Majd Ken kezébe, nyomtam a hosszú ujjú felsőt, ami alól előbukkant egy csinos kis topp. Ekkor Jin is visszaért, és a kezében két selyem szalag volt.
- Ken, fogd meg. - tettem még hozzá, majd kiléptem a körömcipőmből és magamhoz vettem a két selyem szalagot.
- Mire készülsz Sora? - kérdezte mellém lépve May.
- Ha a tartó rudakkal rögzítjük a sírbolt díszletét, nem lesz elég hely a csata jelenethez. Ezt próbálom korrigálni, és már azt is tudom, hogyan. - magyaráztam, majd egy trambulin segítségével felfelé szálltam a hozzám legközelebb álló trapéz felé. Mielőtt azonban elértem volna, felcsavartam rá a szalagot, majd a derekam köré tekertem a másik végét és megfeszített testtartásban megálltam.
- Jin, hány kilós lesz a sírbolt díszlete? - kérdeztem lepillantva.
- Nem lesz több kisasszony, 2-3 kilónál. - válaszolta.
- Akkor tökéletes lesz, a Sayuki-ban használt selyem szalagokat fogjuk használni a tartó rudak helyett. És így több hely lesz a csatához. - mondtam, miközben lemásztam, melléjük.
- Ez remek. - dicsért Ken, miközben visszavettem a cipőmet és a kosztüm felsőmet is.
- Rozetta May, három nap múlva látni szeretném az ugrásotokat. May, neked mr. Andrews-al lesz közös jeleneted. Rozetta, neked velem Yuri-val és Layla-val is edzened kell majd. Sok közös jelenetünk lesz, mivel te játszod a dajkámat. Anna, neked mr. Santos-al, az új előadóval és Yuri-val kell majd edzened. Ken, neked Yuri-val, Rozetta-val, Layla-val és velem is kell majd próbálnod. - közöltem mindenkivel a helyzetet.
- Ha valami gond van, vagy szükségetek van rám, megtaláltok az irodámban, ami mostantól az enyém. - közöltem nevetve, amit mindenki kontrázott. - Vagy elértek mobilon. - mondtam, majd visszamentem az irodába. Ami előtt Marion, már várt rám az újoncokkal.
- Egyesével lehet bejönni. - mondtam, miközben beléptem az irodába, az első fiúval. Lassan haladtunk ugyan, de 14:30-ra minden újoncnak megvolt a szerződése, így mehettünk ebédelni.
- Hogy tehette ezt velem Kalos. Csak, mert Keneth úrral el kell intéznie valamit, itt hagy mindent a nyakamra. Legalább tegnap szólhatott volna. - morogtam miközben beléptünk az ebédlőbe.
- Mostmár úgy is mindegy, nem? - kérdezte nevetve Yuri.
- Végül is, igazad van. - válaszoltam, majd megláttam, hogy az ebédhez váratlan vendégek érkeztek. Méghozzá az osztályom minden egyes tagja. És mind minket figyeltek. Mélyet sóhajtottam, majd már éppen leültem volna ebédelni, mikor megszólalt a mobilom. Előkaptam a kosztümöm zsebéből, majd felvettem.
- Tessék, itt Sora Naegino. - szóltam bele.
- Jó napot Sora, örülök, hogy hallom a hangod. - hallottam a telefon másik végéről egy idős hangot.
- Jó napot Keneth úr, örülök, hogy hívott.
- Csak tudni akartam, hogy mindent kézben tartasz-e.
- Ne aggódjon, minden a legnagyobb rendben, a csoportot Sarah vezette a körbe, az újoncok pedig aláírták a szerződésüket. Úgyhogy nyugodtan megmondhatja a telefon mellett hallgatózó keresztapámnak, hogy vissza se jöjjön, különben elvérzik. - mondtam gúnyos, amire csak egy puffanás érkezett válaszul.
- Viszlát Sora, találkozunk a premieren. - búcsúzott Keneth úr.
- Viszlát. - mondtam, majd bontottam a vonalat. Végül partnerem és én végre leültünk és nyugodtan elfogyasztottuk az ebédünket. Azonban éreztem, amint két ezüst szempár a hátamba fúródik. ,, Remek, már csak ez hiányzott! Ha Leon-nal is veszekednem kell majd az elkövetkezendő 3 hétben, biztos, hogy bekattanok!" gondoltam magamban.
Az ebéd végeztével, Yuri hazament, mert délután egy üzleti megbeszélés várta, míg én visszamentem az irodámba, de nem egyedül barátnőim Kaori és Rozetta társaságában. Mindhárman leültünk, majd Kaori felé fordultam.
- Ő itt Rozetta Passel a Belga diaboló bajnok. - mutattam be a másik oldalon ülő barna hajú kék szemű lányt.
- Szia. - mondta kurtán Kaori.
- Ő pedig Manami Kaori az osztálytársam és a legjobb barátnőm. - mutattam be japán barátnőmet.
- Nagyon örvendek. - mondta Rozetta mosolyogva.
- Sora, hazudtál nekem. - fordult felém végül Kaori.
- Tudom, de muszáj volt. Közvetlen mikor a színpadhoz kerültem és Layla-val főszerepet, kaptam, egy lány a társultból, féltékenységből megrongálta az egyik trapézt és én leestem. Ha Layla nem tompítja a zuhanásomat biztos, belehalok, így azonban megúsztam néhány súlyosabb zúzódással. Ezek után döntöttünk úgy, hogy nem vállalok vendégszerepléseket más városokban, sem otthon. Így Japánban nem is ismernek az újságok, sem az artisták, és mivel nem látszik rajtam, hogy japán származású vagyok az itteniek számára Amerikai, vagyok. - zártam le a dolgot.
- Megértem, de évekig hazudtál nekem. - mondta, miközben lehúzta az újárról a tőlem kapott fehér, 5 szirmú ezüst virágot. - Sajnálom, de ez nekem egyszerre sok. - tette még hozzá, majd letette az asztalra a virágos gyűrűt és kisétált az irodából.