Sora m�snap reggel kopog�sra �bredt. Kiss� f�radtan �lt fel. �rezte a test�be be�ll� tompa zsibbads�got. Hamarosan felr�mlett el�tte az �jszaka. Mindenre t�k�letesen eml�kezett. �s nem b�nta meg. Ha ahhoz, hogy Leon visszat�rhessen az � hal�l�ra van sz�ks�g, nem fog t�tov�zni. Lassan felkelt, felvett egy feh�r selyem k�nt�st, majd az ajt�hoz l�pett. Layla �ce�nk�k tekintet�vel tal�lta szemben mag�t. A F�nix l�gyan mosolygott, s kedves szeretete m�g r�mes gondolatait is k�pes volt el�zni. Layla egy feh�r hal�sznadr�got viselt, egy fekete toppal, �s igencsak frissnek t�nt. Beljebb ment, majd le�lt az eg�szfalas ablakn�l l�v� v�rv�r�s sz�f�ra. Sora szob�ja eleg�nsan volt berendezve. V�r�s b�torok, sz�nyeg, �s �gytakar�. M�g a f�gg�ny is v�r�s volt. � maga lassan a f�rd�be ment, ami szint�n v�r�s csemp�kkel volt kirakva, majd be�llt a zuhany al�. Kellemes langyos vizet folyatott mag�ra, mik�zben elmos�dottan hallgatta, amit Layla mond. Nem �rtette, de puszt�n a hangja el�g volt, hogy csillap�tsa lelk�nek f�jdalm�t. Mindig is �gy volt ez. Nem haragudhatott Leonra, amikor �nsz�nt�b�l tette, amit tett. Hamarosan kil�pett egy t�r�lk�z�ben, �s odabent �lt�zk�dni kezdett. Felvett egy hossz�, feh�r szokny�t, amit a combja k�zep�ig felhas�tottak, �s egy v�r�s, keresztp�ntos toppot. Valamint egy fekete, magas sark� papucsot. Haj�t leengedve hagyta, majd a t�k�rh�z l�pett, hogy kicsit rendbe hozza ny�zott arc�t.



- Azt aj�nlom, igyekezz, kedvesem. - �lcel�d�tt finoman Layla. - Hamarosan itt lesznek a t�rsulat tagjai.

- Mi�rt? - fordult arra �rdekl�dve Sora.

- Az�rt, kicsik�m, hogy megbesz�lj�k azt a m�sort, amiben szerepelni fogsz. - mondta gunyoros hangon. - V�g�l is ez�rt j�tt�nk. Kalos szavaib�l �t�lve pedig, t�bb mint val�sz�n�, hogy Leon lesz a partnered. �s az is biztos, hogy a tegnapi ugr�sokat akarj�k majd �sszeilleszteni. Frapp�ns �tlet. - majd hangja elkomorodott. - Mi t�rt�nt az �jszaka, Sora? - �m, amikor a l�ny v�lasz helyett csak megr�zta a fej�t, m�r tudta. - Leon. - majd fel�llt �s �tkarolta bar�tn�j�t. - Ne s�rj, kisl�ny! Azt mondtad, er�s leszel. K�rlek, ne tedd ezt!

- Olyan neh�z, Layla. - suttogta Sora. - Olyan neh�z tartanom, amit �g�rtem. Soha nem hittem, hogy ilyen lesz. Ha most itt lenne, az az aljas n�szem�ly, Linda, biztos, hogy saj�t kez�leg v�gezn�k vele. K�pes lett volna meg�lni �t.

- Most m�r hagyd ezt, Sora! - mondta komolyan Layla. - Linda meghalt. �s nem is ak�rhogy. Nagyon cs�nya betegs�g volt. Ne k�v�nj t�bbet!

- De igenis k�v�nok. - emelte meg a hangj�t. - Amit tett, ahhoz k�pest ez semmis�g. Majdnem meg�lte �t, Layla! - ki�ltott fel. - Ha siker�lt volna neki, �n belehalok, �rted? Ez nem igazs�g. Amit tett az egyszer�en megbocs�thatatlan. �s �n nem fogok neki megbocs�tani. - szikr�ztak fel a szemei. Majd halk kopog�s hallatszott. - Szabad!

