A teremben tartózkodók mind tapsolni kezdtek, mikor leértünk melléjük.
- Rendben emberek, akkor mindenki vissza a munkához! - kiáltottam, majd Winry-hez fordultam.
- Te most nem szerepelsz a darabban, de ha elfogadod, segíthetsz Mia-nak és Ken-nek a kivételezésben. - ajánlottam fel.
- Jó. - válaszolta kissé sértődötten.
- Ennek örülök. - mosolyogtam, majd odaléptem elé és kezet nyújtottam. - Majd a következő darabban.
- Igen, talán. - bólintott mosolyogva, majd kezet ráztunk.
- Yuri, menjünk, ma nálam edzünk. - kiáltottam partnerem felé mosolyogva.
- Rendben. - bólintott, majd odalépett mellém.
- Ha valami van, otthon elértek, vagy mobilon. - kiáltottam még, majd Yuri autójával meg sem álltunk a házamig. Mikor azonban be akartam menni, Yuri megfogta a kezemet és visszahúzott.
- Hagyjuk most az edzést és menjünk le a partra. - kérte kedvesen, amire én csak némán bólintottam.
- Nem hiszem el, hogy Sora így becsapott! - mondta Kaori, miközben Alex-el a Kaleido színpad nagycsarnokában ültek két széken.
- De hallhattad, miért nem? Ne légy vele ilyen kemény, hiszen barátnők vagytok. - próbálta jobb belátásra bírni kedvesét. - Inkább derítsük, ki miért kaptak úgy össze Leon-nal.
- Ebben egyet értek. - állt fel Kaori, majd a tengerpartot fürkésző Leon felé vették az irányt. ,, Pont Yuri Killian kell, hogy a partnere legyen!! Miért kell ennek az alaknak mindig ott lennie, ahol nekem!?" gondolkodott magában Leon, mikor megérzett egy kezet a vállán. Mikor hátrakapta a fejét egy mosolygós kék szempárral találta szemben magát, amely barátjához tartozott.
- Mit búslakodsz így egy magadban? - kérdezte, miközben Kaori-val odakönyököltek mellé.
- Csak fáradt vagyok. - bújt volna ki a dolog alól, de Kaori nem engedte.
- Min veszekedtetek az évzáró után Sora-val? Még sosem láttam ennyire dühösnek. - tért rá a kényes témára a lány.
- Sora a táborban elmondta nekem, hogy itt artista Cape Mary-ben. És mikor a tanárnő engem nevezett meg ötlet gazdaként a fejemhez vágta, hogy elárultam. - válaszolta mélyen a messzeségbe révedő tekintettel a francia.
- Így már érthető, miért ennyire mérges. - vonta le a következtetést Alex.
- De nem én voltam. Miriam akkor este hallgatózott, és az ő ötlete volt az utazás is. De miss. Michelle-nek úgy adta elő, mintha az enyém, lenne. Ezért Sora most rettenetesen dühös. - sóhajtott mélyet Leon.
- Én tudtam, hogy egy áspiskígyó, de hogy ennyire! - háborodott fel Kaori.
- Te vagy Sora legjobb barátnője, nem beszélnél vele? - kérdezte reménykedve Leon.
- Már nem. - mondta Kaori. - Nagyon rosszul esett, hogy évekig hazudott, ezért még az örök barátság gyűrűjét is visszaadtam.
- Nem kellett volna, hiszen soha nem ártott neked. - kezdte Leon. - Soha nem találkoztam még olyan erős lánnyal, mint Sora. Amikor megneveztek ötletgazdaként, azt hittem elbőgi magát és elszalad. De ő nem. A fejemhez vágta, hogy szemét alak vagyok, felképelt és elsétált. - tapogatta meg az arcát Leon, ami még mindig zsibbadt egy kicsit.
- Igen Sora-t az óta egyszer sem láttam sírni, mióta a szülei 4 éves korában meghaltak. - emlékezett vissza Kaori.
- Menj el hozzá, és ne tágíts, amíg meg nem hallgat! - adott kissé erőszakos ötletet Alex.
- Ez remek, és akkor holnap reggel Leon-t a rendőrségről hozhatjuk ki. - nevetett fel Kaori a fejét csóválva.
- Talán nem is kell a házáig menned. - bukott ki Alex-ből, miközben lefelé mutatott a tengerpartra, ahol Yuri-val sétáltam.
- Nagyon régóta ismerjük egymást. Tudom, hogy baj van, de mivel nem mondod el, nem tudok segíteni. - mondta Yuri aggódó arckifejezéssel.
- Nem tudsz segíteni, elkövettem egy hibát, amit nem lehet helyrehozni. És ebbe beletörődtem, csak még fáj. - néztem rá, szomorkásan mosolyogva.
- Rendben Sora, de nem adom fel. A remény hal meg utoljára, hogy egyszer elmondod. - mosolygott derűsen szőke társam.
- Igen. Talán, majd egyszer. - mondtam halkan, miközben a tenger háborgó hullámait figyeltem.