A föld egyre csak közeledett. Sora előtt lepergett az egész élete. Most kell meghalnia? Most, amikor újra boldog lehetne? A világ egyre sötétedett előtte. Látta, hogy odalent, minden ember őt nézi. Mindenkinek ijedt a tekintete. Lalya elsápadt, s csaknem elájult a félelelmtől. Yuri lemerevedett. Kalos, hitetlenkedve nézte. Majd egy árny suhant el előtte. Egy ezüst villanás volt, majd minden elsötétült. A sötétségből egy ezüstösen ragyogó árny szállt felfelé, s magával emelte őt is. Nem félt. Tökéletesen tudta, hogy egy Démonnal áll szemben. Lassan nyitogatni kezdte a szemeit. Ismerős volt a hely. S az illat is, ami körüllengte. Valami keserédes illat volt, ami megnyugtatta, ugyan akkor felizgatta. A kép élesedni kezdett. A házában volt. De nem a saját szobájában. Lassan elmosolyodott, ahogy felismerte a kék- ezüst ágyneműt. És ott állt Ő. Az ablakon nézett kifelé. Arca rezzenéstelen volt, de a tekintete reszketett. Sora felült. A férfi alakját a nap világította meg. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett rajta Kate. Mind a ketten arra kapták a fejüket. A nő először meglepődött, majd elmosolyodott.

- A kisasszony nagyon erős, mint mindig.- lépett közelebb, mire Leon arra kapta a fejét.- Nem kell aggódnod, jól van. Persze nem lesz túl ajánlatos még egyszer összereszteni azzal a lánnyal. Mit csinált, Sora?
- Azon a trapézon ücsörgött, mire nekem kellett volna érkeznem.- válaszolta.- De az én hibám volt. Nem arra kellett volna lendülnöm.
- Ne védd őt!- mondta mérgesen Leon.- Ezt nem fogja megúszni. Meg is halhattál volna, ha...- majd elhallgatott.
- Nem jóval játszod ezt.- mosolygott Sora.- Tisztában vagyok vele, hogy te mentettél meg. Ami kissé nehéz lehetett, mert elég messze voltam a trapézoktól. Elismerésem. És... köszönöm.
- Ne köszöngess itt nekem!- mondta a férfi ingerülten.- Hát nem fogod fel, hogy meg is halhattál volna?
- Azt hiszem én most megyek.- mondta Kate, majd távozott.
- Túlzol Leon.- mondta Sora, amikor a férfi mellé ült.- Nem lett semmi bajom, mert ott voltál.
- Nem tudom, mit csináltam volna, ha meghalsz.- vette kezébe a lány kezét.- Nem éltem volna túl ha mégegyszer elveszítelek. Ahhoz túlságosan szeretlek, kicsim. Most, hogy újra velem vagy, nem akarlak elveszíteni.
- Tudom.- bújt oda szerelméhez.- Csakhogy nem vagyunk együtt.- mosolygott gonoszan.
- Cica, neked, nem Angyalnak kéne lenned?- mosolygott rá, miközben magához húzta.- Légy most Angyal! És engedd, hogy én legyek a Démonod!- majd lassú csókot lehelt partnernője ajkaira, s eldőlt vele az ágyon.

Leon másnap reggel ébredt. Mellkasán selymes érintést érzett. Lenézett, s elmosolyodott a hosszú hajzuhatag láttán. Olyan régen vágyott erre. Hogy egy végig szeretkezett éjszaka után, Sora mellett ébredjen. És most teljesült. Itt volt közel hozzá, szinte egybeolvadtak. Sora megmozdult, majd arébb húzódva, a hátára feküdt. Leon nem hagyta ennyiben. Átfordult, majd lassan elkezdte lehúzni kedveséről a takarót. Lassan, hogy minden centimétert kiélvezhessen. Minden pont, ami feltárult, maga volt a tökéletesség. Gyönyörű volt egész lényében, s az idő nem hagyta nyomát rajta. Hisz fiatal volt, üde, kívánatos, élettel teli, zamatos. Mint egy érett gyümölcs. Mint egy érett zamatos gyümölcs, melyhez foghatót nem találhat sehol. Lehúzta a puha, meleg takarót Sora hasáról. Leon hirtelen megmerevedett. Tökéletesen emlékezett, hogy Sora alakja tökéletes volt. Karcsú, telt idomokkal. Lapos, feszes, puha hasfal. Ám most. Bár alig észrevehetően, de kissé gömbölyű volt. Éppen csak láthatóan, de... Leon hirtelen felült. Felcsengtek fülében Sora szavai, amiket alig egy héttel ezelőtt mondott. "- Ne aggódj Leon! Nem vagyok terhes, sem tőled, sem mástól." A férfi lassan mindent megértett. "- Ne aggódj nem rombolom le az életedet! Nem teszem tönkre a boldogságod!" Leon ezüst tekintetét a lány nyugodt arcára emelte. Bolond lány. Lassan elmosolyodott. Mit gondolt ez a buta kislány, hogy nem akarja a gyereket? Hogyne akarná. Kétségbeesetten vágyott rá, amikor sejtette, hogy terhes. És olyan kín volt számára, hogy mégsem az, amikor másra sem vágyott. Az a nő hordja a gyermekét a szíve alatt, akit mindennél jobban szeret. Ennél nem lehet boldogabb. Lassan elkezdte puszilgatni kedvese puha hasát, ahol a közös gyermekük növekedett. A szíve meglágyult a mellkasában. Soha... soha soha nem érzett ilyen gyengédséget. Visszamászott Sora mellé, majd átkarolta a lányt, és várta hogy felébrdjen, ami nem is történt meg olyan soká.

