3 év telt el, mióta Leon elment. Azóta, egyetlen állandó partnerem sem akadt. Akiket Kalos mellém rakott, néhány hónap alatt kikészítettem, nem bírták az iramomat. Yuri, pedig meg sem próbált a partnerem lenni, ezért legtöbbször a zárójelenetre, egyszemélyes manővereket találtam ki. A hiánya rányomta a bélyeget, a minden napjaimra. Igen, hiányoltam a kegyetlen edzéseit, magát a lényét is. Kalos, úgy határozott, hogy a színpad sztárja, nem élhet a diákszállón, ezért kaptam tőle egy meseszép tengerparti villát. Melyhez hatalmas kert és medence is tartozott. Most ott élek, de, egyedül unatkoztam, és túl nagy volt a ház. Amit Layla is észrevett, ezért meglepett egy kis kölyök németjuhász kutyussal. Aminek határtalanul örültem, hiszen a kutyus, pont olyan energikus volt, mint én.
Reggel 06:00-kor csipogott az órám, jelezve, hogy fel kell kelnem. Lustán nyomtam le a zavaró hang okozóját, majd a hátamra fordultam. De nem lustálkodhattam sokáig, mert Jenny a hasamra ugrott, és az arcomat kezdte nyalogatni, jelezve, hogy éhes.
- Jól van, mindjárt. - nevettem, miközben felálltam, és lesiettem a konyhába. Jenny pedig vidáman ugatva és farkát csóválva követett. A tálkájába tettem neki kutya konzervet, és a másikba friss vizet, majd visszamentem az emeletre.
- Jó reggelt, kedves Sora. - mosolygott rám kajánul Fantom. - Megyünk fürdeni? - kérdezte.
- Jenny! - kiáltottam le, mire a kutyus, egy szemvillanás alatt bekapta a szellemet, és visszament a konyhába. Jómagam, pedig bemásztam a zuhany alá. Utána pedig, magamra kaptam egy csinos nyakba kötős narancsságra nyári ruhát, egy hozzá illő szandállal és táskával. Egy egyszerű sminkkel dobtam fel a ruhát, és egy nyaklánccal. Majd lesiettem és megreggeliztem. Ez alatt Fantom is kikecmergett Jenny szájából, és odalebegett elém.
- Sora, ezt miért kellet?? - kérdezte felháborodva.
- Mert megérdemelted. - vágtam vissza a kis pimasznak. Közben pedig felálltam az asztaltól és a fogasra akasztott kutyapórázért nyúltam.
- Jenny. - hívtam magamhoz kutyusomat, majd rátettem a pórázt és gyalog indultam a színpad felé. 10 perccel később, már a színpad folyosóján siettem Jenny után, aki kirántotta a pórázt a kezemből és elszaladt. Egyenesen Kalos irodája felé rohant, és be is rontott az ajtón.
- Jenny! - kiáltottam utána, majd én is beestem az ajtón.
- Sora, mikor Jenny-t megkaptad, teljesen jól nevelt volt. - nézett rám szemrehányóan Kalos, a földön fekve, Jenny-vel a hasán. Erre én csak elkuncogtam magamat.
- Nagyon vicces. - morgott Kalos. Én csak ekkor vettem észre egy másik személyt, aki szintén az irodában állt. Hátal nekünk, az ablakból, a tengert figyelve. A férfi, magas volt, és hosszú aranyszőke haja volt, pont, mint Layla-nak, mely a fenekéig ért. De mikor megfordult, meghűlt bennem a vér. A szemei ezüstös fényben csillogtak. Éreztem, amint alig áramlik valami levegő a tüdőmbe. Úgy éreztem, meg fogok fulladni, ha nem történik valami. De nem történt semmi, sem Kalos, sem a férfi nem mozdult.
- Leonr... - nyögtem alig hallhatóan magam elé.