|
Sweet Chocolate
Dodo 2008.10.19. 19:02
1. fejezet - Képzeljünk el egy lányt, aki most végzett a cukrásziskolába, és egy étteremtulajdonost, aki cukrászt keres. A lánynak anyagi problémái vannak, a férfi, pedig meg akar végre szabadulni az anya kiházasítási terveitől. Így üzletet kötnek. Közben megjelenik egy férfi, aki szerelmes volt a lányba de pénzsóvársága miatt egy gazdag lányt akar elvenni. Vajon sikerül e Sora Naginonak meglágyítania egy sebzett férfiszívet? Leon Oswaldnak, pedig elfogadnia, hogy még lehet boldog?
Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Az ébresztőórám csörgésére ébredtem, majd egyből a fürdőszoba fel vettem az irányt és végül felöltöztem. Halkan mentem ki a konyhába, hogy ne ébresszem föl édesanyámat, hisz neki csak 1 óra múlva szólal majd meg az ébresztőórája. Azonban, nekem már most, fél 6-kor föl kellett kelnem, hisz életem első állásinterjújára megyek 10 órára. Jó, jó tudom kissé korán keltem, de még meg kell sütnöm a tortát. Cukrász vagyok, igaz még csak pár napja fejeztem be a vizsgáimat, kiváló eredménnyel! Mindenképpen meg kell, hogy kapjam ezt a munkát, bár tudom a város egyik leghíresebb étterméről van szó, és tapasztalat nélkül, nem nagyon vesznek föl akárkit, de a bizonyítványom jeles és tényleg szükségem van a munkára.
Édesapám 2 éve halt meg, egy balesetben. Sajnos, egy rosszul megkötött üzlet miatt nagy adóságot hagyott ránk. Mi akkor eladtuk szép, belvárosi kertes házunkat, meg minden olyan ingóságunkat, amiből pénzt tudtunk kihozni, hogy visszafizessük. Sajnos ez nem volt elég. Most itt lakunk a külvárosban, egy kétszobás mini garzonban és amellett, hogy próbáljuk fizetni az adósságot, attól rettegünk, hogy ezt is elárverezik.
Mint már említettem, az interjú 10-kor lesz, de nekem sajnos a tömegközlekedés miatt el kell indulnom már 9-kor, hogy oda érhessek, úgy, hogy ne késsek el. Most van 6 óra, szóval van még 3 órám addig. A ruhámat, már tegnap este kikészítettem, mert nem akartam most még azzal is bajlódni. Mindenkinek készítenie kell egy süteményt, amit az étterem igazgatója - aki egyben a tulajdonosa is -, a főszakács és a helyettes igazgató kóstol majd meg és bírálja el. Akinek nem felel meg a süteménye, az nem mehet az elbeszélgetésre.
Már egész kicsiként tudtam, hogy cukrász leszek. A nagymamám is az volt, aki nagyon szeretetett engem. Gyerekkoromban mindig sütöttünk, és ő tanított meg a cukrászmesterség minden csinjára-bínjára. A tőle tanult málnás epertortát fogom elkészíteni. Mindig is ez volt a kedvencem. Rettentő édesszájú vagyok, de szerencsére nem látszik rajtam. A volt barátom is az alakom miatt szeretett belém, de egyik napról a másikra szakított velem. Ez kicsit megviselt, igaz nem volt egy nagy szerelem, de nem ilyennek ismertem meg.
Közben, ahogy hallom, édesanyám is felébredt.
- Jó reggelt anya. - üdvözöltem őt vidáman.
- Neked is jó reggelt kicsim. - majd odajött és adott egy puszit a homlokomra - Látom, már elkezdted a torta elkészítését. Hány órakor keltél?
- Igen már elkezdtem. Fél 6-kor keltem. Nem akarok elrontani semmit, de ha mégis elhibáznám, így lesz időm kijavítani. - mondtam, miközben már a tésztát gyúrtam a nyújtólapon.
- Értem kicsim, hát jó munkát. Én megyek és öltözök. - majd kiment a konyhából a reggeli kávéjával együtt.
Közben elővettem a tortaformát és kikentem. Egész jól haladtam, már a kikentem a formát és a masszát is beleraktam. Ekkor ismét megjelent édesanyám.
- Én akkor megyek. Sok sikert kicsim, biztos ügyes leszel. Későn jövök, de ezt már meséltem. - majd átölelt és ismét adott egy puszit a fejemre.
