" Élvezz ki minden percet Sora Naegino, mert hamarosan itt a vég!" Ahogy elolvasta az utolsó mondatot megszédült. Cathy és Mia még idejében meg tudták fogni. Azonnal utasították Kent, hogy keresse meg Leont vagy Yurit. A fiú szaladni kezdett kifelé, miközben Sora leült egy padra. Csak nézett maga elé üres, rémült tekintettel, miközben a levél még mindig a kezében volt. Újra és újra hallotta gondolataiban azokat a mondatokat. Bár nem írtak rá nevet, tökéletesen tudta, hogy kitől jött. Félt. Azt hitte már eltűnt az életéből. És hogy végre boldog lehet, de nem... Újra megjelent, és most veszélyesebb, mint valaha. De legalább Leon már vele volt. Egyszer csak azt vette észre, hogy remeg mindene, és könnyek csordulnak ki a szeméből. Sietős lépteket hallott, majd érezte, hogy valaki leguggol elé, és megfogja a jéghideg kezeit. Érezte a melegséget. Lassan felemelte a fejét, és egy aggódó ezüst tekintettel találta szemben magát. Sora kiengedett egy rekedt sóhajt, majd lecsúszott a padról térdelő helyzetbe, és átölelte a férfit. Leon először döbbenten nézett, majd szorosan átölelte a reszkető lányt. Sora félt. A könnyek marták a torkát. Mi hozhatna megnyugvást neki? Mi lehetne az, ami enyhíti a fájdalmát? Meg fog halni? Még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán megszülheti a gyermekét ezek után. Élhet bizonytalanságban, hogy bármelyik percben meghalhat. De nem... azt írták a levélben, hogy ő fogja kívánni a halált. Hogy ő fog a halálért esedezni. Lassan lehunyta szemeit. Könyörögni a megváltásért? Nem, nem tenné. Soha. Ő egy Démon. És a Démonok nem könyörögben megváltásért. Főleg nem akkor, ha az ellenségtől kell kérnie. Nem fog meghalni, amíg a gyereket meg nem szüli. Minnél nagyobb fájdalmat akartak neki okozni, s ezt csak akkor tehették meg, amikor megszülte a gyereket. Hogy ne csak a barátait, a családját, az álmát, a szerelmét, de őt is itt keljen hagynia. Csakhogy ő arra számít, hogy egy törékeny kis Angyalkát fog itt találni. De ebben nagyot fog tévedni. Egy darab erejéig lesz Angyal. Ám utána egy Démonnal fogja szemben találni magát. Az Angyal nem maga miatt aggódik. A Démon pedig... ő rettegett elveszíteni azt, amit megtalált. De... a legvégső pillanatig kűzdeni fog. És a legutólsó percet is, amit azokkal tölhet, akiket szeret, ki fogja élvezni. Lassan eltávolodott Leontól, majd mélyen az ezüst szempárba nézett, és elmosolyodott bár tekintetében még ott ragyogtak a könnycseppek.

- Sora?- szólította meg Leon.
- Ne haragudj!- nevetett fel a lány.- Azt hiszem, kissé túl érzékeny lettem. Sajnálom, hogy félbe kellett szakítanod az edzést.
- Sora, itt nem az edzésről van szó. Valami bajod van.- vetette ellen.
- Semmi baj. Csak kissé érzékeny lettem.- ismételte.- Az előbb is ráordítottam szegény Yurira.
- Szegény.- mosolyodott el Leon.- Nos, akkor én itt maradok veled az edzés végéig. Úgysem kell csinálnom semmit. Mondom semmit.- mondta, amikor Sora ellenkezni akart.- Lássuk azt a manővert.

