... valami t�rt�nt... �s �n f�ltem. Nagyon... Rettegtem...
A Hal�listen vissza akarta szerezi egykori pr�d�j�t... de v�glegesen. Megpr�b�ltam er�t gy�jteni magamba. Szembe kell sz�llnom vele... harcolni Leon�rt... �jra elsz�nts�g csillant eddig megt�rt tekintetemben.
Hossz� ujjaira kulcsoltam az eny�meket: "Nem adom vissza �t neked, rideg, v�n kasz�s!" De sz�vem m�ly�n egyfolyt�ban �rte, az �let��rt reszkettem.

Furcsa, ellentmond�sos �llapotom azonban v�ratlanul �r�mbe csapott �t: kedvesem - eddig mozdulatlan - szempill�i megremegtek.
Ajkai eg�szen kicsit sz�tny�ltak, �s egy halk s�hajt hallatott... a nevemet akarta suttogni, de csak f�lig siker�lt neki...
Majd gy�ny�r� arca f�jdalmas grimaszba h�z�dott - m�r amennyire a l�gz�maszk engedte neki... Elk�nzottan felny�g�tt, amikor v�gre siker�lt r�snyire nyitnia szemeit. M�g az alkonyati f�ny is er�s volt neki...
Ezalatt a kez�t fogtam, �s n�h�ny sz�val csendesen elmondtam neki, mi t�rt�nt vele. Amikor l�t�sa helyre�llt, ez�stsz�rke szemeit r�m f�ggesztette. S�t�tt bel�le a ragaszkod�s, a szerelem. Kiolvastam azt is a tekintet�b�l, hogy �r�l �s megnyugtatja, a f�jdalmait enyh�ti, hogy mellette vagyok. Keze er�tlen�l pr�b�lta megszor�tani az eny�met, biztat�sk�ppen.
Szinte mintha hallottam volna, hogy ezt mondja: "Ne f�lj, most m�r megmaradok..."
A lenyugod� nap v�r�s f�nye meleg ragyog�sba vonta alakj�t. Szinte l�ngol� aura vette k�rbe...
Leon m�sodszor sz�letett... ugyanazon napon, ugyanabban az �r�ban, mint huszon�t �ve...
�szre sem vettem, hogy szemeimb�l apr� patakok indultak �tjukra, ma m�r sokadj�ra... de ezek nem a f�jdalom �s a k�ts�gbees�s k�nnyei... Nem! A megk�nnyebb�lt boldogs�g� voltak, hogy visszakaptam �t, �s nem zuhant bele a v�gtelen, jeges m�lys�gekbe, a neml�t vaks�t�tj�be. "Vesz�tett�l, porlad� csonthalmaz! Boldog �jj�-sz�let�s-napot, �rangyalom!" De csak ennyit tudtam az el�bbiekb�l kiny�gni:
- Leon!
Odahajoltam hozz�, n�h�ny �tnedvesedett tincs�t elsim�tottam arc�b�l, majd feh�rl� homlok�t cs�koltam. �r�mk�nnyeim az � arc�n is f�nyl� bar�zd�kat sz�ntottak. Azt�n az ez�st szemekb�l is �tnak indult n�m�n... egy-egy csepp. Nem t�bb.
Angyalk�nnyek...

