Sora másnap reggel fáradtan ébredt. Még mindig csak egy rossz álomnak hitte az egészet, ám amikor meglátta, hogy Layla szobájában van, és ő is ott fekszik mellette, rájött... ez a valóság. A könny újra elöntötte a szemét. Lassan felült, majd a fürdő felé vette az irányt. Belenézett a tükörbe, ahonnan egy fájdalmas tekintetű lány nézett vissza rá, aki mégis szép volt. Layla azt mondta, tekintsen úgy Leonra, mint az örökös partnerére, amíg minden kis apró részletet meg nem tud a történtekről. De most, nem tudna Leon közelében lenni. Mégis azt képzelni, hogy ott van vele, furcsán jó ötletnek tűnt. "- Rendben, akkor most mit mondana Leon Oswald ha így látna?- kérdezte magától.- Drágám, kissé mintha rendezetlen lennél. Hol van az a démoni fény a szemedből?- majd felnevetett.- Látod, így már sokkal jobb, cicám." Sora elmosolyodott, majd szemét azonnal elöntötte a könny. Hirtelen Layla jelent meg mellette. Kérdőn nézett a barátnőjére, de Sora csak mosolyogva- könnyezve megrázta a fejét. Miután mind a ketten felöltöztek, bementek a színpadhoz. Még szerencse, hogy Layla ruhája jó volt Sorára. Ahogy beléptek a Kaleido színpad bejáratán, mély levegőt vett. Kalos irodája felé mentek. Az igazgató gondterhelten ült a székében, egy papírt olvasva, előtte pedig Yuri. A férfi azonnal felpattant, és átölelte Sorát. Majd tétován Laylára nézett, mire Sora felnevetett.

- Most komolyan előttem akarjátok ezt játszani?- kérdezte.- Kalos, mi az?- ült le, amikor a párocska forró csókot váltott.
- Ez egy felmondás Sora.- nézett rá a férfi, mire Sora nyelt egyet.- Leon elment. Sophieval. És nem adott magyarázatot, csak azt mondta, hogy elmegy. De ha szükségem van rá szóljak. Sora!- majd megvárta amíg a lány ránéz.- Leon, Spanyolországba ment. Madridba.

Sora szemiben valami fény villant, de abban a pillanatban el is tűnt. Kalos ismertette azt a helyzetet, hogy négy hónap múlva megrendezésre kerül a párizsi Cirkusz fesztivál. Sora elérkezettnek látta az időt, hogy újra versenyezzen, ám ezúttal már Démonként. És már azt is tudta, hogy melyik ugrás lesz, és ki lesz a partnere. A kiképzés két hónappal később meg is kezdődött. Minden a lehető legsimábban ment. Folytak a gyakorlatok, a műsorok, miközben Sora a partenrével készült a fesztiválra. Az összes újság azzal volt tele, hogy Sora Naegino milyen csodálatos darabot mutatott be Leon Oswalddal. Úgy emlegették őket, hogy; a Legendás sztár páros. De még az újságírók sem voltak annyira pofátlanok, hogy mélyebben beleássanak abba, miért ment el Leon. A férfi sikeres volt. Nagyon is. Rengeteg cikk szólt róla, csakúgy mint Soráról. Négy hónappal később pedig megrendezték a Cirkusz fesztivált.
Madridban, egy hatalmas villában, egy fehér hajú, ezüst szemű lány szaladt, feltehetőleg az edzőterembe, egy újsággal a kezében. Mikor kopogás nélkül berontott, egy férfi éppen elengedte a trapézt. Bámulatos ugrást hajtott végre. A lány azonnal felismerte. A világon csakis két ember tudta végre hajtani. Az egyik itt volt, a másik... nagyon messze. A férfi lehunyta szemeit, mintha odaképzelne valamit, vagy valakit. Ellendűlt a trapézról, majd mintha a levegőben cigánykerekezett volna, megérkezett egy másik trapézra. Felugrott és a tengelye körül kezdett forogni. Majd egy trapéz felé kezdett közeledni, és kissé megemelve testét, hátát ívben meghajlítva kapta el a rudat, miközben egyik kezével fogta. Egy pillanatra elengedte, átfordult a rúd felett, majd talpra érkezett. A férfi lihegve lenézett, és meglátta a lányt. Egyet gondolva, hátra taszította magát, és zuhanni kezdett. Odalent a lány teljesen elhűlt. A férfi fordult egyet, majd talpra érkezett. Mosolyogva indult el felé.

