Yuri az oltár előtt állt a hatalmas templomban, ami lila orchideákkal volt feldíszítve. A férfi láthatólag ideges volt, de kifogástalanul festett a fekete öltönyben és a fehér ingben. Idegesen nézett a jobb oldali padsor, első sorában ülő Leonra és Sorára. Fogadott húga kedvesen rámosolygott, miközben felnyúlt, és megsimogatta szerelme arcát, aki átölelte. Minden vendég elegáns ruhában volt, ám a sztárpáros mindig kitűnt közülük. Csodálatosan festettek együtt, és külön- külön is. Leon arcáról a boldogság, a gyengédség és a szerelem jeleit olvashatták le, míg szeméből a határtalan vágyat szépséges szerelme iránt. Igen, Sora Naegino még terhesen is sokkal gyönyörűbb volt, mint az összes nő. Sőt. Az a lágyság, ami belé költözött, utánozhatatlanná tette. Leon egy fekete zakót és nadrágot viselt fehér inggel, amit szokásához híven nem gombolt be teljesen. Szépséges márványarca csodálatot, és büszkeséget sugallt. És mint mindig az összes nő elájult tőle, ám ő csakis a gyönyörű partnernőjére figyelt. Sora... ő ragyogott. Mint mindig, sőt még jobban. Egy halvány lila ruhát viselt, ami a földig ért. A szoknya rész lágyan omlott le. A derekán egy lila selyemöv lógott, egészen a térdéig. A felső rész feszes volt, ezzel csodálatosan megmutatva Sora szépséges alakját, és formáit, valamint a gömbölyödő pocakját. Két oldalról volt a nyakába kötve. A háta pedig a lapockájáig szabadon volt. A haja két oldalról fel volt tűzve, a többit pedig leengedve hagyta. Yuri boldogan elmosolyodott látva Sora és Leon boldogságát. Hamarosan megszólalt a zene, és a templom ajtajában két alak jelent meg. Yuri nyelt egy nagyot. Sergio Hamilton vezette szép lányát az oltárhoz. Layla nagyon szép volt. A ruhája hófehér volt, és vékony pántjai voltak. A felső rész kissé passzos volt, ezzel hangsúlyozva gömbölyű hasát. A szoknya rész bővült, és kissé átlátszó volt a felső réteg. Kezében egy orchidea csokrot tartott. Rámosolygott Sorára és Leonra, majd a kezét nyújtotta Yurinak. Ahogy elkezdődött a ceremónia, Sora máris a könnyeit törölgette. Leon felé fordult, majd derekára fűzte a karjait.

- Mi ez?- suttogta doromboló hangon.- Máris sírsz, kiscicám?
- Nem.- mondta Sora, miközben letörölte a könnyeit.- Csak belement valami a szemembe.

Leon halkan felnevetett és állát megtámasztotta kedvese vállán, miközben a kezei a gömbölyödő hasára csúsztak. Sora elmosolyodott, ám nem látta azt a gyengédséget, ami Leon szemében eluralkodott. A férfi tekintete meglágyult, és gyöngyházfényűvé vált. Hamarosan véget ért a ceremónia, és mindenki állva tapsolta a csókolózó párost. Sora, miközben mosolyogva tapsolt, hirtelen megmerevedett. Leon arra kapta a fejét, és egy pillanat alatt eltűnt a vér az arcából. Szorosan Sora mögé lépett, és aggódva nézte, amint a hasára teszi a kezét, és pislogott.

- Mi a baj?- kérdezte a férfi aggódva.
- Semmi.- mondta Sora, majd halkan felnevetett.
- Sora?- nézett rá értetlenül.
- Ne aggódj, semmi baj!- mosolygott.- De ez a baba nagyon nagyot tud rúgni.
- Mi?- pislogott nagyokat.
- Nézd!- fogta meg szerelme kezét, és a hasára tette.

A pici akkor rúgott egy nagyot, mire Leon tekintete ellágyult, és ajkai mosolyra húzódtak. Sora, újra a még mindig ölelkező pár felé fordult. Hamarosan az egész tömeg kifelé indult a pár után. Odakint virágokat szórtak, és rizst. Leon újfent átölelte kedvesét. A lányok beálltak egy csoportba, és Layla eldobta a csokrot. Valamilyen oknál fogva azonban nem a lányok csoportjába repült, hanem a külön álló Sora kezébe. Leon hangosan felnevetett, miközben szerelme nyakába csókolt.