- Kisasszony! - l�pett be egy fiatal szobal�ny. - V�rnak �n�kre.

- K�sz�n�m, m�ris megy�nk. - majd m�ly leveg�t vett. - Elj�tt az igazs�g pillanata, Layla. Esk�sz�m, hogy m�g egyszer l�tom mosolyogni. M�g ha utolj�ra is.

- Sora! - a F�nix szemeit ellepte a k�nny.

- Layla, k�rlek! - fordult bar�tn�je fel�. - Hagyd ezt. M�g nem kell elsiratni. Azt meghagyom, k�s�bbre. - kacsintott, majd kil�pett az ajt�n.



M�ly leveg�t v�ve s�t�lt le a nappaliba. Layla m�g mindig a k�nnyeit t�r�lgette. Sora idegesen forgatta meg a szem�t. Az k�ne csak, hogy mindenki r�j�jj�n, mi t�rt�nik. Erre nem volt sz�ks�g. Egy zsebkend�t adott Layl�nak, majd bel�pett. A nappali �zl�ses volt, �s eleg�ns. Csupa kr�msz�n� b�torral, �s egy antik kandall�val. Ahogy ez szok�s volt, itt is egy eg�sz falas ablak foglalt helyet, valamint egy �vegajt� kifel� a kertbe. A kanap�k el�tt egy �veg asztal foglalt helyet, amin most n�gy cs�sze k�v�, egy poh�r whisky foglalt helyet. Sor�nak m�g gondolkodni sem kellett, ki�. De hirtelen megr�m�lt. Most mit tegyen? Csin�ljon �gy, mintha semmi nem t�rt�nt volna? Leon ezt fogja. Akkor � is. Szenvtelen arccal l�pett oda, mire az �sszes jelenl�v� f�rfi fel�llt. �rzelemmentes mosolyt engedett meg, majd Leonra n�zett �s h�v�sen biccentett. Majd � is helyet foglalt szemben a t�bbiekkel, mell� pedig Layla �lt le. Leon fel�llt, �s a teraszajt�hoz s�t�lt. Sora oldalr�l k�vette �t pillant�s�val, de nem sz�lalt meg. Sz�v�lyes mosollyal fordult Kalos fel�.



- Minek k�sz�nhetem a l�togat�sotokat? - k�rdezte.

- El�sz�r is az�rt, hogy gratul�ljak. P�ratlan el�ad�st produk�lt�l, �s val�ban nem volt t�bb t�z percn�l. - mosolygott az igazgat�. - A m�sik, hogy nem csak ez�rt h�vtalak ide. Azt akarom, hogy Leonnal ketten kombin�lj�tok a k�t man�vert, �s m�g tegyetek bele egy p�r elemet. Majd mutass�tok be, egy�tt! - adta ki az utas�t�st.

- A k�t man�vert kombin�ljuk? - t�n�d�tt el Sora, mik�zben h�tra d�lt. - Mer�sz �tlet. �s nem is biztos, hogy siker�lne.

- B�zom benne, hogy siker�lni fog. - mondta Kalos. - Nos, v�llalj�tok? Egyetlen el�ad�sra?

- V�lem�nyem szerint �r�lt egy �tlet. - sz�lt k�zbe Mia. - De k�pr�zatos lehet, f�leg egy�tt.

- Egyet �rtek �n is. - mondta Cathy. - Mesteri volt mind a k�t man�ver. �s egy�tt… Valamint mind a ketten a legjobb artist�kk�nt vagytok sz�mon tartva, sz�val biztos, hogy menne. - majd el�r�bb hajolt. - Meddig tartott begyakorolni a man�vereket?

- Semeddig. - v�gt�k r� egyszerre. - Spont�n �tlet. - folytatta Leon. - majd amikor ism�t elfordult egy halv�ny mosoly jelent meg az ajkain.

- Rendben, sz�val azt szeretn�d, Kalos, ha Leonnal kombin�ln�nk a man�vereket, �s m�g egy�tt is adn�nk el�. - �rtelmezte Sora. - Rendben, �n benne vagyok. M�r csak az a k�rd�s, hogy �m�lt�s�ga, a Hal�listen k�pes egy�tt dolgozni velem.