Kate kihaszn�lta, hogy kedvesem minden idegsz�l�val r�m koncentr�l... �gyesen �s vill�msebesen elt�vol�totta a maszkot az orr�r�l �s sz�j�r�l, majd egy gyors "mer�nylet": egy f�jdalomcsillap�t� injekci�t nyomott Leonba. Ezut�n el�gedetten b�lintva t�vozott, a n�v�r k�s�ret�ben.
Az �gya melletti �jjeliszekr�nyk�r�l leemeltem a pohar�t, �s kev�s vizet itattam vele. Sz�rnyen ki lehetett sz�radva a sz�ja �s a torka a l�legeztet�t�l... Ajkain ennek j�l l�that� nyomai is voltak. Miut�n szomj�s�g�t enyh�teni seg�tettem, kis �vt�sk�mb�l kikotortam egy t�gelyt. A kr�mmel gyeng�den v�gigsim�tottam sz�ja sz�l�t.
- Sora! - pr�b�lt sz�lni - k�sz�n�m...
- Sss... ne besz�lj! M�g nagyon gyenge vagy. Pihenj csak...
- Ugye... itt leszel?
- Itt, melletted.
- Dan?
- J�l van... b�r elt�rt az egyik karja �s l�ba. Anna �polja.
- A sz�leitek... azt mondtad, ma est�re �rkeznek...
- Igen. Rosa addig vigy�z Ameliere, �s - ha megj�ttek - csak akkor megy haza.

�rangyalom kiss� megnyugodott, �s a beadott injekci� is hatni kezdett. F�jdalmai cs�kkentek, de m�g rettenetesen ingatag volt az �llapota. Egyenl�re nem szabad szembes�teni a t�nyekkel... Pedig nekem kell majd megtennem. Viszont Kate doktorn� es�lyt adott arra a lehet�s�gre, hogy a b�nul�s nem v�gleges... b�r �gy lenne!
- Nem vagy �hes vagy szomjas? K�rsz valamit? - k�rdeztem t�le.
- Ha nem lenn�k ilyen elgy�t�rt �llapotban... - csillant fel a szeme hamisk�san, majd gyorsan elkomolyodott - megtenn�d, hogy olvasol nekem?
- H�t persze. Mia hozott ut�nam n�h�ny fontosabb holmit �s k�nyvet...
Odatoltam a nekem sz�nt �gyat az �v� mell�, �s r�telepedtem. Majd halkan olvasni kezdtem egy �rdekesnek �g�rkez� t�rt�nelmi reg�nyt.
Leon v�gig engem n�zett, am�g felolvastam neki. �p kez�vel egyik karomat el�rte, �s gyeng�den simogatta. Leplezni pr�b�lta er�s f�jdalmait, de engem nem tudott becsapni. L�ttam rajta, mennyire k�nozza... M�g mindig f�ltem. �l... de az �llapota igen s�lyos. Az �ppen soros n�v�r odakint rend�letlen�l figyelte a kedvesemre rakott �rz�kel�k jeleit. M�g kor�nt sincsen t�l az �letvesz�lyen... b�r most, hogy viszonylag hamar mag�hoz t�rt, j�val nagyobb az es�lye a gy�gyul�sra.