- Nos, ez előre meg volt tervezve úgyis.- nevetett a férfi.
- Nagyon vicces.- gúnyolódott Sora.- Layla, ez direkt volt ugye?- nézett barátnőjére, ám az hirtelen összegörnyedt.- Layla?
- Édesem, mi van veled?- esett kétségbe Yuri, amikor felesége felkiáltott.- Layla! Layla, mi a baj?
- Istenem, Yuri!- nevetett fel Sora, miközben mellé guggolt.- Ne pánikolj!
- De... de mi van?- nézett a lányra kétségbeesve.
- Drágám, Layla szűlni fog.- közölte a tényt.
- Akkor jó.- nyugodott meg, majd észbe kapott.- Szülni?- kiáltott fel.
- Yuri, hagyd már abba a szerencsétlenkedést!- zihálta Layla.- Esküszöm, hogy ezért még számolunk. Nem fogod megúszni!
- Leon!- fordult Sora a párja felé.- Hívd a kórházat, hogy tíz perc múlva ott leszümk!- mosolygott.

A férfi is elmosolyodott, majd tárcsázott. Rövid beszélgetés után felvette a fájdalmaival küszködő Laylát a szerencsétlenkedő Yuri mellől, és az autója hátsó ülésére rakta. Sora beült szerelme mellé, és ott hagyták a tömeget. Hamarosan a szőke szépséget egy hordágyon tolták a szülészet felé. Az egész társulat a kórházba sietett. Leon közben próbálta lenyugtatni az idegeskedő Yurit, aki nem mert bemenni felesége után. Sora hősiesen átvállalta ezt a feladatot, és bement barátnőjéhez. Ám amilyen hangok kihallatszottak a folyasóra, Yuri majdnem leszédült.

- Yuri! Te szemét!- kiáltozott Layla odabent.- Csak kerülj a kezeim közzé, de azt nem úszod meg!
- Hm... Yuri. Holnapra már nem leszel házas, ugyanis Layla megöl.- mondta Kalos, mire mindenki felnevetett.

A hangok továbbra sem maradtak abba. Layla odabent szenvedett, miközben férjét szidta és Sora kezét szorongatta. A lány is kezdett már fáradni, hisz ő sem volt könnyű helyzetben. Érezte, ahogy a benne növekvő pici nagyokat rúg, így nem tudott mindig barátnőjére figyelni. Három órával később egy baba sírása hangzott fel. Layla megkönnyebbülten zihált, majd amikor a kezébe adták a babáját, egy boldog mosoly jelent meg az ajkain. A lány izzadt volt, zilált, de mégis szép. És, ami igazán széppé tette, az a boldog mosoly volt az arcán. Sora közelebb ment, és megcsodálta a kis jövevényt. A baba egészséges volt, és gyönyörű. Egy fehér törölközőbe volt bugyolálva, ahonnan édesanyja felé nyújtogatta pici kezecskéit. A szeme óceánkék volt, mint az anyjának, de a haja- amiből nem volt még túl sok- pont olyan volt, mint Yurinak. Sora elmosolyodott, majd az ajtó felé nézett, ahol Yuri lépett be. A férfi, amint meglátta feleségét boldogan elmosolyodott, de ahogy körbenézett, és látta a rengeteg vért rosszul lett. És néhány pillanat múlva a földön puffant. Sora és Layla egyszerre nevettek fel, majd a Démon kiment. Levette magáról a zöld ruhát, és maszkot, majd a folyasón lévő tömeghez lépett.

- Nos, csoki vagy szivar?- kérdezte Kalos mosolyogva.
- Szivar.- sóhajtott nagyot Sora, és hagyta, hogy partnere átkarolja.- Fiú. Layla erős, és bírta. Rendben van, de Yuri... ő már kevésbé, ugyanis elájult.
- Elájult?- rökönyödött meg Leon, majd az egész társaság hangos nevetésben tört ki. A férfi hirtelen felkapta a fejét, amint megérezte, ahogy kedvese tagjai elernyedtek.- Sora? Sora!- kiáltott fel, amikor szerelme a karjaiba zuhant.- Mi van veled, édes?- kérdezte kétségbeesve, miközben karjaiba vette.
- Leon! Szólok Katenek- mondta Sarah, majd elment.
- Vigyük be egy üres szobába!- mondta Kalos, miközben aggódva nézte a szépséget.

