Erre a dühös tekintetre partnerem is felfigyelt és a háta mögé nézett.
- Beszélni szeretnék veled. - kérte Leon, a tekintete vihar szürkévé vált, mikor Yuri-ra nézett.
- Ez pech, mert én nem! - közöltem, de a szívem majd meghasadt.
- Miért nem hallgatsz meg? - kérdezte felém lépve, és a szemében ott láttam, a félelem egy picike szikráját is.
- Akkor kellett volna magyarázkodnod, amikor megtörtént! - kiáltottam rá mérgesen. - Mostmár mindegy, nem tudod visszacsinálni. - közöltem kegyetlenül. Amire ő csak állt és keresett valamit a szememben, de nem vártam meg, hogy megtalálja. Hátat fordítottam és bementem az öltözőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Hallottam, mikor valaki belép az öltözőbe és becsukja az ajtót. Utána néhány perccel később végeztem, de olyan ideges voltam, hogy a törölközőmet a padon felejtettem.
- Yuri, beadnád a törcsim!? - kiáltottam ki.
- Tessék. - nyújtotta be a fehér szövetet partnerem.
- Köszi. - léptem ki hozzá, majd elhúztuk a paravánt, és mindketten öltözni kezdtünk.
- Akkor vacsorázunk együtt? - kérdezte mielőtt elindultunk volna.
- Igen, de együnk nálam. - ajánlottam mosolyogva, miközben kiléptünk az öltözőből.
- Legyen. - bólintott, majd végigmentünk a folyosón, majd ki a parkolóba, ahol éppen Sarah beszélgetett komoran az osztályfőnökömmel.
- Szia Sora! - kiáltott oda Sarah nevetve.
- Szia, Ha bármi van, hívjatok, és holnap reggel 09:00-re legyen bent mindenki. Holnap érkezik mr. Santos és mr. Andrews. - mondtam, integetve, majd beszálltunk Yuri autójába és egyenest hozzám mentünk. Amint beléptünk a lakásba azonnal megszabadultam a körömcipőtől, amin partnerem csak mosolygott.
- Jó estét kisasszony, és fiatalúr. - hajolt meg illedelmesen Julia.
- Szia, két adag vacsora rendel az asztalra. - kértem mosolyogva.
- Máris miss. - mondta, majd már sietett is a konyhába. Addig Yuri és én kiültünk egy kicsit az erkélyre.
- Honnan ismered Leon-t? - tettem fel az engem leginkább foglalkoztató kérdést. De ekkor megcsörrent a mobilom.
- Tessék itt Sora Naegino. - szóltam bele. De az eddigi viszonylagos jókedv eltűnt az arcomról. Amikor letettem a telefont, aggódva néztem partneremre, aki azonnal megérezte, hogy baj van.
- Julia, ma nem vacsorázok itthon, és nem tudom, mikor jövök. Szia. - kiáltottam el magam, majd már Yuri-val száguldottunk is a színpadra. A Kaleido megszokott moraját egy hangos fékcsikorgás zavarta meg, ami a még mindig beszélgető két nőt is megzavarta.
- Sarah, hol vannak a többiek? - kiáltottam idegesen.
- Mindenki bent! Mi baj van? - kérdezte, mikor odaértünk elé Yuri-val.
- Gyere az edzőterembe, változtatunk a darabon. - közöltem, majd már mentem is. Arra azonban nem számítottam, hogy tanárnőm és persze a csinos kis osztályom egy része is jön. Mikor már mindenki bent volt, gondterhelten hozzákezdtem.
- Az új előadó, akit vártunk, nem jön! - jelentettem, ki, mire Mia pánikba esett.
- Az előadásnak lőttek! - kiáltotta az ájulás határán.
- Csak a testemen keresztül! - kiáltottam mire a terem elcsendesült. - Meghagyunk néhány trapézjelentet, de a darab nem a Rómeó és Júlia lesz, hanem egy táncos darab. Mia ma éjszakázunk, a többiektől azt kérem, hogy nézzenek körül a régi jelmezek és díszletek között, miket tudnánk használni. - kértem barátaimat.
- Igen! - kiáltotta May az öklét rázva. - Nem hagyjuk, hogy az a szemét megfúrja a darabot!!
- May-nek igaza van!! - mosolygott Rozetta is. - Eddig is megoldottunk mindent, mert együtt voltunk. Így mindenre képesek vagyunk. - mondta eltökélten Rozetta, mire a tömeg, csak egyetértően bólogatott. Hihetetlenül büszkének éreztem, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. Yuri átkarolva a derekamat megállt mellettem.
- A koreográfiát bízzátok rám. - jelentette ki magabiztos mosollyal az arcán.