- Mi az Sophie?- kérdezte mély, bariton hangján.- Nem olvasok újságot. Mi van?
- Az az ugrás, amikor leugrottál... olyan volt, mint...- suttogta döbbenten.
- Igen.- bólintott elkomolyodva a férfi.- Sora egyik hóbortja volt, hogy ezzel ijjesztgetett. De mit szeretnél?- mosolyodott el újra.
- Leon! Ezt el kell olvasnod.- nyomta a kezébe az újságot.- A Cirkusz fesztiválról szól.
- Nem érdekel ki nyerte meg.- mondta hidegen, és visszaadta az újságot, majd visszament a trapézokra.
- Jó akkor hallgasd!- mondta határozottan, majd olvasni kezdte.- Idén megrendezték a 15. Cirkusz fesztivált, az egyik legrangosabb artista versenyt. Számos csodálatos produkciót láthattunk, ám amikor bemutatták az utolsó manővert, a zsűrinek még csak nem is kellett visszavonulni, hisz a győztes egyértelműen megvolt.- majd egy kis hatásszünetet tartott.- A verseny győztese, az artista hercegnő, Sora Naegino.- mondta mire Leon elvétett egy ugrást, és majdnem leesett.- Miss Naegino Démonként tért vissza az akrobatika világába. Három évvel ezelőtt szintén ő nyerte meg a Cirkusz fesztivált. Ám ezuttal más volt a partnere.- Leon megfeszült, mire Sophie nevetve folytatta.- Miss Naegino ezuttal NŐI partnerrel versenyzett. A két lány bebizonyította, hogy páratlan tehetségük van, s töretlen bizalmuk egymásban. A másik győztes; Miss Layla Hamilton, az Arany főnix. A két lány lenyűgöző manővert mutatott be, amin nem is kellett gondolkozni. A győztes ugrás pedig: a Legendás manőver.
- Micsoda?- kiáltott fel Leon a trapézon.- Megcsinálta? Hihetetlen ez a nő.
- Igen megcsinálta.- bólintott Sophie.- Jézus Leon, Sora gyönyörű ezen a képen. Annyira szépek Laylával. A címlapon közölték. Nem nézed meg?
- Nem.- válaszolt mogorván.- Meg akarom csinálni az ugrást.
- Te tudod.- válaszolt mosolyogva Sophie, de az újságot letette Leon üdítője mellé.

Leon, amikor húga kiment, nem tudta tovább fékezni kíváncsiságát, és leugrott. Félve közelítette meg az újságot, mintha valami borzalmasat látna benne. Lassan felvette, majd ránézett a címlapon lévő képre. Sora és Layla, a manőver végrehajtása után, amikor már fogták a kupát. A lányok mind ketten mosolyogtak. Sora gyönyörű volt. Tekintetében démoni fény játszott. Olyan volt, mint amilyennek Leon a kezdetektől látni akarta. Démon. Már Démon hercegnőként emlegetik. Leon lassan elmosolyodott. Bármi is történt közöttük, ez a diadalérzés, ami benne ég, nem fogható semmihez. És a szerelem, amit érzett, nem csillapodott. Gyengéd mozdulattal végigsimított a képen lévő szépségen. Soha nem fogja feledni.
Eközben Los Angelesben egy villában, egy gyönyörű lány gyakorolt. A legújabb ugrását próbálta tökélyre fejleszteni. Mióta megnyerte a Cirkusz fesztivált, erre az ugrásra készült. A következő előadása az Ujjászületett főnix lesz. Ehhez ki kellett fejlesztenie a legújabb ugrását, a Legendás főnixet. Az ugrás lassan a végéhez közeledett. Már csak az utolsó elemeket kellett kifejlesztenie. Hirtelen Layla rontott be az ajtón, minek következtében Sora zuhanni kezdett, de még idejében megfogott egy trapézt, majd azon átfordulva a földre ugrott.

