Látta, hogy meglepődtem, hogy itt találom. ,, Ezek szerint nem szóltak neki, hogy jövünk. Ez furcsa!" Gondolkodott Leon. Már éppen köszöntöttem volna őket, ahogy illik, mikor megcsörrent partnerem mobilja.
- Tessék, itt Yuri Killian. - szólt bele.
- Itt Layla, elfelejtetted az ebédet? - kérdezte szőke barátnőm.
- Nem, dehogy, már is indulok, szia. - bontotta a vonalat Yuri. Majd eltette a telefont.
- Elnézést, de nekem ebédmeghívásom van, nagyon örülök a találkozásnak, miss. Oswald. - csókolt kezet Sophie-nak.
- Én is. - mosolygott a világosszürke hajú lány.
- Leon. - fogott kezet a másik érkezettel, majd odalépett mellém és arcon csókolt.
- Holnap találkozunk. - mondta kedvesen.
- Rendben, reggel. - mondtam, majd partnerem elhagyta az irodát.
- Rendben, akkor az edzések holnap kezdődnek, addig Mia lemásoltatja a forgatókönyvet, és mindenki kap egy példányt. Továbbá mindenkit várok az esti partira, ami kötelező! Most mindenki elmehet, de te Sora, maradj. - kérte keresztapám, mire én bólintottam, majd tekintetemet ismét a tengerre szegeztem, amíg mindenki elhagyta az irodát.
- Szeretném neked bemutatni a két vendégszereplőnket. - intézte nekem a szavait, mire én megfordultam.
- Örülök a találkozásnak, Sora Naegino vagyok. - léptem a fiatal lány felé, kezet nyújtva.
- Sophie Oswald, ő pedig a bátyám, Leon Oswald. - mutatkozott be mosolyogva, majd elengedtük egymás kezét.
- Van még egy kis dolgom, majd találkozunk. - mentettem volna ki magam, de nem sikerült.
- Előtte még vezesd körbe őket, kérlek. - tette hozzá nyomatékosan Kalos.
- Rendben, akkor kövessetek. - fordultam a páros felé, majd kinyitottam az ajtót, és megindult a túravezetés. Ahogy végigmentünk a folyosón, kínos volt a csend. Ám mikor elértük az edzőtermet, vége volt a csendnek, amint beléptünk meghallottuk a hatalmas zsivajt, amint mindenki lót-fut, ide-oda.
- Sora! - kiáltotta integetve Rozetta és May, majd odasietettek hozzánk.
- Ők itt Rozetta Passel és May Wong. - mutattam be a két lányt. - Ők pedig itt az Oswald testvérek, Sophie és Leon.
- Sziasztok. - köszönt a két lány kórusban, majd már felém is fordultak.
- Dél után, egy kicsivel lemegyünk a partra, jössz? - kérdezte Rozetta.
- Persze, hol találkozunk? - kérdeztem mosolyogva.
- Itt a színpad előtt 13:00-kor. - válaszolta May. - Gyertek ti is. - nézett még Leon-ékra, majd már siettek is vissza Mia-hoz.
- Ez itt az edzőterem, most kicsit zajos, de legtöbbször nyugodt. - mondtam érzelemmentes hangon, majd megmutattam nekik magát a színpadot, az öltözőket, a kellékes szobát, a vezérlőtermet, és a világítószobát is. Majd megálltunk a színpad előtt.
- Ha megbocsátotok, nekem haza kell mennem. Szálljatok be, elviszlek tieteket. - ajánlottam, miközben kinyitottam fehér limuzinom ajtaját.
- Nem köszi, de a partra mi is megyünk. - mosolygott Sophie, majd kézen fogta bátyját és visszahúzta a színpadra.
- Mehetünk. - szóltam a sofőrnek, miközben becsuktam az ajtót.
- Igen, kisasszony. - bólintott a férfi, majd beindította a motort. ,, Ez jellemző Kalos-ra először eltűnik a balfenéken, és mindent nekem kell csinálnom, majd meghívja Leon-ékat vendégszerepelni! De miért vállalta el? Hiszen vissza is utasíthatta volna. Talán azértr30; de nem! Egyértelműen megmondtam neki, hogy vége, akkor miért harcolna még értem?" Gondolkodtam, de a limuzin megállt és kinyílt az ajtaja.
- Köszönöm. - pillantottam George-ra, majd besietettem a házba. Felmentem az emeletre, és előkerestem a mély bordó alapú, fekete liliomokkal díszített bikinimet, majd magamra kaptam. Fölé vettem egy sötétkék nyári ruhát, egy kék virágos papuccsal, majd egy kisebb táskába eltettem két fehér törölközőt és naptejet. Végül lementem a nappaliba, és letettem a kanapéra a táskát. Bementem a konyhába és készítettem néhány finom szendvicset, és tettem el üdítőt is a táskámba. Majd eltettem a mobilom is, és elhagytam a házat. 12:50 volt mikor a színpad elé értem. Mire odaértem, már mindenki ott volt, csak a testvérpár nem. De nem kellett rájuk sokat várni, utánam alig 2 perccel megjöttek, így a tengerpart felé vettük az irányt.