Leon bevitte szerelmét egy üres szobába, és letette az ágyra. Aggódva figyelte Sora sápadt arcát. Nem bírta volna elviselni, ha a lánynak és a babának valami baja esik. Nem akarta, soha ezt érezni. Hogy ennyire kötődjön valakihez is, de az élet elé sodorta a gyönyörű végzetét. És most már, hogy itt volt vele, semmiért nem adta volna. És nem bánt meg semmit. És a baba... akit most szerelme hordott a szíve alatt... az a nő, aki mindennél fontosabb volt a számára... olyan boldogsággal töltötte el, amiről még álmodni sem mert soha az életben. Gondolataiból az hozta vissza, hogy Sora keze megmozdult az övé alatt. Az arcára kapta a tekintetét, és hamarosan szembe találta magát egy mélybarna szempárral. Egy megkönnyebbült, rekedt sóhajt engedett meg. Sora ennek hallatán gyengéden elmosolyodott, és megsimogatta párja arcát. Halkan nyílt az ajtó, majd Kate lépett be rajta mosolyogva, és a fejét csóválva.

- Sora, Sora.- mondta elnézően.- Mit gondolsz, miért kellett abbahagynod az ugrálást? Azért, hogy ne fáraszd le magad.- válaszolta meg.- Erre végigcsinálod a szűlést Laylával, hat hónapos terhesen. Nem tudom, mihez kezdjek veled.
- Ugyan, Kate!- nevetett fel Sora, miközben feljebb ült.- Semmi bajom nincs. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, és...
- Terhes.- vágott a szavába Leon.- Szóval mostantól semmi megerőltetés, mert megfojtalak.- és elfordult a másik irányba.
- De durcázz már!- kacagott fel Sora.- Hát jó.- mondta vidám hangon.- Te tudod. Kate!- fordult a nő felé.- Meg lehetne nézni?
- Persze.- mosolyodott el.- Leon is szeretne jönni?
- Nem. Nem szeretne.- mosolygott gonoszan Sora.
- Hogy mondod?- kérdezte élesen a férfi.- De igenis akarok.

Sora felnevetett, majd leszállt az ágyról, mielőtt Leon segíthetett volna, és Kate után indult. Persze a férfi végig morgolódott, még akkor is, amikor a doktornő felkente a zselét Sora pocakjára. Leült kedvese mellé, és az ultrahang képére nézett. Kemény tekintete egy pillanat alatt ellágyult, ahogy meglátta a picit kedvese hasában. Az ezüst tekintet lassan gyöngyházszínűvé szelídült. Sora elmosolyodott partnere láttán, majd ő is a pici életre nézett. A baba már aránylag fejlett volt, és kirajzolódtak a részei. Persze a két szülő nem tudta volna megmondani, hogy milyen nemű. Ezt egyedül Kate tudta megmondani.

- Sora!- nézett rá a doktornő.- Szeretnétek tudni, hogy milyen nemű?
- Nem.- vágta rá Sora.- Majd minden kiderül.- majd szerelmére nézett.- Nyugi már! Lesz idő még berendezni a szobát nem?
- De. Lesz.- sóhajtott a férfi lemondóan.- Nőuralom.- morogta az orra alatt.
- Hogy mondod?- nézett rá partnernője, miközben megigazította a ruháját.
- Semmi.- fordított hátat.

Sora megforgatta a szemeit, majd megköszönte Katenek, és elmentek. Egymás mellett haladtak csendben, mert Leon láthatóan még mindig durcás volt. Köszöntek a csapatnak, majd miután mindenki megállapította, hogy Sora jól van, távoztak a kórházból. Ahogy odaértek az ezüst színű sportkocsihoz, Sora a hasához kapott és elsápadt. Ahogy az előre látható volt, Leon aggódva fordult azonnal hozzá, s tekintetéből rögtön eltűnt mogorvaság. A lány ezt látva hangosan felkacagott. A férfi azonnal megértette, hogy most nagyon csúnyán átverték. Dühös tekintettel ment a másik oldalra és beült. Sora elmosolyodott és beült hátra. Elindultak haza. A lány következő mozdulata az volt, hogy fáradtan eldőlt az ülésen, pár pillanat múlva pedig lehunyta a szemeit.