- Jó reggelt, édes!- suttogta partnernője fülébe.
- Ha ez egy álom, nem akarok felébredni.- fúrta az arcát Leon nyakába.- Túl szépet álmodok.
- Szépségem!- mondta gyengéden, majd végig simított a puha háton.- Nem álmodsz. Itt vagyok. És itt is maradok... veletek.- suttogta a fülébe.
- Hogy mondod?- kérdezte Sora.- Mi az, hogy velünk?
- Sora!- ült fel komolyan.- Mégis hogy gondolod, hogy pont én nem veszem észre? Hisz minden nap veled vagyok. Minden percben látlak, érintelek. És senki nem ismeri nálam jobban a testedet. Azért én sem vagyok annyira ostoba, hogy ne ismerjem fel a terhesség jeleit. Sűrűn eszel, és olyan dolgokat kívánsz, hogy a hajam égnek áll. A szemed csillog. A mozdulataid lágyabbak, mintha megváltoztál volna. Virágok mindehol. És ez...- tette a kezét a lány kissé emelkedett hasára.- Sora! Gondolom miért tetted, de nem bírom elviselni. Veled akarok lenni minden percben. Amíg meg nem születik. Hogy hihetted azt, hogy nem akarom a babát? Hisz téged szeretlek a legjobban a világon. És te várod az én gyermekemet. Lehetnék szerinted ennél boldogabb? Veled akarok lenni. És minden percben teljesíteni a kívánságaidat.
- Ebben a percben egy hatalmas túrótortát kívánok.- mosolygott Sora, miközben Leon szemébe nézett.
- Én... Mi van?- nézett rá döbbenten.- Mi az, hogy túrótortát? És... hogy gondoltad azt, te ostoba liba, hogy olyan műsort akartál véghez vinni? Tisztában vagy vele, mit kockáztattál volna?
- Tisztában.- mászott le az ágyról, miközben maga köré csavarta a takarót.- Megyek zuhanyozni és...- megfordult, majd lusta mosolyra húzta az ajkait.- Te is tedd azt, öltözz fel, mert edzeni fogunk.- majd kiment a szobából.

