-Nem jó! Még egyszer! – Sora szavai belehasítottak a csendbe, amit eddig is csak Yuri nyögése és lihegése tört meg.
-Mi? Ez már jó volt! Sora, tiszta egyenesen álltam, mit akarsz még? Ez nem az angyalok tánca, már elég jó az egyensúlyérzékem!
-Ezt most nem az egyensúlyodra mondtam. Igaz, még nem a legjobb, de már nagyon jól haladsz. Most arról beszélek, hogy nem elég, ha csak egyenesen megállsz. Érezned kell a szelet!
-A szelet? A SZELET?! Egy tök vékony sziklaperemen állok, és neked más sem fontos, mint hogy érezzem a szelet?!
-Na jó! Ha annyira megy, akkor csináld utánam! – kapta fel a vizet Sora, és lecsatolta magáról a biztonsági kötelet. A két sziklafal közé szerelt rúdhoz ment, és rálépett. Alatta több ezer méteres mélység tátongott.
-Sora! Ne hülyéskedj! Ez életveszélyes! Gyere le onnan, nem gondoltam komolyan!
-De én igen – makacskodott a lány. Majd szaltózott egyet a rúdon. További cigánykerekeket, szaltókat, pörgéseket csinált.
„Mint egy démon” – gondolta Yuri. És megértette! Sora angyallá vált, ám valójában mégiscsak démon. Neki kell előcsalogatnia a másik angyalt. De vajon ki lehet az? Ő? Vagy Leon? Ken nem lehet, ő már abba hagyta az ugrálást… Ekkor lépett ki a házból Leon. Nyugtalan volt, ezért úgy döntött, megnézi, hogy megy a felkészülés. Először még nem is látott semmi érdekeset, csak azt, hogy Sora ott parádézik a rúdon. Aztán meglátta Yurit, táguló szemekkel, mellette egy biztosítókötél… BIZTOSÍTÓKÖTÉL?! De hiszen akkor Során nincs semmi! Mi van, ha leesik? Elkezdett sprintelni a gyakorlók irányába, de azok még észre sem vették. Elég nagy volt a szembeszél, így nem volt olyan gyors. De azt pontosan látta, hogy mit csinál szerelme. Egy dupla szaltót mutatott be, tripla csavarral, hátra. Ekkor egy még erősebb széláramlat érte el őket, erősebb, mint az előzőek. Így a japán lány kiszámított mozdulata elcsúszott. Igaz, hogy csak két-három centi eltérés volt a kiszámított és az elért végpont között, de ez is elég volt. A lány lába megbicsaklott. Már nem tudott megkapaszkodni, csak zuhant. Mintha a mélység szippantaná be magába. A mély kavargó örvénye elnyelni készült a lányt, mikor Leon a rúdra ért, és a teremtés után vetődött. Lábát beakasztotta, s még éppen elérte a lányt. Az tágra nyílt szemekkel nézett rá.
-Le… Leon – nyögte Sora, mikor a kezdeti sokkról végre megszabadult. Csak ekkor fogta fel, hogy milyen veszélyben volt, és vannak még mindig. Ez Yurinak már tovább tartott, így csak rövid késéssel indult segítségükre. Odarohant a lógó pároshoz, és Leonra csatolta a kötelet. Felemelte a lányt, s elküldte a perem felé. A francia férfi ekkor elengedte magát, s a kötél megfogta. Azon felmászott, és már a rúdon állt. A lány egyre gyorsabban szedte a lábát, és a sziklafal felé igyekezett. Mikor már fenn volt, vette csak észre, hogy a fiúk is utána indultak. Nem sokára ők is elértek a biztonságot nyújtó peremet és felküzdötték magukat. Yuri keze még mindig remegett. Sora ebből az egészből szinte semmit nem fogott fel, csak ült, és nézett maga elé. Akkor tért magához, amikor egy hatalmas pofont kapott. A feladó – ki is lehetett volna más – Leon volt.

-Azt kérdeztem, meg akarsz halni?! – üvöltötte a férfi.
-Ne… nem…
-Akkor többet ne csinálj ilyen hülyeséget, mert ha nem vagyok itt, ez a szerencsétlen nem tud elkapni, és a legközelebbi utad a hullaházba visz! – a férfi szinte tajtékzott, de nyers fogalmazása észhez térítette a lányt. Azért még visszaszólt – A mai edzésnek vége, holnapután pedig megyünk haza.

