Egy hangos kopogás törte meg a csendet egy villában, nem messze a tengertől. Közben egy francia férfi álmatlanul forgolódott az ágyában, de a hangos kopogás után szitkozódva felkelt. „Ki a fene lehet az, az éjszaka közepén?” morgott magában Leon Oswald. Nagy nehezen kiásta magát az ágyból, és kinyitotta az ajtót. A látvány, ami fogadta, elkeserítő volt. Ott állt előtte kisírt szemmel, lehajtott fejjel, megtörten szerelme. Még sohasem látta ilyennek a lányt. Mindig is úgy emlékezett rá, mint egy mosolygó szemű angyalra, aki megmentette a lelkét. De most… Ahogy a lányra nézett, majdnem ugyanazt az elkeseredést látta rajta, mint amit ő érzett Sophie elvesztésekor. De még így sem hatották meg a lány szavai.
Sora:Leon, kérlek, engedj be, beszélnem kell veled! – a lány szinte suttogta a szavakat. Ahhoz is alig volt elég ereje, hogy talpon maradjon, de hajtotta magát. Nem akarta elveszíteni a férfit.
Leon:Sajnálom, most nem érek rá. Az éjszaka közepén amúgy sem szoktam másokat beengedni a lakásomba, főleg, ha az illető ennyire leamortizálta magát…
Sora:Leon, kér… - akarta mondani a lány, de az ajtó becsapódott előtte. Ebben a pillanatban fogyott el az ereje, és összeesett.

Reggel egy hatalmas sikítás törte meg a csendet egy tengerparti villánál.
Rosa (bejárónő):Fiatalúr, Fiatalúr, jöjjön! Egy hölgy fekszik az ajtóban! Nagyon rossz állapotban van!
Leon:Mi a baj?... – kérdezte a férfi álmosan. De amikor meglátta az ajtó előtt heverő lányt, azonnal felébredt. – Uram Isten! Sora! Sora, kelj fel! Hallod?! – majd ölbe kapta a lányt, és sietett vele a szobájába. Ott lefektette az ágyra az eszméletlen lányt, majd utasított a bejárónőt, hogy főzzön egy teát. A fiatal artista kezdett ébredezni.

Sora:Hol… hol vagyok?
Leon:Sora, hogy lehettél ennyire ostoba?! Akármi bajod is lehetett volna! Mi van akkor, ha nem a bejárónőm, hanem valami utcai huligán talál meg? Mit csináltál volna akkor?
Sora:Leon! Nem érdekel, hogy mi lett volna akkor! – még mindig nem érezte magát elég erősnek, de felült az ágyban, és keményen a francia szemébe nézett. – Mit akarsz most tenni?
Leon:Hogyhogy mit akarok tenni? Ugyanezt kérdezhetném én is!
Sora:Most mi van velünk?
Leon:Te mit érzel? – kérdezte a férfi, kertelés nélkül.
Sora:Leon, én… én…
Leon:Látom, nem vagy tisztában a dolgokkal.
Sora:Hát pontosan ez az! Te nem vagy tisztában velük! Na jó, én mentem. Lehet, hogy mégis a volt partnereidnek van igaza. Lassan engem is tönkre teszel. Még hogy én játszom… Viszlát, Halálisten.

Az aznapi műsor sokkal szörnyűbb volt, mint azt a két főszereplő elképzelte. Tudták, hogy nem tudnak majd olyan jó összedolgozni, de hogy ennyire ne legyenek összhangban, az már nagyon zavaró volt. A közönség csalódottal hagyta el a Színpadot. A szereplők is szétesve mozogtak, és több hibát vétettek a szokásosnál. Kalos tudta, hogy még egy-két ilyen előadás, és a Kaleido Színpad lehúzhatja a rolót. Ő sem értette, hogy mi lehet Soráék között, de a lány láthatóan kerülte a férfit. A főnök viszont a fejébe vette, hogy kideríti a kettőjük közt lévő ellentét okát, így az irodájába rendelte a párt.

