|
Sweet Chocolate
Dodo 2008.10.19. 19:03
A távolból, mintha szólongatott volna valaki. Igaz, a város zaja még jobban sértette a fülemet.
- Sora! Sora jól vagy? - hallottam a hangot.
Nem volt kedvem kinyitni a szemem, érdekesen éreztem magam, és ahogy ezen gondolkoztam, egyre jobb kedvem lett. Majd kinyitottam a szemem és egy szürke szempárral találtam szembe magamat, melyből aggodalom sugárzott. Óvatosan felemeltem jobb kezemet, majd megsimítottam az arcát.
- Igen, köszönöm jól vagyok, de szomjasnak érzem magam. - és kajánul elmosolyodtam - de miért is vagyunk az épületen kívül? - kérdeztem és próbáltam fölállni, de akkor vettem észre a karjába tart.
- Mikor elájultál, kihoztalak, nagyon megrémítettél. Menjünk vissza és rendelünk neked valamit - ekkor letett a földre.
Éreztem tettét, de mégse bírtam megállni a lábaimon, elkapott és ismét óvó karjai között találtam magam. De amilyen gyorsan jöttek a biztos karok, olyan gyorsan szakítottam ki magam közülük.
- Haza kell mennem -nem tudtam, mire hivatkozzak hirtelen - édesanyám már biztos keres.
Elindultam az általam helyesnek vélt irányba, de megmentőm ismét megakadályozott.
- Nem arra laksz, és különben is jobb, ha nem kószálsz ilyen állapotban egyedül - ajánlotta fel és az ellenkező irányba mutatott.
- Nincs szükségem az útbaigazításodra és arra meg főképp, hogy hazavigyél. Elrontottad az estémet, nincs kedvem veled tölteni még 1 percet se. Elég volt ma már belőled ennyi. És különben is nem vagyok semmilyen állapotban - ezzel elindultam az ellenkező irányba.
Halottam még, ahogy valamit elmormog az orra alatt, majd elkezdett utánam jönni. Tényleg igaza volt nem voltam valami jól. Kis csillagokat láttam, és valahogy a végtagjaimat se éreztem teljesen. Nem szoktam inni és nem is szeretek, és az, amit meghúztam, pont valamilyen kártékony ital volt. Nem ismertem ki magam ezen a környéken, nagyon elveszve éreztem magam, és azzal is tisztában voltam, Leon még mindig jön utánam. Gondoltam kihasználom a jelenlétét. Megfordultam.
De ebben a percben egy rántást éreztem a karomon és azt, hogy egy autó száguld el mellettem. Majd fölnéztem, és most találkozhatott tekintetem a dühös szürke szempárral is.
- Te teljesen megörültél? - kérdezte kicsit sem barátságosan és annál inkább üvöltve - Mi a francért kell neked pont az úttest szélén megállnod, és majdnem elüttetned magad? - vette halkabbra a hangját.
- Énr30; Szóval én - de nem tudtam befejezni.
Leon ott az utcán átölelt, majd jó erősen magához szorított. Nem értettem, mi történik most és mért teszi mindezt, de egyre jobban éreztem magam a karjai között. Viszont ahogy mondani szokták semmi sem tart örökké, tehát ez sem.
- Többé ne tegyél ilyet, kérlek hallottam, hangját, de nem nézett rám, csak eltolt magától.
- Nem akartam semmi olyat tenni - megráztam a fejem és folytattam - de megmentetted az életemet, meg kell köszönnöm neked, igaz, ha nem ...- de ismét közbeszólt.
- Tudom, tudom, ha nem zavarok be a kis randevúdba, ez mind nem történik meg - mondta szomorúan egy kis megbánással a hangjában - de mióta is tegeződünk mi egymással?
- Nem tudom és már nem is, érdekel. Tegezlek és kész. Abban meg teljes mértékben igazad van, elrontottad a randimat, de már nem számít - közelebb mentem hozzá, annyira, hogy csak centi választottak el tőle - Leon igazad volt, nem vagyok jól, most azt se tudom, igazán merre vagyok. - éreztem a sírás, fojtogat - kérlek, vigyél haza.