Layla felny�g�tt mellette, �s Mia is a sz�ja el� kapta a kez�t. Sora azonban nyugodt volt. �gy d�nt�tt, m�sik oldalr�l pr�b�lja megk�zel�teni.

Leon hihetetlen sebess�ggel p�rd�lt meg, amint a jelz� eljutott a tudat�ig. Szemei ez�stsz�nr�l �tcsaptak ac�lsz�rk�be. K�t nagy l�p�ssel Sora mellett termett, �s felr�ntotta a kanap�r�l. H�v�s biccent�s ut�n kir�ngatta. Bevitte a f�ldszinten l�v� mosd�ba, majd az ajt�t bez�rta, �s Sor�t durva mozdulattal a falnak l�kte. Kez�t k�t oldalr�l a falnak v�gta, mire Sora �sszerezzent. Leon ott �llt p�r centire t�le, �s a szemei szikr�t sz�rtak. Annyira k�v�natos volt �gy, olyan �rj�t�. Forr� lehelete �gette. Sora szemei pedig els�t�t�ltek. V�gre egy �rz�s, amit val�ban l�t. J� kezdet.

Leon d�h�sen n�zett r�. Majd m�ly, nyes hangon kezdett besz�lni.



- M�gis mi a fene �t�tt bel�d? - k�rdezte halkan, de �lesen.

- Nem �rtem, mi�rt h�ztad fel magad. - v�laszolt szenvtelen hangon a l�ny. - Hisz mindenki ezzel a jelz�vel illet, mi�rt csak t�lem nem b�rod elfogadni?

- Nem. T�led nem tudom elfogadni. - suttogta. - Pont t�led, akinek k�sz�nhetem ezt az eg�szet.

- H�t persze. Olyan k�nny� mindent az �n felel�ss�gemre tenni. - mondta inger�lten. - Azt sem tudod, mit mi�rt teszek, Oswald. Honnan tudod, hogy akkor, mi�rt mentem el?

- Egyszer�. - vette vissza a Hal�listen �larc�t. - Mert nem szerett�l. - majd ell�pett �s t�vozni k�sz�lt.

- Ez az, fuss csak! - mondta Sora g�nyosan. - Menek�lj el a probl�m�k el�l, �gy ahogy tetted �t �vvel ezel�tt is. Fuss csak el�lem. Pedig ha haszn�ln�d azt a h�res agyad… mennyivel okosabb lehetn�l.

- M�g egy sz�… - l�pett el� Leon. - �s esk�sz�m, hogy nem �szod meg.

- Oh mi�rt? Mit teszel? - k�rdezte g�nyol�dva, majd t�bbet m�r nem tudott mondani, mert Leon ajkai az �v�re tapadtak. Moh�n, fal�nkan. �s teljesen a falhoz szor�totta. Karjai a derek�t �lelt�k, �s szorosan hozz� simult. Nyelve lassan �tsiklott Sora sz�j�ba, �s mind a ketten �lvezt�k ezt a vad j�t�kot. Sora �rezte Leon nyers v�gy�t szorosan az �l�hez fesz�lni. �s �t is el�nt�tte a k�j. Percekig �gy cs�kol�ztak, amikor a f�rfi elh�z�dott. - Mi az Leon, m�gsem futamodsz meg?

- Nem szok�som. - mondta kim�rten, de hangj�t meghazudtolva lehajolt egy �jabb m�ly cs�kra. - Tal�lkozunk a pr�b�m, kedves. - majd m�g egy cs�kot nyomott a l�ny ajkaira, �s kis�t�lt.

- Haladunk, Leon. - suttogta Sora, mik�zben az ajkaira helyezte az ujjait. - Az els� l�p�s megvolt. Elkezdt�l gondolkodni. Nem sok� visszahozlak, D�monom. - majd k�vette a f�rfit a nappaliba. M�g mindig a cs�kok �s a Leon �ltal haszn�lt jelz� hat�sa alatt volt. Amikor bel�pett m�r csak Cathy, Mia �s Kalos volt ott. - Layla �s Leon? - �lt le.

- A sz�npadhoz mentek. - v�laszolt Kalos, majd fel�llt. - Nos, akkor v�gre hajtj�tok a man�vert?