Sora nevetve állt fel, és a trapézok felé ment. Leon leült a padra és onnan figyelte partnere minden mozdulatát. Sora felugrott a trapézokra. Igen. Angyal lesz. De csak most. Nem inoghat meg. És az a fenyegetés nem mostanra szól. Még volt ideje. Még hónapok voltak hátra. És ki fogja élvezni. Elfelejti, hogy mi volt abban a levélben. Gondtalan és boldog lesz most. Határozott mozdulattal hátra hajolt, és már át is lendült. Éreznie kell a trapézokat. Éreznie kell, hogy repül. És érezte. Szemeit becsukva tette hozzá az újabb- és újabb elemet. Lent Mia szerogalmasan jegyzetelt, miközben a besorakozó artisák ámultak. Leon elmosolydott. Sora a spirál után elkapta a forgó trapézt. Forogni kezdett, majd játszi könnyedséggel, anélkül hogy a trapéz megállt folna a másik irányba fordította, fellendítette a lábát, és beakasztotta. Úgy pörgött, majd elengedte és forogva közeledett a másik trapéz felé. Elkapta, majd először a tengelye körül fordult meg háromszor, miközben elengedte a lengő trapézt, majd a rúd körül kezdett forogni, miközben a speciális trapéz felé lendült. Elengedte a rudat, majd a tengelye körül kezdett forogni, miközben hátra felé is forgott. A jelen lévő össze artista gyökeret eresztett. Sora valami olya vitt véghez, amit előtte senki. Egyszerűen kizárt volt, hogy valaki két irányba forogjon úgy, hogy össze ne zavarodjon. Sora háttal érkezett a már belendült speciális trapéznak, és felengedte, miközben fogta a rudat. Kissé feljebb emelte magát, miközben a háta ívben hátra hajolt. A trapéz visszarántotta Sora pedig fellendült, és megtartotta az angyalpózt, egészen addig, amíg a szerkezet körbe- körbe forgott, majd lassan megállt. A lent lévő összes ember őrjöngeni kezdett a csodás produkció láttán. Sora elmosolyodott, majd leugrott. Leon nyakába ugrott, amin mindenki csak egy jót mosolygott.

- Tudom melyik manőver lesz a fináléhoz.- mosolygott Sora.- Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy van egy manőver, amit végre akarok hajtani veled?
- Igen.- bólintott Leon rosszat sejtve.
- Nos az lesz a záró manőver.- majd a többiek felé fordult.- A finálé az Angyalok tánca lesz!
- Aha persze. Te meg megőrültél.- mondta Leon morogva.- Angyalok tánca. Persze.
- Leon, te foglalkozz csak a démoni részeddel.- mosolygott Sora incselkedve.- Ugyanis az Angyal az én reszortom. De az Angyalok táncát ketten adjuk elő. Remélem kész vagy a manőverrel, ugyanis két hetünk van. Két hét alatt én megtanulom az Angyalok táncát, te pedig rá egy hétre.
- Rendben Sora.- bólintott a férfi.- De ahogy kezded túlhajszolni magad, lefújom az Angyalok táncát, és nem érdekel ki mit szól.
- Megegyeztünk.- mosolygott Sora.- Ó igen. Még valami. Leon, te leszel a Démon.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan!- mondta a férfi idegesen.- Sora! Én nem lehetek a Démon.
- Mielőtt veszekedni kezdtek...- hallatszott egy rekedtes hang.- Leon, te leszel a Démon. Te vagy az egyetlen, aki át tudja változtatni Sorát mind Angyallá, mind Démonná. Nincs vita. Kalos, szerintem bejelentheted a fő atrakciónak, az Angyalok táncát.
- Rendben Kenneth úr.- bólintott a férfi.- Sora, hogy áll a manővered?
- Szeretnéd megnézni?- mosolygott Sora győzelemittasan.
- Igen. Mind a ketten.- válaszolt az igazgató.

Sora újra felugrott a trapézokra. Olyan könnyedén, kecsesen és puhán mozgott, mint egy igazi Angyal. Felüdülés volt látni. Ám démoni mivoltát nem tudta teljesen elrejteni. Az érzéki kacérkodás ugyanúgy érződött minden mozdulatából. Egy Démon. Egy Démon, aki a legmagasabbra emelkedett. Olyan magasra, hogy már csak egy valaki tudja vele tartani a szinvonalat. Olyan magasra, hogy már képes nem csak a Démonhoz hasonló Főnixé, de a teljesen különböző Angyallá is válni. Újra végrehajtotta a manővert, ami láthatólag belopta magát az artisták szívébe, mert ámulva figyelték az összes mozdulatát. Valaki az összegyűlt tömeg mögött a lányt figyelve, lassú gonosz mosolyra húzta az ajkait. Az edzőterembe váratlanul egy gyerekcsoport osont be. Mind elkápráztatottan figyelte Sora Naegino mozdulatait odafent. Nem sokkal később a gyerekeket követte morgós kedvű balettanáruk is, aki amint meglátta a sztárt a magasban abbahagyta a hegyi beszédet. Majd mikor Sora befejezte a manővert, az újoncok újongva szaladtak a lányhoz. A tanár szaladt utánuk, folyamatosan azt ismételgetve, hogy nem lehet ilyen tiszteletlenül viselkedni a sztárral.