Sora!- sóhajtott Leon.- Kössünk fegyver szünetet! Én csak... nagyon aggódtam, mert szeretlek. Hallod?- majd hátra fordult. Először nagyokat pislogott, majd elmosolyodott, és előre fordult.

Hamarosan haza érkeztek. Leon óvatosan kivette szerelmét az autóból, majd bement vele a házba. A cselédek mind elragadottan figyelték a szeretetteljes mozdulatot. Ahogy felért a lány szobájába, gyengéden lefektette az ágyra a hűs ágyba, és betakarta. Odakint forróság volt. És Sora ettől is elfáradhatott. Ahogy megérezte a hűvöset maga körül fordult egyet. Ajkaira mosoly húzódott fel, és kéjesen felsóhajtott. Leont ez a annyira felizgatta, hogy azonnal a fürdőbe rohant. Pár pillanat múlva, amikor egy vajszínű rövidnadrágban kijött, Sora már valahogy leöltözött, és egy sötétkék, orkán anyagú rövidnadrágban, és egy fehér toppban feküdt. A férfi mintha nem is maga lett volna, ösztönből cselekedett. Odament az ágyán fekvő kedveséhez, mellé dőlt, és felhúzta a toppot a gömbölyödő hasáról. Tekintete elszelídült, miközben ajkai közeledtek szerelme hasa felé. Lágy, puha csókokat hintett az érzékeny felületre, és kettejük közös gyermekére. Sora egy nyögéssel jelezte, hogy felébredt. Még ködös, gesztenye szemei találkoztak a férfi tekintetével, aki továbbra sem hagyta abba a tevékenységét. Sora felemelte az egyik kezét, és puha mozdulattal kedvese hajába túrt, és kéjesen felsóhajtva lehunyta a szemét. Leon tökéletesen tudta minden állapotában, hogy hol és hogyan érintse. Hála istennek, neki könnyű dolga volt, mert Sora nem hisztizett, nem követelőzött. Ragyogott a boldogságtól, és hihetetlenül kívánós lett. Bár néha rájött valami, és elkezdett sírni, de ezeket Leon hamar elűzte. Sora nem hízott el a terhesség előrehaladtával. Csak a pocakja gömbölyödött, alakja és minden testrésze ugyan olyan tökéletes és kívánatos maradt, pedig eléggé sokat evett. Leonnak sokszor a haja égnek állt attól, amiket összeevett. Ráadásul az együttlétüket is sokkal jobban kívánta. De a férfi ezt nem is bánta. Vágya egy pillanatra sem szűnt a lány iránt. Sőt. Imádta őt, amiért a terhesség miatt ennyire lágy, és puha lett, mégis démoni maradt. Soha nem hisztizett vagy sértődött meg. Mindig mosolygott. Ezzel szemben Yurinak elég nehéz volt Laylával, mert a Főnix nagyon sokat hisztizett. De tudta, hogy barátja így is imádta. Nekik már megvan a babájuk, és hamarosan az övéké is megszületik. Ajkai egyre feljebb haladtak, majd mély, szerelmes csókban egyesült partnernője ajkaival. Mind ketten tudták, hogy mire van szüksége a másiknak. Szerelmük percről percre erősödött, és tudták, ha most elveszítenék a másikat, abba belehalnának. Lassú, szenvedélyes ritmust felvéve merültek el egymás kényeztetésében, nem is sejtve, hogy hamarosan mindennek vége szakad...
Három hónappal később...
Sora a Hamilton villába ment, míg Leon elintézett pár dolgot a színpadon. Szerencséjükre Yuri is bement, így a lányok nyugodtan tudtak beszélgetni, és gyönyörködni Layla szépséges fiában, Christian Killienben. A baba erős volt, és jóképű, mint az apja, de megingathatatlan és büszke, mint az anyja. Amikor Sora a szemeibe nézett, pont úgy érezte, mintha a barátnője melegen ragyogó óceán tekintetébe nézett volna. A lányok fent ültek a kis Chris szobájában, és beszélgettek. A babaszoba minden szeglete kék volt. A hatalmas helyiség falai kékre voltak festve. Az egészfalas ablak előtt, egy sötétkék függöny húzódott, amit az erkélyajtó előtt is el lehetett húzni. A szőnyeg kék, és krémszínű volt. Az ablakkal szemben, a szoba közepén egy rácsozott kiságy volt, aminek az egyik oldala le volt engedve. Az ágyban kék ágynemű volt, és kék átlátszó baldachin fedte, aminek a rúdjára egy zenélő játék volt felakasztva. Volt ott pelenkázó, ruhás szekrény, játékos láda, és mindenhová hatalmas plüssállatok voltak téve. Az egyik sarokban babakocsi volt, mózeskosár és ami kellett. A kiságy mellett lévő falnál egy krémszínű szófa foglalt helyet, körbe a szobában pedig kényelmes fotelek. A pelenkázó fölött pedig egy polc volt a szükséges kellékkel. Sorát elbűvölte ez a világ, ám ami a legjobban megfogta az az utánozhatatlan babaillat volt. Épp az egyik fotelben foglalt helyet, miközben a kezében fekvő Chrisnek beszélt. A hasa szépen kigömbölyödött, de nem volt olyan nagy, így számítani lehetett rá, hogy nem lesz túl nagy babája. Ám még most is, kilenc hónapos terhesen is, minden nő irigyelte. Hát igen. Sora Naegino szépsége nem halványodott, sőt. Ezért szerette szerelme egyre jobban. A fehér térdnadrág és a barackvirág színű blúz, ami kicsit átlátszó volt a tölcsér alakú ujjánál csodálatosan állt rajta. Haját felkötötte, lábain pedig egy fehér szanda volt. Mosolyogva nézett fel barátnőjére- aki felhúzott lábakkal ült a szófán- miután Chris hangosan felkacagott. Layla alakja visszaváltozott olyanra, amilyen volt. És ragyogott. Boldog mosollyal nézte a fiával játszó Sorát.