- Fel�lem, mehet. - mosolyodott el Sora. - �gy f�l �ra m�lva bemegyek. - mondta, majd � is fel�llt.

- Addig is viszl�t, Sora. - b�cs�ztak a t�rsulat tagjai.

- Cathy! - sz�l�totta meg a n�t. - Szeretn�m, ha ez nem egy komplett darab lenne.

- Mire gondolt�l? - �lt vissza a n�.

- Nos, szeretn�m, ha ez nem darab form�j�ban ker�lne megrendez�sre. - mondta komolyan. - Csak Leon �s �n. �s el�tt�nk valakik. �gy, mint, amikor m�g Los Angelesben v�gre hajtottuk a Legend�s man�vert Layl�val. A t�rsulat t�bbi tagja, el�tt�nk legyen. �s mi lesz�nk a cs�cspont.

- �s mi legyen a m�sor c�me? - k�rdezte Cathy mosolyogva.

- A D�mon sz�let�se �s a D�monhercegn� hal�la. - jelentette ki komolyan.

- Mi? - ki�ltott fel. - Nem �rtelek. Hogy gondoltad ezt?

- Semmi. Ne agg�dj, semmi komoly! Csak Leon r�sz�r�l. - mosolyodott el eln�z�en. - K�rlek, ez legyen.

- Rendben Sora. - majd �jb�l fel�llt. - Viszl�t a pr�b�kon, �s k�sz�lj, mert nagyon kem�ny leszek. - kacsintott.

- Nem fogom elfelejteni. - mosolygott r� Sora. Majd, amikor a n� t�vozott visszarogyott a kr�msz�n� kanap�ra. - B�rcsak t�bb id�t lehetn�nk egy�tt. B�rcsak t�bb id�nk lenne, mint �t nap. De ez sajnos m�r lehetetlen. - suttogta. - De m�g egyszer… csak utolj�ra, szeretn�m l�tni a D�mont. Azt�n az �n id�m lej�r. Leon… Oswald… a francia D�mon…



Leon m�r �t�lt�z�tt fekete edz�ruh�j�ba, �s m�r �pp gyakorolni indult volna, amikor Sophie sz� szerint belebotlott. A f�rfi hirtelen, mintha megfeledkezett volna mag�r�l. Egy lusta mosolyt engedett meg. H�ga d�bbenten n�zte, hogy mi van vele. Majd r�j�tt… Sora Naegino… � is elmosolyodott, �s a fiv�r�be karolt.



- Meg�rkeztek az �j trap�zok, Leon. - mondta Sophie. - Ez�rt indultam �rted.

- �s ez�rt est�l bel�m, ugye, hugica? - k�rdezte finom �v�d�ssel a hangj�ban.

- Na igen. - pirult el. - Leon! Mit�l vagy boldog?

- Nem tudom… - lett komoly. - Tal�n Sora teszi. R�gi eml�keket id�z fel bennem. De azt nem tudom elfelejteni, hogy elhagyott.

- Mit mond � err�l? - k�rdezte �vatosan a l�ny.

- Azt mondta, nem tudhatom, hogy mit �rzett � akkor, �s nem tudom, mi�rt kellett elmennie. - v�laszolt elgondolkodva.

- Leon! - �llt meg Sophie. - Soha nem gondolt�l arra, hogy valaki k�nyszer�thette?!

- Ugyan, ki k�nyszer�thette volna? - k�rdezte g�nyosan. - �s mivel?

- Veled. - ny�g�tt fel d�bbenten Sophie. - T�ged szeretett a legjobban.