Leon bosszankodva vetette magát a fürdőbe. A lány még mindig szeretett parancsolgatni. Beállt a zuhany alá, s jeges vizet folyatott magára, hogy újra tisztán tudjon gondolkozni. Eltelt a gondolattól, hogy apa lesz. Ő? Akit három évvel ezelőtt még a világ legnagyobb nőcsábászának mondtak, most apa lesz. Ráadásul szerelmes. Hát ez nem normális. Mégis... végtelen boldogsággal töltötte el. Gondolatban már elképzelte, hogy milyen lesz a kicsi. A szeme és a haja olyan, mint neki, de a vonásai, a jelleme, a küzdeni akarása olyan, mint Sorának. Nem tudta eldönteni, hogy fiút vagy lányt akar. Ha fiú lenne, akkor megtaníthatná mindenre, tanácsot adhatna a nők terén. De ha lány lenne. Olyan szépség, mint Sora... végtelen gyengédséggel és boldogsággal töltötte volna el. Minden percben vigyázna rá úgy, mint az anyjára. Hangosan felnevetett, miközben a vízcseppek gyémántkén folytak le márványsima bőrén, és izmainak völgyében. Egyszerűen nem bírta fékezni örömét. Mostmár tudta, mit érzett Yuri. Majd hirtelen elkomorult. Sora feláldozta volna magát, és a gyermekét azért, hogy ő boldog lehessen. Kitette volna magát annak, hogy pletykáljanak a gyerek apját illetően azért, mert azt hitte, hogy Rébbecát szereti. Hagyta volna, hogy elmenjen, miközben szenvedett volna, csak azért, mert őt maga elé sorolta. Mi ez ha nem szerelem? Ám most, hogy a lány tudta, hogy nem szerelmes Rébeccába, Démontként kűzd. Újabb mosoly jelent meg az arcán. Felrémlett előtte az a hajnal, amikor arról ábrándozott, hogy milyen az idaeális nő. És most itt volt. Itt volt vele, és a közös gyermeküket hordta a szíve alatt. Kilépett a vízrózsa alól, és maga köré csavart egy törölközőt. Haja puhán omlott a hátára a nedvességtől. Megtörölkőzött, és elővett egy sötétkék, bársonyosnak ható inget, és egy fekte nadrágot. Kent magára kicsit kedvenc parfüméből, amit Sorától kapott három éve. Azt az illatot azóta is használta. Majd átment a szépséges sztár szobájába. Során egy hosszú, selyem ruha volt, ami kicsit leljebb ért a bokájánál. Félpántos volt, és a felső része narancssárga volt, s fokozatosan csapott át menta színűbe, és a derekán egy menta színű sáv vezetett. Leon büszkén nézte szerelmét, aki éppen feltűzte a haját úgy, hogy a felső réteget összefogta, a többit pedig leengedte. Enyhe sminkje kiemelte a természetes szépségét. Az illat, ami róla jött maga volt a csábítás. Leon neki dőlt a falnak és belemerült partnernője nézésébe. A ruha kiemelt minden szépséget a testén. Tökéletes, telt mellek. Karcsú derék. Lágy ívű csípő, gömbölyű, feszes fenék. Formás combok. Ám tenkintete újra- és újra visszatévedt a lány hasához. Minek gömbölyűségét így a ruhán keresztül nem lehetett látni. Mire feleszmélt a gondolatiból Sora egy fekete sporttáskát tartott a kezében, fejét kicsit oldalra billentette, és kacér mosollyal nézte a férfit. Leon azonnal vette a lapot. Ellökte magát a faltól, Sora felé kezdett közeledni. A lány nem hátrált meg. Amikor Leon odaért, átfonta karjait a nyakán, majd megcsókolta. A férfi számított rá, így hasonló hévvel viszonozta, miközben egyik keze a lány derekáról, annak hasára csúszott. Sora elmosolyodott, majd kifelé indult. Beültek a limuzinba, és a színpadhoz mentek. Sürgette őket az idő. Hamarosan meg is érkeztek. Egy gyors átöltözés után, már az edzőteremben álltak a többiekkel együtt. Hamarosan belépett Rébbeca, akire mindenki gyilkos tekintettel nézett. A lány megdöbbenve vette észre, hogy Sorának semmi baja. Lassan gúnyos mosolyra húzta pirosra kent ajkait.

- Nocsak nocsak. Sora Naegino valóban ügyes vagy.- mondta gúnyolódva.- Túlélted? Pedig azt hittem legalább maradadó sérülésed lesz. Jobb lett volna ha meghalsz.- mondta, és mindenki meglepetésére nem Sora, hanem Leon keze csattant a lány arcán, mire elesett.
- Hallgass!- ordította önkívületben a férfi.- Még egy szó, és nem úszod meg ennyivel. Hogy merészeled? Hogy mered azt mondani, hogy jobb lett volna meghal? Takarodj innen!- ordította.
- De... de Leon.- dadogott, miközben a piros foltot fogta az arcán.- Megütöttél.
- Meg én.- mondta dühösen.- És ha nem takarodsz el azonnal, ennél sokkal nagyobbat kapsz.
- Hogy tehetted ezt?- visította, majd felállt.- Én voltam veled, az elmúlt három hónapban. Én okoztam neked örömet. Az ágyban, és mindenhol. Ráadásul...- kezdett gondolkozni.- A gyermekedet várom.- mondta mire morajlás futott végig a termen, Sora pedig kissé távolabb húzódott a férfitól.
