- Szia. - köszönt, miközben felállt és megöleltük egymást.
- Szia, olyan jó újra itt. - mosolyogtam, miközben mindketten leültünk.
- Most pedig halljam, mire értetted azt a telefonba, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezted? - kérdezte átható pillantást vetve rám. Ami elől tudtam, hogy nincs menekvés.
- Az osztályom Cape Mary-be jön osztálykirándulásra. Pontosabban a Kaleido meghívottjaként. 3 hétig lesznek itt, és holnap érkeznek. - mondtam, miközben belekortyoltam a kihozott ásványvizembe.
- Sora, ez nagyon nem jó. Emlékezz, miért titkoltuk el a nyilvánosság elől, hova jársz iskolába. Ha most idejönnek az osztálytársaid, akkor minden kitudódik. - figyelmeztetett barátnőm.
- Nem kell elmondanod, én is tisztában vagyok vele. Azonban nem tudok mit tenni. Nem közöltem velük, hogy be ne tegyék a lábukat Cape Mary-be! - mondtam kissé idegesen.
- Arra nem gondoltál, hogy megbeszéled a dolgot Kalos-al és elhalasztatod a premiert? Az újságírókat, pedig leszereltük volna Yuri-val. És ha a plakátokat leszeded és nem mész utcára, nincs olyan ember, aki rájönne a titkodra. - magyarázta Layla.
- Nem sikerülhet. Ezerszer végigrágtam a lehetőségeimet, és az a legjobb megoldás, ha nyakig elmerülök a munkába, és ha lebukok, akkor lesz, ami lesz. - válaszoltam sóhajtva.
- Rendben, én mindenben támogatlak. Ha bármire szükséged van, csak szólj. - mondta megértően barátnőm.
- Köszönöm. - bólintottam, majd megérkezett az ebédünk, így hozzá is kezdtünk. Ahogy lassan telt az idő, már csak arra eszméltem fel, hogy Layla limuzinjában ülök, és éppen vásárolni indulunk. Jó néhány üzletbe benéztünk és Layla rávett, hogy vegyek magamnak egy új estélyit. Na nem sokáig kellett győzködnie mikor megláttam, a nekem kiszemelt darabot. Egyszerűen mesés volt, és pont az én méretemben volt az utolsó darab. Így természetesen a kiegészítők sem maradhattak el. Majd késő délután révén Layla hazavitt és elbúcsúztunk. A vett holmikat elpakoltam a szekrénybe, majd lezuhanyoztam és felhívtam Yuri-t, hogy reggel 09:00-ra jöjjön értem. Végül lementem vacsorázni, majd egyenesen bedőltem az ágyamba. Nem kellett sokáig várnom, az álommanó hamar eljött és már aludtam is.
Reggel 07:30-kor Julia ébresztett és széthúzta a szobám hatalmas narancsszínű függönyeit. Amiknek eltűnésével a nap sugarai beférkőztek a szobámba. Lustán ültem fel az ágyamban és kinéztem az ablakon. ,, most minden eldől! Kezdődik a hajtás és ez fog menni, egész Szeptemberig!r1; mosolyodtam el a gondolatra, majd elvánszorogtam a fürdőig.
Eközben japánban az osztályom éppen a Cape Mary-be tartó gépre szállt fel.
- Én még sosem repültem. - idegeskedett Kaori.
- Nyugi nem lesz baj. Ez az egyik legbiztonságosabb járat. - nyugtatta meg Alex.
- Ha meg lezuhanunk, legalább a legvégéig együtt voltatok! - fordult hátra röhögve Ryan.
- Vadbarom! - mordult rá barátja. Majd a zöld szemű mellett ülő barátjára pillantott.
- Te, nem tudod mi a baja Leon-nak? - kérdezte Alex kedvese felé fordulva. - Tegnap óta, olyan furcsa.
- Nagyon összekaptak Sora-val, pontosan nem tudom min, de Sora megütötte. Még sosem láttam ennyire idegesnek, pedig gyerekkorunk óta ismerjük egymást. - válaszolta aggódva Kaori. Majd felbukkant a tanárnő és gyorsan névsort olvasott. Alig telt el 15 perc és a repülő felemelkedett útját pedig Cape Mary felé vette.
- 4 óra múlva megérkezünk Cape Mary-be! Miután elfoglaltuk a szálláshelyet, 20 perc múlva mindenkit várok a hallban. A Kaleido színpadra megyünk és megnézzük belülről. Továbbá az egyik szponzor, mr. Keneth úr volt olyan szíves és helyet is foglaltatott nekünk a premierre. - közölte a tanárnő, majd leült a helyére. ,, Sora az égre, remélem, tudsz az érkezésünkről!" reménykedett Leon, az ablakon kifelé nézelődve. A többiek olvastak, beszélgettek vagy éppen aludtak, hiszen a repülő reggel 06:30-kor szállt fel.
10:30-kor Cape Mary-i repteret elözönlötte a japán Jindai középiskola 10.a osztályának diákjai. Mindenki a csomagjai után futkosott, majd beszálltak egy sárga iskolabuszba, amit Keneth úr bocsátott a rendelkezésükre, az itt tartózkodásuk alatti időre. A szállodába érve, mindenki átöltözött, majd miután mindenki megjelent a hallban, a Kaleido Stage felé vették az útjukat. Ahol nem éppen rendben mentek a dolgok.