Leon tekintete szomor� lett, ahogy ez a gondolat a tudat�ig �rt. Ez�st szemei gy�ngyh�zf�ny�v� v�ltoztak. H�t val�ban megtett volna �rte ilyet, Sora Naegino? Elhagyta volna, hogy v�dje? Eml�kezett, messzes�gbe vessz�, t�voli hangokra. Egy dallamos hangra, amikor eszm�letlen�l fek�dt a k�rh�zban, �t �vvel ezel�tt. Eml�kezett erre a hangra, mely s�rva k�rte, hogy ne hagyja el. Eml�kezett forr� k�nnyekre, amik v�gigcsorogtak az arc�n, de nem a saj�tjai voltak. Eml�kezett egy �rz�sre. Amit b�r csak t�volr�l �rzett, de �rzett. Forr� volt, �des, k�nnyed. Eml�kezett egy l�nyra. Egy csod�latos l�nyra, aki mindig mindenben t�mogatta. Megnevetette, ha komor volt. K�nnyed cs�b�t�ssal ingerelte, ha boldog volt. Hallgatott, ha kellett, s csak sz�tlanul, melegen simult hozz�. Gyeng�d szeretettel vette k�rbe, s felemelte a sz�rke h�tk�znapok por�b�l. Maga mell� emelte, s es�lyt adott neki, hogy D�mon lehessen vele. Meg�rt�ssel, bizalommal viseltetett ir�nta, s a kez�be tette azt a k�t dolgot, amelyet senki m�snak nem adott. Az �let�t… �s a sz�v�t. Egyszer�en kiz�rt volt, hogy az�rt hagyta el, mert nem szerette. De mi m�sra gondolhatott volna? Akkor nem is gondolkozott. Fel�bred�se els� pillanat�ban �t kereste, de nem volt sehol. Mi m�sra k�vetkeztethetett volna? De most… most m�r kezdett �rtelmet nyerni minden. Lehajolt, �s egy puszit nyomott h�ga arc�ra. Majd hirtelen lend�lettel iramodott meg a folyas�n. Maga sem tudta hova szalad, de ez… ez olyan felemel� volt. �rezte, amint lassan minden l�nc felold�dik a sz�v�ben, a lelk�ben. Felszabadult. A Hal�listen lassan t�vozott gondolataib�l, �rz�seib�l… Nem volt m�r hatalma felette, mert volt egy sokkal nagyobb er�, ami a saj�tja volt… a D�mon ereje. A gonosz sz�rny t�vozott �let�b�l, s tudta soha t�bb� nem fog visszat�rni, mert nem lehet er�sebb a D�monhercegn� erej�n�l. Szaladt, �m olyan volt, mintha rep�lt volna. A francia D�mon felszabadult, zabol�tlan volt. Az emberek, akik elmentek mellette furcs�n n�ztek r�, m�r - m�r mosolyogva. Mintha csak �rezn�k, mi j�tsz�dik le benne. �m nem, nem tudhatj�k, milyen kiszabadulni egy �t �ves b�rt�nb�l, milyen v�gre nem a Hal�listen szem�vel l�tni a dolgokat. Milyen v�gre a D�mon szem�vel n�zni. Milyen ism�t �rezni, milyen ism�t szabadnak lenni. �s milyen �rz�s �jra, a rajong�sig im�dni… Sora Naeginot. Kiszaladt a sz�npad el�, majd csak azt vette �szre, hogy egy m�lybord� sportkocsi �ll meg a parkol�ban. Hamarosan kisz�llt bel�le, �. Eleg�ns volt, kecses �s ellen�llhatatlanul sz�p. Egy fekete napszem�veg takarta el gesztenye sz�n� szemeit. K�v�natos ajkain az a lusta mosoly �lt, ami mindig megdobogtatta Leon sz�v�t. �s val�ban most is gyors iramban kezdett v�gt�zni a mellkas�ban. Leon d�bbenten �rezte, majd egy igencsak r�g l�tott mosoly jelent meg �rz�ki �v� ajkain. A j�g elkezdett olvadni…

Egyetlen perc gondolkod�s n�lk�l rohant a D�monhercegn� fel�, majd amikor oda�rt, hevesen, �hesen az ajkaira tapasztotta a sz�j�t. �s �lelte. Olyan szorosan, mint soha eddig. Olyan volt, mint egy amn�zi�s, akinek csak most villantak be a tudat�ba, milyen fontos is volt neki a l�ny. �s csak cs�kolta- cs�kolta. Vad, zabol�tlan szenved�llyel. Moh� �hs�ggel, t�m�ny v�ggyal. Mindent t�lsz�rnyal� szerelemmel. Sora el�sz�r megd�bbent, majd szemeit lehunyta, karjait a f�rfi nyaka k�r� fonta, �s k�szs�gesen viszonozta a cs�kot. Sz�v�k ez�ttal is egy ritmusra vert. V�gytak a m�sik k�zels�g�re. Oh igen, annyira, hogy az m�r emberpr�b�l� volt. Szorosan simultak egym�shoz. Egy volt a gondolatuk, egy volt a ritmusuk. A sz�v�k �s a lelk�k. Percekig cs�kol�ztak b�dult tudatlans�gban, majd amikor leveg��rt kapkodva elv�lltak, Leon azt a dolgot tette, amit Sora nem hitt volna… melegen, szerelmesen r�mosolygott. Majd m�ly, b�rsonyos hangon megsz�lalt:



- Isten bocs�sson meg nekem, de nem b�rom tov�bb. - suttogta. - Nem b�rok tov�bb Hal�listen lenni. �s nem �rdekel, mi t�rt�nt akkor. Az �rdekel, hogy �jra itt vagy velem. �s miattam. - majd m�lyen a l�ny szem�be n�zett. - Ha Pokolra is jutok �rte, nem �rdekel; v�gyom r�d…

- Leon… - ny�g�tt fel Sora.

- Tal�n nem olyan lesz, mint r�gen, hisz mind a ketten v�ltoztunk. - mondta zavart mosollyal. - De k�rlek, hozzuk rendbe! �s tal�n m�r nem eml�kszem, mit is k�ne tennem. Seg�ts Sora! Seg�ts, hogy �jra �rezzek! Seg�ts, hogy �jra szerethesselek!

- Leon! - suttogta Sora k�nnyes szemmel, de mosolyogva. - Musz�j volt elmennem, k�l�nben…

- Csss… - tette az ujj�t a l�ny ajkaira. - Nem sz�m�t, m�r nem sz�m�t. Csak az, hogy velem vagy, hogy �jra itt vagy velem. - majd h�tra n�zett, �s megl�tta a sok �rgus szemp�rt. Fot�sok, riporterek, rajong�k. - Szerintem menj�nk. - n�zett �jra partnern�j�re.

- Egyet �rtek. - mosolygott Sora, majd csak azt vette �szre, ahogy Leon felveszi a fekete sportt�sk�t, �t k�zen fogja, majd elkezd szaladni.



A t�meg pedig szaladt ut�nuk. Mire be�rtek az �p�letbe- ahol a biztons�giak visszatartott�k a t�meget- m�r mind a ketten lihegtek �s nevettek. Leon �jra mag�hoz �lelte partner�t, �s megcs�kolta. R�g, nagyon r�g nem �rezte mag�t ennyire felszabadultnak, ennyire boldognak… ennyire szerelmesnek. Mikor elv�ltak csak n�zte, ahogy Sora barna szemei szinte feket�v� s�t�t�lnek. Boldog, el�gedett mosoly futott �t az arc�n. R�gen is ki tudta hozni ezt az �rz�st Sor�b�l. Akkor azonban az �v� volt az �lete �s a sz�ve. �s most m�r �v� a teste is… �r�kre. Felemel� �rz�s volt szabadon bel�legezni Sora joghurtos illat�t. Mely n�ies volt �s �rz�ki. Rendk�v�l igat�. Csod�latos �rz�s volt �t cs�kolni, �lelni, im�dni. �s ha a b�szkes�ge- mely m�g mindig nem hagyott al�bb - engedte volna, �gy ugr�lt volna, mint egy kisgyerek. A Hal�listen t�bb� nem �rny�kolta be az �let�t. B�r maga sem tudta, hogyan �s mi�rt, t�nt el ilyen r�vid id� alatt. Tal�n meg�rezte, hogy egy n�l�n�l sokkal nagyobb hatalom m�r r�g a sz�v�be f�rk�z�tt, �s egyszer�en nem hajland� t�vozni onnan. A j�gbe z�rt sz�v olvadni kezdett. �rz�sei forr�bbak, mint valaha. Leon az �lt�z� fel� kezdte h�zni a l�nyt, majd a saj�tj�ba tolta be. Kulcsra z�rta az ajt�t. Vesz�lyes mosollyal az ajkain kezdett k�zeledni Sora fel�. De � nem h�tr�lt meg. S�t… el�be ment a r� leselked� vesz�lynek, s k�szs�gesen �lelte �t az �jj�sz�letett D�mont… az � D�monj�t… Aki tal�n m�g lehet olyan, mint r�gen, ha � maga is akarja…