- Rémesen hazdusz.- mondta Leon rezzenéstelen arccal, és oda sem nézve visszahúzta Sorát.- Egy: nem vagy a partnerem, mert soha nem szerepeltél velem. Egyetlen egy darabban voltál a Párom, ott is azért, mert nem trapézos szám volt. Kettő: megengedtem, hogy hozzám költözz, de csak külön szobába. Három: nem okoztál örömet, rémesen untattál. És négy: Nem lehetsz terhes, mert soha egy ujjal sem értem hozzád. Ha terhes vagy, akkor biztos, hogy nem tőlem. Egyetlen egy valaki van, aki a gyermekemet hordja.- majd Sorára nézett és a tekintete ellágyult.
- Mi?- nézett fel döbbenten Rébecca.- Elmontad neki? Azt mondtad nem mondod el. Azt mondtad nem mondod el, te szemét ribanc!- majd neki lendült, ám Sora helyett ismét csak Leon cselekedett. Megfogta a lány karját, és megszorította.- Leon... ez fáj. Ne légy durva!- szisszent fel.
- Akkor takarodj innen!- mondta a férfi kimérten, majd meglökte.
- Kalos!- szólalt meg Sora most először.- Szeretném, ha a kisasszony helyét May venné át.
- Bolond vagy Sora Naegino!- rikácsolta Rébecca önkívületben.- Nálam jobbat nem találsz.
- Ezt kétlem.- lépett be Layla.- Kicsit utánanéztem Miss Brownak.- mondta nyugodtan.- Soha nem volt artista. Semmi ilyesmi képesítése nincs. A kisasszony egy bárban dolgozott, táncosként. Gondolom ebből tudtok következtetni. A kisasszonynak megtetszett az artista világ, az amit ők magukénak mondhattak, és imponált neki, hogy Leon mellett szerepelhet. A színpad, ahol összetalálkoztatok és melléd rakták, azért mondta őt a sztárnak, mert lefeküdt az igazgatóval. Gondolom kitalálták, hogy egy sérülés miatt kellett visszavonulnia. Ennyi.- fejezte be Layla.
- Szóval jó artista?- nézett rá Sora, miközben gonosz mosolyra húzta ajkait.- Ejnye. Tudod, mit kockáztattál?- kérdezte gúnyosan.- Azt kiscsillag, hogy börtönbe is kerülhetsz. De ne aggódj! Nem teszem meg, ha jó messzire eltűnsz.
- De... Leon.- nyögte ki.
- Semmi de Leon.- mondta férfi.
- Ken!- szólalt meg Kalos.- Hívd a bisztonságiakat!- miután eltávolították Rébeccát, hozzátette.- Rébecca szerepét May veszi át.- a lány bólintott, majd mindenki a hálós edzőterembe ment gyakorolni.
- Ken!- szólt még a fiúnak Sora.- Kész van, amit kértem?
- Igen Sora.- mosolygott rá a fiú, miközben elpirult.- Használhatod.- majd távozott.
- Mindig is sejtettem.- morogta Leon.
- Mit?- fordult oda Sora, és nagyon meglepődött a látványon.- Leon ne bosszants az ilyenekkel!- a férfi karbatett kézzel állt és úgy nézett, mint egy három éves gyerek, akitől elvették a játékát.- Te jó ég!- nézett az ége felé.- Remélem a fiad nem csap majd ilyen hisztiket.
- Honnan tudod, hogy fiú lesz?- kérdezte Leon, megkomolyodva.
- Nem tudom.- mosolygott Sora.- Remélem.
- Hát én meg lányt szeretnék.- mondta a férfi.
- Lányt?- majd hangosan felnevetett.- Szépen néznél ki vele. Olyan kívánságai lennének, hogy a hajad égnek állna.
- Nem zavar.- mosolyodott el a férfi.- Szóval, milyen manővert találtál ki?
- Nos látod ezeket?- mutatott a húsz egymás után felállított, két méter magas rudakra.- Ezek a trapézrudakat ábrázolja. A manőver első részét itt kell megtanulnom.- majd egy könnyed mozdulattal lement spárgába.- A többit, majd ott fent.- mutatott a már beállított trapézokra.
- Édes istenem.- sóhajtott Leon.- Miket nem találsz ki.
- Csak figyelj! Egyébként neked nem kell edzened?- kérdezte, miközben a könyökén megtámasztotta magát, az egyik lábát fel felé nyújtotta a másikat pedig előre.
- Nem. Előrébb járok, mint te.- mosolygott, majd leült egy padra.- Nekem már megvan a manőver fele. Amit már három napja gyakorlok. Na lássuk.

