Beszélgettünk egy darabig, egymás tekintetébe kapaszkodva, kéz a kézben. Nem akartam elengedni, féltem még mindig, hogy ha nem tartom folyamatosan kezemben, felébredek és visszacsöppenek a kétségbeesés jeges mocsarába. Kate jön be. Azt mondja, megnyugodhatunk. A műtét tökéletesen sikeres volt. Még 1-2 napig benntartják kedvesem, hogy megfigyeljék, de aztán mehet isten hírével. Megköszöni Kate-nek az életét. Megható. Mikor Kate kimegy, fáradtan mosolyog felém. Megsimogatom a homlokát, gyengéd csókot lehelek ajkaira, és megkérem, hogy aludjon.

- Csak ne engedd el a kezem!
- Nem fogom - Soha többé nem hagylak egyedül Sora Naegino!

Ezt már csak félálomba hallotta, ha hallotta. Nem tudok rá haragudni. Elmosolyodok és nézem még egy kicsit. Aztán szép lassan kimegyek a kórteremből, és előveszem a mobilomat. Tárcsázom Kalos számát. Tájékoztatom, hogy Sora felébredt és, hogy jól van. Megkérem, hogy ne jöjjenek be hozzá a kórházba a többiek, de cserébe megígérem, hogy a kórházból először a színpadhoz viszem majd. Mikor befejezem a beszélgetést, belesek a kórterembe. A kis angyalkám ezerrel alszik, aranyos félmosoly játszik az ajkai körül. Szeretem. Mindennél jobban. Nem is tudom mi lett volna, ha elveszítem. De nem akarok erre gondolni, mert túlélte, és itt van velem, nekem, és ez a lényeg.

Lesétálok a kórház kávézójába, mert nem igazán ettem az elmúlt napokban, és ezt kezdtem már megérezni. Sorának is veszek ebédet, amit felviszek a szobájába. Ahogy benyitok az ajtón meglepő látvány fogad. Sora felült az ágyban, és egy ötévest is megszégyenítő durcás arckifejezéssel fogad engem. Nagyon édes…

- Itt hagytál ...
- Éhes voltam drágám - ebben a pillanatban megkordul a gyomra.

Elpirul. Először csak a füle, aztán szép lassan az egész pofija. Elmegyek megkérdezi Kate-t, ehet-e Sora. Áldását adja rá. Visszaérek a kórterembe, ahol még mindig az ötéves angyalka tekint vissza rám. Lusta mosolyra húzom ajkaimat, és lassú léptekkel közelítem meg az ágyát. Ártatlan szemekkel pislog felém. Megőrjít. Az ebédet lerakom az éjjeli szekrényre, én pedig leülök az ágy szélére. Jobb kezemmel alátámasztom az állát, és lassan, de annál szenvedélyesebben csókolom meg.

Beleborzong csókba. Hosszan és szenvedélyesen csókoljuk egymást, nem figyelve a környezetre, vagy a levegő hiányára. Nyelve lassan végigrajzolja alsó ajkamat, amit utána fogai közé vesz, és kicsit megrágcsál. Érzem a vágyat, ami átjárja a testemet. Jobb kezemmel beletúrok a hajába, ezzel is közelebb vonva magamhoz. Keze közben a nyakamat cirógatja, a nyakláncomat birizgája, és szép lassan kigombolja a legfelső gombot. Egyesével haladva bujtat ki minden gombot az eredeti helyéről.

Hirtelen megszakítva csókunkat, a nyakát kezdem apró csókokkal elborítani. Felsóhajt, ezzel is fokozva bennem a vágyat, amit nem hittem, hogy lehet még növelni. De a kis boszorkának még ez is sikerült. És ha tudtam volna, hogy ez csak a kezdet. Miközben én nyakát kényeztetem, addig ő szelíden szántja végig körmeivel a hátamat, majd a hasfalamat. Beleborzongok minden érintésébe, de nem hagyom abba édes tevékenységemet. Abbahagyja a simogatást, gyengéden felemeli a fejemet, és egy vad és szenvedélyes csókkal birtokba veszi ajkaimat. Most én kezdem bejárni a testét kezeimmel. Ujjaimmal lassan körberajzolom a hálóing nyaki görbéjét. Lassan kioldom hátán az első masnit. A hálóing enged a szorításból, és megmutatja Sora őrjítő dekoltázsát, amit csak kezemmel érezek, mert a csókot még mindig nem szakítottuk meg. Érzem, hogy lassan eljutunk oda, hogy nem tudjuk lefékezni magunkat. Messze a fejemben visszhangzik egy gondolat, hogy az első együttlétnek, nem ilyen helyen kellene megtörténnie, mivel az mindenféleképpen különleges lesz, már csak azért is, mert tudom, hogy Ő még szűz. De ezt a hangot hirtelen elhallgatatja, az hogy Sora ajkaimról fülcimpámra vándorol át, apró csókokat hagyva maga után. Lassan körbenyalja, szájába veszi, megrágcsálja. Én tovább haladok a következő masnira. Ahogy kikötöm a hálóing lehullott és már csak mellei tartották a szükségtelenné vált ruhadarabot. Ismét körberajzolom de már nyelvemmel a ruha felső vonalát. Halkan, de annál kéjesebb nyögéssel jutalmazza tevékenységemet. Ujjaimmal - épp hogy megérintve - simítom végig a szabaddá vált vállakat, mellkast és a mellek felső részét, majd bal kezemet mellére teszem, és lassan, masszírozni kezdem. Tetszik neki az érintés, hát még az hogy magányosan maradt mellét nyelvem hegyével kezdem el kényeztetni. Hátraveti fejét, és halk nyögést hallat. Egyre hevesebb vagyok. Bal kezemet elveszem a melléről, amit ő egy csalódott sóhajjal bírál, és kikötök még egy masnit, az utolsót. Fogammal húzom lejjebb az anyagot az ágyékáig. Nyelvem hegyével indulok vissza az elhagyott mellekhez, kezem el is éri a célt, de nyelvem visszafordítom a feszes hasfal irányába.

