A telefon, az országból kimenő hívást kezdeményezett. A hívott fél felvetette.
- Nem alakulnak jól a dolgok. - közölte kertelés nélkül John.
- Még mindig egyedül szerepel, tudom. - válaszolta a hívott fél.
- Nem erről beszélek. Szenved, Leon hiánya őrjítő számára. - magyarázta a szőke férfi.
- Ez teljesen érthető, majd meglátjuk, hogyan lesz ezután. - tette le a telefont, az ismeretlen.
Egy férfi ült, egyedül a lakásában. Kezében, egy pohár bor, de ő csak a reggeli nap felkeltét nézte és elmélyedt gondolataiban. ,, Megígértem neki, mikor elment, hogy rád, vigyázni fogok. De hogy csináljam?" kérdezte magától a férfi, majd végül a mobiljáért nyúlt és telefonált. A hívott szám, egy párizsi lakásban csöngött ki.
Délután 16:00-kor ébredtem fel, a mobilom csörgésére. Álmosan nyúltam, a csörgő készülékért, majd felvettem.
- Tessék, itt Sora. - szóltam bele álmosan.
- Itt Kalos, szeretném, ha bejönnél az irodámba.
- Mindjárt, ott vagyok. - mondtam, majd letettem a telefont és átöltöztem, egy csinos csípő farmert és egy fehér toppot vettem fel, majd felültem, rég nem használt motoromra, melynek ezüst színe volt. Majd a színpad felé vettem az utamat. Egész úton, egyetlen gondolatom sem volt, csak az utat figyeltem. De mikor leparkoltam, megismertem, egy a parkolóban álló járművet. Hatalmasat sóhajtottam, majd felkészülve mindenre, bementem az épületbe. Egy pillanatra, tétován megálltam az iroda ajtaja előtt, végül bekopogtam és beléptem rajta. Hát, a látvány, eléggé meglepett, ugyanis az irodában, két fél ült. Az egyik a Kaleido színpad igazgatója, a másik pedig, egy régi ismerős. Yuri Killian, jól ismert fehér öltönyében ült az egyik fotelben. Mikor meglátott, mosolyra húzódtak ajkai.
- Mi szél hozott erre? - kérdeztem mosolyogva, miközben megöleltük egymást.
- Gondoltam, meglátogatlak. - villantott vicces mosolyt.
- Ennek szívből ürülök. - mondtam.
- Mit szólnál, egy sétához a tengerparton? - kérdezte.
- Remekül hangzik. - mondtam, majd elhagytuk az irodát és elindultunk a part felé. Az út alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz. Pedig lett volna miről beszélnünk, de mindketten úgy gondoltuk, megtartjuk, amíg leérünk a tengerhez. Mikor leértünk, csak álltunk és néztük, a meseszép tengert, amin, megtört a hold ezüstös fénye.
- Még a holdról, is ő jut eszembe. - mondtam csendesen.
- Tudom, hogy hiányzik, de tovább kell lépned. - válaszolta a szőke fiú.
- Próbáltam, de nem ment. Túlzottan is szeretem, nem vagyok képes, elfelejteni.
- Ezt nem is kérjük, csak adj egy esélyt, John-nak. - kérte Yuri, mire én szomorkásan felnevettem.
- Nálam eljátszotta az egyetlen esélyét, mikor megpróbált rákényszeríteni az angyaltáncra. - közöltem ridegen.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte kíváncsian a fiú.
- Azt mondtam, adok neki egy esélyt, hogy a partnerem legyen. Lementünk az edzőterembe, ahol, meglátta az angyal trapézt. Azt mondta, Leon mutatott felvételt neki. Én azt feleltem, hogy ne is álmodjon róla. Ennek ellenére, amikor zuhanni kezdtem ő feldobott. De a dolog rosszul sült el, mert mikor a hálóba zuhantam, félelmet éreztem.
- Miféle félelmet?