Sora felállt, majd egy magas hátraszaltóval a rúdra ugrott. Elmosolyodott, majd hátra hajolt, és rátette a kezét a kb. fél méterre lévő rúdra. Fellendítette a lábát, és miközben átfordult spárgáig nyitott, majd rálépett a harmadik rúdra. Sóhajtott egyet, majd ugyanezt megcsinálta sorozatban. Az utolsó rúdra kézzel érkezett, majd fellendítette a lábát, lendületetet vett, majd hátra felé ugrott, egy fél spirállt csinált és talpra érkezett. Leon elismerő pillantást vetett rá, de Sora tudtam hogy ez még közel sem a vége. Most mindent lassan csinált, hogy érezze mekkorát kell lendülni, milyen erővel löknie, és milyen távolságra ugrania. Újra visszaugrott az első rúdra, miközben Leon távozott a teremből. Újra megcsinálta a mozdulatsort lassan, majd észrevétlenül egyre határozottabban. Ugyanis ennek a manővernek a lényege az volt, hogy lassú, ártatlan legyen. Nem sokkal később Mia lépett be a terembe Cathyvel, hogy beleírják a mozdulatokat a forgatókönyvbe. Nem győzték dícsérni Sorát. A lány az utolsó próbálkozás végénél a fél spirál után a tranbulinra ugrott, onnan pedig az első trapézra érkezett a sorból. Itt kevesebbet kellett csinálni a mozdulatsorból, ugyanis csak nyolc trapéz állt a rendelkezésére ehhez, ráadásul mozogtak, így kiszámíthatatlan volt. A trpéz belendült vele, majd összes többi egyszerre. Sora mély levegőt vett, majd hátra fordult. Elérte a második trapézt. Fellendítette a lábát, spárgáig, majd letette az egyiket a harmadik trpézra, ám a rúd kicsúszott a lába alól ő pedig ráesett a tranbulinra. Mia és Cathy abban a pillanatban felpattant.

- Sora, nem lenne jobb ezt a hálós teremben gyakolorni?- kérdezte Mia.
- Nem.- ült fel Sora.- Ott kisebb a hely.- majd vissza ugrott.
- Igaza van.- mondta Cathy.- Sora bátor, tehetséges. Csak meg kell éreznie, hogy hogyan mozduljon.- majd mind a ketten visszaültek. Sorának sikerült eljutni a harmadik trapézra, de a negyedikre nem tudta letenni a kezét, és épp hogy meg tudott kapaszkodni a lábával az előzőben.
- Sora! Először talán meg kellene nézned, hogy mennyire lendülnek ki a trapézok, és érezned kell, hogy mikor van a leközelebb, hogy a legkisebb ívben tudd elkapni.- lépett be Yuri.
- Csak bosszantani jöttél?- ült fel Sora haragosan.- Mert akkor már mehetsz is.
- Jujj de harapós a kisasszony.- vigyorodott el a férfi.- Jól áll. De különben azért jöttem, hogy szóljak: Layla nem soká megy ebédelni, és követeli, hogy vele tarts.
- Mond meg neki, hogy megyek.- lágyultak el a vonásai.- Csak még egyszer megpróbálom.
- Rendben. De ne felejtsd, amit mondtam!- majd kifelé indult, amikor Ken kis híján feldöntötte.- Hé vigyázz! Ken, üldöznek vagy mi?
- Bocsi Yuri!- mondta lihegve a fiú.- Sora virágot kaptál.
- Virágot?- ugrott le.- Kitől?- sétált a fiú felé.
- Nem tudom.- rázta a fejét Ken.- De elég furcsa ízlése lehet. Ilyen virágot nem szoktak nőknek adni.
- Miért mi az?- vette át a csokrot.

Ám ahogy ránézett elsápadt. Egy hatalmas csokor fehér rózsát tartott a kezében, ami vegyesen volt bíbor rózsával. Ráadásul a fehér rózsák szárítottak voltak. Nyelt egy nagyot, és kivette a hozzá csatolt kártyát, míg a virágokat átadta Miának. Olvasni kezdte, és egyre inkább sápadt, " Mindenkinél jobban tudod mit jelentenek a virágok. Nem soká úgy fogsz szenvedni, hogy kívánni fogod a halált. Gyászolni fogod az erényedet, mert hamarosan mindent elveszítesz. És kínjaid miatt, már inkább a halált választod. Élvezz ki minden percet Sora Naegino, mert hamarosan eljön a vég!"