Mia remek forgatókönyvet hozott össze, míg Yuri a koreográfián dolgozott, addig én hol őket tartottam szemmel, hol a Ken ötleteit tekintettem meg, majd jöttek a kellékek, díszletetek és a jelmezek összeszedése. Egész éjszaka bent voltunk. De csak mi kilencen. Yuri, Rozetta, Mia, May, Ken, Anna, Marion, Jin és én. Reggel mikor Sarah megérkezett az osztályommal én éppen 3 kávés bögrével a kezemben haladtam az ebédlőbe.
- Szia Sora. - mosolygott rám derülten a szőke énekes.
- Szia. - köszöntem kissé nyúzottan. - Bocsi, de sietek. - mondtam, majd már mentem is tovább. Az ebédlőben a társulat újoncai reggeliztek, mikor bementem a konyhába és letettem a bögréket a pultra. Majd egyenest az edzőterembe mentem.
- Ken, megvan a Hamupipőkés ruha? - kérdeztem miközben odalépett mellém.
- Nincs, nem találjuk sehol. - válaszolta lelombozva. Ami remekül ment a terem állapotához, ugyanis mindenhol kávésbögrék hevertek.
- Nem baj, akkor a Drakulában használt szoknyát használjuk. Szólj a szabóknak, hogy engedjék le az alját és varrjanak rá csipkét. - mondtam, mire a fiú bólintott, majd már ment is.
- Mióta vannak itt? - kérdezte megdöbbenve Ryan, mikor meglátta a rengeteg kávésbögrét.
- Ezek szerint nagyon rég óta. - mutatott a nyúzott arcomra Alex.
- Sora, tegyük bele a kishableánynál használt süllyesztett medencét, a záró jelenetbe! - szaladt felém nevetve Rozetta. Erőtlenül elmosolyodtam. Nem tudtam elképzelni, egy ébren töltött éjszaka után, hogy van még ennyi ereje. De ekkor elkezdett elhomályosulni a látásom.
- Sora!! Sora, jól vagy? - kiáltotta rémülten Rozetta. Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat, és dőlni kezdtem. Azt hittem a padlón végzem, de e- helyett egy erős mellkast éreztem a hátamnak szorulni és két izmos kar fonódott a derekamra.
- Hé kislány, nem ájulunk el. - nézett rám partnerem aggódó kék szemeivel.
- Csak kicsit megszédültem. - mondtam, holott ő tartotta az egész testem.
- Nem csoda, hogy megszédültél. Egész este bent voltál, pihenned kellene. - aggodalmaskodott Rozetta.
- Nem, semmi bajom. - próbáltam megnyugtatni őket, de éreztem, osztályom kutakodó tekintetét mögülem.
- Nyugodtan pihenj, tegnap dél óta nem ettél. - lépett mellénk May. - Majd mi megoldjuk.
- Nem kell, tényleg semmi bajom. - erősködtem, mire partnerem a karjaiba kapott.
- Most pedig megyünk ebédelni. - közölte kedvesen. - És nem vitatkozom. - tette még hozzá, mikor tiltakozásra nyitottam a számat.
- Mondtam már, hogy útálom, hogy mindig igazad van? - kérdeztem, miközben a fejemet fáradtan a mellkasára hajtottam.
- Már mondtad párszor, de már megszoktam. - nevetett, miközben elhagytuk az edzőtermet. Bementünk az ebédlőbe, ahol Yuri letett egy székre, majd hozott nekünk ebédet. Már ismert, és tudta, hogy ilyenkor csakis szendvicset, vagy pogácsát vagyok hajlandó enni. Eközben az edzőteremben nem állt meg a munka.
- Rendben emberek! Mutassuk meg Sora-nak, hogy mindenben számíthat ránk!!! - kiáltotta hangosan May, mire mindenki egyet értően bólintott.
- Milyen szánalmas. - jegyezte meg Kaori, szomorúan.
- Mi a szánalmas? - kérdezte ráförmedve a kínai lány.
- Ezt nevezik talpnyalásnak. - mondta őszintén May szemébe. Mire a lánynál elszakadt a cérna, és pofonvágta osztálytársamat.
- Mi nem azért teszünk és segítünk ennyit Sora-nak mert ő a sztár, vagy mert a főnök keresztlánya! - ordította dühösen May.
- Hanem azért, mert ő is mindent megtesz értünk sőt, még többet is. És azért, mert mi együtt egy család vagyunk. És a családtagok szeretik egymást, ahogy mi is. - egészítette ki a kínai lányt, kissé higgadtabban Rozetta.
- És ha ti ezt nem tudjátok megérteni, vagy legalább elfogadni, az sajnálatos. - mondta lehajtott fejjel Mia. Erre a teremben néma csend lett, amit May tört meg.
- Gyerünk emberek, még sok a munka! - kiáltotta ismét vidáman. Majd elrángatta Rozetta-t, és Ken-nel hozzákezdtek a jelmezek átcipeléséhez, a szabókhoz.
- Megérkezett az ebéd. 4 kroason és barackvirág tea két személyre. - mosolygott Yuri, miközben leült velem szemben.
- Köszönöm. - mosolyogtam lágyan.
- Együnk, aztán hazaviszlek. Mr. Santos és mr. Andrews csak holnap jönnek be. Beszéljek velük én, vagy te mondod meg nekik a változást?
- Majd én. - bólintottam, majd hozzáláttunk az ebédünkhöz.
Miután végeztünk Yuri rögvest haza vitt, majd ő maga is hazament pihenni.