- Az első jelenetben mindenki szerepel, ahogy az utolsóban is! - kiáltottam, majd hozzá kezdtünk a tánc betanításához. May-nek remekül ment, de Anna-nak már kevésbé. Éppen az első jelenetet próbáltuk el egybe, 2 óra után, mikor belépett a terembe mr. Santos és mr. Andrews. Kissé meglepetten nézték, ahogy táncolunk. Amint észrevettem őket, jeleztem Yuri-nak, hogy folytassa nélkülem.
- Jó napot, Sora Naegino vagyok. Örülök a találkozásnak. - léptem mosolyogva a két férfi elé.
- Örvendek miss. Naegino, mr. Andrews vagyok. - fogtam kezet egy nálam jó 25 centivel magasabb, barna hajú, zöld szemű férfival.
- Jó napot, mr. Santos vagyok. - fogtam kezet, egy a másik férfival is, aki csak néhány centivel volt alacsonyabb a másiknál. Arany sárga szemei és éjfekete haja volt.
- Kérem, fáradjanak velem az irodába. - mondtam, majd mikor már indultunk volna, éreztem, amint valaki a vállamra terít valamit. Ez a valami pedig a zakója felsőrésze volt.
- Meg fogsz fázni. - mondta Yuri mikor megfordultam.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd a két férfivel a nyomomban elhagytam a termet. Amint beértünk az irodába, leültem az asztal mögé, míg vendégeim a két bőr fotelbe.
- Megbocsásson kisasszony, de ha jól tudom ez egy artista színpad. Megtudhatnám, miért tanulnak táncolni? - kérdezte kissé ingerülten mr. Andrews.
- Önökkel egyetemben érkezett volna még egy kisasszony, mivel azonban ő visszamondta, változtatunk kellett a darabon. - mondtam. - De ebben a darabban is biztosítottunk önöknek szerepet.
- Erről ne is álmodjon! - állt fel ingerülten mr. Santos. - Nem fogunk táncikálni! Továbbá, jobb, ha tudja, ezzel lejáratja az egész társulatot.
- Ebben az esetben, kérem önöket, hogy távozzanak. - álltam fel, de a hangom higgadt volt.
- Még hallani fog rólunk miss. Naegino. - jelentette ki mr. Santos, majd elhagyták az irodát. Mélyet sóhajtottam, így sikerült magamra teljes nyugalmat erőltetnem. Majd elhagytam az irodát és visszamentem az edzőterembe, hiszen jól tudtam, hogy ott találom, akiket keresek. A mély bordó tornadresszemben, fehér balett papucsban és Yuri zakójával a vállamon léptem be, majd az osztályomhoz sétáltam.
- Ryan, Alex! - pillantottam a fiúkra komolyan, mire ők, de mindenki más is felém fordult.
- Mi a baj cukorfalat? - kérdezte Ryan mosolyogva.
- Ha még egyszer így nevezel, megfojtalak. - mosolyogtam vissza, majd ismét elkomolyodtam. - Lenne kedvetek részt venni a darabban? - kérdeztem, mire a teremre néma csend telepedett.
- Naná!! - kiáltotta a zöld szemű fiú, majd odapattant mellém.
- Szívesen segítek. - mosolygott Alex is, majd mellénk lépett.
- Remek, és köszönöm. - pillantottam hálásan a két fiúra, majd partneremhez fordultam. - Yuri, keress nekik edzőruhát.
- Rendben. - bólintott partnerem.
- Mia! - kiáltottam a rendező után, mire ő oda sietett hozzám.
- Itt van két forgatókönyv, a táncot Yuri fogja betanítani, időpontot vele egyeztessetek. Kötelező próbák minden nap 09:00-12:00-ig. - mosolygott barátnőm.
- Köszi. - mondta egyszerre a két fiú.
- Még valami. - fordultam feléjük. - A többiek a premier után visszautaznak Japánba. Így ti a diákszállón kaptok helyet és ellátást, majd az utolsó előadás másnap reggelén a gépemmel visszaviszlek titeket. - mondtam mosolyogva.
- Köszike, ez rendes dolog. - mondta Alex.
- Ez a legkevesebb, amit érdemeltek, amiért segítetek nekünk. - mondtam, majd a többiek felé fordultam. - Munkára emberek, kevés az időnk! Ti ketten, pedig nyomás öltözni! - kiáltottam rájuk. Ken, megmutatta a két fiúnak az öltözőt, miközben Yuri kissé félrevont.
- Mi történt? - kérdezte, hiszen ő mindig észrevette, ha valami nem volt rendben.
- Mr. Andrews és mr. Santos nem kívántak részt venni a darabban. Én finoman megkértem őket, hogy távozzanak, erre megfenyegettek. - mondtam, kissé gondterhelten.
- Hát, Kalos-nak lesz dolga, mikor visszajön. - jegyezte meg Yuri.
- Máskor 2szer is meggondolja, hogy lelép-e szó nélkül! - közöltem gonoszan mosolyogva.
- Ebben biztos vagyok. - mosolygott Yuri is, mikor Alex és Ryan kiléptek az öltözőből. Így visszatértünk a munkához. 12:00-kor lementünk az étkezőbe és megebédeltünk. Majd délután jöttek az újoncok, velük, már nehezebb dolgunk volt.
Este 19:00-kor végül lefújtuk a napot. Hulla fáradtak voltunk, nem beszélve az újakról. Miután átöltöztünk Yuri haza akart vinni, de én inkább megkértem, hogy sétáljunk egyet a tengerparton.