A szoba kezdett hom�lyba borulni. �gy kis id�re felf�ggesztettem az olvas�st, �s felkapcsoltam egy kis l�mp�t, ami �ppen el�g volt arra, hogy l�ssunk, de nem t�l er�s f�ny�, ez�rt jegyesemet nem zavarta. �pp vissza akartam menni az �gyamra, hogy a t�rt�netet folytassam, amikor hozt�k a vacsor�t. Kedvesem valami k�nny�, p�pes dolgot kapott. M�g ezt is k�ptelen volt seg�ts�g n�lk�l legy�rni, olyan er�tlen volt. Hiszen �ppen csak t�l�lte a balesetet... A n�v�r s�hajtva h�zott oda egy sz�ket, de meg�ll�tottam:
- N�v�r, hagyja, k�rem. Egyszer�bb lesz, ha �n seg�tek... - majd �n �ltem a sz�kre, �s magam el� vettem a kis t�ny�r �telt, �s egy kanalat. Az �pol�n� m�r ki is ment. M�shol is dolga van...
- Mon ch�erie... musz�j?!- n�zett r�m az ez�st szemp�r kiss� k�ts�gbeesetten.
- Dear, enned kell, hogy gy�gyulj. A s�r�l�seid miatt viszont nem eheted, amit szeretsz... de el�tted az�rt megk�stolom, milyen. - nyugtattam meg, majd egy kis kan�lnyit ettem bel�le.
- Nem is rossz. Z�lds�gek, p�r�s�tve.
- Huh... megk�nnyebb�ltem... akkor l�ssuk... Sora! Tartan�d a t�ny�rt? �n megpr�b�lom a bal kezemmel fogni a kanalat.
- Ez nem fog menni. T�l legyeng�lt�l. Majd etetlek. Mint n�ha Ameliet... - kacsintottam huncutul, �s a sz�j�ba tettem az els� kan�l pemp�t - na l�tod... megy ez!
Lassan megette, azt�n vittem neki egy poh�r vizet is. Kate doktorn� is j�tt nemsok�ra, megn�zni, milyen �llapotban van kedvesem �s - hogyan boldogulunk... Elmosolyodott, l�tva, hogy �gy gondoskodom �rangyalomr�l, mint egy pici gyerekr�l.
- J�l van, Sora. Ez, hogy te vagy mellette, f�l gy�gyul�s Leonnak. M�ris javult valamit... Kicsit nyugodtabb vagyok, hogy �gy megy�nk az �jszak�nak. Egyre jobbak az es�lyeid...- fordult Leon fel�.
- Arra is, hogy valaha m�g fell�phessek? Hiszen a bal l�bam nem mozdul...- k�rdezte � csendesen, �s �that� tekintet�t a doktorn�re f�ggesztette.
Kate �s �n is meglep�dt�nk. Kedvesem teljesen re�lisan felm�rte m�r mag�ban, mik lehetnek baleset�nek k�vetkezm�nyei.
- Nos... Leon, �n nem akarlak �m�tani. De lemondani sem az eg�szr�l... Az, hogy milyen m�rt�kben tudsz helyrej�nni, nagyr�szt rajtad �ll. De nem f�ltelek. Ismerlek annyira, hogy amit a fejedbe veszel, azt v�ghezviszed, t�z�n-v�zen �t. Melletted pedig egy ugyanolyan makacs �s akaratos h�lgy �ll, Sora szem�ly�ben. Egy�tt csod�kra vagytok k�pesek. Ezt nem egyszer
bizony�tott�tok. Szem�ly szerint hiszem, hogy egy napon m�g visszat�rsz a trap�zokra. A lehet�s�g benned van. A gerinced s�rtetlen - ha erre gondolsz. Amint a k�ls� �s bels� sebeid begy�gyulnak, ut�na lehet csak a l�badat kezelni. Idegs�r�l�sed van, de dolgoznak itt remek specialist�k, akik egy m�t�ttel seg�thetnek.
- �rtem. K�sz�n�m, hogy elmondtad.- b�lintott elm�l�zva.
- Nincs mit. Gondold �t, �s igyekezz min�l el�bb meggy�gyulni. J� �jt mindkett�t�knek! M�g majd ben�zek. - ment ki a doktorn�.

Amikor a felolvas�st folytatni akartam, Leon egy mozdulattal meg�ll�tott:
- Sora! Besz�ln�nk kell. Kett�nkr�l.
R�n�ztem. Szemeiben szerelem �s f�jdalom csillogott.
- Nem tudom teljes�teni a sz�leidnek �s neked tett �g�retemet... hogy vigy�zok r�d, �s mindent�l meg�vlak... A karrieredet sem k�v�nom der�kba t�rni. �pp el�g, hogy az eny�mnek v�ge. Hossz� �vekbe telik, m�g rendbej�hetek, de ez kor�ntsem bizonyos. Lehet, hogy soha t�bb� nem tudok fell�pni. Ha meg is gy�gyulok, t�l sokat hagyok ki... Az �letemn�l jobban szeretlek. Most �gy l�tom, hogy akkor teszek neked j�t, ha nem h�zlak vissza. Mert ha mellettem maradn�l, csak az v�rna r�d... Tal�lsz majd olyan p�rt, aki jobban meg�rdemel, mint �n...