Az angyalok t�nca ut�n t�rt�nt. K�z�lte velem, hogy visszamegy francia orsz�gba, �s rendbe teszi az �let�t. �gy eml�kszem, mintha csak tegnap t�rt�nt volna. Layla ut�n, csak �t tudtam elk�pzelni az oldalamon, �s senki m�st. F�jt. F�jt, mikor elmondta, hogy elmegy. �gy f�jt, mint el�tte m�g semmi. A sz�vem v�rzett, mikor kil�ptem az irod�b�l, m�r nem tudtam parancsolni a k�nnyeimnek. El sem tudtam k�pzelni, hogy, hogy b�rtam ki, hogy bent ne s�rjam el magam. N�m�n zokogva futottam v�gig a folyos�kon, ki a sz�npadr�l eg�szen a tengerpartig. Ahol lerogytam a homokba, �s csak s�rtam. N�h�ny �r�val k�s�bb, hatalmas v�r�sre dagadt szemekkel mentem vissza a sz�npadra �s t�tov�n meg�lltam el�tte. Bel�ptem a kapun �s lementem a n�z�t�r els� soraiba, ott pedig le�ltem egy sz�kre. Feln�ztem a sz�npadra, ahol egy�tt rep�lt�nk, �s val�s�tottuk meg az �lmunkat. Feleleven�tettem magam el�tt, az angyalt�nc minden mozdulat�t �jra, �s �jra. De min�l t�bbsz�r ism�teltem, ann�l halv�nyabb lett. Rettegtem. Rettegtem, hogy elfelejtem �s minden pillanata, m�r csak egy sima eml�k lesz. Megint s�rva fakadtam. Pontosan nem tudtam megmondani mi�rt. Tal�n, a hi�nya miatt? Tal�n, mert f�jt a tudat, hogy lehet, nem j�n vissza? Tal�n, maga az eml�kek elhalv�nyul�sa miatt? Fogalmam sem volt, de s�rtam. El�tte sosem s�rtam, s�t, az angyalok t�nca �ta egyszer sem. Nem b�nt velem, keszty�s k�zzel, az edz�sek sor�n, de nem akart t�nkre tenni sem. Az edz�seken k�v�l, n�ha elment�nk s�t�lni, �s besz�lgett�nk. Sokat mes�lt nekem Sophie-r�l is. Erre most bejelenti, hogy elmegy, de lehet, hogy visszaj�n. Meg�reztem, egy kezet a v�llamon, hirtelen kaptam oda a tekintetemet. Egy kedves j�gk�k szemp�rral akadtam �ssze.
- Elmegyr30; - szipogtam, majd a karjaiba d�ltem. Layla szorosan �t�lelt �s vigy�zott r�m.
- El szeretn�l b�cs�zni t�le? - k�rdezte, felemelve a fejemet. Nem v�laszoltam, csak k�nnyeimet t�r�lgetve b�lintottam. � k�zen fogott, �s kicsit rendbe hozta az arcomat. Mikor kil�pt�nk a sz�npad kapuja el�, Leon �ppen Yuri-val fogott kezet. Layla �s �n is odal�pt�nk, hozz�juk. T�lem b�cs�zott el utolj�ra. Nem mondott semmit. Nem mondta, hogy vigy�zzak magamra, semmit. Csak egy cs�kot nyomott a homlokomra, majd h�tat ford�tott. Besz�llt a taxiba, �s egyszer sem n�zett vissza. A sz�vem darabokban hevert. V�rzett �s s�rt egyszerre. M�gsem tudtam elford�tani a tekintetemet a t�volod� taxir�l, amiben �lt. A t�bbiek, n�h�ny m�terrel m�g�ttem �lltak, �s hallgattak. B�r nem mondt�k ki, de tudt�k, hogy mennyire f�j, hogy elmegy. �k ezt nem �rtett�k, hiszen Leon, mindenkivel teljesen ridegen �s elutas�t�an viselkedett. Velem sem volt kedves, de nem volt rideg, csak h�v�s. �s ez a megbecs�l�s jele volt n�la. Tudtam j�l. Ism�t forr�, s�s k�nnyek peregtek le arcomon. Nem fordultam a t�bbiek fel�, egyszer�en visszamentem a tengerpartra. Le�ltem a homokba, �s csak n�ztem a csillagokat. Ekkor eszembe jutott egy vers.
Hol van az a csillag, mely hozz�d vezet?
Hol van az a mad�r, mely �nekli a neved?
Hol az a napsug�r, mely t�ged simogat?
Hol van a k�t karod, mely engem h�vogat?
Hol van a szell�, mely �sszek�col t�ged?
Hol van azaz utca, mely �rzi l�pted?
Hol van azaz �j, mely ringatja az �lmod?
Hol van az �t v�ge, ahol meg kell �llnod?

Merre indulsz el, ha �jra menni kell,
Hol lesz a v�gc�l, ahova �rkezel?
A vers v�ge, sajnos nem jutott eszembe, de akkor nem is �rdekelt. De a versben feltett k�rd�sek, ann�l ink�bb. Vajon, ha elrendezte a dolgait, otthon, ut�na, hova megy? Visszaj�n a Kaleido-ra, vagy soha t�bbet nem l�tom?