- Hagyja csak, tanár úr!- mosolygott Sora.- Hagyni kell, hogy megtudják, mit kell majd véghez vinniük, ha meg akarnak kűzdeni a legnagyobbakkal.
- Miss Naegino!- kezdte a balettanár.- Elismerem a tehetségét, a káprázatos ugrásait, és tudom, hogy ön a legnagyobb. Gratulálok a mutatványhoz. De az újoncok az én felelősségem. És ha itt megzavarják a nagy sztárokat...- nézett Leonra nagyokat pislogva.- akkor azok elronthatnak valamit, és talán valami bajuk lesz. És nagyon nem akarom, hogy a legnagyobb férfi sztárunknak baja essen.- mondta mosolyogva.
- Ne aggódjon tanár úr!- nevetett fel Sora.- Leon, igazán tudja mit csinál. Ráadásul hozzá kell szoknia a gyerek közelséghez.
- Ó igen.- szólalt meg Kenneth úr.- Gratulálok nektek ifjú galambocskáim!- mosolygott az öreg.- Hallottam hírét a babának. Leon fiam, gondolom boldog vagy.
- Igen Kenneth úr.- ölelte át kedvesét mosolyogva.- Ennél boldogabb már nem is lehetnék. Határtalan az örömöm, hogy az a nő várja a gyermekemet, akit a világon mindennél jobban szeretek.
- Bizony. Leon nagyon boldog Kenneth úr.- bólintott Kalos.- De ha egy kicsit is bántani fogod Sorát azt nem úszod meg Leon fiam. Garantáltan rosszul jársz. Szóval azt ajánlom, maradj vele, mert ha nem olyan pert akasztok a nyakadba, hogy inged, gatyád rámegy.
- Ugyan Kalos.- mosolygott gonoszan a férfi.- Tudom, hogy úgy szereted Sorát mintha a lányod lenne, de garantáltan vele maradok. És még akkor sem hagynám el, ha a drága apuka azt akarná.
- Nagyon helyes. De Kalos nem akarja. Ugye?- lökte oldalba Sarah.- Ha meg igen, Kalost kilógatjuk az irodája ablakán. Úgyhogy kicsi Sora csak nyugi!
- Értettem anyu.- mosolyodott el a lány.
- Mit kilógatjuk?- szólalt meg Anna hirtelen.- Összekarcoljuk az olvasószemüvegét, összefirkáljuk a napszemüvegét...
- És lekapjuk az egyik szemöldökét.- tetézte tovább Mia.
- Lányok! Ilyenkor az állásotokkal játszotok.- morgott Kalos, mire mindenki nevetni kezdett.- Elég! Leon, mi a helyzet a te ugrásoddal?
- Ha akarod megmutatom.- mosolyodott el a férfi, majd szerelmének egy gyors puszit adva a trapézokon termett.