Kalos:Örülök, hogy itt vagytok. Fontos bejelentenivalóm van. El kell mennetek a Grand-kanyonba.
Sora:Már megint? Most mért?
Kalos:Sora, ne nyafogj! Azért, mert gyakorolnotok kell. Nemsokára Leon elmegy, hogy megoperáltassa magát, és addig Yuri helyettesíti. – mikor Leon meghallotta, hogy ki lesz a helyettese, keze ökölbe szorult. Méghogy az a féreg az ő Sorája közelében legyen! Aztán megint csókolózva találja őket! – De Leon is elkísér titeket, hogy segítsen kiképezni Yurit. Nagyon sokat fejlődtetek, neki pedig Franciaországban, nem volt könnyű lépést tartania veletek. Amióta itt van, gyakorol, de szeretném, ha még felsőbb szintekre elérne. Értettétek?
Mindketten:Igen!
Kalos:Akkor gyerünk csomagolni, holnap indultok.
Sora:Rendben Főnök, mikor indul a gép?
Kalos:Majd Leon elmegy érted, mert a végén még lekésed.
Sora:Jó, akkor megyek csomagolni. Viszlát!
Leon:Én is megyek, viszlát! – mondta, majd ő is elindult, Sora után.

Másnap Sora kopogtatásra ébredt. Nem is kopogtatásra, valaki majdnem betörte az ajtót. Álmosan kikászálódott az ágyból, odavánszorgott az ajtóhoz, és nagy nehezen kinyitotta. Rögtön felébredt, mivel Leon dühös tekintetével találta szembe magát.

Leon:Hát te még mindig nem vagy kész? Már tíz perce vártam rád lent, ahogy mondtad, de sehol nem voltál. Azt hittem legalább már felkeltél! De hogy ott fetrengj az ágyban, mit nézel, siess már! Lekéssük a gépet! – ordította a férfi magából kikelve. Azt sem tudta, hogy Yuri hol van, Kalos annyit mondott neki, hogy valahol majd a reptéren találkoznak. Mire ezzel a gondolatmenettel végzett, látta, hogy Sora teljes harci díszben ott áll előtte. A lány bőröndjét maga után húzva rohant a francia után. A taxi már várta őket. Beszálltak, és a férfi bemondta a címet. Egész út alatt nem szóltak egymáshoz, Leon figyelte az ablakban Sora tükröződő arcát, ahogy a lány a kocsi ablakából néz kifelé. A férfi vágyott rá, hogy megölelhesse szerelmét, de valami nem engedte. Túl büszke volt hozzá. A nagy Leon Oswald, akit megcsalnak, nem fut vissza a kedveséhez! Neki van önbecsülése. Így hát csak nézte a lány képét az ablaküvegen, és gondolkozott. Közben Sora is eltöprengett. Nem értette, hogy mi baja lehet Leonnak. De ő most félt. Igen, ismerte be, méghozzá nagyon félt. Nemcsak attól, hogy milyen lesz a kiképzés, mert hiába mondja Kalos, hogy csak Yurira kell figyelniük, nem hitte el, hogy neki semmit sem kell csinálnia, hanem Leontól és Yuritól is. Nem akarta, hogy szerelme elhidegüljön tőle, vissza akarta szerezni. De félt Yuritól, hogy kikezd vele, és hogy legközelebb nem hagyja majd úgy ott. Ha tovább ment volna… De nem, erre nem szabad gondolnia.

Mikor elértek a repülőtérre, Sora és Leon minél gyorsabban Felszálltak a gépre. Egész úton egymáson gondolkodtak, de nem tudtak dönteni. Az út gyorsan véget ért, mivel mindketten elaludtak. A reptéren már Ken várta őket. Meglepődtek, hogy, hogy kerül oda a fiú, de nem tették szóvá. Illetve Leon sejtette, hogy a fiú félti tőle Sorát. Ezután haza mentek, és az edzőtermet is meglátogatták. Sora rögtön felugrott a trapézra, amit Yuri egy halvány mosollyal az arcán nyugtázott. Este fáradtan feküdtek le, azon gondolkodva, milyen izgalmakat tartogat még számukra a következő nap.