- Köszönöm szépen, remélem tényleg sikerül. Igen mesélted, hogy valami tárgyalás miatt. Jó munkát, vigyázz magadra. Szeretlek.
- Én is szeretlek kicsim, szia. - ismét elhagyta a konyhát.
Halottam, ahogy az ajtó kinyílt és bezárult, jelezve, hogy édesanyám elhagyta a lakást. Közben én már beraktam a sütőbe a tortalapokat. Elkezdtem kikeverni a krémet, ami igazán hamar meg volt. Utána a habot is felvertem és a nyomóba töltöttem, ezután megtisztítottam a gyümölcsöket, mire ezzel is kész voltam, már vehettem ki a sütőből a lapokat.
Most következett a torta összeállítása. Ránéztem az órára és láttam, mindjárt 8 óra. Biztosan nyugtáztam magamban, hogy nagyon jól haladok. Hamar befejeztem és szépen fel is díszítettem eper és málna darabokkal a torta tetejét és az oldalát. Dobozba csomagoltam és felcímkéztem. Miután a tortám készen lett és be is dobozoltam, elindultam a szobámba, hogy még pár percet pihenjek, és utána kezdjek átöltözni.
Gyönyörű, félig göndör, vállig érő lila hajam volt, ezért kifésültem, és leengedve hagytam. Nagyon egyszerű szabású nadrágkosztümöt vettem föl, aminek sötét színű volt.Halvány sminket tettem föl, így mindig magabiztosabbnak érzem magam. Ránéztem az órára és láttam 5 perc múlva 9. Utoljára még belenéztem a tükörbe, majd felkaptam dobozomat és elindultam a buszmegállóba, Háromszor kellett átszállnom, míg odaértem.
Az út elég simán ment ahhoz képest mekkora dobozt cipeltem magammal. Alig pár métert kellett gyalogolnom, de a dobozt egyre nehezebbnek éreztem. Már majdnem leszakadt a kezem. Megálltam a zebránál, szétnéztem majd elindultam. Ott, ahol leszálltam ráláttam úti célomra, ahonnan tökéletesen lehetett látni az éttermet, amin jól láthatóan Europe felirat díszelgett. Lassan haladtam a bejárat felé, ahol ki volt írva: Cukrász felvétel 10 órától. Még egyszer végiggondoltam magamban mindet és benyitottam. Balszerencsémre valaki viszont ki akart jönni, így mikor nyílt az ajtó, én elestem, a doboz kirepült a kezemből. A féri, aki jött kifele szintén elesett, és csodák csodájára az én málnás epertortám a képébe landolt.
Olyan gyorsan történt, hogy már csak arra eszméltem, hogy egy gyönyörű szürke szempár tulajdonosa kiabál valamit, én meg ott ülök a földön. Amilyen hirtelen történt minden én olyan hirtelen felpattantam és elkezdtem futni. Nem tudom meddig futottam, de mire megálltam, már sehol nem láttam az Europe épületét.
Amint tudatosult benne, hogy mi történt, elkezdtem sírni az utca közepén. Többen is csodálkozva vagy furcsán néztek rám, de nem érdekelt. Csak arra tudtam gondolni milyen szerencsétlen is vagyok, és mért futottam el egyáltalán. Ilyen és ehhez hasonló gondoltatok jártak a fejemben, míg hazautaztam, ismét három átszállással.
Dél körül értem haza, de nem volt étvágyam, így bementem a szobámba és átöltöztem. Még mindig az étterem előtti eseményeken gondolkoztam, mikor csengettek. Lassan odavánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Nagy megdöbbenésemre ugyanazzal a gyönyörű szürke szempár tulajdonosával találtam szembe magamat, mint akivel az Europe ajtajában összeütköztem.
- Maga? - kérdeztem megdöbbenve.
- Sora Naegino? - kérdezte az ismeretlen féri.
Én csak bólogattam. Erre ő egy csábos mosolyt küldött felém. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen helyes férfi áll előttem. Magas volt, széles vállakkal, márkás öltönyben, ragyogó hosszú ezüst hajzuhataggal és azokkal a gyönyörű szürke szemekkel. Ekkor kezét nyújtotta felém.
- Leon Oswald vagyok, az Europe igazgatója és tulajdonosa.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