Sora egy fintort vágott, majd teljes figyelmét a Francia démonra irányította. A mutatvány, amit Leon kitalált valóban veszedelmes volt. A trapézon elkezdett körbe- körbe forogni a rúd körül. Majd eltaszította magát, és spirálban kezdett forogni, miközben fejjel lefelé fordult, majd beakasztotta a lábát egy kötél hurokba. A kötél kilengett vele, és ő egy egyszerű mozdulattal már továb lendült, mielőtt a kötél visszaindult volna. Megfogta a forgó trapézt, ami rögtön elindult vele. Forogni kezdett, majd elengedte a trapézt, és egy fordulattal lefelé fordult. A tengelye körül forgott, és egyre csak zuhant. Sora odalent összehúzta a szemeit, és egyre jobban kalapáló szívvel tett egy lépést a trapézok felé. Leon, az utolsó pillanatban fellendült, és visszefelé kezdett szállni. Sora sóhajtott egyet, és mérgesen összefonta a kezeit a mellkasa előtt. Leon felfelé szállt, és csodák csodájára, egy félszaltó kíséretében tökéletesen beleérkezett a körtrapézba. A szerkezettel kezdett forogni, és miközben az lengett és pörgött, ő hátra felé kihajolt, majd egy könnyed mozdulattal eltaszította magát a rúdtól. Ha az előbb nem is, de most mindekni felállt és egy emberként ámult. Sora lusta mosolyra húzta ajkait. Ez a mozdulat az övé volt. Csakhogy eddig csak sima, és forgó trapéznál alkalmazta, és nem körtrapézon még soha. Leon egy szép ív után, spirálban kezdett zuhanni. Majd egy könnyed átfordulás után ráérkezett a legalsó trapézra. Sora rosszallóan nézett a férfira, aki mintha nem értené miről van szó, csak pislogott. A jelen lévő összes kislány tapsolni kezdett, ám amikor Leon Sorára mosolygott,- úgy ahogy csak ő tud- mindegyik vísításban tört ki. Minden jelen lévő artista vagy nevetett, vagy a fejét fogta az égtelen hangzavartól. Az éppen belépő Layla kis híján rosszul lett. Váratlanul egy rövid, kékes hajú lány lépett Sora mellé. A sztár ránézett a nála legalább másfél fejjel kisebb lányra.

- Kisasszony egy úr megkért, hogy adjak át egy üzenetet.- mondta, majd elpirult, amikor Leon is oda lépett.
- És mi az?- kérdezte kevesen Sora.
- Azt mondta: Alden Garcia sok boldgoságot kíván a babához, és sok sikert a darabhoz, na és az utána lévő élethez.
- Ez...- Sora elsápadt, és az ajtó felé kapta a tekintetét, ahonnan egy feketébe öltözött férfi szaladt a kijárat felé.
- A szemét!- kiáltott Leon, majd a férfi után szaladt úgy ahogy volt, edzőruhában.
- Leon!- kiabált Sora, de a férfi meg sem hallotta.
- Maradj itt Sora!- ment oda Yuri.- Ken vigyázz rájuk!- mondta majd Kalossal együtt elsietett.
- Sora, hová mész?- kapott utána Layla, amikor a lány kifelé indult.- Itt maradsz! Nem mész sehova!
- De Layla, mi lesz ha baja esik?- kérdezte kétségbeesve, miközben szabadulni próbált barátnője szorításából.- Nem bírom ki, ha bármi baja esik. Engedj!
- Elég!- kevert le a vergődő lánynak egy hatalmas pofont.- És szerinted, ha kimész és te sérülsz meg azzal jobb? Higgadj már le te bolond lány! Szerinted Leon megbocsátaná valaha is magának, ha neked vagy a babának valami baja esik? Nem hiszem.- majd lágyabb hangon folytatta, miközben leültette a lányt.- És ráadásul elment egy egész hadseregnyi férfi. Ne aggódj! Nem történhet baja. De neked már nem csak magadra kell vigyáznod. Ő már a ti felelősségetek.- fektette a kezét barátnője kicsi hasára.
- Igazad van.- mosolyodott el.- De nem tehetek róla, hogy az apjáért ugyan úgy aggódom.
- Tudom.- ölelte át.- Tudom.
- És még mindig nem akarod tudni, hogy fiú vagy lány?- simogatta meg Sora Layla hasát.
- Nem.- nevetett fel a szőkeség.- De azt tudom, hogy Yuri be nem teszi a lábát a szülőszobába.- majd a gesztenye színű tekintetbe nézett.- Azt akarom, hogy te legyél bent velem. Te, a testvérem.
- Elfogadom Miss Hamilton.- mosolygott Sora.- De csak akkor ha te is bent leszel velem. Ugyanis Leon Oswald nem jön a közelembe akkor. Tudod van bennem egy kis félelem. Még rosszul lenne a sok vér miatt, esetleg eltávolodna tőlem.
- Igen, én is ettől tartok.- majd elmosolyodott.- És talán Yuri rosszabbul lenne, mint én.
- Aha.- majd Sora tekintete elkomorult.- Hol vannak már ennyi ideig? Valami baj történt? Leon úgy rohant el, mint egy félőrült.
- Na végre.- mondta Layla a beérkező férfi csapatnak.- Leon, ugye nincs semmi bajod? Mert Sora majdnem megőrült.

