Egyenesen az öltözőbe mentem és átvetem, a fehér tornadresszemet, és felkötöttem a hajamat, hogy ne legyen útban, a manőver kidolgozásánál. Majd kiléptem a terembe és felhúztam a védőhálót, utána pedig bemelegítettem. A faliórára pillantottam és láttam, hogy May még egy ideig, biztos oda lesz, így van időm, kicsit egyedül edzeni. Kiléptem a teremből és átmentem a színpadra, ott nem volt háló. De nem is volt rá szükségem, a manőverhez. Leengedtem a speciális trapézt, majd kihúztam egy ugróasztalt és beállítottam az egyes trapéz alá. Ráálltam a trambulinra és hozzáláttam. Három ugrásból értem el, az egyes trapézt, majd a saját erőmből löktem fel magam az angyal pózba. Úgy szálltam felfelé, mint annak idején, de valami hiányzott. Ő. Ő volt, akinek, lent kellett volna várni, de nem volt ott. Mikor leérkeztem a trapézra, ahol állnia kellett volna, megálltam. Nem fejeztem be, az angyalok táncát. Félbehagytam, képtelen voltam folytatni, az arcomat, ellepték a könnyek. Leugrottam az ugróasztalra, ahonnan néhányszor még visszaugrottam, majd leugrottam a padlóra. Letöröltem a könnyeimet, és visszamentem az edzőterembe, ahol barátnőm, már melegített. Hozzáláttunk az edzéshez, és néhány óra múlva, egy egészen szép kis manőver hoztunk össze. Bár nem volt tökéletes, de még volt 1 hónapunk. Éppen az öltözőből jöttünk ki, mikor Jenny rontott be az ajtón, maga után húzva Mia-t. A kutyus azonnal ledöntött a lábamról és össze-vissza nyalogatta az arcomat.
- Ha Layla, most látna, biztos sírna. - sóhajtott Mia.
- Ez történik, ha valaki, sokat van együtt Sora-val. - jegyezte meg May kuncogva.
- Kösz, kedvesek vagytok. - mosolyogtam, miközben feltápászkodtam. - Köszi, hogy megsétáltattad. - mosolyogtam hálásan Mia-ra.
- Mondanám, hogy máskor is, de inkább nem. - nevetett a rendező lány.
- Elmegyünk fagyizni? - kérdezte May.
- Jó, menjük, te is jössz? - nézett felém Mia. Már éppen igent akartam mondani, mikor megjelent Kalos.
- Sora-nak, most más dolga lesz. - lépett be az igazgató, John-al maga mellett.
- Én semmi ilyesmiről nem tudok. - néztem Kalos felé, mogorván.
- Akkor most, közlöm. Mivel a szállón, nincs szabad szoba, John nálad fog lakni. - jelentette ki, mire belőlem kirobbant a röhögés.
- Ez az év vicce. - nevettem. - De most komolyan, miért jöttél? - kérdeztem.
- Ez nem vicc. - jelentette ki Kalos, mire a tekintetem, viharfelhővé sötétült.
- Felejtsd el! - kiáltottam dühösen, majd hátat fordítottam és elindultam a kijárat felé.
- Sora! - kiáltott utánam dühösen, ami megállásra késztett. - Amióta Leon elment, senkit sem voltál hajlandó elfogadni partnerednek. Mindenkit elüldöztél, a kegyetlen edzési módszereiddel. - vágta a fejemhez.
- Ez az én dolgom. - közöltem, de nem fordultam meg.
- Nem, akik idejöttek, mind remek artisták, és te mindet elüldözted. Nem tetted tönkre őket, de elüldözted őket magad mellől. Miért nem akarsz másik partnert? - kérdezte tőlem ordítva.
- Mert senki sem ér fel hozzá! - fordultam meg, de itt már én is ordítottam. A szememben düh, és fájdalom csillogott.
- John, kérlek, menj vele. - közölte Kalos.
- Viszlát. - léptem ki a terem ajtaján, majd elindultam a tengerpart felé. Jenny-t hívnom sem kellett, hűséges társként, jött utánam.