- Na, már nem sok kell neked sem.- mosolygott a Főnix.
- Nem. Maxiumum két nap.- nézett fel mosolyogva.- Remélhetőleg rendben lesz. Szeretném, ha bent lennél velem. Leon bejönne, de én nem akarom.
- Ez csak természetes.- nevetett fel.
- Bocsi.- adta át a babát barátnőjének és felvette a csörgő telefonját.- Igen? Micsoda?- kérdezte döbbenten.- Rendben megyek.- majd letette.- Ne haragudj Layla, de mennem kell. Olyan furcsa érzésem van. Azt mondták, hogy menjek haza, mert valami van ott. De ennek a férfinak olyan hangja volt, mint... Aldennek.- nézett mélyen a Főnix szemébe.
- Sora, ne menj!- mondta aggódva a szőkeség, miközben a nyögdécselő fiát ringatta.- Furcsa ez az egész. Várd meg Leont, kérlek!
- Nem Layla.- rázta meg a fejét és felállt.- Meg akarom tudni. És mit tehetne velem? Terhes vagyok. Kissé feltűnő lenne.
- Sora! Bánthat téged, fogd már fel!- mondta idegesen, és lerakta a szendergő Christ az ágyába, felhúzta a rácsot, majd követte barátnőjét lefelé.- Sora, legalább hívd fel Leont!
- Layla!- fordult szembe vele a lépcsőn.- Higgadj le! Nem lesz baj.- majd egy puszit adott neki, és kiment.

A számára hívott limuzinba ült, és elindult. Végig rossz érzése volt, de elnyomta magában. Hamarosan a sofőr megállt a rácsozott kerítés kapujánál. Valaki az autó mellé lépett, de Sora nem látta az arcát, ám azt tudta, hogy férfi. A sofőr lehúzta az ablakot, majd hangos puffanás rázta meg az autót, a férfi pedig a másik ülésre dőlt. Sora döbbenten nézett a vérben úszó emberre, és érezte, amint szaporábban veszi a levegőt. A támadó a hátsó ajtóhoz lépett. Kinyitotta, és kirántotta Sorát. A lány próbált védekezni. Mozgott, ahogy tudott, ám a támadója ezúttal előnyt élvezett. A férfi megunva, hogy a szépség kiabál és rugdosódik, egyetlen mozdulattal leütötte. Sora érezte, amint a sötétség elönti az elméjét, és egyre mélyebbre zuhan. Ám mielőtt még végleg elmerült volna a mélységben egy vad, zöld szempárt látott, egy gúnyos mosolyt, és egy mély hang visszhangozott a fülében.

- Elérkezett a szenvedés ideje, Sora Naegino!