Amint odaértünk, mindenki leterítette a törölközőjét és fürdőruhára vetkőzött. May-nek fekete, Rozetta-nak sötétkék, Mia-nak narancsságra, Anna-nak lila, Marion-nak citromsárga, Sophie-nak almazöld, míg nekem bordó. Ken egy fehér fürdőnadrágot, míg Leon feketét viselt. Anna, Mia és Marion azonnal belegázolt a vízbe, míg Rozetta és May, naptejjel kenték be magukat. Ken és Leon furcsa tekintettel, méregették egymást, amit Sophie érdeklődve figyelt. Kiterítettem a törölközőmet, és elől hagytam a mobilom, majd begázoltam a vízbe. Rettenetesen hideg volt, elsőre, de amint a testem megszokta, már inkább langyos lett.
- Rozetta! - kiáltottam vidáman, majd kis barátnőm, már nyakig vizesen állt a homokban.
- Na várj csak Sora! - kiáltotta a kis bajnok, majd már szaladt is utánam a sekély vízben.
- Ezért megfizetsz! - kiáltotta May, mivel neki is kijutott a fürdőből.
- Ahhoz előbb el kell kapnod! - kiáltottam hátra, miközben kiszaladtam a vízből és visszarohantam a türcsimhez a parton. Rozetta és May másodpercekkel utánam értek vissza, és csatlakoztak Mia-ékhoz. Ez idő alatt Leon és Ken, befejezte a másik méregetését, és míg Ken a lányokkal a vízben játszott, addig Leon, a törölközőjén ücsörgött húga mellett.
- Hihetetlenül csinos és kedves lány ez a Sora. - mosolygott bátyjára a fiatal lány.
- Tudom, de ha tudnád, milyen makacs. - mosolyodott le Leon.
- Hát, majd kiderül. - mosolygott Sophie, majd elkomorult. - Megígérsz nekem valamit Leon?
- Persze. - bólintott komolyan a testvére.
- Ígérd meg, hogy harc nélkül nem adod fel Sora-t!
- Ígérem. - bólintott a fiú, majd karjaiba kapta húgát és bedobta a hideg vízbe.
- Leon!!!! - sikoltotta a lány, de már mindegy volt. Mi ezen, hangosan kacarászni kezdtünk, mire a fiútestvér felénk fordult.
- Fuss, ha kedves az életed! - kiáltotta Rozetta, mire mindenki hanyatt-homlok menekülni kezdett Leon elől. Egyedül én nem, de egyelőre nem is felém, vette az irányt, így odaléptem a vízben ücsörgő Sophie mellé, és felsegítettem.
- Nem gondoltam volna, hogy Leon ennyire aljas. - borzongott meg a hidegvíztől Sophie.
- Pedig a testvéred. - néztem rá nagy szemekkel. - Neked kellene a legjobban ismerned.
- Igazad van, és ami azt illeti, azt is tudom, most mire készül. - próbálta elnyomni kuncogását a fiatal lány.
- Igen, nyilván a többieket kergeti. - válaszoltam tudatlanul.
- Majdnem. - suttogta a fülembe egy mély hang, mire elkerekedtek a szemeim, de védekezni, már nem tudtam. Leon egy mozdulattal felkapott a karjaiba.
- A többiekkel végeztem, most te jössz! - jelentette ki, és már éppen be, készült bedobni a vízbe, mikor a húga mindkettőnket meglepett.
- Itt a bosszú! - mosolygott kedvesen, majd teljes erejéből megtaszította a bátyját, aki velem együtt leterült a vízben, elég érdekes pózban. Leon volt felül és rajtam feküdt, két kezével a fejem mellett támaszkodva. A haja vizesen omlott mindkettőnkre, így nem sokat láttam a környezetből, leszámítva az arcát és a szemeit. ,,Istenem, azok a szemek!" Futott át a gondolat az agyamon. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul, de tudtam, emlékeztettem magamat, hogy mi a jó neki. Mindkettőnknek.
- Leon, lennél szíves leszállni rólam? - kérdeztem komoly hangon.
- Persze, bocs. - mondta, miközben felállt, majd felsegített. Ahogy ott álltunk és egymás kezét fogtuk és a másik tekintetét, fürkésztük, elbizonytalanodtam. ,, Tényleg az a legjobb, ha külön maradunk? Nem tettem meg minden tőlem telhetőt, hogy megbízzak benne! Ha adnék neki még egy esély, talán menne! Nem!! Nem szabad elgyengülnöm!" Erőltettem nyugalmat magamra, majd elengedtem a kezét és kimentem a törölközőmre. Elnyúltam, meg akartam száradni, mikor a többiekre pillantottam, úgy tűnt, semmit sem vettek észre az imént történtekből és ennek szívből örültem. Ahogy elterültem a törölközőn, hirtelen Rozetta termett mellettem.
- Megvetted az estélyre a ruhát? - kérdezte kíváncsian.
- Persze, még néhány napja, Layla-val. - válaszoltam mosolyogva.
- És milyen? - kérdezte kíváncsiskodva.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. - válaszoltam nevetve, mire ő felhúzta az orrát. Még két órán át, játszottunk a vízben és sokat nevettünk, Sophie-val remekül éreztem magam, mintha csak a másik felem lenne. Majd 16:00-kor elbúcsúztunk egymástól és mindenki hazament, hogy felkészüljön az esti fogadásra, amit Kalos ad, minden évben, a nyári nyitószezon előadása után.