Apró csókokkal borítom, be az illatos bőrfelületet, és apró harapásokkal jutalmazom a remegő izmokat. Kezei, amíg eddig felkaromon és hátamon játszottak, most megragadnak és felhúznak a tulajdonosuk ajkaihoz. Örömmel vetem rá magamat újra a rózsás csodákra. Hátradönt az ágyon, és ő kerekedik felülre, átveti rajtam lábait. Érzi, hogy mennyire vágyom rá, és erre ördögi mosolyra húzza száját. Lassú, apró csókokkal indul el a mellkasomon célja felé. Mikor elér a nadrág pereméig, megborzongok. Lehunyom a szememet és várom a mennyei élveztet. Lassan kigombolja nadrágomat, de a zipzárt már fogaival húzza le. Érzem ágyékomon forró leheletét, és már ez a kis kontaktus is az élvezet szélére sodor. Visszafogom magam, mert tudom, hogy addig még sok dolognak kell történnie. A tudat, hogy velem tesz ilyet először, ha lehet, még jobban feltüzel. Míg hasfalamat csókolgatja, addig kezeivel oldalamat cirógatja végig és az alsónadrág vonalán középre indul el. Egyik ujját már beakasztotta az abszolút felesleges ruhadarabba, amikor meghallottuk a vizitelő orvosok hangját a folyosón.

Szerelmem morog valamit az orra alatt, még egyszer megcsókol, majd próbálja rendezni megjelenését. Lassan és dühösen begombolom nadrágomat, felhúzom a cipzárt, és míg ő ingem gombjait rendezi, én visszakötözgetem, a komoly taktika alatt kikötött masnikat. Magamhoz húzom és belecsókolok nyakába. Megborzong.

- Ne játssz velem Leon Oswald, mert nem fognak érdekelni az orvosok.
Visszaülök ágy mellett magányosan hagyott székembe, és onnan nézem, ahogy Kate lép be az ajtón, akinek életemben először nem örülök.
- Hogy vagyunk fiatalság? - kérdezi széles mosollyal, mintha tudná mire készültünk az előbb.
- Remekül - válaszol kicsit ridegen szerelmem. Ám látva megrovó tekintetemet, mosolyt erőltet arcára.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Mit szeretnél előbb Sora?
- A jót! - mondhatni jellemző!
- A vizit után kiállítom a zárójelentést és mehetsz is haza!
- A rossz? - kérdezem én, ezzel beszállva a beszélgetésbe.
- Mivel a vállad is meghúzódott, minimum két hét teljes pihenés, utána pár hétig még csak a nyújtógyakorlatokat és a könnyebb manővereket engedélyezem.
- Olyan sokáig?…
- Be kell tartanod Sora, mert hiába kicsi a sérülés, nagy baj lehet belőle, valamint a műtéti heget, ha például felsérted, nagy eséllyel kaphatsz valami fertőzést, amit nem úszol meg ennyivel. Komolyan mondom Sora, Kalossal is beszélni fogok ez ügyben. Leon!
- Tessék?!
- A te gondjaira bízom a kisasszonyt. Azt hiszem jó kezekben lesz. De egy ideig csak semmi megerőltető. - ránk kacsintott egy cinkos mosoly kíséretében és kisétált a kórteremből.
- Hallotta kisasszony, semmi ugrálás, repkedés, sürgés-forgás. Csak színtiszta pihenés.
- Értettem parancsnok! - feltérdelt az ágyon és szalutálást imitálva nézett szembe velem.
- Ez nem vicc Sora!
- Nem is gondoltam arra. - Majd ismét fejéhez kapta a kezét. Erre a mozdulatra azonban a felső masni megadta magát és a hálóig lejjebb csúszott kivillantva melleinek felső vonalát.
- Ne csináld ezt, mert itt rögtön rád ugrok.

Erre ő tettetet riadalommal húzta feljebb magán a ruhát. Szép lassan összepakoltunk, rendbe rakta az ágyat, majd indulásra készen fürkészte a szobát. Eszméletlenül aranyos volt, ahogy enyhén balra döntött fejjel mustrálta a szobát, az után kutatva, hogy mit felejtett el. Mögéléptem belecsókoltam a nyakába és belesuttogtam a fülébe:

- Induljunk szerelmem! - Bólintott, majd kiléptünk az ajtón, ahol Kate a kezünkbe nyomta a papírokat és már mentünk is a kijárat felé boldogan.