- Muszáj ezt csinálnod?- kérdezte lihegve.
- Bocsi, de ezt nem állhattam meg.- védekezett mosolyogva.- Ezt látnod kell.
- Nem vagyok rá kíváncsi mit mondanak az újságok.- indult vissza a trapézokra.
- Akkor felolvasom.- akadékoskodott.- A múlt héten megrendezésre került spanyolországi rangos, Artista fesztivál. A győztes páratlanul szép mutatványt mutatott be. A győztes az artista herceg, Leon Oswald.- majd felnézett barátnőjére.- A manőver pedig: a Káprázat.
- A mi?- döbbent meg, miközben leült a rúdra.- Ez a pasi, bámulatos. Egyedül megcsinálta.
- Van még valami. Az ugrás végén a trapézokról való leérkezés, ugyan az volt, amit Sora Naeginotól már oly sokszor láthattunk.- majd a lányra nézve elmosolyodott.- Leon nagyon sokat gondolhat rád. Csakúgy, mint te rá.- majd távozott.

Sora elmosolyodott. Leon Oswald, még mindig nagyon ügyes volt. Büszke volt rá, hogy majdnem egy évig az ő partnere volt. A négy hónap során sok mindent megértett, s démoni tulajdonságai teljesen kifejlődtek. El tudta választani a jót a rossztól. És mindent tisztábban látott, mint eddig. Leon bűne sem volt már olyan nagy, mint eddig gondolta. És ha minden egyes darabot a helyére illeszt, akkor a megoldás kulcsa is a kezében lesz.
Három év telt el. Három év telt el azóta, hogy Leon Oswald végleg elhagyta a Kaleido színpadot, s ezzel együtt gyönyörű partnerét is. A két artista most külön utakon járt. Képességeiket ugyan úgy fejlesztették, és sok új manővert fejlesztettek ki. Olyan ugrásokat, amiket úgy alakítottak, hogy csakis ők ketten tudják végre hajtani. Ami még furcsább volt, mindig megtanulták a másik legújabb ugrását, így olyan volt, mintha egymás közelében lettek volna. Az idő amit a másik nélkül töltöttek, így könnyebben repült. Mind a kettejüket világsztárként emlegettek. Számos versenyt megnyertek, s mindig a sztárpárosként emlegették őket. Két Démon volt, mik érezték egymás minden mozdulatát, érzését. Eközben sok minden más is történt. Yuri eljegyezte Laylát, és már az első gyermeküket várták. Layla a harmadik hónapban volt. Rengeteget voltak együtt Sorával, mivel a Főnix eléggé érzékennyé vált. Közben Yuri vigyázott rá, hogy egyik férfi se kerüljön kishuga közelébe, mert tudta, hogy csakis egy teheti igazán boldoggá. Közben Sorának iszonyatosan hiányzott Leon. Ahányszor Laylára és Yurira nézett az az érzése támadt, hogy neki is lehetne valami Leonból. Valami, ami még akkor is összeköti őket, ha távol vannak. Sora már lefekvéshez készült. Egy rövid fekete köntösben állt a szobájában és a csillagokat nézte. Hiányzott neki. Már három év telt el, mégis az emlékek olyan frissen éltek benne, mintha tegnap történt volna minden. Valamit akart Leonból. Valamit, ami csakis a kettejüké. Hirtelen éles fájdalmat érzett a fejében, majd elsötétült előtte a világ.

Folytatása következik...