Sora, amint belépett szerelme felállt, és felé kezdett szaladni. Majd a karjaiba vetette magát, miközben lábaival átkulcsolta a férfi derekát, és szorosan belé kapaszkodott. Leon először megdöbbent, majd hallva Layla szavait elmosolyodott, és nagyon szorosan átölelte reszkető kedvesét. Buta kislány. Azt hiszi, hogy most kockáztatna, amikor már nem csak egy életre, hanem kettőre kell vigyáznia? Soha nem hagyná őket magukra. Sora könnyei eleredtek. Leon döbbenten érezte, amint fekete edzőruháját elárasztják egy Angyal könnyei. Hirtelen azt sem tudta mit kellene tennie. Tekintete lassan átszelidült áttetszővé, mit egy vékony könnyfátyol kersztezett, de egy csepp sem távozott a ragyogó ezüst tengerből. Leon lassan ölbe vette szerelmét, majd bólintott a többieknek, és távozott. Az öltözőbe vitte Sorát, és ott leültette, majd magukra zárta az ajtót. Leguggolt a lány elé, majd lassan elmosolyodott.

- Ennyire aggódtál, kicsim?- kérdezt mély, búgó hangon.
- Nem.- fonta össze a mellkasa a kezét.- Nem aggódtam. Az sem érdekelt volna, ha ott maradsz.
- Ne haragudj már!- fordította arra az arcát.- Semmi bajom nincs.
- De lehetett volna, mert ugyebár neked rögtön menni kell hősködni.- mérgelődött.- Úgy rohantál el, mint egy félőrült. Szerinted nem kellett volna aggódnom?
- Jó igazad van.- mosolyodott el.- Sajnálom. De ennyire felbosszantottalak, hogy még sírtál is? Drágám, ennyire érzékeny lettél?
- Nem azért sírtam.- nézett végre a férfi szemébe.- Aggódtam. Nem tudom mit tettem volna, ha történik veled valami. Nem hittem volna, hogy valaha is ennyire fogok valakit félteni. Nem volt túl kellemes. Nagyon szeretlek.- térdelt Leon elé.
- Én meg imádlak.- csókolta meg.- Na kezdjünk neki az Angyalok táncának.- mosolygott, majd felállt.- Még mielőtt valami máson járna az eszem.- morgott.
- Hogy mondod?- kérdezte Sora.
- Semmi.- válaszolt Leon, miközben kiment.- Semmi.

Sora gonoszan elmosolyodva indult a zuhanyzóba. Tökéletesen hallotta mit mondott. Átöltözött, majd kisétált az öltözőböl. A színpad előtt, Leon már az autónak dőlve várta. Amikor meglátta gonoszan elmosolyodott, majd kinyitotta neki az ajtót. Mint mostanában a férfi szokásává vált, így természetesen ő vezetett. Sora keresgélni kezdett a táskájában, amikor egy összegyűrt papír akadt a kezébe. Olvasni kezdte, de abban a pillanatban meg is bánta. "- Mindenkinél jobban tudod mit jelentenek a virágok. Nem soká úgy fogsz szenvedni, hogy te magad kívánod a halált. Gyászolni fogod az erényed, mert mindent elveszítesz. És kínjaid miatt már inkább a halált választod. Élvezz ki minden percet Sora Naegino, mert hamarosan eljön a vég!" Sora mély levegőt vett, majd a papírt kihajította az ablakon. Miért féljen valami olyasmitől, ami még nem történt meg? Szó sem lehet róla. Majd rámosolygott Leonra, az ezüst színű autó pedig beleveszett a végtelen sötétségbe.

Folytatása következik...