Ekkor rám nézett, láttam a megdöbbenést szemeiben őszinteségem hallatán, de elmosolyodott.
- Gyere, sétáljunk vissza a Hotelig, ott a kocsim hazaviszlek - majd megfogta a kezemet.
Lassan haladtunk egymás mellett, és nem szóltunk semmit. De egyik pillanatban éreztem, nem vagyok jól, és mindjárt megint elájulok.
- Leon, én - nem tudtam befejezni.
Következő emlékem az, hogy egy sötét helységben vagyok egy ágyon, és valaki húzza le rólam a ruháimat.
- Kérem ne! Ne bántson! - kezdtem el kapálózni, már amennyi erőmből telt.
- Nyugi Sora, én vagyok, Leon - jött közelebb, hogy jól láthassam arcát - megint rosszul lettél, az én lakásom közelebb volt, ezért idehoztalak. Ígérem, vigyázok rád, és nem bántalak. Te csak aludj.
Ahogy tudatosult bennem, hogy vele vagyok valamint azok a dolgok, amiket az előbb mondott, megnyugodtam. Nem tudom miért de, megbíztam benne. Kicsit fölemeltem fejem és nem tudom milyen indíttatás alapján, de megfogtam arcát, majd szájon csókoltam.
- Köszönöm - így dőltem el az ágyban, és aludtam el rögtön.
Álmaimból a szemembe sütő nap vert föl, és az, hogy fáztam. Lassan nyitottam ki szememet, de ahogy nyújtózkodtam és körbenéztem, rádöbbentem, nem a saját szobámban vagyok, sőt nem is a lakásunkban. Gyorsan felültem és végignéztem magamon. Be voltam takarva, de fáztam. Gyorsan a takaró alá néztem és boldogan véltem felfedezni, a fehérneműm rajtam van. De akkor mégis hol a többi ruhám? És hol vagyok? Mi történt? Szörnyű beismerni, de nem emlékszem sokra. Várjunk csak, emlékszem, arra, hogy a vakrandim vagyok és Mattel beszélgetek. Megjelenik Leon, aztán valami mennyasszonyról meg csupa lehetetlen dogról beszél, aztán az utcán vagyunk ő megment attól, hogy elcsapjon egy kocsi. De ezután semmi.
Hirtelen fütyörészésre lettem figyelmes és arra, hogy nyílik az ajtó balra tőlem.
Ahogy megláttam, ki áll az ajtóban éreztem saját magamon, elpirulok, és olyan vörös vagyok, mint egy rák. Leon volt az, nagy megdöbbenésemre. Egy száltörölközőben állt ott. Most igazán megnézhettem milyen széles is a válla. Istenem, ilyen gyönyörű, kidolgozott felsőtestet én még életembe nem láttam, na és ahogy a vízcseppek csorogtak lefelé. Hosszú ezüstszínű haja nedves hátára volt ragadva, míg pár kósza tincs férfias mellkasán pihent. Ahogy ezt felfogtam, gyorsan elkaptam tekintetemet. Láthatta zavaromat, így megtörte a csöndet.
- Jó reggelt Sora, remélem, jól aludtál - kérdezte mosolyogva.
- Én, köszönöm, szóval igen. De mégis mi történt? - és tekintetem újra ráemeltem.
- Hát nem emlékszel? - és megvakarta a fejét.
- Hát nem mindenre, de - és ebben a percben valaki csengetett.
- Á biztos meghozták a ruháidat. Leküldtem a tisztítóba - erre kiment.
Majd hallottam, ahogy kinyitja az ajtót, és egy nő elkezd üvöltözni.
- Leon Oswald! - csatt - Mit képzelsz magadról, hogy voltál képes ekkora szégyent hozni rám?! - csatt.
