassúsággal: Téged!

- Sora Naegino, mostmár elég ...

Tettetett dühvel indultam el felé, mire ő futásnak eredt. Egészen a partig futott. Ekkor értem utol. A karjaimba kaptam és a homokba döntöttem. Úgy csókoltam meg, mintha most utoljára lenne rá alkalmam. Ő is hasonló hévvel csókolt vissza, nem figyelve a megbotránkozó strandolókon. De hát itt gyerekek is vannak. Hallottuk a háttérből. Erre észbe kaptunk mind a ketten és lassan évődve indultunk el, kéz a kézben a közeli étteremhez.

Gyorsan elrepült az idő, és már a reptér felé tartó kocsi hátsó ülésén ültünk. Sora is velünk jött, nem kis örömömre. Szorosan fogta kezemet, semmi pénzért nem engedte volna el. Hozzám bújt. Belélegezte illatomat. Próbálta magába vésni minden részletemet. Én csendesen ültem mellette, pedig legszívesebben ... No mindegy. Lennének ötleteim.

Megérkeztünk a reptérre. Átvettük a repülőjegyeket, leadtuk a bőröndöket. Sora elbúcsúzott May-től, és sok szerencsét kívánt neki, majd felém fordult.

- Leon ...
- Tudom! - mosolyogtam - Vigyázz magadra csöppem!
- Vigyázz ránk!
- Ezt hogy érted?
- Nők ezrei fognak megrohamozni, ahogy kiengedlek a karjaimból. Ezzel mindketten tisztába vagyunk. És én nem leszek ott, hogy emlékeztesselek…
- Sora, ez ugye nem gondolod komolyan - a felháborodás valós volt a hangomban.
- Nem benned nem bízok, hanem bennük. - mondta kicsit könnyes szemmel, ami meghatotta morcos szívemet - Én csak…
- Mindennél jobban szeretlek, és neked ajánlom a fellépésem, ha kell nyilvánosan is.
- Erre nincs szükség, elég, ha én tudom.
- Azt hiszem mennem kell.

Nem válaszolt csak hevesen hozzám bújt, és körülölelt a karjaival. Megható volt a ragaszkodása. Felemeltem a fejét és megcsókoltam. Próbáltam mindent beleadni. Magam miatt is, érte is. Szép lassan elválltak ajkaink, majd még egyszer magamhoz vontam.

- Vigyázz magadra nagyon angyalkám!
- Vigyázok ... Érted!