Az � tekintet�t l�ttam magam el�tt. Nem tudtam elfelejteni, azokat a rideg �s szomor� ez�st�s szemp�rt. 3 �v eltelt�vel, is elevenen �lt bennem az eg�sz l�nye. Test�nek, minden apr� r�szlet�re, kiv�tel n�lk�l eml�kszem. Ekkor hirtelen, meg�reztem, amint a h�l� megremeg, �s John mell�m �rkezik. El�g volt, egy pillant�st vetnem a szemeire, �s azonnal felugrottam. Leugrottam a f�ldre, �s kisiettem a teremb�l, �trohantam a nappalin, �s bez�rk�ztam a szob�mba. Le�ltem a f�ldre, �s n�m�n zokogni kezdtem. H�tamat, a falnak d�ntve b�gtem. Legsz�vesebben, t�rni-z�zni lett volna kedvem, de nem tettem. Nem volt hozz� er�m, elf�radtam, nem is. Ink�bb belef�radtam, az eml�kez�sbe. Eg�sz testemben reszkettem, �gy �reztem, menten meghasad a sz�vem. Nem b�rtam, mennem kellett. Mintha csak, h�vogatott volna. Nem tudom, hogy val�ban �gy volt-e, de �n �gy �reztem. �t�lt�ztem, �s felt�ptem az ajt�t, majd l�lek szakadva rohantam a sz�npadig. Meg�lltam, �s csak n�ztem a hatalmas kupol�t, ahol, Leon a mennyekbe rep�tett. A l�baim, �n�ll� �letre keltek, �s bevittek az �p�letbe, egyenesen, a n�z�t�r els� sor�ba. Ott csak lehuppantam a sz�kre, �s n�ztem a sz�npadot.
- Mi�rt?... - t�rt el� bel�lem, a nagy k�rd�s. Mi�rt ment�l el? Mikor j�ssz vissza? Mi�rt nem h�vsz fel? Mi�rt nem �rsz, egy �rva, sort sem? Mi�rt nem vagyok k�pes tov�bbl�pni, ahogy te tetted? Potyogtak a k�nnyeim, a ruh�mra, �s a kezemre. Lej�tsz�dott el�ttem, az els� fell�p�s�nk, a Sayuki. Azt�n, a Drakula, amiben, csak mell�kszerepl� voltam. Azt�n bevillant, mikor az angyalok t�nc�ra k�pezett ki. Itt megrekedtem, abban az id�ben, �s pillanatokban. M�r tudtam, hogy mit kell tennem. �sszeszedtem magam, �s l�bra �lltam. Visszasiettem a h�zamba, majd visszavettem, az edz�ruh�mat. Lementem az edz�terembe �s meg�lltam a jobb l�bamra. �gy �lltam f�l l�bon, eg�sz �jszaka. Mikor meg�reztem arcomon, a reggeli nap sugarait, k�t l�bra �lltam �s felmentem a szob�mba. Led�ltem az �gyamba �s azon nyomban elaludtam.
Egy kis szellem azonban �bren volt, �s a sz�npad porondj�nak k�zep�n lebegett. Var�zsg�mbj�t a kez�ben tartva, latolgatta a j�v�t.
- A Nyilast k�nozz�k a m�lt �s a jelen t�rt�n�sei. M�g valahol m�shol, egy Skorpi� is szenved, de � nincs egyed�l. Az Oroszl�n, nem k�pes seg�teni, maradt, teh�t a Halak. Vajon, egy v�zjegy� k�pes lesz seg�teni, k�t f�ldi l�nynek? - tette fel a k�rd�st Fantom, majd n�mi csillagporral maga ut�n, elt�nt. A sz�npad egyed�l maradt, �resen. Nem csillogtak rajta, fiatal �s �leter�s artist�k. Most egyed�l volt, �s szomor� volt. De nemcsak �. Egy meleg barna szem� l�ny, m�g �lm�ban is, ez�st szemeket l�tott. Hi�ba, nem volt �bren, akkor is s�rt. Valaki hangtalanul benyitott a szob�ba, �s tekintet�t a l�nyra vetette. El�g volt, csak egy percig figyelnie, �s m�r tudta, mit kell tennie. Kiment a szob�b�l �s lement a nappaliba, ott pedig felt�rcs�zott egy telefonsz�mot.