,, Miért? Miért árult el? Hiszen megbíztam benne, erre ő kihasznál és becsap! De mit ártottam neked? Eljátszottad a bizalmamat Leon Oswald!r1; gondolkodtam, miközben a repülő ablakából, figyeltem, ahogy leszállunk Cape Mary-ben. Kisírt, vörösre dagadt szemekkel szálltam le a gépről, ami előtt Yuri várt, szokásos fehér zakójában.
- Sora, mi történt? - sietett oda azonnal hozzám.
- Majd később elmondom. Most nem megy, sajnálom. -  mondtam, miközben ismét ellepték a szememet a könnyek. A fájdalom szivárgott belőlem íj módon. Miután Yuri hazavitt, megkértem Serina-t, hogy készítsen neki egy teát, amíg átöltözök. Egy gyors hidegzuhany után magamra kaptam egy csontszínű kosztümöt, majd a remek alapozóknak köszönhetően eltűntettem a sírás nyomait. A hajamat kibontottam és két oldalra egy-egy fehér rózsás csatot tűztem bele. Kiegészítettem a ruhámat egy csontszínű körömcipővel, majd lesiettem a nappaliba.
- Yuri, bevinnél a színpadra? - kérdeztem, mihelyst leértem.
- Persze. - bólintott, majd megitta az utolsó korty teáját, majd elhagytuk a villámat.
- Mi történt? - kérdezte partnerem, miután elindult.
- Nem szeretnék róla beszélni. - mondta, mire ő megadta magát, hiszen ismert. Még harapófogóval sem lehetett volna most bármit is kihúzni belőlem. ,, Most nincs időm Leon-nal és az osztályommal foglalkozni. Most még Kaori-ra sem szabad gondolnom. Majd akkor töröm a fejem a magyarázaton, ha már itt lesznek!" döntöttem el magamban, mikor Yuri lefékezett és leparkolta a kocsit.
- Megkeresem Mia-t, Kalos irodájában találkozunk.- mondtam, majd már faképnél is hagytam, pedig nem szokásom. Egyenest a szállásokra mentem, ott azonban nem találtam meg Mia-t, így bementem a kellékesekhez.
- Mia, Ken! - kiáltottam, majd odamentem hozzájuk. - Sziasztok. - köszöntem szelíd mosollyal az arcomon.
- Szia. - köszöntek kórusban.
- Mia, van egy ötletem a nyári, nyitó előadásra, ráérsz most? - kérdeztem érdeklődve.
- Ez remek, ugyanis nekem egyáltalán nem volt mostanában ihletem. - sóhajtott Mia. - örülök, hogy legalább valaki kicsit helyettem is járatja az agyát.
- Jó, akkor az ebédlőben találkozunk, 15 perc múlva. - mondtam, majd elindultam Kalos irodája felé, mely az eredeti úti célom volt. Mikor odaértem, bekopogtam, majd bentről egy, tessék hallatszott, és beléptem.
- Bocs a késésért, de beszélnem kellett Mia-val. - mondtam, majd leültem, a Yuri melletti bőr fotelba.
- Szia, a nyári szezon nyitóelőadása, 3 hét múlva esedékes, ezért Mia-nak már holnap be kell mutatnia egy forgatókönyvet. - magyarázta Kalos. - Továbbá a premieren Keneth úr is itt lesz.
- Értem, akkor megyek is, ugyanis a következő forgatókönyv az én ötletem. Sziasztok. - búcsúztam, majd felálltam és egyenest az ebédlőbe mentem, ahol Mia, már laptopjával a kezében várt rám.
- Kalos holnapra látni akarja a kész forgatókönyvet, szóval ma éjszakázunk. - közöltem, mire barátnőm fancsali képet vágott.
- Akkor, hozzád, vagy hozzám? - tette fel a költői kérdést barátnőm.
- Hozzám, de előtte keressük meg Ken-t. - mosolyogtam.
- Oké. - mondta már kissé lelkesedve a rendező. Ken-re a színpadon találtunk rá, ahol éppen az előző darab díszletét bontották.
- Ken, gyere egy kicsit! - kiáltott oda neki barátnőm, mire a fiú azonnal odasietett hozzánk.
- Mit segítsek? - kérdezte kedvesen.
- A Rómeó és Júliához kellene díszletet tervezned. Menni fog holnapra, vagy szóljak másnak?- kérdeztem egyből a lényegre térve.
- Persze, megoldom. - mondta azonnal.
- Jó, akkor hagyd a többiekre a díszletbontást, azonnal állj neki. - kértem kedvesen.
- Jó. - bólintott, majd elsietett.
- Mi pedig megyünk hozzám, és kicsit átírjuk Shakespeare klasszikus szerelmi drámáját. - mosolyogtam ravaszan, amiből barátnőm, azonnal tudta, hogy határozott elképzelésem van. És, hogy ez a darab is hatalmas sikert fog aratni, ha nem nagyobbat, mint az eddigiek.