Sora fejéből még jó ideig nem mentek ki az események. Az a csavart szaltó… Ahogy a lába megbicsaklik… A zuhanás pillanata… és egy erős kéz. Egy pillanatig a nyugalom érzése, aztán a félelemé. Leon szemei, amelyek a rettegésről árulkodnak… de nem csak szimpla rettegés. Szerelme szemeiből a halálfélelem árad. A gyönyörű ezüstszürke szempárból a Halál maga tükröződött. Az eddig megtörtént események tovább peregtek. A férfi, aki korábban megmentette őt a haláltól, most egyre gyengült. Már csak pár másodpercnyi idejük maradt. Ezért a francia artista maga lett a trapéz. Kettejüket nem bírta el, de kiakasztotta lábát, míg Sorát felfelé lendítette. A lány megmenekült, míg a fiú lezuhant a mélybe, s lelke beleveszett a homályba. – A japán lány könnyek közt ébredt, saját sikolyára. Leon ekkor rontott be az ajtón, mögötte Yuri és Ken ácsorgott. Azt hitték, valami nagy baj van, mert a teremtés kiabálására ébredtek. A francia odalépett az ágyhoz, Sorához hajolt, akinek arcán még mindig, szinte megállíthatatlanul folydogált a fájdalom sós könny-patakja.
-Mi a baj? Mi történt? – kérdezte megértően, mire a teremtés a nyakába kapaszkodott, és egyre keserűbb zokogásba kezdett. A francia ölébe vette a síró lányt, megölelte, magához szorította, úgy nyugtatgatta. Közben az ajtó felé pillantott, és nyugtázta, a többiek visszatértek hálószobáikba. Mikor Sora már megnyugodni látszott, Leon ismét felvette szokásos álarcát. Már menni készült, mikor a lány kezénél fogva visszarántotta. A fiú már készült rárivallani, de mikor meglátta a szinte könyörgő barna szempárt, meglágyult a szíve.
-Le… Leon, sa… sajnálom… - motyogta lesütött szemekkel a lány, még mindig a francia artista kezét szorongatva.
-Jól van, elhiszem, hogy nem akarsz meghalni, erről nem kell győzködnöd. De most már elengedhetnél… - szólt ismét jeges hangján a Halálisten. Erre rögtön csökkent kezén a szorítás, és ő higgadtan távozhatott.

Mikor a szobájába ért, levetette magát az ágyára, és a lányon gondolkozott. „Ahogy rám nézett… Nem Leon, ezt nem szabad! – Kínozta saját magát. Lelek két részre vált. Ott volt a Halálisten, de megjelent benne az angyal is, aki sokáig rejtőzött bensőjében.
-Hiszen te is láttad, hogy mit művelt Yurival? – kérdezte a gonosz Leon – ezt meg kell torolnod!
-De ha megbeszélhetném vele… - vitatkozott a Halálistennel Leon jobbik fele.
-Dehogy beszéled meg vele! Ő nem érdemel meg téged! Ugyanúgy, ahogy még soha senki sem.
-Ezt nem tehetem vele! Hiszen… Én szeretem őt.
-Hogy szerethetsz egy ilyen cafkát! Ébredj már fel, Leon Oswald, ez a nő teljesen megőrjített. Lassan olyan érzelgős leszel, mint a többi ostoba. Térj magadhoz! Csak kihasználtak! Bizony ám! A pénzed kell neki, nem pedig te. Egyébként is, hol lenne nélküled ez a csaj? Ha te nem vagy, nem hajtja végre az Angyalok Táncát, sem az Álomtáncot, semmire sem képes nélküled! Ő egy senki! E törődj vele!
-De érzem, hogy amikor vele vagyok, a szívemet melegség önti el! Nem tudom róla elhinni, hogy ilyen legyen! A szemeiből ki lehet olvasni! Ő egy ártatlan lény, nem teheted tönkre, mint az előző partnereidet!
-Még hogy ártatlan, akkor te minek nevezed a félredugást?
-Ne! NE MONDJ ILYET! Sora sohasem tenne velem ilyet!
-Hát bizony megtette! Te magad is láthattad, hogy ott hempergett azzal a görény Killiannel.
-Na jó, most nem érdekel sem Sora, sem Killian. Aludni fogok.” – fejezte be a vitát saját magával a férfi, és az álmok csodaszép világába zuhant.