- Neked is jó reggelt, anyám. Örülök a találkozásnak. Mi okból jöttél el hozzám ilyen korán? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában.
Kíváncsi voltam mi történik, majd elindultam arra, amerre Leont, láttam kimenni a szobából. Egy nőt véltem felfedezni, elegáns szoknyában, hozzá illő kosztümben, feltűzött fekete konttyal, amiben észrevehető volt pár őszhajszál ezzel is utalva arra, hogy már nem fiatal. Keze a levegőben volt, gondolom ő lehet az édesanya. Mögötte pedig egy úgyszintén elegánsan felöltözött, idősebb nő állt. Ahogy meglátott levette tekintetét fiáról és rám nézett. Az ő tekintetét követte Leon, és a másik nő tekintete is.
- Maga meg kicsoda, és mit keres a fiam lakásán ilyen hiányos öltözékben?
Ekkor jutott csak eszembe, csak a fehérnemüm van rajtam és az a takaró, amivel be voltam takarva. De még mielőtt válaszolhattam volna egy férfi jelent meg a nyitott bejárati ajtóban.
- Jó reggelt! Ruhát hoztam Leon Oswald részére a tisztítóból - mondta miközben megdöbbenve nézett a szobában jelenlevőkre.
Leon odament hozzá elvette a ruhát, és intett várjon picit, majd borravalót adott neki és bezárta az ajtót. Ezek után elindult felém és ideadta.
- Tudod, hol a fürdőszoba? - kérdezte, de nem várt választ - öltözz fel.
Gyorsan elindultam az általam fürdőszobának vélt helyiség felé, és nem kellett csalódnom tényleg az volt az. Nem mertem kockáztatni, hogy húzzam az időt azzal, hogy zuhanyozzam, ezért gyorsan felöltöztem, találtam egy fésűt, amivel megfésülködtem. Kintről annak a nőnek a hangját halottam, akit Leon anyjának véltem. Üvöltözött. Én közben megmostam arcomat, öblögettem kicsit, majd megállapítottam kimehetek így, hisz ennél szalonképesebb nem leszek elindultam.
Ahogy kiértem oda, ahol a többiek voltak, a nő tudomást sem vett rólam, csak folytatta.
- A szállodában közölték, hogy valami Sora Naeginoval hagytad ott a találkozódat. De kérdem én, ki az a Sora Naegino.
- Én -válaszoltam, miközben ránéztem.
- És mégis milyen kapcsolatban van a fiammal, hogy már egy szál semmiben, van itt reggel és a ruháját is a tisztítóból, hozzák?
- Én szóval - és ekkor Leonra néztem.
Segélykérően nézett rám, de nem tudtam, mit mondjak hirtelen. De ő annál inkább.
- Sora a barátnőm, és az Europe új cukrásza - közben odasétált mellém és átkarolta a derekamat.
Az anyja először rám, majd a fiára nézett, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment.. A másik nő még maghajolt majd ő is eltűnt az ajtóban. Leon becsukta az ajtót és rám nézett.
- Most én tartozom köszönettel Sora. Az anyám azt akarja, hogy megházasodjak, ezért állandóan ilyen találkozókra, kell mennem, mint a tegnapi. De így talán leszáll rólam pár napig - majd elindult felém - felöltözöm és hazaviszlek.
- Igazán nem szükséges, elég, ha hívsz egy taxit - válaszoltam neki.
- De igazán nem gond, hisz miattam vagy ilyen kalamajkában. Ez a legkevesebb.
Kedvesen rámosolyogtam és odasétáltam mellé.
- Tényleg nem szükséges - mondtam, miközben a szemébe néztem. Órákig ellennék így.
- Jó akkor hívok neked egy taxit, de holnap várlak az irodámban.
Hamar hívott egy taxit, én pedig gyorsan távoztam. Igaz még nem voltam tisztában mindennel, ami tegnap történt, de az állásom még megvolt, bár a papírok még nem voltak aláírva, de megvolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
