A férfi felém indult, látva, hogy mindjárt elájulok, de nem ért oda időben. Ájultan zuhantam a padlóra.
Érzetem, amint Jenny nyalogatja az arcomat. Lassan kinyitottam a szemem, de nem láttam magam mellett senkit. Ekkor azonban meghallottam Kalos hangját.
- Nem tudtam, hogy így fog reagálni. - szabadkozott az igazgató.
- Azt gondoltam, hogy meglepődik, de hogy elájul. - sóhajtott a férfi. Ekkor már nem bírtam tovább, a szemeim villámokat szórtak. Felültem, és a férfi szemébe fúrtam a tekintetemet.
- Sora, örülök, hogy magadhoz tértél. - mosolygott rám Kalos.
- Ő mit keres itt? - sziszegtem dühvel a hangomban, a fogaim között.
- Sora, ő itt nem Leon. - kezdte Kalos, mire én elröhögtem magamat.
- Persze, akkor a húsvéti nyuszi? - kérdeztem idegesen.
- Ő itt az ikertestvére John. - mutatott a szőke férfira. - Bocsánat, szólnom kellett volna. Ő lesz a partnered.
- Azt majd meglátjuk. - válaszoltam, majd felálltam a kanapéról. - Jenny. - szóltam a kutyusomnak, aki rögvest felugrott és követett. Együtt hagytuk el az irodát, aminek ajtajában összefutottunk Mia-val, és May-el.
- Sora, mi történt? - kérdezték, ugyanis, lerítt rólam, hogy milyen dühös vagyok.
- Nézzétek meg magatok! - kiáltottam dühösen, majd elhagytam a színpadot.
- Ebbe meg mi ütött? - kérdezte May.
- Amióta Leon elment, azóta nem láttam ilyen dühösnek. - mondta Mia, majd mikor beléptek az irodába teljesen elképedtek.
- Leon? - kérdezték kórusban kiáltva.
- Most már értem, miért volt ilyen dühös Sora. - jegyezte meg Mia.
- Mi a fészkes fenét csinálsz itt te ősbunkó! - fakadt ki May.
- Látom, Leon-t igazán kedvelték. - fordult John Kalos felé. Ezek után az igazgató mindent elmagyarázott a két lánynak, akik eléggé ledöbbentek. Ez alatt én és Jenny a parton ültünk és figyeltük a tenger hullámzást. Nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. Ezt Kalos is jól tudta, hiszen, amióta Leon elment, olyan lett, mint az apám. Erre most idehozta az ikertestvérét, hogy legyen a partnerem. Nem tagadom, pokolian fájt, nem elég, hogy Leon elment, most felbukkant a hasonmása.
- Soha nem léphet a helyedbe. - suttogtam csak úgy a tengernek. Hatalmas súllyal a szívemben indultam haza és zuhantam be az ágyamba és reggelig fel se keltem. Csak Jenny-nek köszönhettem, hogy nem késtem el, megint. Mikor beléptem az ebédlőbe, pont akkor a mellettem lévő ajtó is feltárult és belépett rajta John. Az egész ebédlő minket figyelt. Én még csak egy pillantást sem vetettem a férfira. Egyenesen barátnőim asztalához ültem.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva.
- Neked is. - köszöntek kórusban a lányok.
- May, beszéltem Kalos-al, nekünk is lesz egy közös jelentünk a Szárnyaló szerelem darabban. Mikor a hercegnő és az angyal találkoznak. - közöltem.
- Ez remek, akkor valami látványosat találunk ki. - mosolyogott barátnőm, lázba jőve.
- Rendben, akkor, ha végeztél, az edzőteremben várlak. - álltam fel, majd távoztam az ebédlőből.